Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 28., csütörtök I. CSEHSZLOVÁKIA Várépítő... A szomszédos Csehszlovákiában, a Fülek melletti Kur- tánypuszta talán legnevezetesebb alakja Agócs Barna­bás. A 68 éves ember 1968-ban kezdett hozzá gyer­mekkori álma megvalósításához — a várépítéshez. Az eltelt időszak alatt minden spórolt pénzét a nagy „mfi” megvalósítására szentelte. A vár falai már elké­szültek, s újabb látnivalót nyújtanak a környékre lá­togató kíváncsi turistáknak (Fotó: Szabó Sándor) JUGOSZLÁVIA Velana-függönyök A ljubljanai Velana gyár termékei keresettek a nyu­gat-európai országokban is. Az üzemben az idén előre­láthatólag 11 millió négy­zetméter függönyanyagot ké­szítenek, 110 fajta mintával. A megtermelt mennyiség egy részét NSZK-beli, sváj­ci és francia partnereknek szállítják. A függönyökön kívül jaoquard és shantung szöveteket is exportálnak. Ki hinné, hogy az NDK patinás városában, Postdam- ban ezer lakást — az ala­pozástól a kulcs átadásáig — szakmunkástanulók épí­tettek. Méghozzá nagyszerű­en: az új városnegyed har- mónikusan illeszkedik a tör­ténelmi épületek, Nagy Fri­gyes porosz király híres pa­lotája, a Sanssouci, a Cecili­enhof, és más csodálatos építmények közé. Postdamban van az NDK eddig egyetlen gyártósor- szerű építkezése, ahol — az egyik szalagon — száz leen­dő építőmunkást, asztalost, gépkezelőt tanítanak. A 17— 18 éves fiatalok munkáját tapasztalt műhelyoktatók se­gítik. • Miért foglalkoztatnak az egész gyártósoron szakmun­kástanulókat? — Az iparszerű lakásépí­tésre manapság jellemző a futószalagrendszer, amelybe nem könnyű bevonni az utánpótlást — magyarázza Güntner Ziegenhorn terme­lési vezető. — Az építőmun­kásoknak évről évre egyre több jó lakást kell elkészí­teniük. Az egyéni teljesít­mény mindig tükröződik a bérezésben, és e tekintetben gyakran hátrányos, ha a munkacsoportban tanulókat is foglalkoztatnak. A fiata­A vakolókanál kezelését Is meg kell tanulni... (Fotó: ADN/ZB—KSj lókra különleges balesetel­hárítási és biztonsági előírá­sok vonatkoznak. Mindez akadályozhatja a folyamatos munkát. A szakmunkáskép­zés és a tervteljesítés ezért időnként ellentmondásba ke­rül. Előfordul, hogy a fiata­lokat segédmunkával bízzák meg, ami semmiképpen sem bővíti tudásukat. A szakmunkástanulók ré­szére szervezett építkezésen betartható a tanterv. Itt ők maguk végzik a munka leg­nagyobb részét, míg másutt a szakmunkástanulók álta­lában vakolókanállal, kala­páccsal és vízszintezővel dolgoznak, itt rájuk bízták az emelődarukat, a keverő- ket, a silókat, mintha már szakmunkások lennének. Felügyelet mellett így ők is komplett lakóházakat építe­nek, mint a tapasztalt, idő­sebb szakmunkások. Munká­juk üteme persze lassúbb, mert nincs akkora gyakor­latuk. A terv teljesítésében a tanulóktól a szakmunkás­teljesítmény 15 százalékát várják el. A fiatalok nagy felelős­séggel dolgoznak. A vakolók a szakipari szerelőktől jó minőségű munkát szeretné­nek átvenni, viszont nekik is felelniük kell azért, amit a festőknek átadnak. A ta­nulók közvetlen feladatuk­nak tekintik az építkezés fo­lyamatosságának biztosítá­sát. A kéthetes építési gya­korlat befejeztével a szak­csoportok felelősei megbe­szélésre jönnek össze a gyártósor vezetőjénél. Ilyen­kor értékelik az egész épí- tést-szerelést és új határidő­ket tűznek ki. A tanulók a jó minőség­ben átadott lakásokkal — bebizonyították: lehet szá­mítani igyekezetükre, gya­rapodó tudásukra egyaránt. Még azokat is meggyőzték, akik kezdetben kételkedtek abban, hogy megbirkóznak a rájuk bízott feladattal. A munkáslakás-építő szö­vetkezet képviselői a kul­csok átvételekor kijelentet­ték : „Bárcsak minden ott­hont szakmunkástanulók építenének!” Gáti István LENGYELORSZÁG Turistaútról a sebészetre (azaz hol vannak az aranygyűrűk?) Krakkó, július A vakáció, a nyári sza­badságok kellős közepén egyre több munkájuk akad a krakkói sebészeti klinika orvosainak. Nem mintha ez idő tájt megnőtt volna a vak­bélgyulladások, az eltört ke- zek-lábak, vagy az epekő­operációk száma. Különleges dolguk van a sebészeknek. Aranyat keresnek. Már az elmúlt évek tu­ristaszezonjában is volt er­re példa, ám az idei min­dent felülmúl. Nincs olyan nap, hogy valaki ne jelent­kezne a kórházban operáció­ra, önkéntesen. Arra kérik az orvosokat, hogy a műtő­asztalon keressék meg „ben­nük” az aranygyűrűket, bril- leket. Mert hát azoknak ott kell lenniük. Hisz már két hete is elmúlt, hogy lenyel­ték. .. És semmi... Termé­szetes úton eddig nem lát­ták viszont... A klinika osztályvezető főorvosa azon panaszkodott, hogy a kapzsiság, a gyorsan gazdaggá válás reménye sú­lyos bonyodalmakkal járhat, ha felelőtlen emberek a vám- és devizaszabályok kijátszá­sára saját testüket, szerveze­tüket használják föl. Nem egy példát emlegetett, ami­kor az ékszercsempész éle­te már menthetetlen volt. Ügy tűnik azonban, hogy ez sem rettenti vissza a vál­lalkozókat, pedig — amint a krakkói napilap Gazeta Kra- kowska legutóbbi hét végi számában közli — ezentúl nemcsak az orvosok, hanem a pénzügyi hatóságok is fel­figyelnek és intézkednek ha... Ha a dolog kiderül. Mert ha nem fordulnak segítségért, akkor természetesen titok­ban marad. Ügy látszik min­den ember bízik saját szer­vezetében, anyagcseréjében... Mégis: hogy csinálják? Köztudott, hogy a Szov­jetunióban — az arányokat és az odacsempészett far­mernadrágok számát tekint­ve — meglehetősen olcsó az aranyáru. Négy-hatszáz ru­belért lehet olyan brillköves gyűrűt vásárolni, ami Len­gyelországban egy autó ára, annyit ér. Ezért vállalják sokan a rizikót. Csakhogy az idők során már nem lett hová elrejteni. A szovjet vá­mosok kiismerték a furfan­gos turisták minden zugát autóban, buszban, vonatban, inggallérban stb. Maradt a test, ám annak sem minden része, mert a határon, beve­zették a nőgyógyászati vizs­gálatot és a gyomorröntgent is. Egyedül a gyomor és a száj közötti „úton” nem fe­dezhető fel a dugott áru, így hát azt egy „bizonyos” idővel a határra érkezés előtt nyelik le. Ennyi hát a százak által használt módszer. A hatósá­gok ezt is ismerik, csak épp tehetetlenek ellene. Tehetet­lenek egyben az emberi le­lemény, másban pedig a bu­taság, kapzsiság ellen. Mert hát megéri? A turistaútról a sebészetre... ? És még akkor sem biztos, hogy előkerül... Józsa Péter SZOVJETUNIÓ Billió köbméter szibériai gáz A nyugat-szibériai gázki­termelés diszpécserközpont­jában feljegyezték: 1 000 000 000 000. Egybillió! Ennyi köbméter gázt ter­meltek ki a szibériai lelő­helyeken azóta, hogy oct megkezdődött a termelés. Ez megközelítőleg egymilliárd tonna kőolajjal egyenlő (ezer köbméter gáz annyi, mint egy tonna kőolaj.). Nyugat-Szibériában 1966- ban kezdték meg a földgáz kitermelését. Tizenöt eszten­dő alatt, 1981-ig a fűtő­anyag kitermelése ezen a helyen napi 500 millió köb­méterre emelkedett. 1984- ben a lelőhelyek napi tér-, melése eléri majd az egy­milliárd köbmétert. A szibériai földgáz kivá­ló minőségű. Csak kismér­tékű ként tartalmaz, s a legfontosabb és a legjobb, amiben a világon máshol előforduló földgáz többségé­től különbözik: ebben a földgázban 98—99 százalék a tiszta metán, s ez jelentő­sen megkönnyíti a fűtő­anyag feldolgozását és tisz­títását a csővezetékeken tör­ténő szállítás előtt. Ügy tervezik, hogy a 11. ötéves tervben (1981—1985) hat szupergázvezetéket fek­tetnek le Szibériából az or­szág központi részébe, köz­tük ezt az exportcélokat szolgáló vezetéket is, ame­lyen Nyugat-Európába szál­lítják a fűtőanyagot. Min­den egy kilométernyi hosz- szúságú, 1420 milliméter át­mérőjű csövekből készült és 75 atmoszféra nyomást is ki­bíró fővezeték megépítésé­hez kétezer tonna fémet, vasbetont és más szerkezeti anyagot használnak fel. A munka értéke meghaladja az egymillió rubelt. Szakemberek számításai szerint Szibériában a gázki­termelés távlatilag reálisan elérheti az évi egybillió köb­métert. Ilyen mennyiségű fűtőanyagot szállítani a je­lenlegi adottságokkal nem lehet. Szükséges tehát ugrás­szerűen megnövelni a csőve­zetékek szállítóképességét. Ilyen lehetőséget kínálnak a több rétegű csövek. Ezekben a nyomás száz, vagy még több atmoszféráig emelhető* ami viszont módot ad arra, hogy növeljék az egy főcsö- vezetéken szállítható fűtő­anyag mennyiségét. Ez ha­talmas és bonyolult techni - kai feladat, amelynek meg­oldásán a világ minden pontján fáradoznak, s amely­nek a megoldásához mind közelebb kerülnek a szovjet szakemberek. A szibériai lelőhelyek bir­tokbavétele — az ország ipa­ri központjaitól való távol­ságuk és a zord éghajlatuk miatt — nagyon drága. A komplett fúróberendezések 70—100 kilométerre történő átirányítása megközelítőleg annyiba kerül, mint a be­rendezés értéke; a szállítási ráfordítások pedig a terme­lési költségeken belül elérik az 50 százalékot. Ez az or­szág európai részében 5—13 százalékos határok között mozog. Nagyon drága az északi követelményekhez al­kalmazkodó gépek és beren­dezések gyártása is. Ez és sok más tényező oda­vezet, hogy Szibériában a költségek gyorsabban nőnek, mint ahogy a fűtőanyag ki­termelése emelkedik. Az utóbbi években a Szovjet­unióban a gázkitermelés ön­költsége több, mint az ötszö­rösére nőtt. Röviden, a földgáz, mint más energiahordozók is, év­ről évre drágább lesz, ez a világtendencia. Ezért a föld­gázzal való takarékoskodás, a földgáz hatékony haszno­sítása a szovjet gazdaság aktuális problémáinak a so­rába tartozik. Gennagyij Piszarevszkij összeállítottá: Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom