Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. július 2., szombat Kohl moszkvoi útja Látogatás —illúziók nélkül A szovjet—NSZK kapcsolatok egyik utolsó magas szintű eseménye: Gromiko külügyminiszter (balra) és Kohl kancellár januári találkozója (Fotó: AP—MTI—KS) Helmut Kohl moszkvai útja előtt a vezető tőkés országok politikája és ezen belül különösképpen a Fehér Ház már megvonta azokat a határokat, amelyek között a nyugatnémet kancellár - mozoghat. Ez mindenekelőtt az emlékezetes williamsburgi - csúcstalálkozón történt meg, ahol leszögezték: ha nem jön létre az amerikai elképzeléseknek megfelelő kompromisszumos megállapodás Genfben a közép-hatótávolságú rakétákról folytatott tárgyaláson, akkor megkezdődik ezek telepítése. Kulcsszerep Az NSZK-nak a telepítés szempontjából kulcsszerepe van. Mind a 108 Pershing —2 rakéta, amely nyugateurópai földre kerülne, az NSZK területén kap helyet. Az utóbbi hetekben Bonnban nem titkolták — maga a hadügyminiszter ismerte be —, hogy a telepítés előkészületei már jelentősen előrehaladtak, bár a rendszer teljes kiépítése 1985-ig elhúzódik. E menetrendnek azonban politikai jelentősége is van. Az amerikai vezetők kemény szárnyának, mindenekelőtt Weinberger hadügyminiszternek és Clark nemzetbiztonsági főtanácsadónak ugyanis az az álláspontja, hogy a Szovjetuniót „erőpolitikai nyomás” alá kell helyezni, s a Pershing—2 rakéták első csoportjának telepítése után rá lehet kényszeríteni az amerikai feltételek elfogadására. Megkötött kézzel Az NSZK tehát a williamsburgi nyilatkozat elfogadásával voltaképpen eleve behatárolta Kohl mozgásszabadságát a moszkvai tárgyaláson. Ezt júniusban újabb negatív lépések követték. Így a konzervatívok győzelme a brit választáson megerősítette a kemények pozícióját a NATO politikai és katonai szervezetében. Ezen az olasz választás eredménye semmit nem változtathat. (A cirkálórakéták az NSZK mellett elsősorban éppen Angliába és Olaszországba kerülnek.) Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Franciaország most először adott otthont NATO- értekezletnek azóta, hogy De Gaulle kivonta az országot a NATO katonai szervezetéből — az általános áramlat iránya félreérthetetlenné válik. Ilyen helyzetben Kohl nyilván arra készül, hogy a NATO jelenlegi, elfogadhatatlan álláspontját képviselje Moszkvában. Erre utalt a bonni parlament legutóbbi biztonságpolitikai vitája, ahol Genscher külügyminiszter teljesen átvette a már említett Reagan —Weinberger—Clark féle érvelést. Kohl kancellár az ellenzéki szociáldemokraták ama meglehetősen gyenge javaslatát is elutasította a vitában, hogy az NSZK parlamentje mindkét nagyhatalmat szólítsa fel további erőfeszítésekre a genfi tárgyalás sikere érdekében. Gromiko figyelmeztet Illúziók nélkül meg kell tehát állapítani, hogy a rakétatelepítési kérdésben Kohl moszkvai útja ilyen körülmények között aligha hoz átütő eredményt. Feltehető viszont, hogy a bonni kormány — miután a biztonsági kérdésekben gyakorlatilag megkötötték a kezét — legalább saját gazdasági érdekeinek szolgálatában pozitív magatartást tanúsít majd Moszkvában, hiszen a tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok és a gazdasági együttműködés tervei is előkelő helyen szerepelnek. Ám Gromiko világosan fogalmazott, amikor azt mondta: a Szovjetunió „törekszik a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, de a legfontosabb területnek a biztonsági kérdéseket tekinti”. Vagyis végtére a NATO-politika mozgása miatt a Kohl-láto- gatástól csak részleges eredmény várható és nyílt kérdés, hogy a katonapolitikai merevség összeegyeztethető lesz-e az egyéb kapcsolatok fejlesztésével? (— i — e) Pakisztán ÜT lc7ÍÓm kártya” IIZ „ISZIdl ltd ilye] Eszerint a bírósági tárgyaHelsinki évfordulója Ha hihetünk a nyugati hírforrásból származó történetnek, tavaly novemberben Karácsában halálra köveztek egy elhagyott gyereket, mert úgy tudták, törvénytelen származású. Hogy a hír igaz-e, vagy sem, szinte másodrendű kérdés ahhoz képest: megtörténhetett-e elvileg a próféta tanainak ilyen durva, leegyszerűsített valóra váltása. Nce, erre a válasz: igen. Különböző politikai alapállású tudósítók egybecsengő híradása szerint a Pakisztánt is elért iszlám hullám ókonzervatív szellemi áramlatokat hoz felszínre. Lassú, de kérlelhetetlenül előrehaladó tendencia bontakozik ki, amelynek lényege: másfél évezrede született rendező elveket emelnek a kormánypolitika rangjára ax dél-ázsiai országban. Ugyanakkor tény: Pakisztán belső viszonyai nem hasonlíthatók ahhoz az iszlám fanatizmushoz, amely például Szaúd-Arábiát jellemzi. De a figyelmeztető jelek sajnálatosan szaporodnak. Nemrég például valóságos vihart kavart a Ziaul Hak elnök árnyékában működő tanácskozó gyűlés, a parlamentet helyettesítő Medzs- lisz-E-Sora egyik döntése. összeállította: Virágh Tibor lásokon csak két női tanú vallomása ér fel egy férfiéval. Az iszlám hullám magasra csapásának valódi oka prózai, napi politikai mozzanatokban keresendő. A katonai rezsim az iszlámizálás révén véli összetarthatónak a gyakran osztályjellegű ellentétekkel birkózó, nemzetiségi érdekkülönbségek veszélyeztette államot. Az „iszlám kártya” kijátszása a nemzeti egység érdekében azonban a katonai rezsim számára is meglehetősen kockázatos. Elegendő emlékeztetni a közelmúltban Kara- csiban kirobbant véres vallási zavargásokra a két fő irányzat, a szunniták és a síiták között. Az iszlám út körül felparázsló vita sem tereli el azonban a figyelmet arról, hogy a hat éve katonai kormányzás alatt levő országban változatlanul semmi jel a polgári irányítás helyre- állítására. Igaz, a kormányzati rendszer finomításának igényét tükrözte a tanácskozó gyűlés megteremtése, e testület minden korlátja ellenére is. De választásokról, _ vagy a pártok működésének * újraengedélyezéséről továbbra sincs szó. A betiltott Néppárt hívei ezért mind hangosabban hallatják hangúkat. És a sors iróniája: e párt vezetői nők, igaz nem akárkik — az 1979-ben. kivégzett előző elnök, Ali Bhutto özvegye és lánya. „Erezted, hogy zökkent az imént a repülőgép? Akkor jöttünk át a vasfüggönyön... Az 1962-ben készült Csudapest című zenés tv-játékban — épp a napiokban ismételték meg — hangzott el ez a favicc egy nyugati vendég szájából, aki a Buda- p>estre tartó MALÉV-gép>en utazott. A tréfa azóta persze szakállasnak tűnik, de valamit a mai nézőnek is jelez: azt, hogy a hidegháború, egymás gyanús mére- getése tulajdonképpien milyen régen anakronizmussá, szinte nevetségessé vált Európának ezen a felén. S mégis, még 11 év eltelt, amíg 1973. július 2-án Helsinkiben elkezdődhetett az az értekezletsorozat, amelynek eredményeként 1975 nyarán, a helsinki záróokmány aláírásával 35 ország, az európai államok, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányai hivatalosan kimondták: új korszakot kell nyitni az európai kapcsolatokban. A helsinki konferencia kezdetének 10. évfordulójához érkeztünk. A korábbi tarthatatlan állapotok felismerése és a jó szándék még nem volt elegendő az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásához, mint ahogyan a helsinki eredmények megőrzéséhez sem elegendőek évfordulós szép szavak. Hogy a hidegháború „lejárt”, annak felismerését a szocialista országok megerősödése, az európai erőegyensúly kialakulása érlelte meg az új nyugat-európai politikusnem- zedék legmesszebbre látó tagjaiban. A jövőre nézve piedig az enyhülés új lehetőségeket, kapcsolatokat, piacokat kínált az európai országok akkoriban szinté mindenütt nagy fellendülésben levő gazdaságainak. Márpedig kézenfekvő, hogy a béke és a gazdasági kapcsolatok kölcsönösen erősítik egymást. Az enyhülés eredményeit is e két tényező alakulása kérdőjelezte meg az elmúlt néhány évben: az elzárkózás! tendenciákat erősítő gazdasági világválság — és ezzel • is összefüggésben — a fegyverkezési verseny Egyesült Államok kezdeményezte új fordulója. Helsinki illúzióktól mentes fő üzenete azonban túlélni látszik a nehézségeket. Végső soron ma sem vonja kétségbe senki — Nyugaton sem —, hogy a második világháborút követően kialakult határokat erőszakkal nem lehet megváltoztatni. Azt már Európa szocialista felén hangsúlyozzák jobban, hogy — ennek alapján — továbbra is lehetőség van a párbeszédre, a nézeteltérések civilizált megbeszélésére. Mindez valódi reményt ad arra, hogy a történelem kereke mégsem forog visszafelé. Afrikában a legsúlyosabb a helyzet Éhezők és élelmiszerfölöslegek A világszervezet a helyszín megválasztásával is jelezni kívánta a probléma horderejét: a világ 36 országának élelmezési és mező- gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterei első ízben gyűltek össze a new-yorki ENSZ-székházban, hogy a Világélelmezési Tanács (WFC) hétfőn megkezdődött ülésén megvitassák a fejlődő világ élelmezési helyzetét. Az ENSZ székhelyén még soha nem tartottak ehhez hasonló, miniszteri szintű találkozót. Idén a világ élelmiszerhelyzetét tragikus ellentmondások jellemzik: miközben a vezető élelmiszertermelő országokban kivételesen nagy készletek halmozódtak fel, addig a harmadik világ éhező államaiban stagnál a termelés. Szinte brutális az ellentét: a gabonaárak harminc éve nem voltak ilyen alacsonyak — ma mégis több ember éhezik, mint valaha. Több nagy élelmiszertermelő ország — elsősorban az Egyesült Államok — szánt- szándékkal fogja vissza mezőgazdasági termelését, hogy így állítsa meg a világpiaci árak és ezzel együtt az amerikai farmerek jövedelmének esését. A világ élelmiszerkészletei napjainkra minden idők legmagasabb szintjét érték el: a gabonafölöslegek például egyötödével meghaladják az éves szükségletet — és a világpiacon most olcsón kaphatók. A fejlődő világ lakossága mégsem jut több élelemhez. Ennek okai olyan összetettek, hogy a kérdésről készült ENSZ-háttérjelentés nem is részletezi őket. Utal azonban az elosztásban meglévő rendkívüli nehézségekre, arra, hogy az élelmiszer elajándékozása sem jelenthet megoldást hosszabb távon, hiszen ellenszolgáltatás nélkül egyetlen ország sem mond le élelmiszereiről; sőt, a tapasztalatok szerint a nagyarányú segélyezés gyakran visszaveti a fogadó országok saját élelmiszertermelését. A legkilátástalanabb helyzetben Afrika van, elsősorban a Szaharai térség, ahol szűnni nem akaró aszály pusztít. Bár a legtöbb éhes embert még mindig Ázsiában tartják nyilván, a fekete kontinensnek van a legkisebb esélye arra, hogy javítsa népessége ellátását. Az afrikai helyzet drámai: ezt jelzi az is, hogy bár lakossága csak egyötöde Ázsia lakosságának, ez utóbbit megelőzte a donor országoktól kapott élelmiszersegélyek mennyiségét tekintve. S bár Ázsiában az utóbbi időben biztató eredményeket sikerült elérni az önellátás megvalósításában, még mindig 300 millióra becsülik azok számát, akiknek az éhség nem pusztán „közérzeti" kategória — hanem már betegség. Afrikában az elmúlt években még romlott is az élelmezés helyzete és a kilátások nem sok jót ígérnek a jövőre nézve sem. Két évtizede a kontinens még saját maga megtermelte élelmiszerszükségletét — ma már azonban a legínségesebbnek tartott 42 ország közül minden második ezen a földrészen található. Ázsia az ENSZ dokumentuma szerint nagy kihívással néz szembe: az ezredfordulóig újabb 900 millió embernek kell táplálékot biztosítania és egyidejűleg javítania kell a fogyasztási és elhelyezkedési lehetőségeit azoknak a földnélküli szegényeknek, akik nem részesültek az eddig végbement növekvő élelmiszertermelés és a gazdasági fellendülés jótékony hatásából. A latin-amerikai országok többsége képes arra, hogy belátható időn belül felszámolja a hiányos táplálkozást — írja a dokumentum. A kontinens viszonylag kedvező helyzetben van: itt csaknem három évtizeden át évi átlagban 3 százalékkal nőtt az agrártermelés. A térséget azonban nyomasztó gazdasági gondok gyötrik — így az adósságok óriási ösz- szege, az agrárszektor súlyos szerkezeti torzulásai, az élelmiszerimportnak az exporthoz való kedvezőtlen aránya, a lakosság életszínvonalában meglévő égbekiáltó egyenlőtlenség. A hetvenes évek végén a falusi lakosság 70 százaléka a falusi jövedelmeknek csupán 35 százaléka felett rendelkezett és még ennél is kisebb volt a birtokában lévő földterület aránya: mindössze kettő százalék! A lakosság 15 százalékának — 50 millió embernek — hiányos a táplálkozása Latin-Amerikában. A bőséges túlkínálat ellenére nem kedvez az éhinség leküzdéséhez a világ gabonapiacának jelenlegi helyzete sem, amelyet — éppen az alacsony árak miatt — pillanatnyilag az egyoldalú lépések és az „agrárháborúk” kialakulásának veszélye jellemez. Az ENSZ szakértői által összeállított dokumentum figyelmeztet, hogy a jelenleg bőséges készletek igen gyorsan leapadhatnak, ha a nagy termelők véghezviszik termeléscsökkentő programjaikat — s önmagában ez is igen törékennyé teheti az elkövetkező évek élelmezési biztonságát. Borsos Sándor Rutinos gyors- és gépírói gyakorlattal rendelkező, középiskolai végzettségű dolgozót keresünk TITKÁRNŐI MUNKAKÖRBE. Idegen — főleg német - nyelvtudással rendelkező előnyben részesül. Belépés azonnal lehetséges. „Gyöngyösi gépipar” jeligére az egri hirdetőbe. A Gyöngyösi Nemecz József Jelentkezni lehet Mezőgazdasági Szakközépiskola, 17. életév betöltése után Gyöngyös, Zrínyi u. 3. az általános iskola elvégzését levelező tagozatot indít a dolgozók részére igazoló bizonyítvánnyal. Mezőgazdasági jellegű szeptemberben induló növénytermesztő és szakmunkás-bizonyítvánnyal állattenyésztő szak első osztályába. rendelkezők egy év kedvezményt kapnak.
