Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 23., szombat I. • Barackszüret Gyöngyispatán A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezetben július elején 35 hektár barackosban kezdődött meg a „szüret”. A szakemberek szerint a terméskilátások igen kedvezőek, augusztus végéig mintegy 280 tonnát szednek le hét fajtából. Az ízletes gyümölcs nagy részét a Debreceni Konzervgyár dolgozza fel, illetve a ZÖLDÉRT-nél értékesítik. Felvételünkön Nagy Istvánné és Maka Károlyné barackválogatás közben (Fotó: Szabó Sándor) ígéret: jó minőségű, választék Gondok, eredmények az Agria Bútorgyárban Nemrégiben Eger adott otthont annak az országos tanácskozásnak, amelyen fa- és bútoripari szakemberek többek között arról tárgyaltak, hogyan lehetne export- -képessé tenni a magyar bútoripar termékeit. Megállapították, hogy van mit tenni ezen a területen, s nem rövid az európai színvonalhoz vezető út. Felzárkózni! Bizony több felszólaló fogalmazta meg ezt az óhajt. Az azóta eltelt idő alatt nem lehetett megváltani a világot. Mégis az első lépéseket már meg kellett tenni. Talán ezért is kért nemrég jelentést az egri városi pártbizottság az Agria Bútorgyár termékszerkezetének korszerűsítéséről, valamint az export alakulásáról. A jelentésből kitűnik, hogy az Agria Bútorgyár már az V. ötéves tervben végrehajtotta azt a nagyarányú rekonstrukciót, amely a tőkés export fokozását teremtette meg. Így többek között új gyártelepet hoztak létre Eger déli iparvidékén. Ezzel egy időben sor került a gyártmányszerkezet alapvető módosítására is. A korábbi egyszerűbb, minőségű gyártmányokat stiil,-, stilizált, valamint igényes, modern termékek váltották fel. Ezt az Agriában azonban csak az első lépésként tekintették. A második lépcsőben — ami már a VI. ötéves tervre vonatkozik —, meghatározták a termékek korszerűsítésének folyamatos programját. A rekonstrukció során természetesen igyekeztek a feltételeket is megteremteni, ami új. modern, a kor követelményeinek megfelelő gépek üzembe állítását jelenti. A technológiai fejlesztéssel együtt sor került a vállalat átszervezésére, amely az egész irányítást és a szervezeti rendszert érintette. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy a tőkés importból származó gépek beszerzésénél ötmillió forint megtakarítást értek el. Mindennek köszönhető, hogy a vállalat igen nagy lépést tett a korszerű gyártástechnológia megteremtésére, s ezzel alkalmassá vált az igényes termékek gyártására. Ennek is köszönhető, hogy már 198u-ban lényegesen túlteljesítették tervezett tőkés exportjukat. A fejlődésnek már mi, a honi vásárlók is érezhetjük kedvező hatását. Bővült a választék az elárusítóhelyeken, megnyílt az Agria mintaboltja is a megyeszékhelyen, de dicsérő, elismerő hangon nyilatkoznak a kül- és belföldiek is az új egri szálloda bútorzatáról, amely szintén az Agria Bútorgyárban készült. Az előterjesztés azt is megállapította, hogy a termelés további korszerűsítésének, a vállalat korábbi fejlesztéséből adódó terhek, valamint a jelenleg érvényben lévő szabályzók együttes hatásaként rövid és középtávon komoly akadályai vannak. Holott a termékek túlnyomó része már versenyképes,—de hogy a zr is maradhasson, ahhoz újabb fejlesztések szükségesek. Belföldön olyan nagy a kereslet az Agria-termékek iránt, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket. Ebben közrejátszik az export is, az ebből adódó kötelezettségek. A vállalat öt külkereskedelmi partnerral tart fenn kapcsolatot, sőt az idén közös vállalat formájában exporttársulást hoztak létre MOBILIA KV néven. Igazolja a döntés helyességét, hogy 1983-tól emelkedett az Agriában gyártott bútorok ára a világpiacon. Ahogyan ezt a pártbizottság elé került előterjesztés is tartalmazta, szólni kell még a munkaerőhelyzet alakulásáról is. A közvetlen termelői létszám a hetvenes évek végétől évente 1,5—2 százalékkal csökkent. Elsősorban az asztalos, ezen belül a felületkezelő szakterületeken jelentkezett szakemberhiány. A szakmai utánpótlás-nevelés biztosítéka az 1982-ben megkezdődött oktatás, a saját tanműhely létrehozása, ahol évente 15—20 asztalost képeznek ki. A vevők számára azonban a legfontosabb: a vállalat továbbra is kiemelt feladatként kezeli a lakosság színvonalasabb, jobb minőségű és szélesebb választékú bútorokkal történő kielégíté- gítését. (kis szabó) Életünket — a születéstől az öregségig — át. meg átszövik a sziciálpolitlkal Intézkedések. Társadalmunk újra és újra tökéletesíti őket és fokozza hatékonyságukat. Most legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata jelölt meg számos szociálpolitikával kapcsolatos feladatot. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjével. — Miután a szociálpolitikáról sokféle nézet van a közvéleményben, kérem: értelmezze a fogalmat. — A szociálpolitika tulajdoniképpen egy kiegészítő eszközrendszer, amely alapelveit a társadalompolitikától kapja, A központilag rendelkezésre bocsátott forrásokból — pénzzel, természetbeni juttatásokkal — biztosítja a társadalmilag elfogadott megélhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, például mert betegek, gyermekek, öregek, vaigy rokkantak. Ahhoz, hogy a szociálpolitikánk jobban érvényesüljön, társadalmi szemléletváltozásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik hogy a zc - ciálpolitika valamiféle jótékonykodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volt. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgozóknak jól felfogott érdeke, hogy a gyermekek, majdani eltartóik egészségesen és kedvező körülmények között váljanak felnőtté. És az 5 érdekük az is, hogy jól gondoskodjanak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érdemes megöregedni. Az egészet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás”, az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörületesség. — A Központi Bizottság határozatából idézem: „A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika Intézményrendszerét”. Ez mintha a jelenleginek a zavaraira utalna? így is van. Az említett három' fő területnek megfelelően különböző intézményekre van szükség. A társadalombiztosításon kívül, ami a pénzbem juttatások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézmény- rendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a legkésőbben jöttek létre: az oktatás és az egészségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez képest messze elmaradt a személyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs egy felsőszintű gazdája, amely a három terület — a pénzben!, a természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és figyelemmel kísérné a gyakorlatba történő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésben már kezd kialakulni: a Tervhivatalban köze! két esztendeje önálló czo- eiálpolitifcai osztály működik, viszont a végrehajtásban, az igazgatásban még nincs megoldás. — Korábban a Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez miért nem vált be, és mi volt az átszervezés következménye? — A minisztérium megszüntetésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpolitika gazdája. Ezért amikor a kormány a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai feladatokat különböző szervek között osztotta fel. Például a vállalati szociálpolitika gazdája a szakszervezet és a Pénzügyminisztérium lett, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcához, az idős emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt — az Egészségügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Tehát mint látja a szociálpolitika területei eléggé fel vannak parcellázva. Ezért az egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megoldatlan a szociálpolitikának a többi népgazdasági területtel egybehangolt, valamint belső harmonikus fejlődése is. Ezért bízta meg a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az eddiginél tisztább formában tartalmazza a szocialista szociálpolitika működési elveit, az ehhez szükséges szervezetet és eszközöket. A szervezeti rendszert kell először áttekinteni. Ebben már bizonyos előzetes elképzelésekre jutottunk. — A felső szintű Irányítással kapcsolatban felmerült-e, a néhai Népjóléti Minisztériumhoz hasonlóan egy szociálpolitikai minisztérium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizonyos veszélyeket rejt magában: növelheti az egyáltalán nem kívánatos bürokráciát, eltávolíthatja az embereket az ügyintézéstől. Egyébként sem ma, sem a közeli jövőben nincsenek meg ehhez a személyi feltételek. Mind ez idáig nem folyt nálunk sem szociálpolitikai, sem szociális-közigazgatási, sem szociális-mun- kásképzés. Rosszul állunk magas hivatástudatú szak- emberekke! is. Például kutatási tapasztalat az, hogy a segélyezések pszichológiai és társadalmi érzéketlenséggel történnék. De nemcsak a segélyezés, hanem egyéb szociális ügyek intézése is.1 Mindez nem csupán morális kérdés, a hozzáértés hiányára is utal. Vizsgálódásaink alapján e pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányítást vagy egy önálló szociálpolitikai kormánybizottság oldhatná meg egy kisebbfajta háttérintézettel, amely előkészítené az intézkedéseket, ellenőrizné a végrehajtást, elemezné a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglévő Állami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létrehozása. Ez utóbbinak az lenne a nagy előnye, hogy a szociálpolitika szervezetileg is szoros kapcsolatiban állna a gazdaságpolitikával. A kormánybizottságnak viszont az. hogy önálló gazdát kapna a terület. Az is felötlött, hogy a meglévő főhatóságok kapjanak több szociálpolitikai feladatot. De mert valamennyi minisztériumnak történelmileg kialakult erős szakmai profilja van, amely közé a szociálpolitika csak nehezen szorítható be — nem hisszük, hogy ez lenne a járható út. / — A szociálpolitika egyértelműen a közösség egészének Ugye. Milyen keretekben érvényesülne ez? — Felsőszintű szervként egy társadalmi tanácsra gondolunk, amely a társadalmi érdekeket közvetítené. Továbbra is fontos szerepe lenne a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak és a területi érdekvédelmi társadalmi szervezeteknek, illetve együttműködésüknek. A meglévő érdekképviseleti helyi szervezeteknek még sokféle hiányossága van az öntevékenység, a társadalmi érdekképviselet terén. Csökkenteni kell munkájukban például az állami bürokrácia kellemetlen vonásait, amelyeket öntudatlanul is átvesznek. Tehát a szociáLpolitikai intézményrendszer korszerűsítésének minimális programja a kormánybizottság háttérintézettel és a társadalmi tanács. A távlati, ami azonban talán nem a legoptimálisabb: a minisztérium. És mindezen közben a tanácsokkal szoros kapcsolatban működő társadalmi területi szervezetek, szövetségek, ‘ önigazgatási egységek létrehozása. — A Központi Bizottság határozata kijelenti: „A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot!” Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és a gazdaságpolitika között igen szoros összefüggés van. Legfőbb tartalma a teljes, az emberre szabott foglalkoztatottság és a tisztes minimális bér. Ezek nélkül nem lehet eredményes a szociálpolitika. Ha egy gazdaság kegyetlen» akkor szedi az áldozatait: sokasodnak a munkanélküliek, a munkában megrokkantak, a megélhetést nem nyújtó bérek. Ilyen körülmények között a szociálpolitikára nemcsak óriási, de megoldhatatlan feladatok hárulnak. Ezt látjuk sok nyugati országban, ahol százezrek—milliók vannak munka nélkül. Az ideális az olyan gazdaságpolitika, amely — leegyszerűsítve — feleslegessé teszi a szociálpolitika nagy részét. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaság „kezét-lábát” meg' kell kötni. Ellenkezőleg! A szociálpolitika nem mond ellent a gazdasági reform követelményeinek és logikájának, sőt a kettő csak együtt képzelhető el. Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság, ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé károsodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből megélhetnek. A másik — távlati — eleme az, hogy a társadalmilag elfogadott létminimum mindenki számára. aki nem képes megfelelő keresethez jutni — biztosítva legyen. A jövőben törekedni kellene tehát arra. hogy a nyugdíjak, sőt a családi pótlékok is elérjék és megőrizzék ezt a kívánatos színvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-től felemelt családi pótlék is. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglalkozni a szociálpolitikai juttatások differenciálásával. Mit jelent ez? ■ — Ügy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kel! a szociálpolitikai prioritásokat megállapítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden juttatást állandóan növelni, ezért körültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos megismerni a lakosság véleményét is. A Tömegkommunikációs Intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítenének előnyben a szociálpolitikai intézkedéseknél? A válasz: elsősorban az egyedülálló nyugdíjasokat, másodsorban a sokgyermekes családokat, és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha másként nem lehet, akkor egy későbbi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli a válaszok hitelét —, hogy a megkérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyermekes, vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltak arra a fontos kérdésre, hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a többiektől. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak hívei. Ez így hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reageni szociálpolitika kulcsszava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sokgyermekes csatádon kell segíteni, csupán azokon, akik a legszegényebbek és — teszi hozzá — meg is érdemlik. A többieknél akár csökkenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az emberek kiszolgáltatottságát, nem tudhatják, melyik pillanatban válnak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá”, illetve „érdemtelenné”. Ezen kívül ki vannak téve mindenféle beavatkozásnak családi életükbe, Ez a fajta gondolkodás összeférhetetlen azzal a szocialista alapelvvel, hogy a munka kötelesség, a szo- oiálpolitüka valamint a tisztes megélhetés állampolgári jog. Ezért a prioritásokat csakis csoportokban és jogokban gondolkodva állapíthatjuk meg. Ezt teszi egyébként a már idézett központi bizottsági határozat is. Nehéz gazdasági körülményeink ellenére is bizakodóvá tehet bennünket az a tény, hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek, hanem az egész népgazdaság érdekét szolgálja. A Népújság megbízásából: Székelyné Kertész Katalin
