Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 4., csütörtök S. Rizsbetakarítás a „Tkhangon” mezőgazdasági termelőszövetkezetben (Vientiane tartomány) LAOSZ Egymillió tonna rizs KAMBODZSA Annak idején a kisszámú Pol Pot-tal rokonszenvező külföldi újságírót is meglepte az a brutális és értelmetlen nyíltság, amellyel a „vörös khmerek” szétverték Kambodzsa iskolarendszerét, kulturális intézményeit. Utólag visszatekintve, Pol Pót és társai rögeszmeszerűen féltek a tömegek gondolkodásától, az értelmiségtől, a kiművelt embertől általában. Az örökség, amelyet a népi Kambodzsa átvett, nem mindennapi. Az új Phnom Penh-i vezetés ott állt tanárok, szakemberek nélkül, egy szétzilált, meggyötört ország élén. Az oktatás beindítása így a legfontosabb politikai célok egyikévé vált. Az iskolák újraszervezését égető szükségességgé tette az elmúlt évek rendkívül magas népszaporulata is, ami hamarosan az iskolaköteles korosztályok felduzzadását hozza majd magával. Napjainkban másfél millió gyerek és fiatal tanul ismét a viszonylag nagy területű ország ma még egyenlőtlenül eloszló, mintegy 4000 iskolájában. Az újjászerveződő tanárgárda egy részét az állam fizeti, másokat, főleg az önkénteseket, a helyi mező- gazdasági közösségek. A Pol Pót előtti időszak kambodzsai oktatáspolitikájának középpontjában — az ország realitásaitól kissé elszakadva — a felsőfokú intézmények álltak. Manapság viszont az erőforrásokat érthetően az általános iskolák, az alsófokú oktatás újrateremtésére, megalapozására fordítják. Hiszen nem titok: a felnőtt lakosság egyhatoda, nagyjából 1 millió ember mindmáig írástudatlan. A kambodzsai művelődéspolitika irányítói el akarják érni, hogy évtizedünk derekára szűnjön meg az analfabétizmus. Mindehhez Kambodzsa nem elhanyagolható segítséget kap a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól, köztük hazánktól. Fiatal khmerek nagy csoportjai tanulnak Kelet-Európa egyetemein, szakmunkásképző intézeteiben, hogy hazatérve átadják ismereteiket a rászoruló tömegeknek. Lassan újraélednek a khmer művészeti intézmények is. Kambodzsa mindig híres volt csodálatos táncairól, iparműrészéről, amelyet a Pol Pot-időkben — mint polgári csökevényt — kiiktattak a mindennapi életből. Az újjászervezett nemzeti balett- intézetben ismét a klasszikus, finom khmer táncot tanítják, jelképeként egy nagy kultúrájú nép élni akarásának. Győri Sándor Középiskolás diákok írásbeli vizsgája egy Phnom Penh-i gimnáziumban évben jelentősen erősödött a szövetkezeti szektor. 1982-ben 591 új termelőszövetkezetet hoztak létre, ezzel számuk 1943-ra növekedett. A laoszi 90 ezer parasztcsaládnak 17,5 százaléka így már szövetkezetben dolgozik, ők művelik az ország rizsföldjeinek 20 százalékát. Az utóbbi években jelentősen nőtt az állatállomány is. A mintegy három és fél millió összlakosságú és 231 ezer négyzetkilométer területű Laosz parasztsága több mint 900 ezer bivallyal, 470 ezer szarvasmarhával és 1,2 millió sertéssel rendelkezik. Itt említjük meg a laoszi első népgazdasági terv (1981—1985) néhány legfontosabb mutatóját: (1980-hoz viszonyítva) Ipari termelés 200—220°/u Mezőgazdasági term. 123—124% Beruházások 147—150% Áruszállítás 180—185% Az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforg. 170—180% Mint láthatjuk, a tervek eléggé feszítettek, de az eddigi eredmények ismeretében hihető, hogy a fennálló súlyos nehézségek ellenére a sokat szenvedett laoszi nép sikerrel teljesíti célkitűzéseit. (o) A laoszi mezőgazdaság 1980-ban érte el először az egymillió tonnás rizstermést. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ebből az alapvető élelmezési cikkből az ország önellátóvá vált. A következő év — hála a rendkívül kedvező időjárási viszonyoknak — rekordtermést hozott: 1,15 millió tonna rizst sikerült betakarítani. S bár tavaly rendkívüli szárazság sújtotta Laoszt — a termés mégis 1,1 millió tonna volt. Az eredményt a társadalom legszélesebb rétegeinek mozgósításával érték el. A párt és a kormány felhívására a falusi lakosság, az állami tisztségviselők, a fegyveres testületek tagjai, fiatalok fáradoztak azon, hogy mind több vizet juttassanak a rizsföldekre. Árkokat, csatornákat ástak, az állam pedig szivattyúval látta el a földműveseket, sőt gondoskodott az árkok következtében más terményekben esett kár kompenzálásáról is. A rizstermelés növekedése mellett néhány más növényi kultúrában is jelentős eredmények születtek. A szója- termés 1982-ben például 25 százalékkal múlta felül az előző évit. Nyilván a kedvező eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a múlt Laoszban fontos szerepük van az elefántoknak. A képen: fatörzsvontatás elefánttal Sayabouriban MONGOLIA A csandamani sírleletek Mongol régészek az utóbbi húsz évben jelentős mun- ikát végezték az ország észaiknyugati részén talált ősi nomád temetkezési helyek feltárásánál. Ezen a tájon több mint 500 sírt kutattak fel és tettek hozzáférhetővé. Közülük a legnagyobb érdeklődést a . csan- damani leletek váltották ki tudományos körökben. Ezek a sírok különböző történelmi korokból szármáznák. A régészek igen nagy gonddal tanulmányozták a vaskorszakból, valamint a korai hun korból, az időszámításunk előtti VII—III. századból származó sírok tartalmát. Gsandamanban többféle temetkezési módra találhattak példát a kutatók. A két méter mély, kőbe vésett sírhelyek feltehetőleg a nomád törzsek előkelőségeinek szolgáltak végső nyughelyül. Az egyszerűbb sírok között voltak olyanok is, amelyekbe koporsó nélkül temették el az elhunytat, s vékonyabb-vastagabb földréteggel fedték el a holttestet. A sírokból előkerült leletek egy része vasszerszám, de akad köztük néhány csont és agyag használati tárgy is. A kor emberének művészi törekvéseire utálnak a különböző állatképmások. A sirök tartalma hasonló az euroázsiai sztyeppék más vidékein fellelt temetkezési helyek leleteihez. A tárgyak díszítőelemei a mongol puszták állatait ábrázolják, az argál juhot, a hóleopárdot, az őzet és a szarvast. A tudások feltevése szerint Csandaman a korai vaskorban élt, magas kultúrájú nomád törzs választotta temetkezési helyéül. összeállította: Gyurkó Géza SZOVJETUNIÓ Határidőre elkészül a Bajkál-Amur vasútvonal VIETNAM Új gazdasági stratégia Széles körű gépesítés a földeken. A kiszárított mocsár helyére telepített növénykultúrához már kisgépek is kerülnek (Fotó: VNA—MTI—KS) pályán gördül előre. Az akNemrég adták át rendeltetésének a Bujkál—Amur vasútvonal újabb, 27 kilométeres szakaszát, amely a szeveromujszki hágón halad keresztül. Ily módon elérhető közelségbe került az a vállalás, hogy a jövő év Októberében az eredetileg tervezett határidőre átadják a 3200 kilométer hosszú vasútvonalat. Évente 3—400 kilométernyi vasútvonalat építettek ki. Pedig a rendkívüli körülmények igencsak megnehezítették a munkát. Ilyen volt például az óriási hőmérsék- ietfcülömhség. A legfőbb nehezítő tényezőt azonban a kéttucatnyi folyó, a kisebb hegyvonulatok százai jelentették: átlagban egy kilométerenként kellett hidat, alagutat, vízátvezető csatornát építeni. A Szovjetuniód leghosz- szabb alagútja a szeveromujszki, több mint 15 kilométeres. Az itt talált geológiai viszonyok szinte csokorban tartogatták az összes nehézségeket: az örök fagy gócpontjait éppúgy, mint a termálvíz-feltöréseket, az iszaplencséket és a hatalmas sziklatömböket. Az ailag- útfiúró berendezésekre a törmelékíkő, a homok és a víz hatalmas nyomása nehezedett. Annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az itt dolgozó emberek biztonságát, leállították a további fúrásokat. Szívós, kitartó kutatással olyan komplex módszert dolgoztak ki, amely révén már biztonsággal folytathatták az alagút fúrását. Az idő azonban — éppen ezekkel a kutatásokkal — jócskán elhaladt. Az alagút átadását 1986-ra kellett elhalasztani. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a BAM teljes vonalhosszának az eredetileg tervezett átadása is csúszik. Megterveztek és hozzákezdtek a Szeveromujszki-hágón keresztülvezető ideiglenes pályaszakasz megépítéséhez. Igaz, ez a 27 kilométeres rész s^m ígérkezett könnyebbnek, mint a hágó gyomrában építendő alagút. A nagy magasság, az útta- ilian körülmények közepette még az elektromos vezeték- rendszer elemeit is helikopterek segítségével kellett a helyszínre szállítani, 12 hidat, több tucat vízelvezető csatornát építettek a terepszakaszon. Az építés során 3,5 millió köbméter földet mozgattak meg. Az ideiglenes vaspályán már járnák a szerelvények. Ravilj Biktagirov Nyolc éve hallgattak el a fegyverek Vietnamban, öt éve a Vietnami Demokratikus Köztársaság a KGST teljes jogú tagja. Az ország immár kellő háttérrel láthatott hozzá a gazdasági élet talpra állításához. Cél és gondok A párt már korábban, világosan kitűzte a célt. A hetvenes évek második felére tervezte, hogy egységesíti Észak és Dél gazdaságát, megteremti a szocialista nagyipart, biztosítja a folyamatos élelmiszer-ellátást, javítja a lakáskörülményeket, koLlektivizálja a parasztgazdaságokat, az ipari termelést 25 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 40 százalékkal növeli, s végleg felszámolja a létlbi zonyto lanságot. A világos terv végrehajtása azonban távolról sem volt- egyszerű. A nemzetvédelmi gondok, a sorozatos tájfunok, s nem utolsósorban a szocializmusba való átmenet objéktív törvény- szerűségeiihek mellőzése zökkenőket Okozott. Az 1979-es párthatározat világosan kimondta: bár a kizsákmányolást felszámolták, s a földek 82 százaléka kollektív tulajdon, nem vették kellően figyelembe a több széktorúság követelményeit, túl optimisták voltaik a szocialista iparosítás ütemét Illetően, s továbbra is a háborús módszereket alkalmazták. Az önkritika, a gazdaság- irányítás korrekciója nyomán Nyugaton már válságot emlegettek. Érdemes tehát szemügyre venni néhány konkrét számot, vajon igazuk van-e? Beszédes számok Tudvalevő, hogy a közei háromnegyed évszázados szabadságharcot vívó ország gazdaságilag elképzelhetetlenül leromlott. Mindazonáltal megfigyelhető egy állandó felfelé ívelés. Vegyük például mindennek az alapját, a villamosenergiatermelést. 1939-ben az egész Vietnam 122,5 millió kilowattóra energiáit termelt. (Jellemző összehasonUtá- sul: a háromszor kisebb Magyarország villamosenar- gia-termelése ugyanabban az évben 1,4 milliárd (!) kilowattóra volt.) A további adatok: 1958-ban Észak 182,3, Dél 221, 1964-ben Észak 548, Dél 469 millió kilowattóra elektromos áramot termelt. Ez utóbbi együtt már egymilliárd 17 millió kilowattórát jelentett. 1979-ben az egyesült ország viillamosenengía-termelése 3 milliárd 867 millió kilowattóra, s 1985-ire elérik a 4,6 milliárdot, de ebben még nincs benne Ázsia legnagyobb, most épülő vízi erőművének teljesítménye. Számszerűen mérhető az ipart termelés növekedése is: 17,5 százalék, ezen belül a gépiparé 60 százalék. A mezőgazdaságban — kismértékben — nőtt a rizs- termesztés (1975: 10,5 millió tonna, 1979: 10,7 millió tonna), a szójatermesztés (18 ezer tonna, 21 ezer tonna), a bivaly- és a sertósállo- mány (2,2—2,3 millió darab, 8,8—-9,4 millió darab). A tervezett 40 százalékos reá 1 jövedelem- növekedés azonban csak 30,35 százalékra sikerült, s a nagy célt, hogy 1980 végére Vietnam élelmiszerben önellátó legyen, nem érték el. A remélt 21 millió tonna gabona helyett csak 14—15 millió tonnányit apattak. A hibák feltárása során nem titkolták: a szövetkezetesítés néhol erőltetett volt, a felvásárlási árak sokszor az önköltséget sem fedezték, magas volt a kötelező beszolgáltatás, kiszámíthatatlanul változott a gabonaadó. Reálisabb pálya Négy esztendeje a vietnami gazdaság új, reálisabb kor elfogadott uj gazdasági stratégia fő pontjai: 1. első a lakosság megélhetésének szerény, de stabil biztosítása, 2. a nemzetvédelmet tovább kell erősíteni, 3. fokozatosan kell kiépíteni a szocializmus anyag-műszaki bázisát. A. békegazdálkodás napjainkban a valóságos helyzethez igazodik, az Iparban nugalmaisabb árpolitikára törekszik, a me- 'zőgazdaság az összes állami beruházás 25 százalékát kapja. Széles köriben gépesítenék, csatornarendszert építenék az öntözésre, s minden erővel növelik — helyi erőből is — az energiatermelést. A nyolcvanas évek tervgazdálkodásának vezérgondolata : „A piac, az áru- és a pénzviszonyok felhasználása a szocialista építés érdekében, a munkás-paraszt szövetség új alapokra helyezése a kölcsönös érdekek érvényesítésével". (F. A.)
