Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 26., péntek Málta továbbra is ragaszkodik álláspontjához WINDHOEK Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára csütörtö­kön a dél-afrikai megszállás alatt álló Namíbia északi ré­szén, az Angolával határos területen tett látogatása után visszaérkezett Windhoekba, ahol találkozott és tárgyalá­sokat folytatott a délnyugat­afrikai ország politikai veze­tőivel. PRÁGA A szlovák nemzeti felkelés 39. évfordulójáról emlékeztek meg csütörtökön Csehszlová. kiában. A társadalmi és ál­lami szervek küldöttségei ünnepélyesen megkoszorúz­ták Klement Gottwald és Jan Sverma síremlékét a Zizkov-hegyi nemzeti emlék­műben. Az évforduló alkal­mából a prágai Valdstejn- palotában ünnepi gyűlést tartottak. BUENOS AIRES Csütörtök reggel kiszaba­dította magát fogságából a 61 éves Guillermo Patricio Kelly, a Qourum című ar­gentin folyóirat igazgatója, akit szerdán raboltak el Buenos Airesben. A főváros­tól 40 kilométerre egy falu­ban ugrott ki az emberrab­lók autójából. WASHINGTON Egy nukleáris háború nemcsak embermilliók azon­nali halálát és az anyagi ér­tékek pusztulását jelentené, hanem azt is, hogy a köz­vetlen túlélők közül sokra lassú és kínos pusztulás vár­na — erősíti meg az ameri­kai kongresszus képviselő­házának tudományos és mű­szaki bizottsága által készí­tett jelentés. BEJRUT Az izraeli csapatoknak a hét végén várható átcsopor­tosítása előtt nincs jel arra, hogy a Libanonban szem­benálló erők között egyetér­tés születnék a Suf-hegység ellenőrzésének kérdésében. A Suf körzete fölötti fennható­ságot egyaránt maguknak követelő drúzok és keresz­tény milicisták közötti ösz- szecsapások nap mint nap változatlan hevességgel zaj­lanak. Tegnap a délutáni órákig nem sikerült közmegegye­zésre jutni Madridban. Az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó konferencia csütörtöki plenáris ülésén Málta he­lyettes képviselője újból megerősítette: nem fogadja el a záródokumentum terve­zetét, ragaszkodik korábbi álláspontjához, és kéri a Földközi-tenger térségének biztonságával foglalkozó kon­ferencia összehívásának do­kumentumba iktatását. A házigazdák nevében fel­szólaló Pan de Soraluce spa­Harci állásokba vezényel­ték a Csádban tartózkodó francia csapatokat az újabb fegyveres összecsapások ki­robbanása előtt — írja a francia La Croix című lap. Az egyik ilyen összecsapás Umm-Saluba város térségé­ben zajlott le a Gukurii Veddei vezette felkelők és Hisszén Habré kormányka­tonái között. A francia rá­dió értesülése szerint a har­ci övezetek térségébe fran­cia ejtőernyősökön kívül francia haditechnikát is fel­vonultatták. nyol nagykövet rámutatott arra, hogy Málta az évek nehéz munkájával létreho­zott megállapodást torpe- dózza meg, késlelteti a mad. ridi találkozó hivatalos be­fejezését. A spanyol delegáció veze­tője utalt arra, hogy már mindössze két hét van hátra a külügyminiszterek terve­zett szeptember 7-i találko­zójáig. Ezért — a máltai állásponttól függetlenül — a madridi kormány még ezekben a napokban elküldi a hivatalos meghívásokat 35 fővárosba, és várja a talál­kozón részt vevő államok A Le Matin csütörtökön azt írta, hogy Csád köztár­saságban ismét megjelentek az izraeli katonai „tanács­adók”. A lap szerint a Zairé­ből küldött — összesen 2700 fős — intervenciós egysé­gekkel együtt érkeztek az országba. Egy csoportjuk jelenleg a kormánycsapatok katonái között tevékenyke­dik. Izraeliek először 1982 tava­szán jelentek meg Csádban azzal a feladattal, hogy se­gítséget nyújtsanak Hisz- szén Habrénak, diplomáciai vezetőit. A Málta nélküli külügyminiszteri csúcstalálkozót, a madridi konferencia keretein kívül tartanák meg. A külügyminiszteri talál­kozó célja — hangoztatta Soraluce —, hogy rátegyék a politikai pecsétet egy je­lentős politikai megállapo­dásra, — még akkor is, ha egy ország egy konkrét kér­désben eltérő álláspontja miatt a konferencia nem fe­jeződik be. A spanyol kül­dött kifejezte reményét, hogy szeptember 7-ig Málta felül­vizsgálja álláspontját. Rakowski Gdanskban Mieczyslaw Rakowski len­gyel miniszterelnök-helyettes csütörtökön ellátogatott a gdanski Lenin hajógyárba. Találkozott a hajógyár több­száz dolgozójával, akik az egész kollektíva különféle rétegeit képviselték: a talál­kozó résztvevőinek többsége párton kívüli volt, és sok volt közöttük a fiatal is. Jelen volt Stanislaw Bei­ger pb-póttag. A gdanski vajdasági pártbizottság első titkára. A találkozót ugyanabban a teremben tartották, ahol három évvel ezelőtt — 1980. augusztus 31-én — aláírták a gdanski megállapodást, amely véget vetett a sztráj­koknak. Rakowski erre a megálla­podásra utalva hangsúlyoz­ta a munkások előtt, hogy a lengyel állam társadalmi és gazdasági politikája 1980. óta az akkor megkötött meg­egyezések, gdanski, a szcze­cini és a jastrzebiei megál­lapodások szellemében ala­kul. A megegyezés harmadik évfordulójának előestéjén a párt és a kormány azzal emlékezik meg a három év­vel ezelőtti eseményekről, hogy folytatja a párbeszé­det a munkásosztállyal, to­vább tevékenykedik a ki­lencedik, rendkívüli kong­resszuson hozott határozatok megvalósítása érdekében — mutatott rá Rakowski. Milliós tömeg kísérte utolsó útjára Manila külvárosában Benigno Aquinot, az orvlövész által meggyilkolt ellenzéki vezetőt (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Harci állásokban a francia csapatok —( Külpolitikai kommentárunk )— Namíbia napja AUGUSZTUS 26-A NAMÍBIA NAPJA a világpoli­tikai megemlékezések sorában. Tizenhét esztendeje, ezen a napon az afrikai hazafiak egy csoportja fegy­verrel támadt a Dél-afrikai Köztársaság katonáira Namíbia földjén. Az ország jelen századi története ezzel a nappal új szakaszba lépett: a fegyveres fel­szabadító harc szakaszába. A kezdet hatvan évre nyúlik vissza. 1920-ban lett az akkor Délnyugat-Afrikának nevezett hatalmas és gazdag terület a Népszövetség mandátumává, amely­nek igazgatását a Dél-afrikái Unióra, a szomszédos fejlett, erős, de fajgyűlölő államra bízták. Később, a második világháború nyomán, az ENSZ gyámsági te­rületének nyilvánította Namíbiát, de a dél-afrikai rendszer nem ismerte el a világszervezet jogait. Sőt, 1949-ben bekebelezettne'k nyilvánította Namíbiát. Voltaképpen azóta folyik a politikai, majd a fegyve­res harc Namíbia függetlenségéért. Az ENSZ 1967-ben hivatalosan megvonta a Dél-afrikai Köztársaság jogát Namíbia igazgatására, a nemzetközi határozatot azon­ban Pretoria mindmáig figyelmen kívül hagyja. Csakhogy a világ nagyot fordult az elmúlt másfél évtizedben. A dél-afrikai apartheid-rendszer a nyílt fajüldözés és Namíbia törvénytelen megszállása miatt elszigetelődött a világban. Közben viszont a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének elismert moz­galom, a délnyugat-afrikai népi szervezet, a SWAPO gerillaháborút indított a dél-afrikai megszállók ellen. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG által támoga­tott ellenforradalmi banditák augusztus 21-én Mo- zambik központi tartományában, Zambeziában meg­gyilkoltak két szovjet geológust és két mozambiki munkást. Egy bányaüzem ellen intézett támadásuk során az ellenforradalmárok további 28 szovjet és mozambiki állampolgárt elhurcoltak — közölte a nemzetvédelmi minisztérium csütörtökön Maputóban. A támadás a Minas de Mozambique nevű üzem és a külföldi szakemberek ottani lakóhelye ellen irányult. Nem csoda, ha a 80-as években engedékenyebb lett a dél-afrikai kormány Namíbia ügyében. Évek óta folyik a diplomáciai közvetítés a független Namíbia megteremtése érdekében. De Pretoria semmiképpen nem akarja megengedni, hogy a radikálisan anti- imperialista, s ekként Dél-Afrika számára veszedel­mesebb baloldali SWAPO kerüljön hatalomra Na­míbiában. A SWAPÓ-T AZONBAN lehetetlen pályán kívülre szorítani, hiszen a lakosság java része mögötte áll. Nehéz hát a kompromisszum meglelése, amivel ezen a héten éppen az ENSZ főtitkára kísérletezik a hely­színen. Tizenkét év óta először tárgyal a világszer­vezet vezető diplomatája pretoriai politikusokkal, de — a jelek szerint — most sem sikerült jobb belátásra bírni őket. Namíbia függetlensége változatlanul tá­volinak tűnik. " Avar Károly AZ ÉVSZÁZAD ÉPÍTKEZÉSÉRŐL (II 1.) Urengojtól a Kárpátokig Az urengoji gázlelöhelyen. A túrótorony-szerelők kimagasló eredményeket elérő brigádja az acélkonstrukciójú fúrótornyot szereli Mielőtt századunk egyik legnagyobb szovjet építkezé­séről “néhány filmkockát felvillantó tudósításba mé­lyülne az olvasó, emlékez­tetni szeretnénk az előzmé­nyekre: az SZKP XXVI. kongresszusa után kezdődött a 451 kilométer hosszú Urengoj—Pomari—Uzshorod transzkontinentális gázve­zeték építése, a munkálatok­ba nyugati tőkés vállalatok is bekapcsolódtak, hiszen a távvezetéknek érintenie kel­lett (s érinteni is fogja!) Ausztriát, az NSZK-t, Fran­ciaországot, Olaszországot. Ezekben az országokban ért­hetően nyugtalanságot vál­tott ki az USA adminisztrá­ciója által meghirdetett em­bargó. Sokan úgy vélték, hogy ha a hatalmas gázve­zeték építése nem is hiúsul meg, de az átadásra nem kerülhet sor 1984-ben . .. Nos, az élet rácáfolt a hi- tetlenkedőkre. A gázvezeték szovjet szakaszán már a pró­baüzemeltetésnél tartanak. Nemrég hegesztették össze az utolsó csöveket Kárpát-Uk- rajnában, alig tíz kilométer­nyire a területi székváros­tól — Ung vártól. Az országhatárnál. . . Azok a magyar turisták, akik augusztus első hetében lépték át a határt Záhony­nál, tálán fel sem figyeltek arra, hogy az első szovjet lakótelepülés — Sztrumkivka (Szűrte) — közelében lassult a forgalom az országúton. A kíváncsiak hatalmas mun­kagépeket láthattak az út két oldalán, mintegy másfél méter átmérőjű acélcsöveket, gumicsizmás, védősisakos embereket. — A transzkontinentális gázvezeték építői — szólt bele a mikrofonba a gépko­csivezető, mintegy helyette­sítve az idegenvezetőt, aki csak a Kárpátontúl-szállónál csatlakozik a csoporthoz. — Ez a gázvezeték az örök fagy birodalmából, az Északi sark­körön túli Urengojból juttat­ja majd el a földgázt Nyugat- Európa több országába . .. Az építők ezen a szakaszon az utolsó akadállyal birkóz­nak meg, átfúrják az or­szágút alatt az agyagos al­földi talajt, kettős acélcsőben vezetik át az export-gázve­zetéket a Záhony—Uzsgorod országút alatt. . . Kontinensünk ütőere A kőolajtermelés terén a Szovjetunió biztosan tartja első helyét a világon. Dina­mikusan fejlődik a szovjet gázipar is: az ország rész­aránya a világ gázkitermelé­sében már rég elérte a 30 százalékot. Belátható időn belül a gaz Földünk egyik alapvető energiaforrása lesz. A Szovjetunióban újabb ha­talmas lelőhelyeket tártak fel az utóbbi években, nem kétséges, hogy a Testvériség, valamint a Szövetség gázve­zetékek után most felépült Urengoj—Pomari—Uzshorod távvezeték újabb fontos ütő. ere lesz kontinensünknek. S hogy az olvasónak elkép­zelése legyen a belföldi gáz­vezetékrendszer méreteiről, soroljunk fel néhány érde­kes adatot: a Szovjetunióban épül a világ legnagyobb földgázelosztó rendszere, amely 190 lelőhelyből és összefüggő rendszert képező 140 000 kilométer hosszú csővezetékből áll. Az ága­zat dolgozói az idén több mint 500 milliárd köbméter földgázt termelnek ki és jut­tatnak el a fogyasztókhoz.* A fagy birodalmában. . . Novij Urengojt (Új-Uren- gojt) még napjainkban is nehéz megtalálni a térké­peken. A Szovjetunióban se szeri, se száma az ilyen, 300—400 lakost számláló tundrái településeknek. Két- három éve Novij-Urengoj- ban sem volt több geológus, gépkocsivezető, prémvadász és rénszarvastenyésztő. Nap­jainkban már több mint 40 ezren élnek ebben a gyorsan fejlődő városban, amelynek nevét nemcsak a Szovjet­unióban, hanem világszerte ismerik. Itt, az örök fagy birodal­mában kezdték meg a gáz­vezeték építését a mocsaras tundrán, majd az ezt fel­váltó tajgán át. Özönlöttek az önkéntesek — túlnyomó- részt komszomólisták. Csu­pán a Komszomol XVI. kongresszusa után több mint 10 ezer fiatal érkezett erre a távoli településre. A zord jamali földön határidő előtt befejezték a gázvezeték épí­tését, s ma már a szociális­jóléti objektumok, a szi­vattyúállomások és más lé­tesítmények építésére össz­pontosíthatják erőfeszítései­ket. Folyókon, hegyeken át... A szovjet gázvezeték-építők már sok tapasztalatot sze­reztek a korábbiakban is a Testvériség, valamint a 2686 kilométer hosszú Szövetség gázvezeték építésekor. A több mint 4400 kilométer hosszú vezetéket most is precíz pontossággal rajzolták fel a térképre, majd a le­endő csőkígyót szakaszokra tagolták, s ezeken szinte egyidejűleg kezdődtek meg alig két éve a munkálatok. A transzkontinentális gáz­vezeték hossza naponta 30— 45 kilométerrel növekedett. Hiábavalónak bizonyult az amerikai embargó, a szovjet gépgyártás megbirkózott a soron kívüli rendelésekkel: elegendő csőrakó és más munkagép érkezett az év­század egyik legnagyobb építkezésére. A nagy folyók felett is át­ívelő gázvezeték átvágott a hatalmas rónaságokon, s el­jutott az utolsó akadályokig, a Kárpátok sok helyen ezer méternél magasabb hegylán­cáig. Viszonylag rövid sza­kaszt bíztak itt az egyik leg­ismertebb szovjet gázvezeték­építő vállalat — a Kauká- zusontúli Főgázvezeték-építő Igazgatóság — dolgozóira, valamint a Kárpát-Ukrajná- ba érkező lengyel és NDK- beli építőkre. A 108 kilomé­teres csőkígyót viszont 72 kilométeren át olyan mere­dek hegyoldalakon kellett lefektetni, ahol eddig csak vaddisznócsapások voltak. Márkus Csaba (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom