Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 20., szombat S. TARNAZSADÁNY MA, AVAGY: i ui muivu = pettyekkel A tó a község Részletek Sárvári János tanácselnök szerkesztőségünkhöz írt leveléből: Községünk, Tarnazsadány lélekszáma 1660 fő. Az 1970- es kimutatások szerint még 2070-en voltunk. A jelentős létszámcsökkenés az 1974. évi árvíz után történt, amikor is tömegesen hagyták el korábbi lakóhelyüket, félve az elemi csapás megismétlődésétől. (Ez egyébként nem következhet be, hiszen már az árvizet követő esztendőben körgát épült a község keleti részén, és ez teljes biztonságot jelent.) Lakosságunkat egyébként az igényesség, a szép, a tisztaság, a rend szere- tete jellemzi. Ezt bizonyítja az a három Oklevél is, amit a megye községei közötti faluszépítési versenyben elért eredményünkért kaptunk. Legjobban az elmúlt év sikerült, ekkor a második helyet szereztük meg, idén pedig százezer forintot fordítunk parkosításra, virágosításra, és ezen túl is számítunk a lakosság társadalmi munkájára, s még ez évben megkezdjük a Kossuth utca 67. sz. alatti közel egyiholdas terület parkosítását. Községünk 9,5 km úthálózatából 7 km hosszúság út lakosaink építettek, és csak a nagyarányú társadalmi munkának köszönhető, hogy ma már mindössze 500 méter makadámutunk van, a többi aszfalt és bitumenes út. Gondjaink útügyben „csupán” a legforgalmasabbal, a Kossuth utcával vannak. Ezen naponta 30 busz közlekedik. arról nem is beszélve, hogy a tsz itt szállítja terményeit a községünkben található száritóba és ezen az úton jut el a vas az ugyancsak itt működő lakatosüzembe. El lehet gondolni, minek van kitéve ez az út, hiszen több száz vagon terményről és vasról van szó! Ehhez képesít nem sókat jelent, hogy az útfel- ügyelőség évente egy-két alkalommal karbantartási munkát végez itt. Az igazi megoldás az aszfaltozás lenne. ★ Csend, tó, tisztaság. Nyugalom. Legalábbis az augusztusi napnak e kora délelőttől délutánig tartó időszakában. Meglehet, sőt, bizonyos, hogy „csúcsforgalom” idején itt is más a póznák, a szalmakazlak. Mindez a kacsákat nem zavarja, vígan élik világukat a vízben. Kár, hogy inkább pocsolya, mintsem igazi tó jellege van, szagától kissé „hangos” is a környék, tervezik is, hogy megszüntetik majd, de egyelőre nemigen látnak hozzá. Dolgoznak viszont a tó menti utca árkának tisztításán, burkolásán. A munkát Varga József irányítja. Mint elmondja, Hevesről jöttek, a kommunális üzem dolgozói. — Eddig a kanyartól 180 métert haladtunk — mondja és mutatja —, de már rá is fér a tisztítás, a burkolás, mert a sok növényzet, a kidobált szemét teljesen eltömítette a lefolyót... Ez a hely egyébként a régi malom környéke. Az egészből nem sok látszik, mert az elhagyatott udvart méternyi gaz, dudva verte fel. Az épületen az enyészet, a pusztulás szomorú nyomai, kint is, bent is. A belső kép talán még kiábrándítóbb: a szinte újonnan tönkretett pingpongasztal, a törött párnás székek, az alig használt, de ittfelejtett irodaasztal azt mutatják, hogy az épület korábbi gazdái, a fiatalok nem nagyon becsülték meg saját dolgaikat. Ép viszont még a mostani munkálatok során előkerült súlyos malomkerék. Bljátsz- szunk egy gondolattal: ha a mai ifjak közt egy új Toldi Miklós akadna ... „ha most feltámadna, s eljönne közétek...” — bizony meglehet, hogy nem is nagyon messzire dobná azt a követ. Bizony, bizony ... Mert a tó partja kiábrándító, mert a kultúrház mellett háztartási hulladékokon hizlalt szemétdomb éktelenkedik, és mind ez ideig az előtte levő park is igencsak elhanyagolt volt. Most azonban egy asszony, Nagy Gáspár- né csinosítja, igen szorgalmasan. — Elmentek már otthonról, megnősültek a fiúk — válaszol kérdésünkre. — így van időm, gondoltam, elvállalom, és persze, egy kis pénz is jól jön pluszba, amit az uram kézimunkája mellett megkeresek, ne mondjam öszekapargatok, sepre- getek. Pedig ez utóbbi kifejezések inkább illenének ide, mert a filmvetítésre és egyéb szórakozás céljából itt időző fiatalok ezt a szép parkot sem igen kímélték eddig. így aztán mi mással is búcsúzhatnánk az egyébként „parkfalvának” is becézhető Tarnazsadánytól, minthogy szép, szép, de kicsit itt-ott pettyes ... Talán ez is — nemcsak a régi árvíz — az oka, hogy „fokozatosan csökkenő” a lélekszám. A dróton ernyedt szárnyakkal ülő frak- kos fecskék is — mintha idő előtti búcsúra készülődnének. Kérdés: kinek lesz jobb, nekik vagy a maradóknak ... ? B. Kun Tibor Ha én Toldi Miklós lehetnék ... helyzet, de most szinte üdülőben érezzük magunkat ebben a jó értelemben vett igazi falusi hangulatban. Zsúfolt buszoknak, dübörgő pótkocsis teherautóknak most nyomuk sincs. Tisztán és forrón süt az augusztusi nap, és hogy ezt nem érezzük nyomasztónak, abban bizonyára nagy szerepe lehet a rengeteg virágnak. Talán nincs is olyan ház Zsadányban, amely előtt ne virítana szépen gondozott kiskert. Ebből pedig részben arra következtetünk, hogy a tisztaság, a rend szeretetének kérdésében bizonyára nem túlzott leAz enyészet képe — egykor ifjúsági ház volt (Fotó: Perl Márton) Az óvoda, a zsadányiak egyik büszkesége közepén ... veiében az elnök, másreszt pedig kétségtelen, hogy a „tiszta, virágos” mozgalomra itt sikerrel buzdítja a népet a népfront. Kellemesek tehát az első benyomások, habár az kissé feltűnő, hogy a tanácsháza előtti lábtörlő réseiben virítanak az épület előtti árnyas kis parkban egyébként jól mutató virágok. Azt sugallja ugyanis a kép, hogy mostanában nem sókat „zaklatják” a tanácsi tisztségviselőiket az itteniek. Odabenn, a kellemesen hűvös irodában rá is kérdezünk erre az elnöknél, aki így felel: — Ilyenkor valóban ritkább a forgalom, bár nincs olyan nap, hogy ügyes-bajos kérdésekben ne keresnének fel bennünket. Ilyenkor, délelőtt persze, mindenki a munkahelyén van: részben a tarnamérai tsz-ben, részben Gyöngyösön, Visontán, Pesten, az iparban. Ez utóbbiak többen vannak, amit sokan bizonyára nem is képzelnének kimondottan mezőgazdasági jellegű faluról. — Levelében arról ír, elnök elvtárs, hogy a Kossuth utcán „súlyos” gondok vannak a közlekedéssel, a lakosság ellátásiáról viszont nem volt szó ... ... amelyre már kevésbé lehetnek büszkék — Mert azzal nincs baj. Véleményem szerint, ha nem is nagyon jó, de kiegyensúlyozott. Talán csak egyedül a .kenyér a kivétel: néha olyan finomat kapunk, mintha kalács lenne, máskor meg szinte ehetetlen. — Igazi 4, kenyérkérdés” azért talán még nincs a faluban...? — Nincs, mindenki dolgozhat, aki akar. Jó fél esztendeje a Duna- plast lőrinci kirendeltsége is üzemet nyitott nálunk a lakatosok szomszédságában. — Hányán találtak itt munkára? — kérdezzük immár a helyszínen, az üzemben Blaskó Béla műszakvezetőtől. — Két műszakban 34-en dolgozunk itt, a műanyag- és gumiipari szövetkezet helybeli üzemében. Az alapanyagot a lőrinci kirendeltségtől kapjuk, és gégecsöveket, különböző méretű tömlőket, vízvezeték-összekötő csöveket gyártunk. Gond, hogy szinte mindennek más és más a technológiája, de lassan beletanulunk ... Ami azt illeti, a „betanulásról” dr. Kovács István, a zsadányiak körzeti orvosa is tud egy s mást mondani. — Nos, igen — mondja kis mosollyal —, néhány, túlzottan gyakran gyengélkedő páciensünknek meg kellett tanulnia, hogy a különböző ünnepeket, búcsúkat, vasárnapokat követő „betegségeknek” nálunk befellegzett. Ezekre legfeljebb csak gyógyszer kapható, táppénz azonban nem ... Egyébként — úgy érzem — az egészségügyi ellátásra nem sok panasz lehet, megfelelően tudunk foglalkozni mind az ambuláns, mind az ágyhoz kötött betegekkel. Mind ez ideig erre munkáltatónk, a községi tanács nem panaszkodott. ★ Ha már itt tartunk, térjünk vissza a tanácshoz: vajon, mire hívja fel még szívesen a figyelmet az elnök? — Például arra, hogy jóllehet, 160 iskolás korú gyerekünk van, a váltott tanítás már évekkel ezelőtt megszűnt. Ez annak köszönhető, hogy a fejlesztési alapunkból és a lakosság igen jelentős társadalmi munkájával még 1976-ban három új iskolai tantermet építettünk, így a 8500 kötetes könyvtár is ide költözhetett ... Van óvodánk is — 1980-ban épült —, és ebben minden óvodás korú gyereknek jut hely, igaz. 120 százalékos kihasználtsági fokkal. A kultúrházunk régi épület, itt a szomszédban, de éppen most újítottuk fel, augusztus első napjaiban ért véget a munka. Ügy gondolom, joggal büszkék lehetünk arra is, hogy minden utcában járda Nagy Gáspárné: Talán, ha látják a gyerekek, hogy már rend van, jobban becsülik majd a parkot van a házak előtt, és a lakosság egészséges vízzel való ellátását már több mint 13 évvel ezelőtt megoldottuk a vezetékes hálózatok kiépítésével. Van 26 közkutunk, de ezeket egyre kevesebben használják, mivel a lakóházak több mint .felében csapok, kerticsapok találhatók. Jelenlegi legfontosabb feladatunk az öregek napközi otthonának kialakítása. Az épületet, ahol erre sor kerül, 1982-ben kaptuk visz- sza a termelőszövetkezettől. Húsz éven át használták, és ez meg is látszik rajta. így a rendelkezésünkre álló négyszázezer forint bizonyára kevés lesz, ezért a lakosságot kértük, hogy lakásonként 200 forinttal támogassák az építkezést és erre eddig 218-an adtak pozitív választ... Szó esett még a tanácsnál a tóról, a fásításról és szinte mindenről, ami csak fontosnak számíthat a faluban. Ismeretekkel felvértezve indulunk egy kis sétára a közben tetőfokára hágott hőségben. Most éppen a tízholdasnak mondott tónál .tartunk. Könnyű szellőtől borzolt tükréből megnyúlt, ráncos arccal néznek vissza a házak, a telefon
