Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 27., sxerda 3 Községek társulása Nagyobb önállóságot kérnek a tanácstagok A MEGYEI TANÁCS V. B. NAPIRENDJÉN: Örömünk és gondunk: a víz Automata szivattyúberendezések a felnémet! vízműtelepen (Fotó: Szántó György) Egy kisközség tanácstagi csoportjának vezetőjével be­szélgettünk a falu orvosi rendelőjében, ahol főállás­ban férje mellett ő az asz- szisztensnő. Arról faggatom: milyen konkrét változásokat jelentett- a település életé­ben, hogy a falut néhány éve közigazgatásilag a szomszédos nagyközséghez csatolták. Pon­tosabban a falu önálló ma­radt, csak a tanácsháza köl­tözött a székhelyközségbe Beszélgetőpartnerem nem pa­naszkodik, azt mondja, tu­lajdonképpen azóta is segí­tik. támogatják a települést, sőt a közös áfész, a téesz még a korábbinál is jobb el­látást biztosít. Az emberek mégsem elégedettek igazán, valahogy többet vártak a kö­zös tanácstól, ha már min­denképpen az egyesülés lát­szott célszerűnek. „Azt gon­doltuk, valóban társak le­szünk” — fogalmaz a kis­község tanácstagja, aki tud­ja, hogy a székhelyközség­nek is égető szüksége van a kultúrházra, az új iskolá­ra, de hát mindez nekik is kellene. Akárcsak a vezeté­kes ivóvíz. A pénz persze kevés, s a fejlesztési lehe­tőségeket abszolút igazságo­san, mindenki teljes meg­elégedésére elosztani szinte lehetetlen. Különösen, ha a társközség tanácstagjai ki­sebbségben vannak a közös tanácsban, aligha tudják megszavaztatni saját falu­juk gyorsabb fejlesztését. Érthető aggályok Nemcsak egy vagy két község gondjáról van szó: a legfrissebb statisztikák sze­rint a mintegy háromezer magyar falu közül már több mint 2300 valamelyik kö­zös tanácshoz tartozik, alig 700 községnek, nagyközség­nek van teljesen önálló ta­nácsa. Sokan éles hangon támad­ják a közigazgatás ilyen mé­retű körzetesítését, ami tu­lajdonképpen a hetvenes években bontakozott ki. A tanács nélkül maradt kisebb falvak lakói elsősorban nem is az ügyintézés centralizá­lását kifogásolják, hiszen ezen segíthet a helyi tanácsi kirendeltség. Nem kell az ügyfeleknek minden apró- cseprő intéznivalóval a szék­helyközségbe utazni, ha a tanácsiak helyben összegyűj­tik a kérelmeket, panaszo­kat, s azokat együtt viszik át a szomszédos közös ta­nácshoz. A lakosság főleg a saját, önálló tanácstestületet hiá­nyolja, ami ha úgy tetszik, jelképes jelentőségű, az em­berek szemében a falu szu­verenitásának egyik legfon­tosabb kritériuma. Az ál­lampolgárok tulajdonképpen érthetően aggályoskodnak amiatt, hogy a szomszéd fa­luban ülésező tanács dönt a településük sorsáról, jövő­jéről. még akkor is, ha a A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervei szerint és kivitelezésében elkészült So­mogy megye legnagyobb víz­tározója marcali határában. A mintegy 480 hektárnyi felületű tározó több mint tízmillió köbméter vizet gyűjt össze 260 négyzetkilométer­nyi területről. Üzembe helye­zésével tisztul a Balaton vize, a tározó rendeltetése ugyanis, hogy fölfogja azt a nitrogén- és foszfor-szennye­ződést, ami a földekről mind­eddig a tóba mosódott. tanácstagok között saját vá­lasztott képviselőik is ott ülnek. Saját anyagi alappal Történtek kísérletek arra, hogy a községi közös taná­csok kihelyezett üléseket, tartsanak az egyes társköz­ségekben, mintegy ezzel is demonstrálva: olyan telepü­lésszövetségről van szó, amely egyszerre szeretné szolgálni valamennyi falu érdekeit, fejlődését. Be is vált a módszer, közelebb hozta a közös tanácsot a helyi lakossághoz. De az említett gondok, ellenérzé­sek valódi, érdemleges meg­oldásáról még mindig nem beszélhetünk. Milyen változásokra lenne szükség? Azt követelni kép­telenség, hogy a kisebb fal­vakban sorra állítsák vissza az önálló tanácsokat, erre nincs is szükség. Az már vi­szont megalapozottnak tűnő, jogos javaslat, hogy a társ­községek tanácstagjai kapja­nak a jelenleginél lényege­sebb. nagyobb önállóságot. Így az általuk választott testületet a helyi lakosok a falu igazi gazdáinak tekint­hetnék, különösen ha azt is látnák, hogy van miről dön­teniük. Például saját anya­gi alappal rendelkeznek a legsürgetőbb fejlesztési gon­dok megoldására, a társa­dalmi munkák szervezésére, támogatására és még sorol­hatnánk. Talán felesleges magyaráz­ni, milyen nagy lendítőerőt jelenthetne ez a falvak ége­tően szükséges fejlesztésében, mennyire megnövelhetné a tanácstagok presztízsét. Lehet vitatkozni azon, hogy a kisfalvak tanácstagi cso­portjait községi elöljáróság­nak hívják-e, vagy másként. De az nem lehet vitás, hogy szükség van a döntési ha­táskörök decentralizálására, már amennyire ez a jelen­legi közigazgatási formák között lehetséges. Politikai közhangulat A tanácstagok szerepe, megítélése alapvetően meg­határozhatja egy-egy kisebb község politikai közhangula­tát. Ahol a tanácstag szót tud érteni az emberekkel, meg tudja magyarázni, miért maradt el egy régóta várt fejlesztés, el tudja fogadtat­ni választóival a nehézsé­geket is — ott nagy való­színűséggel jó a közösségi élet. Amihez persze szükség­szerűen az is hozzátartozik, hogy a tanácstag intézkedni is tud választói érdekében, eredményesen képviseli a jo­gos feltevéseket, sürgeti a reális javaslatok megvalósí­tását. Még akkor is, ha a tanács történetesen a szom­széd faluba költözött. Ehhez azonban nemcsak közéleti érdeklődés, politikai rátermettség, hanem megfe­lelő hatáskör, intézkedési jogkör is szükséges. A tározót az ősszel töltik föl, s halat telepítenek be­le. A tervek szerint hektá­ronként kétezer darab két- nyaras ivadékot raknak vi­zébe, fehér és pettyes bu­sát, pontyot, később pedig, amikor már a növényzet el- burjánzik, a . növényevő amúrt. A haltenyésztés költ­ségeihez hozzájárult a tele­pítésről s majd a lehalá­szásról is gondoskodó bala­toni halgazdaság. (MTI) Ha van, természetesnek tartjuk. Ha nincs, vagy leg­alábbis kevesebb van a kel­leténél, rögtön észrevesszük és egyben hiányát is érez­zük. Korábban azt tartottuk róla, hogy ingyen és hihetet­len mennyiségben áll a ren­delkezésünkre. Később rájöt­tünk — a vízről lévén szó — egyáltalán nincs belőle túl sok és nem is olcsó. Leg­újabban a közgazdászok azt tartják róla, hogy legalább úgy kell takarékoskodni ve­le, mint az energiával és né- hányan közülük be is sorol­ják az energiahordozók közé. Annyi tény, hogy nem tu­dunk nélküle meglenni. Mindennapi életünkhöz alapvető feltétel, hogy e be­cses folyadékból, amely örömünk és gondunk is egyaránt, mindig meglegyen a kellő mennyiség. Nem vé­letlenül került tehát a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának tegnapi ülésén szóba a Heves megyei Víz­mű Vállalat tevékenysége. A téma napirendre tűzése talán azért is időszerűnek tűnik, mert az elmúlt he­tek aszályos időjárása kü­lönösen ráirányította a fi­gyelmet a vízre. A megyei tanács testületének tegnapi ülésén az átlagostól talán nagyobb és élénkebb figye­lem kísérte a vízügyi napi­rend megtárgyalását. Mind a végrehajtó bizottság elé került jelentés, mind a vi­tában felszólalók egyaránt hangsúlyozták, hogy a vízmű vállalat alapvető feladata a lakosság és az ipari üzemek vízzel való ellátása. S ez nem könnyű feladatot jelent. Hiszen amíg 1963-ban pél­dául ötmillió köbméter víz elegendőnek bizonyult az említett célra, addig ma már közel húszmillió köbméter vizet kell biztosítaniuk. Az országos átlaghoz képest a megye vízellátása megfelelő­nek mondható, a 35Ö ezer lakosból több mint 240 ezer fő részesül a vezetékes ivó­víz-ellátásból. S ha azt vesz- szük, hogy az egy lakosra jutó vízfelhasználás — veze­tékből — meghaladja a 117 litert naponta, akkor egy­ből kitűnik, hogy mennyire nem könnyű a vízügyi vál­lalat munkája. A meglévő 1981-ben készült el a 120 ágyas hévízi SZOT Postás Gyógyüdülő. Tavaly április óta üzemel Hévíz központjá­ban a 300 férőhelyes gyógy­üdülő, Ugyancsak az elmúlt év júniusa óta működik a 380 ágyas gyulai SZOT La- zaro Pena Gyógyüdülő. A gyógybeutaláson kívül leginkább a családos üdülést igénylik, ezért néhány üdü­lő kettős feladatú: húsz cso­portban gyógyít, nyáron hat túrnusban családokat lát vendégül. A zalakarosi SZOT-gyógy. üdülő nyolcszintes, 150 szo­bás épülete a fürdővel szem­ben létesült, 9 iparági-ága­zati szakszervezethez tartozó több vállalat anyagi hozzá­járulásával. A beruházás költsége 190 millió forint volt, egy férőhely 620 ezer forintba került. A kooperá­ciós partnerek az általuk igényelt férőhelyek felére kereten felül kedvezménye­sen kapják a beutalókat. A jegyek másik százalékát részarányosán osztják szét a 19 szakszervezeti központ között. A földszinten kapott he­lyet a recepció, a könyvtár, a nagy társalgó, a játékte­rem, valamint egy 150 sze­mélyes presszó is. A 300 sze­mélyes étterem az első eme­letre került. Az összkomfor­tos kétágyas szobák a máso­dik emelettől kezdve helyez­kednek el. Mindegyikhez előszoba, fürdőszoba, külön eredmények mellett a gon­dokról is szó esett. Problé­mát okoz ugyanis az példá­ul, hogy a községek zömé­ben többnyire egy kút biz­tosítja a vízellátást, s ha ennek hozama csökken, vagy a kút felújításra szorul, ak­kor máris nagy gondok je­lentkeznek. De említhetjük azt is, hogy megyénk hat te­lepülésére jelenleg tartály- kocsikkal szállítják a jó mi­nőségű ivóvizet, viszont ezek a szállító járművek cseh­szlovák gyártmányúak, javí­tásuk is csak a baráti or­szágban lehetséges, s ha egy-egy kocsi kiesik meghi­básodás miatt, már gondot jelent a vízellátás folyama­tos biztosítása. A vállalat tevékenységé­be nem csak a jó ivóvíz biz­tosítása, hanem a szenny­vizek elvezetése, tisztítása is beletartozik. És bármilyen furcsának tűnik, jelenleg ez még nehezebb, mint a víz­hálózatba való'' eljuttatása. Ennek oka egyrészt az, hogy az ivóvízhálózattal ellentét­ben elég szerény a szenny­vízelvezető hálózat kapaci­Az idei nyártól csoporton­ként 290 felnőttet és 145 gyer­meket fogad a legújabb SZOT-Iétesítmény, a zala­karosi gyógyüdülő. Ezzel há­rom éven belül már a ne­gyedik SZOT-gyógyüdülő nyílt meg. W. C. és loggia is tartozik. Az épületben 2 darab 10 személyes felvonó üzemel. Az üdülőt egy esztendő múl­va alagút köti majd össze az 1964-ben épített községi für­dővel. A fürdőcsarnok har­monikatetős épületében két termálvizes fedett medence és szauna található. A me­dencecsarnokból fűtött fo­lyosón át lehet kijutni a té­len is működő nyitott me­dencébe. A termálmedence mellett az úszást kedvelők a sportmedencét használhat­ják, míg a gyermekek szá­mára sekély vizű pancsoló létesült. A gyógyfürdőt szé­pen gondozott hatalmas park övezi. Minden SZOT gyógyüdü­lői beutaló két részből áll. Az egyik rész az elhelye­zésre és az ellátásra, míg a másik rész a gyógyszolgálta- tások igénybevételére szol­gál. Ha a beutalójegy orvosi részét nem töltötték ki, a gyógyszolgáltatások nem in­gyenesek. Nagyon fontos, hogy a szakszervezeti bizott­ságok csak az egészségileg tása, másrészt pedig a vál­lalat tulajdonában lévő 12 tisztítótelep közül csak há­rom felel meg a jelenlegi követelményeknek. A nagy vállalatok, különösen az élelmiszeripari vállalatok sem tesznek eleget felada­tuknak, inkább kifizetik a víz szennyezéséért járó bír­ságot, minthogy tisztító be­rendezéseket vásárolnának. Ugyanis a bírság még min­dig olcsóbb, mint a beruhá­zás. A vízmű vállalat tevé­kenységi körébe tartozik a megyében lévő strandok, fürdők jelentős részének üzemeltetése is. S amíg ön­feledten lubickolnak a für- dőzők mondjuk az egri vagy a gyöngyösi strandon, eszük­be sem jut, hogy az ő örö­mük egyben a vállalat igen nagy gondja. A strandok, fürdők ugyanis veszteséget jelentenek a vállalatnak, a belépőjegyek árából koránt­sem tudják fedezni a költ­ségeket. Az elmúlt évben a vállalat kezelésébe tartozó strandokat, fürdőket több mint 740 ezren keresték fel, valóban rászorulókat utal­ják be. A zalakarosi gyógyvíz re­umatikus ártalmaknál, moz­gásszervi és idegi panaszok­nál, nőgyógyászati problé­mák gyógyításánál és fog- ágymegbetegedéseknél egy­aránt hatásos terápia. Igény­be vehető gyógyszolgáltatá­sok: termálmedence, kád-, szénsavas-, pezsgő- és súly­fürdő, masszázs, valamint víz alatti vízsugár-masszázs, szauna, szájzuhany és külön­böző elektroterápiás kezelé­sek (ultrahang, galván, in­geráram, rövidhullám, mik­rohullám, kvarc, diadina- mik). A beutaltak kényelméről, ellátásáról összesen 120 dol­gozó gondoskodik. Nagyon színes és változatos kulturá­lis, valamint sportprogram­kínálattal rendelkezik az üdülő. Művészi műsoroktól, táncos rendezvényektől, TIT- előadásoktól, diavetítéstől kezdve sok minden megta­lálható a programban. Nya­ranta a szabadtéri színpad és a kertmozi is üzemel. A játékteremben rex-, billi- árd-, asztalitenisz- és sakk- házibajnokságokat szervez­nek. A pakkban gyermek- játszótér is van. Az üdülő melletti sporttáborban kézi­labda-, röplabda-, tollaslab­da- és lábteniszpálya, vala­mint labdarúgó kispálya ta­lálható. Mindemellett tenisz­pálya is bérelhető és mód nyílik sétalovaglásra is. B. J. csak egyedül az egri stran­dot közel 500 ezren látogat­ták meg. Az egy látogatóra eső költség meghaladta a 26 forintot. De van olyan tisz­tasági fürdő is, ahol egy lá­togató fogadása mintegy 500 forintot tesz ki. Ettől füg­getlenül természetesen a vállalat nem akarja meg­szüntetni e szolgáltatásokat, hanem arra törekszik, hogy a területi tanácsok is nyújt­sanak nagyobb anyagi támo­gatást a vállalatnak, hogy tevékenysége ne legyen veszteséges. Hiszen a vesz­teség annyit jelent, hogy más célokra kevesebb ösz- szeg jut a kelleténél. A testület az előterjesztés és a vita alapján úgy ítélte meg, hogy a vízmű vállalat összességében eredményesen tesz eleget feladatainak, an­nak ellenére, hogy sokat kell még tenni azért, hogy még több és még jobb vizünk le­gyen, megoldódjon a szenny­vizek tisztítása és a stran­dokon is egyre többen leljék örömüket a hűsítő hullámok­ban. Hántolt zab Bábolnának Új termékek Gyöngyösről A Hevesi megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat szakemberei a hagyo­mányos búzaőrlésen, illetve a takarmánygyártáson túl, az elmúlt években új ter­mékekkel jelentkeztek a pia­cokon. Hevesen létrehoztak egy hántoló üzefnet, ahol árpagyöngyöt készítenek. Ter­mékeik közé tartozik a hán­tolt árpa is, melyet takar­mányokba keverve jelentős biológiai értéke alapján a növendék állatok jól hasz­nosítanak. A vállalat Gyöngyösön hántolt zabot készít, mely­ből évente 500 tonnát a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kom­binátnak értékesítenek. Ez­zel a bábolnaiak import zabpelyhet helyettesítenek olcsóbb hazaival. 1981-ben kísérleteket folytattak hán­tolt, pirított napraforgó elő­állítására. Az eredmények alapján ma már Vámos- györkön, a volt malomépü­letben sorozatban gyártják ezt a terméket a fogyasztók elismerésével. A kollektíva továbbra is keresi az újat. Hamarosan megkezdik a malátaliszt, il­letve az étkezést korpa ké­szítését. Ez utóbbit édesipa­ri célra használják majd. (D. A.) Elkészült a marcali víztározó Kaposi Levente SZQT-beutaló a gyógyuláshoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom