Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-23 / 198. szám

4. PWf rw iBmBhhÍ m I : • NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 23., kedd- —« r_,, i_ A rffv net... KÉPERNYŐ mmm V If V» V • • • ELŐTT Psota Irén — Szidónia és Csákányi László — Marosán Demeter Buborékok Somlay Ignác — természe­tesen ipszilonnal a végén — kiadja a kegyetlennek tűnő, de mégis az egyetlen lehetsé­ges fenn-, és megmaradás jelszavát:... hazamegyünk Pankotára. Pankota a fogód­zó, a talaj, amelybe talán újra gyökeret lehet ereszte­ni és visszaszerezni ha nem is a dzsentrivilág talmi fé­nyét, de az egyfajta polgári biztonság és jólét lehetősé­gét. Mert Pankotán ez is le­hetséges, mert Pankota, Csiky Gergely szülőfaluja egyébként — vagy városa inkább? — a papból lett író és hősei számára egyaránt a biztonság nosztalgiáját és a nosztalgia biztonságát jelen­tette. Csiky Gergely nemcsak jó író volt, hanem hallatlanul termékeny is. Nemcsak drá­mákat írt, köztük talán e legsikeresebbet, a Buboré- kok-at, hanem műfordított és novellákat alkotott, dra­maturg volt és színinöven- dék-oktató, olyan óriási munkabírással, ami szinte elképzelhetetlen egy szívbe­teg embertől. És nemcsak sokat írt, köztük persze ép­pen e „sok” miatt, nem is mind maradandó, hanem amit írt, azt tudatosan alkot­ta meg. A kritikai realizmus hazai megteremtőjét kö­szönthetjük benne? Minden bizonnyal. Mikszáth elődje és kortársa, aki azonban nem belülről láttatva és sóhajos megbocsátással ítélkezik a dzsentrivilág felett, hanem világosan és egyértelműen, a kívülálló, de mégis velük élő Ítész szemével. Igaz, mai fogalmaink sze­rint — bár ezt a „mai”-t, akár meg is kérdőjelezhet­nénk — a Buborékok főhő­sei túlságosan is modellfigu- rák. Jellemfejlődésük úgy­szólván semmi. Megváltozá­suk inkább tanmeseízű és hatású, ám az a szituáció, amelyben ezek a Csiky-hő­sök élnek és mozognak, oly friss, mozgalmas, fordulatos, hogy a történet feledteti a jellemábrázolási mélység hiányait. Egy bizonyos, a Párizst is megjárt Csiky Gergely sokat és érdemle­gest tanult a korabeli fran­cia színpadi szerkesztés, dramaturgia fortélyaiból. Ezért-e, vagy csak egysze-* rűen azért, mert mondan­dója bízvást alkalmazható napjainkra is, amikor ugyancsak nem is kevesen vannak azok, akik számára a sznobéria a világ értelmét jelenti, — színpadra, illető­leg képernyőre való játék a Buborékok. Miért, ma talán nincsenek még, vagy már új­ra érdekházasságok? Ma ta­lán nem találkozhatunk ot­romba kivagyisággal még fölösen is, a fenn az ernyő nincsen kas üres filozófiájá­val? Találkozunk bizony, így tehát e vígjáték nemcsak egyszerűen egy múlt századi jó drámaíró művének fel­újítása, de fricska is egy­ben mindazok orrára, akik­nek nem ártana visszavonul- niok, hencegő családjukkal együtt mondjuk — Kiskun- lacházára. Azt írtam egyszer, hogy a magyar irodalom napjainktól visszamenőleg az első fellel­hető írt sorokig, kimeríthe­tetlen kincsesbánya a tele­vízió számára is. Nem kor­szakos felfedezés ez, inkább csak örömteli megállapítás volt valamelyik múlt száza­di jeles tollforgató műve közelmúlti, tévébeli felújítá­sa kapcsán. Most hát kisem­bertől, magamtól idézek: a magyar irodalom kimeríthe­tetlen kincsesbánya a televí­zió számára. Ezt igazolta a Buborékok is, amelyet Lé- ner Péter rendezett, ki nem mozdulva a szobabelsőből, ám mégis fordulatosra, szó­rakoztatóra. Színészei pom­pásan ráéreztek Csiky Ger­gely stílusára, csak annyi „francia-bohózatot” engedtek meg maguknak, jó ízléssel, amennyit a Buborékok stí­lusa, cselekményszövése el­bírt. / Körmendi János egyetlen túljátszott gesztus, egyetlen fölösleges mimika nélkül, helyenként már, a vígjátéki keretekből máj hogy nem túl­nőve, formálta meg Somlay Ignác alakját. Nagyszerű partnere volt a játékban szinte önfeledten lubickoló Psota Irén, de a többi sze­replőiről is csak az elisme­rés hangján szólhatunk. Felüdülést jelentett ebben az augusztusi kánikulában a Buborékok, jól oltotta, ha nem is eloltotta még kiapad­hatatlan szomjunkat a fel­szabadult, de igényes vígjá­tékok iránt. Gyurkó Géza Elszalasztott lehetőségek A Fizetés nélküli szabad­ság című koprodukciós té­véjáték egyik szereplője jegyzi meg: a kétrészes fil­mek általában rosszak. Nos, megállapítása tökéletesen érvényes a MOSZFILM és a Magyar Televízió e közös vállalkozására is. Olyan „ér­dekházasság” ez, amely nem váltotta be a partnerek vér­mes reményeit. A hiba alap­vető oka az, hogy az alkotók olyan „koktélt” kevertek, amelynél nem tartották be a recept szigorú előírásait, s eltévesztették az arányokat. A szovjet stáb megtette a tőle telhetőt: érzelmes han- goltságú, viszonylag fordu­latos sztorit tett az asztalra, olyat, amelynek erényeit szinte maradéktalanul vil­lantotta fel a két tehetséges főszereplő; Olga Melihova (Kátya) és Igor Kosztolevsz- ki (Jura). Sportkifejezéssel élve: várton aluli teljesítménnyel szomorított el bennünket a magyar stáb, túladagolva a hazánkra nem mindig jel­lemző idegenforgalmi beté­teket. Ezek kilógtak a törté­netből, lassították annak egészséges ritmusát, tempó­ját. Így aztán nem csoda, hogy a néző kizökkent, s most már kritikus szemmel mérlegelte, bírálta az utazá­si ajánlatot, amely körülbe­lül a puszta és a gulyás szemlélet határánál rekedt meg, azzal a különbséggel, hogy e két kelléket rock-kai, diszkóval igyekezett pótolni, hozzátársítva jó néhány gyengére formálódott „moz­gó” fotót. E tévedések fő forrása nyilvánvaló, hogy a rossz kompromisszum nyomán született forgatókönyv volt. Ennek bakijait hatványozta a többi közreműködő. A már említett szereplő fején találta a szöget, hadd toldjuk meg kritikai meg­jegyzését egy gondolattal. Bátrabb tömörítéssel, meré­szebb húzásokkal élvezhető egyrészes műnek örülhettünk volna, s nem bosszankod­nánk az elszalasztott lehető­ségek miatt. Kiugró siker Százezrek emlékeznek Szilágyi György remekbe mintázott történelmi mono­lógjára, a Hányas vagy?-ra. Ebben az őszinte számvetés­ben a nyíltság, az emberi mélység, a kendőzetlen szó­kimondás az egyértelmű si­ker forrása. A küzdelmek­ben, a megpróbáltatásokban edződött 1928-as korosztály rangos önvizsgálata méltó volt arra, hogy Vajda Béla rendező képi nyelven is fel­villantsa a maradandó érté­keket. A tévés változat — er­re ritkán adódik példa — nemcsak megközelítette, ha­nem el is érte az alapmű színvonalát. Köszönhető ez persze Kálmán György visz- szafogottságában kifejező előadóművészi teljesítmé­nyének is, ám az adaptáció önmagában is kiugró siker, folytatásra sarkalló kísérlet. Más műfajban is ... (pécsi) Neményi Lili énekel Abba a korosztályba tar­tozom, ahol joggal teszik fel a kérdést: Neményi Lili még mindig, még mindig énekel? Lovagiasság ide, vagy oda, megnéztem a Ki-kicsodát és beláttam, hogy ez a jubiláns alkalom valóban tiszteletre méltó, annyira jogalap, hogy ő még és már igazán énekel­het. De ha elhagyom az ironi­kus hangvételt, meg kell ál­lapítanom, hogy ez az any- nyi műfajban sok évtizedig érezte volna otthon magát, mindvégig. Akkor is, amikor operettet, akkor is, amikor operát énekelt — csak a Pillangókisasszonyára kell utalnunk, mint egyik legna­gyobb operista alakítására — a sanzonban volt ő igazán elemében. Kitűnő ízlésű színésznő. Nem kísérletezik. Ebben a korban már minek? És így is megvesztegető. A kamera udvarias távolból követi-ül- dözi ezt a kedves, bohókás „makacsságot”. Mert Nemé­nyi Lili játszik, játssza a ré­git, az újraéltet, a visszahoz- hatatlant, a szerelemért, sze­rétéiért nyűgösködőt. (f. a.) Csodás Izabella — Mióta megismertem Izabellát, egészen más em­ber lettem — mondta Te- kervényessy Tódor, a Fás­liget eszpresszó műmár­vány sarokasztalánál, s úgy meredt rám, mint hip­notizőr a médiumra. Az, hogy egészen más ember lett, az első pilla­natban nyilvánvaló volt. Sohasem volt az, akit ál­talában impozáns jelen­ségnek tartanak, most azonban szemei opálos fényben ragyogtak, arca gyűrött, körmei piszkosak, az öltözetéről pedig szinte kár is beszélni. — De jöhet nyárra ősz és köd — ütött Tekervé- nyessy váratlanul az asz­talra — és nyárra köd és ködre tél, az én lelkem sose fél... Teljesen elhűltem. Te- kervényessytől világ éle­tében olyan messze volt a líra, mint Makó Jeruzsá­lemtől, arról pedig külö­nösen nem volt fogalmam, hogy maga is műveli eset­leg e műfajt. — Saját? — kérdeztem. Mi? — nézett fel ré­vetegen, aztán folytatta: — Hiába próbálnak szét­választani minket, össze­foghat világnagy ármány... Kezdtem érteni a dol­got. Tehát megismerkedett Izabellával, amitől egé­szen más ember lett, de valakik összefogtak elle­nük és megpróbálják szét­választani őket. Egész shakespeare-i szituáció. Érdeklődve néztem rá. — És mióta ismered? — Ki tudja felmérni a világmindenséget? Ki ké­pes a sejtek titkait fel­tárni ... — papolta. — Hát igen. Tipikus eset. Tekervényessy, ez a szá­raz, ,szinte minden érze­lemtől mentes ember most lázba esett. — És ki tiltja tőled? — kérdeztem, hogy végre a lényegre térjünk. — Állhat ellen a nagy­világ, ha ezt teszi felesle­ges. Szegülök akár apám­nak, anyámnak ellen, és dacolok a rút anyagiak­kal — harsogta Tekervé­nyessy. Tehát a szülők tiltják, és ebben benne vannak az általa emlegetett rút anya­giak. is. Tehát szegény lány stb., és a szülők nem hajlandóak áldozni. Ha így van, akkor van tartás ebben a Tekervényessyben, az biztos. — És mikor lesz az esküvő? — kérdeztem, amikor kissé megnyugo­dott. — Micsoda? — meredt rám. — Hát az esküvő? Tekervényessy arcszíne a sápadtszürkéből n mélyli­lába ment át. A mártírok mozdulatával a zakózse­bébe nyúlt, s egy gyűrött újságpéldányt halászott elő. Izabella, a csodakanca — harsogta a nagybetűs cím. — Adj egy százast! — hajolt aztán hozzám Te­kervényessy. Vasárnap megjátsszuk. Befutó hár­mas, négyes, totalizator ... Kaposi Levente AGRIA ’83 Magyar estről Egerben Pászthy Júlia Augusztus húszadika elő­estéjén az Egri Szimfo­nikus Zenekar a Líceum szabadtéri színpadán hang­versenyt adott Magyar est címmel. Az együttes szándéka sze­rint az államalapítóra em­lékezve, az alkotmányra gondolva, az új kenyeret ünnepelve magyar szerzőket szólaltatott meg. Azok kö­zül is azokat, akik a zené­ben, az alkotásban történel­münk nagyjait, nagy pilla­natait mutatják meg ne­künk, a szépség keretébe ágyazva azokat az érzése­ket, amelyek a magyarsá­got hordozzák, meghatároz­zák. Egy-egy ilyen ünnep, művészi esemény valóban alkalmul kínálkozik arra, hogy a nemzeti érzést, a ha­zafi Ságot, történelmi nagy­jaink arcéleit keressük, ku­tassuk, mintegy tanúlságot is adva-kapva a muzsikában, a dalban, a kimondott sza­vakban. Ebből az alkalomból is a két Erkel-opera, a bennünk testet öltő romantika, pátosz, hazafias érzés volt a műsor gerince. Nencsak azért, mert a Hunyadi László nyitánya, vagy az opera áriái mai na­pig is elevenek, népszerűek éppúgy, mint a Bánk bán Bordala, a Hazám, hazám ária, vagy a szerelem hű­ségét megvalló Melinda áriája, Tiborc és Bánk ket­tőse: azért is, mert a két mű hősei pillérei a nemze­ti tudatnak, előzményei és támasztékai mindannak, ami a mai magyarságot lelkében élteti és megtartja^ Erkel­től időben jó távol esnek Kodály Zoltán, Farkas Fe­renc alkotásai, de Háry To- borzója, Intermezzója, vagy az A csitári hegyek alatt zenekari feldolgozása, vagy éppen a Mátrai táncok így, egy műsorban, tartalmilag, főleg szándékban egybe- olvasva-egybehallgatva éb- reszgetik bennünk az oly sokszor megközelített nem­zeti tudatot, a szeretetteljes szenvedélyt. A zenekart vezénylő Far­kas István nemes pátosszal pörgette végig a műsort. Az elhangzott számokat már itt-ott hallottuk korábban is az egri együttestől; de ez az emelkedett hangulatú játék, előadás most komoly tisz­telgésként hatott a hármas gondolatkört tartalmazó ün­nep előtt. Talán az is okoz­ta a mélyebb benyomást, hogy az Operaház három ki­váló fiatal énekese a nekik is ünnepi, méltó környezet­ben léphetett az egri közön­ség elé. Pászthy Júlia nem először vendége Egernek, hiszen „hazajár”; a szerel­mes Gara Máriát árnyaltan, nagy érzelmi telítettséggel szólaltatta meg kétszer is. Melinda áriájában a tragi­kus panaszkodás, a búcsúzás indulatai keltek nála élet­re. Az elmúlt évek alatt szí­nes és gazdag operai egyé­niséggé érett, érlelődött. Ber- czelli István a Hunyadi Lász­lóból László és Mária, va­lamint a Bánk bánból Bánk és Tiborc kettősében nyúj­tott élményt, de a Hazám, hazám eléneklését is nagy taps jutalmazta. Horváth Jó­zsef énekelte Tiborcot és a Bordalt. A két szám az örök­zöld dallamoknak kijáró fo­gadtatásban részesült. Ennek a Magyar-estnek a korábbi évekhez képest új vonása is támadt. Nemcsak az egyes zeneszámok közötti lélektani űr kitöltéseként, Virágh Tibor előadóművész négy ódái zengésű verset mondott el: Kölcsey Ferenc- től a Zrínyi II. énekét, Ber­zsenyi Dánielnek az A ma­gyarokhoz (Forr a világ bús Virágh Tibor tengere, óh magyar!) című egyik ódáját, Vörösmarty Szózatát és a mai idők mai érzelmeit felsorakoztató. Ko­dály előtt tisztelgő maradt, Fodor András Az énekmon­dó című írását. Ez a négy vers többé, mássá tette ezt a műsort, mint a szokásos ünnepi megemlékezés. Nem­csak az ódái zengést adta itt az előadóművész, hanem értő hangsúllyal azokra az erkölcsi magaslatokra is mu­tatott, ahol Kölcsey, Berzse­nyi, Vörösmarty gondolatai járnak. „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” — dör- gi Berzsenyi. És mi nem fe­ledhetjük, hogy a másik, az ugyancsak A magyarokhoz címzett ódáját évtizednyi idő alatt három formában is megírta. (Romlásnak in­dult. ..) S mintha az elhangzott, mélyértelmű költői szavak nyomába akart volna ered­ni, az ünnepi köszöntő pár mondata mellé Juhász Gá­bor felolvasta Arany János Az utolsó magyar című poé­májának néhány részletét. Nemcsak a balladai hangvé­tel, de a mondatok alján munkáló bölcs szeretet is hatott. Valahogy így kelle­ne a zenét az irodalmi mű­vekkel egybesorolni, amikor ünnepiünk, amikor gondola­tunkban rákérdezünk a nem­zet, a nép sorsára. Ahogy Erkel Ünnepi nyitánya rá­rímel a Szózatra! Farkas András Rövid szünet után újra je­lentkezünk kínálatunkkal: elő­ször kedden A szeleburdi csa­lád című magyar filmet ajánl­juk figyelmükbe, majd a Koc­kázat című világgazdasági ma­gazint. Csütörtökön 20.55-kor kezdődik a Panoráma, a kül­politikai szerkesztőség világpo­litikai magazinja, majd Feltá­ruló múlt címmel Zolnay Lász­ló régészről láthatnak portré­filmet. Szintén esti program: pénteken közvetítik a debrece­ni Csokonai Színházból a Megszámláltatok fák című drá­mát. amely Kocsis István erdé­lyi író munkája. Szombati ér­dekesség: az óriáskerék című műsorban Rubik Ernő feltalá­lóval tölthetnek a nézők úiabb perceket. Ezután pedig Thor Heyerdahl egyik kalandos út­járól kezdődik egy sorozat. Havi könyvajánlataink közé tartozik Eric Knight varázsla­tos regénye, a Sam Small cso­dálatos élete. amely jó nyári szórakozást kínál. Az egri Vö­rös Csillag moziban hét köze­pétől vetítik az Elcserélt szere­lem című magyar filmvígjáté­kot. Gyöngyösön a Mátra Mű­velődési Központ amatőr film­köre filmet készít a nevezetes évforduló, az alaoítás 650. év­fordulója -tiszteletére. Segítséget kérnek a város lakóitól, érde­kes adalékokat, képeket * kutat­va.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom