Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 18., szombat 11. Utazni jó! A közlekedés — úton, vízen, levegőben — valamennyiünket érint. Az utak, vasutak erek­ként behálózzák egész Földünket; kontinenseket, illetve településeket kötnek össze. Naponta nyers­anyagokat, félkész és késztermékeket, különböző árucikkeket visznek és hoznak úton, vasúton, il­letve repülővel. Ezek érdekes világába nyújt be­pillantást mai összeállításunk. Összeállította; Mentusz Károly LÁBHAJTÁSÚ LÉGIBICIKLI Közlekedés két keréken Megújuló vasútvonalak T ováb bfej I esztett tehergépkocsik A kerékpáron való közle­kedés világszerte egyre ter­jed, néhány országban (Hollandiában, Japánban stb.) valóságos kerékpárkul­tusz dívik. A kerékpár di­vatját olyan kényszerűségek is előmozdítják, hogy a nagyvárosok sokszor szűk utcáin egyre nehezebb köz­lekedni, parkírozni, és ehhez jön még a legnagyobb gond, az üzemanyag állandó ár­emelkedése, sőt helyenkénti hiánya. A légszennyeződés csökkentésére tett erőfeszí­tések is siettetik a kerékpá­rozás reneszánszát. A nagy kereslet láttán a gyártók, a konstruktőrök lendületbe jöttek, egyre újabb változa­tokkal örvendeztetik meg a kerékpározókat. Az „Alu- Cycle” például repülőgép- alumíniumból készül, súlya mindössze 1,3 kg. Nincsenek éles peremei, a kormányon, a küllőkön, a" lánokeréken macskaszemek vannak a balesetveszély csökkentésére. Az egyenletes féknyomást szinkronfék biztosítja. Fran­cia produktum az a plasz­tik kerékpár, amelynél a váz, a kormány és a küllők üvegszállal erősített mű­anyagból készülnek. Egyes újítók a légellenállás csök­kentése érdekében áramvo­nalas burkolattal rendelke­ző kerékpárt szerkesztettek. Mások kétéltű, vízben és szárazföldön egyaránt ha­ladni tudó láhhajtású jár­művet készítettek. Nem kis feltűnést keltett az az ame­rikai mérnök sem, aki láb­hajtású, mindössze ' 34 kg össz-súlyú, nagyon erős _ anyagból készült lábhajtású légibiciklijével mintegy há­rom órán át pedálozva át­repülte a La Manche csa­tornát. Van egy olyan irányzat, amely bizonyos mértékű „rá­segítést” is megengedne a kerékpározásnál. Figyelemre méltó az a hibrid kerékpár, amelyet könnyű terepen ha. gyományos módon, pedálo­zással lehet hajtani, az emelkedőn pedig átkapcsol a vezető az ülés alá épített villamos segédmotorra. Ne­héz terepen és hosszú uta­kon a kettőt össze is lehet kötni, az elektromos energiá­val megtámogatott izomerő könnyebben legyűri az aka­dályokat. Régi szabály, hogy a te­hervonatok súlyának növeke­désével a vasúti áruszállítás gazdaságosabbá válik, így azután ma már nem ritka­ság a 25 tonna tengelynyo­mású tehervonat sem. Sze­mélyszállításkor pedig kulcs­kérdés a sebesség, hiszen csak így lehet a vasúit ver­senyképes a légi- és közúti közlekedéssel (a korszerű gyorsvonatok sebessége ma már eléri az óránkénti 160 kilométeres átlagos- és a 200 kilométeres legnagyobb ér­téket). Ennek megfelelően év- ről-évre egyre, nehezebb és gyorsabb vonatok közleked­nek világszerte, amihez fo­lyamatosan biztosítani kell a pályák kifogástalan állapotát is. A rövid sínszakaszokat több kilométer hosszú sín­szálakból álló hegesztett pá­lya váltotta fel, a talpfák helyét pedig sok helyütt már új rendszerű sínkötéssel el­látott előrefeszített vasbeton keresztaljak foglalták el; ezek élettartama hosszabb, karbantartása, a nyomtáv pontos megtartása köny- nyebb. ' A vasúti pályák nagy for­galma kevés lehetőséget ad a pálya vizsgálatára és kar­bantartására. amire pedig a kiváló minőségű pólyaépítő anyagok használata ellenére is szükség van. A vizsgála­tok és karbantartási mun­kák elvégzésére — különö­sen olyan vonalszakaszokon, amelyek közúton nem köze­líthetők meg — sínen moz­gó járműveket, munkagépe­ket használnak. Ilyen pél­dául a talajjavító rostáló, amely több feladatot tud ellátni. Mindenekelőtt vég­telenített kaparószalagjával behatol a sínpár-aljak alá, onnan kikotorja a zúzott kö­vet, majd felviszi a gép rá­zórostájára, ahol megtisztít­ja a szennyeződéstől, s vé­gül másik szállítószalagjá­val visszajuttatja a pálya­alapépítménybe. Képünkön egy ilyen talajjavító rostáló gépet láthatunk, az osztrák gyártmányú RM 74—U típust, mely a vasúti pályák legké­nyesebb pontjain, a kitérők alatt is fel tudja újítani az ágyazatot. Ezt eddig kizáró­lag kézi erővel lehetett el­végezni. E gép viszont — fajlagos teljesítményét te­kintve — 72 ember nehéz fizikai munkáját pótolja. Használatával elkerülhetők a hosszú vágányzárak, a pá­lya teljes felbontása. Napjainkban mintegy 60 millió tehergépkocsi fut a világ országútjain. Sikerüket a vasúttal szemben rugal­masabb alkalmazásuknak és annak köszönhetik. hogy mindenhová képesek eljut­ni (régebben az olcsóbb üzemeltetés is a teherautó mellett szólt, ez a szempont azonban ma már felülvizs­gálatra szorul). Az idők fo­lyamán a tehergépkocsi-gyá­rakat automatizálták, s ma­guk a járművek is változá­son mentek keresztül, kor­szerűsödtek, nagyságuk, te­herbíró képességük jelentősen megnőtt. Az utóbbi időben a miinél kevesebb üzem­anyaggal elérhető maximá­lis sebesség megvalósítása a fejlesztés fő iránya. A múlt­ban, a viszonylag olcsó üzem­anyag korszakában a zárt teherautók, furgonok, vonta­tó-tréler együttesek légellen­állását nemigen vették fi­gyelembe annak ellenére, hogy pl. 90 km/óra sebes­ségnél a légellenállás ugyan­annyi energiaveszteséget je­lent, mint amennyit a me­chanikai veszteségek tesznek ki. Ma már viszont mind több — a haszonjármű ve­zetőfülkéjének tetejére sze­relt — légellenállás-csökken­tő légterelőt láthatunk, amelynek használatával 1—4 százalék üzemanyagot lehet megtakarítani. Több más módja is van az aerodinami­kai tényezők javításának, a stabilitás fokozásának a te­hergépkocsi-gyártásban. Ilyen például a kocsi elején, a lökhárító alatt, közel a ta­lajhoz felszerelt lemez, vagy a jármű alvázára üvegszá­las műanyagból készített áramvonalas burkolat. A képünkön látható fur­csa farokfelülettel kiképzett tehergépkocsi, a kölni Ford autógyár 7 tonnás billenő- platós, 103 kW-os dízelmo­torral hajtott típusának gyor­sasági versenyre előkészített változata, amelynél figyelem­be vették a sebesség, a gyor­sulás és a légellenállás köl­csönhatásait a konstruktő­rök. A kocsi álló helyzet­ből a kötelezően előírt távol­ságon belül óránként 175 ki­lométeres sebességre gyorsul fel, s ezzel világrekordot ál­lított fel. A csúcskísérletihez az eredeti jármű 6 literes motorjának teljesítményét — némi átalakítással és üzem­anyag befecskendezéssel — 220 kW-ra növelték meg. A fejlesztők remélik, hogy e típussal hamarosan elérik az óránkénti 200 km-es sebes­séget is. Mindennek persze csupán a konstrukciók fi­nomítása, tökéletesítése szem­pontjából van jelentősége, hiszen az országutakon aligha léphetik túl az óránkénti 100 kilométeres sebességet a te­herautók. (KS) IKARUS-TORTÉNET Szekérbusz és toló-csuklós Elkészültek a következő évek autóbuszainak első példányai az Ikarusban. Fő vonalaikban a ma általánosan ismert 200-asokhoz hasonlítanak, de mégis mások. Korszerűbbek» termé­szetesen és szebbek is. A csuklóson például hátúira került a motor. Toló-csuklós — így nevezik a jól sikerült járművet szülőL Nem kell jóstehetség megjövendöléséhez; az új tí­pusoknak sikerük lesz, világszerte. Miként az eddigieknek is, például a 200-asok a legfej­lettebb autóbuszgyártó országokban is feltűnést keltettek. Haza is hoztak a 60-as évek végén, a 70-es évek elején, a monacói buszve rsenyről három díjat, Nizzából pedig egy ezüst serleget. A legszebb siker azonban kétségtelenül az, hogy például tavaly 13 ezer 800 Ikarust gyártottak hazánkban, s elkelt mind. Kaptunk értük rubelből 470 milliót, s dollár­ból S0 milliót. Az itthoni piacot nem is emlitve. E hazánknak osztatlan sikert és megbecsülést hozó iparág egy századfordulós kis kócerájból indult ki. 1895-ben nyitotta meg bizo­nyos Uhri Imre kovácsmes­ter karosszéria javító és gyártó műhelyét. 1913-ban a VII. kerületi Gizella úton már csinos üzemecske műkö­dött. A mester segédjeivel ekkor még csak javított, át­alakított, zömmel külföldi gyártmányú tehergépkocsikat, pótkocsikat autóbuszokat. Ez utóbbiak gyártásával először a 20-as évek elején próbál­kozott meg — sikerrel. Bár az új munka még ismeret­len volt, a kikerülő produk­tumok mégis elismerésre méltóan korszerűek, és az akkori igényeknek megfelelő­ek voltak. Akárcsak a Uhri gyártmányú különféle teher­és reklámgépkocsik; mert a teherjármű lett a már-már gyárnak is nevezhető üzem másik fő profilja. Az igényekhez igazodva egyedi gyártásra rendezke­dett be a cég. Ez rendkívül munkaigényes volt, a kész­termék pedig — drága. Azt azonban meg kellett fizetni, hogy a nagy tapasztalaté bognár 1:1 mértékű, tehát természetes nagyságú rajzo­kat készített, s e rajzok alapján a gyártáshoz szüksé­ges sablonokat is megcsinál­ta. Mert a 20-as évek gép­kocsijainak a váza fából ké­szült, s a szerkezeti megol­dások sem sokban különböz­tek a lovasszekérétől. A főváros 1927-ben kezd­te növelni autóbuszállomá­nyát, s ezzel biztató jövő körvonalazódott a vállalat számára is. Am — jött a gazdasági világválság, a vál­lalat rövid úton fizetéskép­telenné vált, és felszámol­ták. A géppark nagy részé­nek megvásárlásával az Uh- ri-testvérek próbálták meg életre kelteni a halottat. Az évtized végének gazdasági konjunktúrája meghozta a fellendülést. Rendre érkez­tek a megrendelések a leg­különbözőbb típusú jármű­vekre, főleg teherautó pót­kocsikra ; a bécsi Lohner ka­rosszériagyár pedig feladta a leckét. Hetven autóbusz pót­kocsi gyártására adott meg­bízást! Szűknek bizonyult ehhez a hely, elavultnak a gyártási rend. Az ekkor már a Hungária körúton működő gyár gyorsan nőni kezdett. Közben a profil repülőgép- gyártással bővült, felépült a mátyásföldi telep, ahol 1947- ben — még részvénytársa­ságként — megkezdte műkö­dését a mai üzem. Egy év múlva államosították, és a főépület homlokzatára fel­került : Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. A szó minden értelmében új korszak kezdődött az egykori Uhri-cég életében. Azt lehet mondani, hogy a mai, világhírű Ikarus igazi hőskora ezekre az évekre esik. Akkor még készítettek különleges gépkocsikat, tűz­oltó, mentő, rendőrségi au­tókat; a főváros közlekedési vállalata, a BSZKRT azon­ban már feladja a nagy megrendelést: 50 autóbuszt kér. Az első 5 darab 1948. január 5-én gördül ki a gyár kapuján, az év végi mérleg pedig minden elképzelést felülmúl: 164 Ikarus! Igaz, a konstrukció kissé már korszerűtlen, ám a minőség a szakemberek egyöntetű vé­leménye szerint eléri a kül­földi termékek színvonalát. Kimondatik: tilos behozni autóbuszt, fejlődjék a hazai gyár! A magyar tervezők az 50- es évek elejére megálmod­ták az első nagy sikert el­ért, sorozatgyártásra alkal­mas, önhordó szerkezetű kisautóbuszt, az Ikarus 30- ast. Hozzájuk az első hazai gyártású motorok a Csepel Autógyárban, a futóművek Győrben születtek meg. Ezek a járművek már saj­tolt acéllemez idomokból ké­szültek, a kor ízléséhez ké­pest szépek és kényelmesek voltak. Nem sokkal később kihozta a gyár az Ikarus 60-as típust, majd 1952. júli­us 1-én bemutatták világ­szerte nagy figyelmet keltő új gyártmányukat, a farmo­toros autóbuszt. A motor elhelyezése szakkörökben óriási vitákat váltott ki; en­nek ellenére az Ikarus 55-ös évtizedekig egyik legkedvel­tebb járműve volt a hazai és a külföldi üzemeltetők­nek és az utazó közönség­nek. 1952-ben a gyártott buszok száma túlhaladta az 1000 darabot, 1960-ban elérte az 1693-at. És 70 százalékuk külföldre indult! Ugrásszerűen megnöveked­tek az igények az Ikarus ter­mékei iránt. Kielégíteni eze­ket azonban csak nagyará­nyú fejlesztéssel, korszerűsí­téssel lehetett. A konstruktőrök nem tét­lenkedtek. 1967-ben megal­kották az úgynevezett 200-as típuscsaládot. Telibe talál­tak. Olyan autóbuszt for­máltak — tizenöt évvel ez­előtt —, amely ma is az újdonságok erejével hat. A harmonikus, könnyed forma természetesen számos tech­nikai, technológiai újdonsá­got takar. Rendkívül nagy­mértékben variálhatók pél­dául az előregyártható, kü­lönböző méretű elemek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Ikarusban a 200-as családnak eddig 200 variációját építették meg, míg a Mercedes 160-nál tart. Az NSZK-ban az autóbusz hazájában 170 Ikarus fut, s ez a magyar autóbuszok komoly erkölcsi — és nem utolsósorban anyagi — el­ismerése. Ma a budapesti és a fe­hérvári gyárban naponta ösz- szesen csaknem félszáz Ikarus hagyja el a szerelőszalagot; városközi és távolsági luxus- buszok vegyesen. A kiseb­bek Székesfehérvárott, a na­gyobbak a fővárosban ké­szülnek. Budapesten készül­nek a csuklósok is, évente többezres szériában. Mindez nemzetközi összehasonlítás­ban az jelenti, hogy az Ika­rus Karosszéria- és Jármű­gyár termelését tekintve az 5., exportját tekintve a 3. a világ legnagyobb autó­buszgyártóinak sorában, a csuklósautóbusz-gyártásban pedig hagyományosan az el­ső helyen áll a világon. Az államosítás óta a földkerek­ség 58 országába kerültek el a magyar buszok, köztük az Egyesült Államokba is. Ott jelenleg 186 rója az utakat, s készülnek a hajóútra az újabbak is. Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat felvételre keres: — felsőfokú végzettségű, gyakorlattal rendelkező gépész szakembert, — felsőfokú végzettségű, gyakorlattal rendelkező villamosipari szakembert, valamint: — betanított munkást, — üzemi takarítónőt, — autókarosszéria-lakatost, és a vállalat egri HŰSMINTABOLTJÁBA: — szakképzett eladót. Jelentkezés: személyesen, vagy írásban a vállalat személyzeti, ill. munkaügyi osztályán, Gyöngyös, Szurdokpart 1. A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat, Atkári Állomása ÁLLATTENYÉSZTŐT KERES. Jelentkezés: Atkár, Tabi-kastély.

Next

/
Oldalképek
Tartalom