Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-03 / 182. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 3., szerda S. Debreceni dzsessznapok '83 Diákok — uborka- szezonban Uborkaválogatás a szalagnál... A Hatvani Konzervgyár öt éve minden nyáron építőtábort szervez a Vas megyei diákoknak. Az idén 450 közép- iskolás és szakmunkástanuló segít két hónapon át a gyárnak a háromezer tonna uborka feldolgozásában és háromezer tonna tök kiszerelésében. A diákok munkájukkal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagyüzem teljesítse a belföldi és külföldi szállítási kötelezettségeit. Kiszerelés utáni üveglezárás Míg az uborka elkészül, zöldborsót csoma(Fotó: Szabó Sándor) goinak exportra a fiúk Hivatása: a számítástechnika Még tanulónak érzem magam... Kedves, törékeny fiatal- asszony. Olyan, akit az ember inkább a katedrára, vagy fehér köpenyben az óvodások közé képzelne. A 24 éves Tujner Istvánná azonban más hivatást választott: számítástechnikai munkatárs lett a Mátraalji Szénbányáknál. Asztalán mérőműszerek, fogók, apró ellenállások, tranzisztorok, integrált áramkörök, néhány szakkönyv, feljegyzések és Sízámítások. A csoportban, ahol a számítógépek üzemeltetésével, karbantartásával foglalkoznak, egyedül ő tartozik a gyengébb nemhez. — Ügy gondolom, gyerekkorodban látni akartad játékaid belsejét, szétszedtél mindent, ami a kezed ügyébe került. — Van benne valami — neveti el magát. — Tényleg szívesebben csetlettem édesapám körül, aki mindig csinált valamit, mint babáztam. Ezt a pályát középiskolai osztályfőnököm javasolta. A műegyetemre felvételiztem, de átirányítottak a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára. Később már nem bántam, mert a képzés többrétű volt, a diplomával bárhol el lehetett helyezkedni. Hogy a szénbányákkal kötöttem tanulmányi szerződést, ebben apámnak volt szerepe, miután itt építésvezető. Amikor végeztem, férjhez mentem, s hazaköltöztünk szüléimhez, Rózsaszentmárton- ba. — Bizonyára nemcsak az ösztöndíj miatt döntöttetek így. A fiatal műszaki értelmiséget nem fizetik jól, aki pedig a családalapítás, az otthonteremtés előtt áll, annak kell a szülői segítség. — Kettőnk fizetése alig több hétezer forintnál, ebből a pénzből pedig, ha albérletben laknánk, nem tehetnénk félre. A férjem februárban szerelt le, addig még ennyi sem volt. Sok fiatal jár hozzánk hasonló cipőben itt a vállalatnál is, többek között ezt vizsgáltuk a KISZ mellett működő lányok és fiatalasszonyok tanácsában, aminek tagja vagyok. Megfordult a fejünkben, hogy kicsit fiókba tesz- szük a diplomát, s jobban fizető munka után nézünk, de inkább maradtunk. Mert biztos, hogy- néhány évet el kell tölteni a szakmában ahhoz, hogy az emberre komolyabb feladatot bízzanak, esetleg vezető beosztásba tegyék. Aki megállja a helyét, azt előbb-utóbb erkölcsileg is, anyagilag is elismerik. A bányánál egyébként nincs hagyománya a női vezetésnek, bár az adminisztratív területeken sok a fiatal diplomás. Rájuk inkább politikai, társadalmi munkát bíznak. Tujner Istvánnét is — mint minden új dolgozót —, tartózkodó megfigyeléssel fogadták közvetlen munkatársai, de korántsem passzívan. Számítottak rá, feladatokat kapott, segítették. A főiskolán inkább elméletben ismerkedtünk a számítógépekkel, s még kétéves munkaviszony után is csak tanulónak érzem magam. Legalább öt év kell ahhoz, hogy az ember otthonosan mozogjon a gépteremben, hogy biztonsággal megtalálja és kijavítsa a hibát, hiszen erre is kötött az idő. Elvégezzük a szükséges karbantartásokat, javításokat, a továbbiakban pedig olyan műszerekek, készülékek tervezésével — kivitelezésével foglalkozunk, amelyekkel megkönnyítjük munkánkat. Ezt élvezem igazán, mert kezdettől fogva látom, tapasztalom, az elképzelésből miként lesz valóság. Gyakran a szükséges szerszámokat is magunk tervezzük a műhelyben. Kicsi ez a helyiség, de amire lehetőségünk van, azt igyekszünk mind megcsinálni . Kollegámmal beadtunk egy újítást, s a csoport többi tagja is rendszeresen részt vesz a mozgalomban, vagy az Alkotó Ifjúság-pályázaton. — Segít-e munkahelyed a továbbképzésben, a továbbtanulásban? — Terveim között szerepel a műegyetem, mert feltétlenül bővítené látókörömet, de most építkezünk, így nem hiszem, hogy a közeljövőben vállalkozom a tanulásra. Tanfolyami továbbképzésben azonban szívesen részt“ veszek, a bánya szervezésében egyszer már voltam egyhetes kurzuson a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Ezt nagyon hasznosnak tartottam. Ha vége a munkaidőnek, vállalati buszra ül, az viszi a többiekkel együtt haza, a falujába. Otthon szívesen kertészkedik, a saját földön termelt zöldségből, gyümölcsből, jobban esik az étel, no meg így olcsóbb az élet... Fazekas Eszter Megtelt ezen a nyáron is (immár tizenkettedszer) a város hátizsákos, fura, tor- zonborz emberekkel. Megjöttek a rajongók, a muzsika megszállottjai. Megérkezett Kiss Imre, a fesztivál atyamestere, fő szervezője, főrendezője. Megjöttek a rádió trailerei, kisebb-nagyobb buszok a cájggal, s ami elsődleges: a zenészekkel! Komoly nyüzsgés a jazz-cen- terben, a Bikában. Telítve a levegő, beindult a Gép. 14-én, csütörtökön Pege nyitja a fesztivált. Évek óta így van ez, így járja, hisz ő a legtöbbet utazó, legismertebb magyar. Pege swingel változatlanul, hisz abból baj nem lehet. A swing az swing lesz ötven év múlva is. Talált viszont egy új szaxofonost Németh János helyére. Muck Ferencet. Muck-Muck-Muck, — ezt lehetett hallani egész szünetben a folyosókon. Fél éve dolgoznak együtt, s bízvást mondhatjuk: kifújja magából örömét, bánatát Muck FeVenc. Vagyis: tud beszélni a néppel úgy, hogy nem szól egy szót sem. „Csak” zenél. Öröm, hogy hallhattuk Debrecenben. A magyar jazzmuzsikának — sajnos — egyetlen magyar gondolkodású alakja van. Szabados György. Szintén az első nap hallhattuk szólózongora-estjét. Érdekes megfigyelni, hogy ő nem akar amerikai lenni nem akar néger lenni, nem akar skatulyába szorulni, ö már Szabados György. Sokat szenvedett azért, hogy az legyen, aki. Sokat tűrt: megaláztatást, csöndet, vissz- hangtalanságot. Most, tavasz- szal Liszt-díjas lett. Csütörtökön heveny tumultus a Csapó utcai buszmegállóban. Indul a tömeg a sportcsarnokba. Az országúton, gyalog is talpalnak jó néhányan. Rengeteg ember a bejáratoknál is. Este 9-kor: Gateway. Vagyis: Jack De Jonette triója. Az emberé, a dobosé, aki robbantott. Szétlőtte, széjjelpüfölte a rendet (kézrendet, ritmus- képleteket, íveket, alapfunkciókat). Kissé felborult a szimmetria Európában (még tán Amerikában is) ez után a fiú után. Ráncoltabb homlokkal ülnek le a nagy mágusok a szerelés mögé. Olyan ez, mintha szétszedne az ember egy autót, és ösz- szerakva repülőgép lenne belőle. A trió tagjai még: John Abercrombie (gitár), és Dave Holland (bőgő). A csapat egy franciaországi fesztiválról (Nimes) érkezett Debrecenbe, s itt a koncert kezdete, de a kamion, ami a hangszereket és az erősítőket szállította volna — elakadt. Végül mégiscsak indul a buli. Az egész koncert alatt robbannak azok a bizonyos bombák. Minit arról már beszámol, tűnik, június közepe óta folyamatosan működik a „diákinformációs” iroda a megyeszékhelyen. A sátorban ülő két fiú ide-oda kapkodja a fejét a legváratlanabb kérdésekre: — Autóbuszjegyeket lehet itt kapni? — Olyan munkahelyet keresek, ahol legalább egy évig lehet dolgozni... — Levelezőlapot nem árultok? Miért nem? — iMi lesz este a moziban? — Tényleg indul külön- busz Pusztavacsra? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések záporoznak a két szakmunkásképzős fiú felé, akik még kissé zavartan keresik a rengeteg papír közül a megfelelőt, az éppen Igazi profimunka Lágyság, keménység külön- külön, vagy mindez együtt. S egyidőben. Újfajta hozzáállás; a jazzhez: nem érzi- a hallgató, hogy a dobra van alapozva minden. Pedig itt egyértelműen a dobos a név. De Abercrombie éppolyan arányos, karcsú, mégis biztos íveket tesz az épületre, mint az alapásó, a keze-lába beton nagymester: Jack De Jonette. Fergeteges siker, tombol a nép. Azzal a fura tudattal távozunk, hogy most kidurrant egy nagy luftballon, amelyet Max Roach, Joe Morello, Buddy Rich, Steve Gadd fújtak fel eddig. S jött egy pici tűvel Jack De Jonette ... Pénteken, július 15-én, a nap első koncertjén izgalmas, vibráló színfolt a Bika Bartók-termében: a Chris Hinze-Sigi Schwab duó. Hinze, ez az amsterdami csodafuvolás a 72-es montreauxi meetingen lett világhírű. Schwab, a müncheni gitáros tulajdonképpen az indulástól társa Hinzének a sikerben. Talán a szokatlan felállás, a ritmusszekciót teljesen elhagyó építkezés, az újfajta hangzás, vagy a zenészek briliáns technikája (de gyanítottam, mindez együtt) teszi: siker van. Tíz-tizenöt ráadás. Ez már igen! Többségükben lágy, halk, egy egyiptomi utazás reflexióit feldolgozó szvit darabjait halljuk, s felszabadultan, szinte lebegve indulunk a sportcsarnokba, az Oregon koncertjére. A színpad előtt rengeteg kíváncsiskodó nyakukat nyújtogató emberek tömege. Valóban furcsa, kicsi, alacsonyra állított csi- nek, egzotikus keleti ütőhangszerek szép gyűjteményét láthatja a szemlélő. Mi lesz itt, ki fog játszani ezeken a „mélyen fekvő” rezeken? Kiderül mihelyt a kvartett (Ralph Tower — gitár, Paul McCandles — oboa, Collin Walcott — gitár, dobok, Gien Moore — bőgő) megjelenik a deszkákon Collin Walcott ül le a színpadra, a miniatűr dobszerelés mögé. Persze, hisz ő a szitáros is, és a szitár eléggé sajátságos, törökülésszerű helyzetet kíván. No, és az effektusok, a hangzás! Teljesen misztikus, elvont, keleties zene. Mint egy indiai Buddha-szobor feltupírozott hajjal, s ez az egész letakarva a csillagos-sávos lobogóval ... Szombaton belép egy új pódium, új színhely a fesztivál életébe: a nagyerdei szabadtéri színpad. Délután 4- kor: Supertrió és Bontovics Kati. Nagyon szépen szólnak. Vukán kicsit passzívabb a szokottnál, Kőszegi „kijön a képből”, hiába: ő ma a legnagyobb magyar muzsikus, örvendetes, hogy Berkes Balázs lehetőségei mintha növekedtek volna. Megérdeszükségeset, s ez érthető is, hisz ma vannak itt először. Molnár Éva viszont — aki civilben és tanév közben orosz—testnevelés szakos hallgatója a tanárképző főiskolának, — múlt héten vette át a stafétabotot az előző diákceótrum-vezetőtől, s már a tapasztalatairól beszél: — Idáig körülbelül 15—20 ember kérdezősködött ná. lünk munkahelyek után. Különböző lehetőségeink vannak, főleg a megyeszékhely üzemeiben, vállalataihoz, így például az Agria Bútorgyárba, a VILATI-ba, a borgazdasági kombinátba, a Finomszerelvénygyárba irányíthatjuk a dolgozni vágyó fiatalokat. — Ami jól megy: minden szerdán műsoros diszkót melt szerepet kezd‘kapni egy szerény, de nagy tehetségű ember. Bontovics Kati hangja nem érvényesült úgy, mint á kisebb klubokban szokott. Még ezen a napon a Bar- tók-teremben örömteli, felszabadult koncert egy több mint 200 darabos ütős-arzenállal. A Debreceni Ütőhangszeres Együttes négy tagja csillingelt, harangozott, gongolt, timpánizott, vibrafonozott, kongázott, és ki tudja mit csinált a hangszer-erdőn. Hihetetlen ritmikai váltásoknak és hangzásbeli finomságoknak lehettünk fültanúi. A debreceniek után a Kőszegi Imre Percussion Workshop Orchestra (Szakcsi Lakatos Béla — zongora, Zsol- dós Béla — timpani, xilofon, marimba, Horváth Kornél konca, fuvola, Kőszegi Imre — dobok) következett. Kőszegi — nyugodtan mondhatjuk — világszínvonalú muzsikus. Nem érzi a közönség az amerikai elődöket, sem az európaiakat. Olyan Kőszegit hallgatni, _ mintha tengerparton ülne az ember. Jönnek, jönnek a hullámok, és ritmusa van mindennek, az egyetemes Nagy Világrend szerint hangzik fülünkben a legkisebb loccsanás is. Vasárnap, az utolsó napon először egy japán duót hallhattunk a sportcsarnokban. (Aki Takase — zongora, Nobuyosi Ino — bőgő). A japán, zongoristanő 1971-től hivatásos muzsikus, és 1975- ben már amerikai túrnét bonyolított. 1981-ben pedig Európában járt. Játékában picit zavaró az, ahogy „hozza magát” a színpadon. Sok benne a színészet, a show. Kicsit kevesebb vonaglással talán más lenne a helyzet A bőgős nemigen mutatott újat, az európai fülnek szokatlant. A japán jazz — mondjuk meg őszintén — nem egy olyan ügy még a világon, mint a Suzuki motorkerékpár, vagy a Honda autó... Jan Garbarek zárt. Kihúzták lábunk alól a szőnyeget Kicsikét megint röpültünk még akkor is, amikor félrebillent fejjel aludtunk a vasútállomáson, az első hajnali vonatra várva. A kvartett (Jan Garbarek — szoprán és altszaxofon, Ross Traut — gitár, Eberhardt Weber — bőgő, Michael Di- Pasoua — dob) semmire sem hasonlító, a legmodernebb technikával megvalósított jazz-rockot játszik. Keményen, fémesen szól a ritmusszekció, s ezt az egészet ellebegteti Garbarek szaxofonja. Ügy röptették haza a közönséget, hogy hisszük ma is: ott ülünk még, és hallgatjuk őket... Karácsondi Imre szervezünk a Fagylaltkert- ben, ahol többek közt Márka- és tejitermékbemutatóit tartunk. összegyűltek az aeröbic-tanfolyamra jelentkezők is, úszni azonban kevesen akarnák. Egyetlen gyerek jött hozzánk ilyen óhajjal. Eddig ... Augusztusra is vannak érdekes programjaink, köztük animációs- és amatőr- film-vetítésék, diszkók a Fagylaltkentben és az érsekudvarban, állatvásár és cserebere és a hónap végén Vágó István közismert „Fele sem igaz” vetélkedőjére várjuk a játszani vágyókat az Ifjúsági Ház aulájába. A tanévkezdés előtt' egy nappal zár be a diákcentrum, s .az utolsó napra is tartogatunk egy-két meglepetést. (D. J.) Még mindig diákcentrum!- # Augusztusi programajánlat és értékelés...
