Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. július 21., csütörtök Filharmonikusaink Portugáliában Spanyolországban két koncert A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara Kötődi András karmester vezetésé­vel július 28—30. között a portugáliai Estorilbam ven­dégszerepei. Műsorukban Brahms IX.. szimfóniája és kettősversenye, Wagner A nürnbergi mesterdalnokok cí­mű operájának nyitánya és a Wesendonck-dalok című ciklusa. Erkel Hunyadi László nyitánya, Braga- Santos brácsaversenye, Frei- tas-Branco II. szimfóniája és Lopes-Graca szvitje csendül fel. A koncertek szólistái — többek közt — Margarita Lilova bolgár énekesnő, Var­ga Tibor hegedűművész lesz­nek. Az együttes a portugá­liai vendégszereplés után Spanyolországban ad két koncertet. Anyanyelvi tábor Szerdán megnyílt Győ­rött az országos anya­nyelvi tábor, amelynek a nagy múltú Kazinczy Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kola ad otthont Budapestről és az ország 19 megyéjéből 60 középiskolás diák és ugyancsak hatvani magyar irodalom szakos tanár vesz részt az egyhetes táborozá­son, amelynek célja a szép magyar beszéd, a helyes ki­ejtés ápolása. Vasi színműtár Huszonöt évvel ezelőtt hozták létre Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár színműtárát. A cél az volt, hogy az önte­vékeny színjátszó együttes­nek segítsenek a darabvá­lasztásban, műsoruk össze­állításában. A színműtár­ban — ahonnan minden be­iratkozott olvasó kölcsönöz­het drámákat, irodalmi és gyermekműsor-összeállítá­sokat, bábjátékokat és tánc­füzeteket — jelenleg már kétezer-kétszáz mű van a polcokon. Színészek, szerzők, szerepek Hatodik forduló Végére értünk soroza­tunknak. Akik velünk tartattak játékos utazá­sunkon, reméljük, jól szórakoztak. Rájöhettek arra, hogy milyen színes világ a Színészet, s mi­lyen érdekességeket kí­nál a színháztörténet. Természetesen csak íze­lítőt tudunk adni, de ha kedvet kaptak, ismer­kedjenek tovább ezzel a művészeti ággal. De lás­suk az utolsó fejtörőt. A) Táviratok. Ezeket a táviratokat soha nem adta fel senki: költöttek. Mégis, ha valaki megfogalmazta volna őket, ki lett volna az, melyik szerző, melyik da­rabjából? Minden helyes vá­lasz egy pontot ér. J. nem szoolhatok egy szoot sem stop haarom eev szootlansaagot fogadtam stop 2. kedves gyaamleaanyom, feleseegül adlak az ' unoka- oecseemhez stop úgy hallot­tam, egy színeesz csapja ne. ked a szelet stop számolj le vele de gyorsan stop mie- loett megeerkezem stop 3. hovaa lett a tuendeer laany stop milyen orszaagba menjek utaana stop hol ta- laalom az oerdoegfiakat stop 4. felszabadítom francia- orszaagot stop isteni sugal­latot kaptam stop keeszuel- jetek stop 5. ne baantsaatok gertru­dist stop feleseegem hibaa- zott stop majd mindent rendbehozok stop a meraa- niaikat elkueldoem stop a beeketlenkedoeket lecsilla­pítom stop 6. a feleseegem aittool tar­tok megcsal stop elaarulta a kendője stop jaagootol mindent megtudtam stop leszaamolok vele stop C) Színészmúzeum: Egy arc és egy életrajz: a nevet kérjük. (1902—11960). A realista előadói stílus úttörő kép­viselője; Kossuth-díjas, ki­váló művész. A Nemzeti Színház még növendék ko­rában szerződtette. Shakes- peare-szerepekben aratta első nagy sikereit, de harna­- B) Egy regi Liliomfi. Az egri Gár­donyi Géza Színház tár­sulata is be­mutatta annak idején a darabot. Az előadásból látunk egy jelenetet. Ki a két szereplő? rosan kitűnt, hogy minden műfajban a legkiválóbb művészek közé tartozik. Egész lényéből a teremtő művészet varázsa árad. Emlékezetes, legszebb alakí­tásait Az éjjeli menedék­helyben, Az ember tragédiá. jában, a Faustban, az Ame­rikai Elektrában, a Julius Caesarban — s élete végén Az ügynök haláléiban nyúj­totta. Kérjük, hogy megfejtését 26-én, kedden délig postáz­za. A végső helyezéseket július 28-i számunkban kö­zöljük, az eredményhirde­tésre és díjkiosztásra 29-én, ipénteken kerül sor a Nép­újság klubjában. A 4. forduló helyes meg­fejtése: A) Brecht: Koldusopera, Madách: Az ember tragé­diája, Shakespeare: Makran­cos1 hölgy, Moliere: Kényes- kedők, Csehov: Cseresz. nyéskert, Brecht: Kurázsi mama. B) Ladányi Ferenc, Dayka Margit, Tolnai Klári. C) Somlay Artúr A helyes megfejtők közül belépőt nyerték az Agria Játékok valamely előadásá­ra: Március 8. szocialista brigád, Gyöngyös, MÁV Ki­térőgyártó Üzem, Varga Gyuláné, Vámosgyörk, Vö­röshadsereg út 32., Janovicz Zoltánná, Eger, Karaszek tér 5., Rakó Jánosné, Heves, Ságvári út 24. A házasságok a földön köttetnek ... Talpig fehérben, biedermeier csokorral Kávét cukorral, jó bort szódával, szerelmet házas­sággal elrontani nem szabad — tartja a szólás. A bölcs intelmet azonban — kivált szerelem dolgában —, csak kevesek fogadják meg. így válik a házasság életünk részévé, ámbár korántsem egyszeri, megismételhetetlen eseményévé. Az első házas­ságot sokszor amilyen gyor­san kötötték, olyan tempó­ban követi a válás, majd a második boldogító igen, vagy az újabb és újabb pró­bálkozás. .. Egy szó mint száz, a házasság intézménye — annak ellenére, hogy so­kan elavultnak bélyegzik —, tartja magát, benne legfel­jebb a szereplők cserélőd­nek. Az egri házasságkötő te­remben tavaly csaknem öt­száz pár fogadott egymás­nak „örök hűséget”. Legna­gyobb a forgalom a nyári hónapokban, ilyenkor még hétköznapokon is esketnek. Nemcsak a városban, vagy a környékben élők jelent­keznek be, de jönnek az ország minden szegletéből, Kaposvártól Nyíregyházáig, Kecskeméttől Ózdig, Szar­vastól Budapestig. A magya­rázat egyszerű: az épület valaha templom volt, benne nemes zengésű orgona. Ez szól ma is a szertartásokon ha így kívánja a jegyespár. Hogy milyen egy mai es­küvő? A divat természete­sen a házasságkötő terme­ket sem kerülte el. A ha­gyományos menyasszonyi ru­hát néhány éve a színes, vagy a hímzett „költemé­nyek” váltották fel, de az idén már ismét talpig fehér a módi. A Faiskola utcai kölcsönzőszalonban száz­nyolcvanféle öltözet közül lehet válogatni. Fiataloknak a romantikus, csupa csipke, csupa fodor, habkönnyű anyagokból készült modelle­ket ajánlják, ezek a leg­újabb osztrák és nyugatné­met divatlapok alapján ké­szültek. A harmincon túli, esetleg teltebb alakúak is megtalálják itt az egyénisé­güknek, ízlésüknek megfe­lelő divatos ruhát. Gyakori eset, hogy az ara másodszor megy férjhez, ekkor pasz­tell színű hosszú alkalmit viselhet. Ugyanazon anyag­ból készült tokkalappal, esetleg fehér kiegészítőkkel. A vőlegény fekete vagy fe­hér szmokingot ölthet, di­vatosak a sima anyagból készült öltönyök is. A város kertészei szerint egyre kevesebben rendel­nek hosszúra kötött fehér kála- vagy szegfűcsokrot. A színes gerbera még min­dig tartja magát, kedvelt a flamingó is, sokan keresik az orchideát, de az idei nyá­ri sláger a kis kerek bieder­meier csokor fehér tüllel körbefogva, színes mezei vi­rágból, muskátliból, vagy kardvirágsziromból. Meglepő, manapság nem ritka eset, hogy a párok csak a papírért mennek há­zasságot kötni. Mellőznének minden ünnepélyességet, még orgonamuzsikát sem kér­nek, nemhogy köszöntőt, verset, énekszólót. Érdekes, hogy nem a másodszor, harmadszor nősülő, férjhez menő emberek döntenek, így, hanem olyan diplomás fiatalok, akik először állnak majd az anyakönyvvezető előtt. Pedig a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartá­sokat Szervező Iroda kíná­lata széles, mondhatni: a nászéjszakán kívül mindent vállalnak. Szép kórusmű­vekkel, hangszerszólókkal teszik még maradandóbbá az esküvőt. Kívánságra fel­szolgálják a pezsgőt, s ha az új házaspár virággal sze­retné köszönteni a szülőket, erre is van mód. Sőt, a be- lentkezést követő egyébbel is szolgálhatnak: sokféle meghívóból lehet választani, megrendelik, majd az üzlet házhoz szállíttatja a meny­asszonyi csokrot, vállal­ják taxik és autóbuszok megrendelését, A legtökéletesebben szer­vezett, külsőségeiben is ün­nepélyes szertartást azon­ban könnyen elronthatja az anyakönyvvezető beszéde, ha az nem illik a házasulan­dók korához, családi állapo­tához. Mert fölösleges mon­dani : idősödő jegyespárnak nem illik családtervezésről beszélni, vagy a már nem először frigyre lépőknek a soha el nem múló boldogsá­got ecsetelni. A szertartásnak vége, hét­köznapok jönnek. És lénye­gében ekkor dől el, megérte-e a felhajtás, avagy indokolt volt-e a szerénység... Fazekas Eszter II. L. oldalt állt. Némán fi­gyelte a fekete ruhás alaku­latot Azok közül né- hányan, bizonyára a ma­gasabb rangúak, néha ránéztek, s ő csak szem vil­lan tással válaszolt, amiből természetesen értettek, és sokszor gyakorolt összeszo­kott mozdulatokkal zárt sor­falat vontak az ágaskodó, lökdösődő, egymást tépő, nyüszítő és hörgő, káromko­dó tömeg köré. A katonák közül egy a busz elejéhez állt. — Csönd legyen! — Kiál­totta — Csönd legyen! Áll­janak sorba! Hallják, állja­nak sorba! — Még érthető emberi nyelven beszélt. — Értik?! Sorba! Sorakozóóó! — Már ordított, aztán muto­gatott. — Azt, azt, meg azt, onnét az öreget, a fiatal ür­gét, azt is ... A fekete köpenyesek gyor­san dolgoztak; akire a pa­rancsnok rámutatott, kiemel­ték és félreállították a fal mellé, szemben a fallal. Aki tiltakozott vagy csodálkozott, az pofont kapott vagy belé- rugtak. Közben megtelt a busz, és elkezdődött a lépcsők elfog­lalása. — Az úristenit! — Ordított a tiszt. — Nem tudnak fe­gyelmezettebbek lenni? Min­den tizediket a fal mellé! Az emberek végre ráesz­méltek, hogy mi történik, s különösen azok háborodtak föl, akik tizediknek hitték magukat. — Mit akarnak? Azt hi­szik, hogy ráérünk? — Majd elintézem én ezt, megvannak a megfelelő kap­csolataim. Egyáltalán mit je­lent ez? — Istenem, mi történik? Elkések, hagyjanak! — Pofa be! — Üvöltött a fekete köpenyes tiszt. — Szedjétek le a lépcsőről azo­kat a férgeket! Megtörtént. Csengetés, az ajtók bezáródtak. A tiszt azonban megtiltotta, hogy a busz elinduljon. — Előbb itt rend lesz..So­rakozóóó! — Vezényelt. — Kettes sorba! L. rádióadó-vevőt vett elő. Bekapcsolta. Rövid ideig sí­polás, hangzavar, aztán sorra a pattogó jelentések a vég­állomásokról. L. mindegyik után csak annyit mondott: oké. — Kérem, én K. igazgató- helyettes vagyok— lépett a tiszthez egy pocakos férfi. — Kivételesen utaznék busszal, mivel a szolgálati kocsim el­romlott. Engedjenek szaba­don. A tiszt mereven nézte, majd ráérősen felemelte a kezét és szájon vágta. Az igazgatóhelyettes megtánto- rodott, és visszaszédült az emberek közé. — Én sofőr vagyok — mondta egy vékony baj szú. nagy orrú cingár férfi. — Szolgálatba kell állnom. Fu­varoznom kell. A tiszt L-re nézett, az ne­met intett, s a magát sofőr­nek mondó férfi fején gumi­bot csattant. — Rohadt dög — morgott az a katona, aki a fejére ütött. — Lehet, hogy igazat mondtál, de mi nem kivéte­lezünk. — Igen, így van — mond­ta a tiszt. — Rendet csiná­lunk, és ez kivétel nélkül, értitek, korra, nemre, beosz­tásra, érdemekre való tekin­tet nélkül mindenkire érvé­nyes. Egy férfi feltartotta a ke­zét, ágaskodott, a körülötte állók fölé emelkedett, talán valakinek a hátára mászott. — Nna, mit akarsz? — kérdezte a tiszt. — Kérem, én hosszú ideig szolgáltam, nagy gyakorla­tom van. A tiszt pillanatig gondol­kodott — Próbaidőre — mondta. — Adjatok neki gumibotot. De ha kudarcot vallasz, sú­lyosan bűnhődsz... Kezek emelkedtek a ma­gasba. — Én is jelentkezem. — Én a börtönben is ezt csináltam. — Én kápó voltam ... — Én is ... Én is ... Én is ... A tiszt az orrához zseb­kendőt tartott. — Sokan vagytok. Ennyi nem kell. Már kettes sorban álltak, egyenesén, fegyelmezetten. A tiszt pedig intett az autóbusz- vezetőnek, hogy most már indíthat. A busz megugrott és elrobogott. A sorban álló sofőr a szomszédjának suttogta. — Engem el kell engedni­ük. Ránk szükség van, mert a kocsikat csak mi tudjuk vezetni... A szomszédja azonban nem is hallotta, mert süket volt. Hamarosan újfajta életmód alakult ki a végállomáson. Az utasok, mármint a volt utasok és őreik szupersebes­séggel alkalmazkodtak a megváltozott körülmények­hez. Üzletelni kezdtek, s egyesek talán szervezkedni. Bár, ki tudja. No és, ha igen, ha valóban szervezkednek, akkor mi van? S mi lesz? ___ V ÉGE Most a „J’^ig Készül a tájszótár 2. kötete A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében B. Lőrinczy Éva főszerkesztő és Hosszú Fe­renc szerkesztő vezetésével befejezésükhöz közelednek az Űj Magyar Tájszótár má­sodik kötetének munkálatai Az anyaggyűjtés 1950-ben kezdődött, az első, 1979-ben megjelent kötet után — amely a tájszavakat A-tól D-ig tartalmazza — most a J betűig terjedő corpuson dolgoznak. A négykötetesre tervezett tájszótár több mint 120 ezer szócikket tartalmaz majd. Az Űj Magyar Tájszó­tár az 1890 és 1960 közötti időszak nyomtatott és kéz­iratos nyelvjárási és nép­rajzi forrásaiban eddig szét­szórt, s így a tudomány szá­mára szinte hozzáférhetetlen táj szóanyagot adja közre. Az első Magyar Tájszótár Vörösmarty Mihály nevéhe* fűződik és a Magyar Tudós Társaság 1838-ban adta ki. A másik jelentős lexikográ­fiai alkotás — a most ké­szülő négykötetes munka előzménye — Szinnyei József 1893 és 1901 között kiadott kétkötetes Magyar Tájszótá­ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom