Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 12., kedd Nemzetpróbáló feladatok Felelős számvetést végzett a héten az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, és gyakor­latához híven olyan követ­keztetésekre jutott, amelyek aligha csak jelenünkre vo­natkoznak. E politikai mér­legelés szükségszerűen fel­ölelte a külvilág meghatá­rozó eseményeit csakúgy, mint a szocialista társada­lomépítés mindennapi és hosszú távú feladatait. A megjelent közlemény pontosan érzékelteti azt, hogy népünk, gazdaságunk közvetlenül reagál mindar­ra, ami a világban törté­nik, akár kedvezően, akár kedvezőtlenül érint az ben­nünket. A Központi Bizott­ság ezért sem mulaszthatta el — ez is hagyománya már —, hogy objektiven elemezze a nemzetközi élet eseményeit. Megállapítsa azt, hogy az országot mi­lyen hatások érik a hatá­ron túlról, s a világ sorsá­nak alakulása mire kel'l hogy indítson mindannyiun­kat. A helyzetkép realista — mint ahogyan korábban az áprilisi, most pedig ezen az ülésen is megállapította a Központi Bizottság: egymás, nak ellentmondó erők bo­nyolult körülmények közöt­ti harca jellemzi világun­kat. „ ... A nemzetközi helyzetet továbbra is éle-- zik azok az imperialista tö­rekvések, amelyek a kato­nai erőfölény megteremté­sére, a fegyverkezési ver­seny fokozására irányulnak. Ezek a törekvések súlyosan veszélyeztetik a világ béké­jét és társadalmi berendez­kedéstől függetlenül ellenté­tesek valamennyi nép leg­alapvetőbb érdekeivel.” E helyzetben a Magyar Népköztársaság továbbra is a bevált, a sok év óta vál­tozatlan elveken alapuló, partnereink számára vilá­gos és kiszámítható külpo­litikát folytat. Hisszük, hogy a különböző társadalmi bei^ndezkedésű orszá­gok békés egymás mel­lett élése közös érdek, s hogy az enyhülés vívmá­nyait meg lehet és meg kell őriznünk. A feszültségektől terhes nemzetközi viszonyokat azonban figyelembe kell vennünk napi munkánk­ban. A termelés helyzetét, a vállalatok munkáját ne­hezítette és nehezíti a kül­földi piacok változatlan stagnálása, a makacsul ki­tartó recessziós hullám. A tőkés államokban tovább emelkedett a munkanélkü­liség, s ennek visszatartó ereje van exportunkkal szemben is, hiszen az ala­csony kereslet hatványo­zottan növeli a termékek­kel, a szállításokkal szem­beni követelményeket. Ki­élesedett küzdelem dúl a vevőért, s a piacokért. Ez viszont ösztönzést ad egyes tőkés államoknak arra, hogy protekcionista, illetve poli­tikai indítékú akadályokkal nehezítsék a számukra ke­vésbé kívánatos exportőr törekvéseket. Röviden fo­galmazva: mindez annyit tesz, hogy továbbra is a tartósan szigorodó követel­ményekkel kell szembenéz­ni a nem szocialista piaco­kon. Ugyanakkor az is be­folyásolja gazdaságunk munkafeltételeit, hogy a szocialista gazdasági közös­ségben barátaink hasonló feltételek között élnek és dolgoznak, nehézségeik hoz­zánk hasonlóak, fejlődésük hasonló szakaszában járva ők sem mentesíthetik ma­gukat a kedvezőtlen világ- gazdasági hatásoktól. Így gazdasági közösségünk együttesen érzékeli az idő erőpróbáját, s ez nem egy­szerűsíti közös feladatain­kat. Egyértelmű képet rajzol elénk a Központi Bizottság közleménye, hogy az össze­tett igényeknek miként tet- -'fünk eleget az első félév­ben. Megállapította: ,,.. .Né­pünk kiegyensúlyozott bel­politikai helyzetben, szerve­zetten és céltudatosan dol­gozik a kitűzött gazdasági feladatok megvalósításáért; Az első félévben a népgaz­daság a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban fejlő­dött: az ország eleget tett fizetési kötelezettségeinek, az áruellátás, a bérek, és a fogyasztói árak a tervnek megfelelően alakultak.” Azaz a fő tendenciákkal, a meghatározó folyamatok­kal nincs különösebb gon­dunk. Az 1983. évi népgaz­dasági terv alapvető gazda­sági céljai teljesülnek, il­letve e teljesítésnek tovább­ra is megvannak a feltéte­lei. A helyzet azonban nem mindenben megnyugtató, egyes területeken javítani kell a teljesítményeket. Fi­gyelmet érdemel, hogy az év eddigi hónapjaiban az ipar — különösen az ex­port szempontjából fontos gépipar és könnyűipar — termelése ingadozó volt. s ha ez a tendencia foly­tatódik, akkor emiatt az egész népgazdaság produktuma gyengülhet. Márpedig továbbra is első­rendű cél a külgazdasági, a belső egyensúly, illetve a fizetőképesség megőrzése- javítása, az életszínvonal terv szerinti alakítása. Eh­hez az kell, hogy a kivitel legalább a tervezett ütem­ben növekedjen, mégpedig az oly fontos ipari termé­kekből is. (Igaz, az ipar dolga nem lesz könnyebb továbbra sem; a behozatal nem haladhatja meg a terv­ben számítottat, sőt az len­ne a kívánatos, ha aránya tovább csökkenne.) Szándékosan hangsúlyoz, zuk népgazdaságunk vezető ága, az ipar fontosságát, kiemelkedő szerepét. A ki­indulási pont, hogy a két­ségtelen nagy fejlődés mel­lett látnivalóak azok a je­lek, amelyek bizonyítják: ez a népgazdasági ág nem mindenben tudta követni a módosuló világ- és a hazai piac követelményeit. Erre mutat, hogy az iparilag fej­lett országokban sebesebb ütemű termékváltás zajlik, s ott erőteljesebb a ver­senyképesség. Iparunknak az irányítási, szerkezeti elő. relépésre éppen úgy szük­sége van, mint arra, hogy javuljon innovációs érzé­kenysége, gyorsabban al­kalmazza az új technikát, javítsa termékei minőségét. De nem mulasztható el a súlypontok meghatározása, a fontossági sorrendek ha­ladéktalan kimunkálása sem, mert nem vagyunk bővében sem anyagi, sem emberi forrásoknak. Ám ha gondo­san megválogatott célokra fordítjuk energiánkat — s erre hív fel a párt közle­ménye — hiánytalanul megtehe­tők a legszükségesebb intézkedések a verseny- képesség fejlesztése ér­dekében. A követelmények azon­ban aligha csak az ipar számára adottak. Fokozott terhelést érzékel a társada­lom, amikor a fejlődésének nehéz kaptatóján jár. Ezért fontos, hogy e körülmények közepette még inkább érvé­nyesüljön a nemzeti egység, s a szocialista demokrácia. Az emberek kapjanak az eddigieknél is nagyobb le­hetőséget a közügyekbe való beleszóláshoz, közös sor­sunk alakításához. E célt szolgálja majd a választási rendszer továbbfejlesztése is, melyet most a Hazafias Népfront Országos Tanácsá. nak állásfoglalását figyelem­be véve vitatott meg a párt Központi Bizottsága, és ajánl az országgyűlésnek. Nemzetpróbáló feladatok az egyik oldalon és nyitott­ság, készség mindezeknek a közérdekű vállalására, a tár­sadalom még aktívabb el­lenőrző tevékenységével. Vé­gül ennyivel' is összefoglal­ható a politikai mérlegké­szítés. No és azzal a szán­dékkal, ami a határozat szavaiból kicsendül: mun­kálkodjunk azon, hogy ered­ményeinket megőrizve te­gyük otthonosabbá orszá­gunkat minden becsületes ember számára, MIT JELENT A CÉGTÁBLA? Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Művei A központi laboratóriumban technikus Nem sok olyan vállalat lé­tezik a megyénkben, melyről olyan keveset tudnánk, mint az Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveiről. Mit takar hát a* cégtábla? Mivel foglalkoznak, hogyan élnek? Ennek jártunk utá­na dr. Gyurkó László fő­mérnök segítségével. Kutató Elmondta, hogy amikor a 40-es évek végén megindult a hazai ásványvagyon kuta­tása, s termelése, létrehozták az Ércbányászati Feltáró Vállalatot, melynél ekkor Radovics Lászlóné geológus­még hagyományos bányásza­ti módszerekkel folyt a munka. Gyöngyösorosziban, a Dunántúlon pedig Pátkán, Szűzváron tártak fel többek között értékes lelőhelyeket. Aztán amikor az Érc- és Ás­ványbányászati Vállalattá alakultak, részben szakítot­tak a hagyományos bányá­szati módszerekkel, egyre inkább a mélyfúrás került előtérbe. Ezt a kutató tevé­kenységet először a felszín­hez közel eső ásványok fel­tárására alkalmazták. A leg­utolsó hagyományos eljárás­sal történt kutatást 1973-ban a Mátrában végezték, ami­kor is a bányabérci ércet tárták fel. A kutatórészleg az ásványi anyagok techno­lógiai fejlesztését országosan biztosítja, ezért központi la­boratórium az övék. Termelő A cégtábla következő fel­iratának a termelő szónak is története van. A kutatás ugyanis nem adott lehetősé­get az önálló megélhetéshez, valamint a központi labora­tórium sem volt képes nye­reséggel dolgozni. 1967-től a vállalathoz csatolták a Fel­németi Mészkő- és Őrlő Mű­vet. Az Országos Érc- és Ásványbányáknál 1977-ben egy újabb profiltisztítás tör­tént, amikor is az istenme- zejei bentonitbányát is hoz­zájuk csatolták. Ezen kívül fúrási üzemük van még Ru- dabányán, Ürkúton. Terüle­tük: óriási. Felöleli Észak- Magyarországot és a Dunán­túlt. Jelenleg fúrásokat vé­geznek Nagybózsván, Sári­sápon, valamint a Székesfe­hérvár környéki Iszkaszent- györgyön. Nagybózsván per- litet keresnek: rendkívül ér­tékes ásványi anyag, hő- és hangszigetelő, valamint al­kalmas az olajszennyeződé­sek felszívására is. Az egyik legfontosabb exportcikkeink közé tartozik. Iszkaszent- györgyön a kohászat, az út­építés, a téglagyártás egyik alapanyagát, az egyébként még számtalan felhasználási területtel rendelkező dolo­mitot bányásszák. Szűcs Éva laboráns a bükki mészkövet vizsgálja (Fotó: Tóth Gizella) S ami még a táblán található Munkájuk elismeréseként az elmúlt tíz esztendőben négy alkalommal élüzem ki­tüntetést kaptak. Igaz, a cégtábla ebből csak kettőt mutat, mivel kollektív szer­ződésük csak 1981 és a 82-es esztendőben adott alkalmat az ilyenfajta büszkélkedésre. Pedig már 76-ban és 80-ban is hasonló elismerésben ré­szesült a mindössze hétszáz embert foglalkoztató, de szinte az egész ország terü­letén dolgozó Érc- és Ás­ványbányák Kutató és Ter­melő Művei. Kis Szabó Ervin ÉVES TERVÜKÖN FELÜL Több vasbeton gerenda és tetőfedő pala a kislakásépítőknek Honismereti akadémia Hétfőn délelőtt Kaposvá­rott megkezdődött a XI. or­szágos honismereti akadé­mia. Az ország minden ré­széből jelenlévő szakembe­rek előadásokat hallgatnak, konzultációkon vesznek részt. Az első napon Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára Nemzet és ifjúság címmel tartott előadást, amit kon­zultáció követett. Kedden Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes Nemzet és iskola című előadáséval foly­tatódik a program. Szó lesz a nemzetről és anyanyelvről, zenei anyanyelvűnkről, a honismereti mozgalom hely­zetéről, feladatairól. Az építőanyag-ellátás ja­vítására tettek felajánlást két Komárom megyei üzem, a Nyergesújfalui Etennitgyár és a Lábatlani Vaslbetongyár dolgozói. Az eternitgyáriak arra vállalkoztak, hogy éves tervükön felül 1,5 millió négyzetméter különböző mé­rető tetőfedő palát készíte­nek. A többletből egymillió négyzetméter előállítását sa­ját erőből oldják meg, a munkaszervezés javításéval, a munkaidő jobb kihasználá­sával. Vállalásuk kisebbik részének teljesítésére, a fél­millió négyzetméter tetőfedő anyag legyártására a sza­bad szombatokon szerveznek termelő műszakokat. A Lábatlani Vasbetongyár dolgozói azt ajánlották fel, hogy az év végéig 70 ezer méter födémgerendát és 30 ezer méter áthidaló vasbe­ton gerendát gyártanak ter­vükön felül. Mindkét vas­beton elem nélkülözhetetlen a családi házak, a kislakások építéséhez, de időnként hiá­ba keresik a vevők a TÜ- ZÉP-telepeken. A lábatla- niak a többlettermelés fel­tételét üzemen belüli mun­kaerő-átcsoportosítással, pót­műszakok szervezésével és műszáki intézkedésekkel te­remtik meg. (Mindkét Komárom megyei üzemben hónapról hónapra fokozzák a termelést, s azt ígérik, hogy nem az év vé­gén, hanem az építkezések finisében, a nyári hónapok­ban erősítik a tempót. (MTI) A MAGYAR KÜLKERESKEDELMI FORGALOM F0NT0SAB8B ORSZÁGONKÉNT, 1983.1. NEGYEDÉV (folyó írón .millió Ft)

Next

/
Oldalképek
Tartalom