Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-15 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 15., péntek 3. CSAK BOLTVEZETŐNEK NE Fehér köpenyek — üresen Nehezen értem meg: any- nyi a fiatal kereskedőtanuló, hogy lépni is alig lehet tőlük az üzletben, mégis azt állítja a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Szabó László, hogy gondjaik egyike az alacsony létszáhn a boltokban. Kis túlzással úgy fejezi ki, hogy bárkit felvennének, ha volna jelentkező. Vajon mi lehet ennek az ellentmondásosnak tetsző helyzetnek az oka? Kiből lesz kereskedő? Tulajdonképpen a szakmunkásképző iskolában any. nyi a fiatal, amennyi elegendő ahhoz, hogy a kiöregedő, nyugdíjba menő vagy más ok miatt távozó felnőttek helyébe lépjenek. — A baj ott kezdődik, hogy az új szakmunkások, a fiatal kereskedők egy része vagy nem a mi vállalatunkhoz jön végül is, vagy egykét év után elmegy. A miértre nem kerestek még választ. Pedig érdekes lenne tudni, hogy a kezdők miért hagyják ott háromévi tanulás után a pályát? De ennek a „másik oldala” is izgalmas lenne: miért jelentkezik valaki kereskedőnek? — Ki érti azt meg, hogy a kereskedelmi szakközépiskola végzős negyven diákja közül miért csupán kettő akad olyan, aki „hajlandó” a boltban munkát vállalni? A többi eleve kijelenti, hogy ő csak íróasztal mellé ül le. Az indulat feszíti az igazgató szavait. De a realitás tisztelete kimondatja vele azt is, hogy nehéz a kereskedői munka. — Azért is, mert naponta olyan mennyiségű árut kell mozgatnia, mint amennyi súlyt talán a bányászoknak kell a föld mélyén. Könnyű szakma?... De a boltvezető felelőssége is befolyásolja a döntést. Hallottam már olyat, hogy szinte félt valaki attól, hogy az üzlet élére kerüljön. Volt, aki kerekperec kijelentette, hogy ő boltvezetői munkát pedig nem vállal. A félelem egyik oka a leltárhiány. A fehér köpeny minősít? Elegáns, szép viselet, kétségtelen. Van valami nimbusza a fehér köpenynek. Abban odaállni a pult mögé és a kedves vevő kívánsága szerint... ! — Találkoztam olyan végzett kereskedővel, aki való-' Sággal rosszul lett, amikor a pulthoz tettük. Azt mondta, ha ő a vevőt meglátja, se holt, se eleven nem lesz. Kereskedő. A bizonyítvány szerint. — Ha jól meggondolom, még senkit el nem küldtünk azért, mert nem alkalmas a szakma gyakorlására. Megtartjuk, amíg megmarad, mert a raktárban is szükség van emberekre, de az áru feltöltéséhez is szorgos kézre van szükség. Kereskedő, nem kereskedő, fehér köpeny ide vagy oda: mindenkit felvesznek, aki jelentkezik és ha egészségileg rendben van. A fehér köpeny tehát nem minősít. — Vannak azonban közismert, kiváló szakembereink is. Ügy tudom, hogy a kiskereskedelemben egyedül a hatvani Marsóék kapták meg eddig a Munka Vöröszászló Rendet. Erre nagyon büszkék vagyunk. Sorolhatnék még neveket, amiket szinte mindenki ismeri, akár Egerben, akár Gyöngyösön. Ennek az ellentéte is igaz: nem kell ma egy üzletvezetőnek jó kereskedőnek lennie ahhoz, hogy a pályán maradjon, hogy a feladatát „megfelelő szinten” ellássa. Mi a tűrési határ? Furcsa számot hallok: általában az üzleti dolgozók nyolcvan százaléka jelenik meg naponta a munkahelyén. A többi beteg, szabadságon van, esküszik vagy éppen más dolga akadt. — Ezzel az aránnyal még képesek vagyunk úgy dolgozni, hogy a vevő ne érzékelje • a nehézségeinket. Ha még ennyi emberünk sincs, akkor már a vásárló is megérzi. Szinte riasztó tény, hogy az egyik nagy üzletben Egerben a nyitásra csak a műszak fele érkezett be. Mit lehet ilyenkor tenni? Behívni azt, aki elérhető. Megkérni, hogy hagyja ott a szabadságát. Például. Vagy a nyugdíjashoz fordulni. Ez a fajta „háttérmozgás” eléggé gyakori. Esetenként a vállalat központjának is közbe kell lépnie. — Ne tűnjék azonban túlságosan borúsnak a kép — jegyzi meg az igazgató. — Nem panaszkodni akarunk, mert gondjaink ellenére is jók az eredményeink, bizakodva nézünk a jövő elébe. Miből lesz a hiány? Panaszolják, hogy manapság eléggé gyakori: néhá- nyan megfeledkeznek arról, hogy a táskájukba is beletettek valamilyen árut és a pénztárnál... szóval: lopnak. — Megdöbbentő, hogy milyen neveket lehet olvasni a jegyzőkönyvekben, amiknek hitelességét az illető aláírásával is bizonyította. Pontosan ilyen személyektől kapok egészen felháborodott hangú panaszos levelet. Mit tudok tenni? Könnyű lenne a leltározáskor előbukkanó hiányokat erre a „lopás-szériára” rákenni. Csábító lehetőség, de...! — Vannak üzletek, amelyekben a leltár szinte tökéletes, és vannak, amelyekben több százezer forint hiányát állapítják meg. Ezt a tényvázlatot az igazgató rajzolta fel. Nem kell félni a valósággal való szembesítéstől : a százezer forintos különbözetek azt jelzik, hogy ott a „lehetőségen felül” használták fel a kálót, ami köznyelven „csurgás- csepegésre” fordítható. — Igaz, hogy a boltvezetőt leváltjuk és az is igaz, hogy bizonyos idő elteltével ismét megbízzuk egy másik üzlet irányításával. Ahhoz azonban tartjuk magunkat, hogy a két időpont között legalább két év elteljen. Ez a tény. Bevallom, az én „civil eszem” nehezen birkózik meg a logikájával. Hogy mi vonzza mégis a fiatalok egy részét a pályára, amikor eléggé rosszul fizetett, eléggé izamnyűvő munka, nagy felelősséggel is együtt jár — ki a megmondhatója? Rövid eszmecsere után arra az összegezésre jutunk a vállalat igazgatójával, hogy mindenekelőtt a szakma valóban meglévő, szépsége, de talán az anyagiak is, amik mégiscsak adottak a „lehetőségeken belül”. Csak tudni kell a kálóval bánni. Végső soron tehát ott lógnak csakugyan a szögön a kereskedői fehér köpenyek — üresen, de azért mindig jönnek újabb és újabb „szerencsét próbálók”, akik között — örüljünk — mindig akad néhány valóban jó kereskedőegyéniség is. Az ő üzletükben öröm vásárolni. G. Molnár Ferenc JÚ HÍR A MÉHÉSZEKNEK. Veszprémben, a Nehézvegy- iparl Kutató Intézetben évek óta kísérleteznek új, hatásos és a környezetet kímélő növényvédő szerek előállításán. Az elmúlt esztendők kutatási eredményeként egy olyan rovarölő szert állítottak elő, amely kíméli a méheket. A készítményt széles körű vizsgálatnak vetik alá: laboratóriumokban és üvegházakban vizsgálják a szer hatását. A képen: a szer hatásának vizsgálata üvegházi körülmények között (MTI fotó — Czika László felv. — KSj Nyulak exportra Az Eger é6 Vidéke Körzeti Áfész 50 vagon nyúl átvételére kötött szerződést januárban a kisállattenyésztőikkel. A szakemberek az első félévben 27 vagonnyit vásároltak fel s adtak át a könnyei mezőgazdasági húskombinátnak, ahonnan feldolgozás után exportra kerülnek a nyuszikból készült termékek. Ez a magyarázata annak, miért kísérte olyan nagy érdeklődés tavaly az újítók országos tanácskozását. Később a Minisztertanács is foglalkozott a témával: a 10/1983. (V. 12.) számú rendeletében — mely 1983. július 1-től hatályos — a megváltozott körülményekhez igazodva szabályozta az újítási javaslatok benyújtásának és elbírálásának rendjét, az újítók erkölcsi és anyagi elismerésének mértékét, az újításokkal kapcsolatos viták eldöntésének módját, illetve a mozgalommal együttműködő különböző szervek és szervezetek tennivalóit. A rendelettől elsősorban azt várjuk, hogy segítse és gyorsítsa az innovációs folyamatot, vagyis az arra érdemes ötletből váljék mielőbb a népgazdaság számára hasznos, értéket képviselő termék. Igaz, a rendelkezés még csak néhány napja van érvényben. de több helyen — például az egri Finomszerelvénygyárban —, máris tapasztalható kedvező fogadtatása. Az országos tanácskozáson elhangzottak nyomán a gyárban már tavaly megalakították az újításokat kiértékelő bizottságot. Tagjainak az a feladata, hogy a beérkezett javaslatokat vizsgálja meg, azokat véleményezze, és így továbbítsa az újítások egyszemélyi elbírálójához, a műszaki igazgatóhoz. Az ötlet mellé türelem is kell A gyártmányfejlesztési főosztályhoz tartozó kísérleti üzem — mint azt neve is sejteti —, talán a legjobb munkahely egy újító számára. Itt dolgozik csoportvezetőként Dolenszky József, aki aranykoszorús kiváló újító. Szakmáját tekintve karosszérialakatos. Technikusiként került 1980-ban a gyárhoz, azóta közel ötven újítást adott be, ezeknek több mint felét meg is valósították. — Akkor jöttem a gyárhoz, amikor itt a termékszerkezet-váltás korát élték, s a vezetők kérték, várták a munkapadok mellett dolgozók ötleteit, javaslatait. Így nem volt nehéz bekapcsolódni a mozgalomba — kezdi a beszélgetést. — A különböző elgondolások persze — még ha reálisak is —, nem mindig időszerűek, mert mondjuk nem illeszkednek a központi elképzelésekhez, vagy az adott helyzetben egyszerűen nincs lehetőség foglalkozni velük. Ügy 10—15 éve valóban nem volt szükség arra, hogy tökéletes nyugati alkatrészeket, szerszámokat és berendezéseket hazaival helyettesítsenek. Most az importkorlátozás miatt ezek, illetve a bármilyen egyéb megtakarítást biztosító újítások találnak igazán kedvező fogadtatásra. — Tény, hogy az elfogadtatáshoz sok utánjárás és kitartás kell, de én úgy tapasztalom, hogy a türelemmel menedzselt javaslat előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Manapság inkább a díjazással van probléma. Az újításokra fordítható összeg az adott évre előre meghatározott és úgy tűnik, az újító szempontjából hosszú tá. von mintha jövedelmezőbb tenne több, kisebb eredményt hozó újítást beadni, mint nagyobb lélegzetű munkán dolgozni. A fenti megállapításban van igazság, de a vérbeli újítók ezzel nem sokat törődnek. Számukra nem az az elsőrendű szempont, mennyit tehetnek zsebre. Buktatók között Az újítási díjak és az újítás nyomán elkönyvelhető gazdasági eredmény között feszülő ellentét bizony nem ösztönzi a mozgalmat annak ellenére sem, hogy az újítók ma már több pénzt kapnak a korábbinál. Ezzel a megállapítással ért egyet juhász József lakatos is, aki a gyár „boszorkánykonyháján”, a galvanizáló üzemben dolgozik. Ö bronzjelvényes kiváló újító. Negyven javaslatából 39-et fogadtak el. — Ezekben a nagy kádakban — mutat az egymás mellett sorakozó vízzel, sav. val telt edényekre —. a munkadarabokat öblítjük, illetve felületkezeljük. Az anyagot Demag darukkal mozgatták, de ezek mágneskapcsolója gyakran elromlott, cseréjük időt rabló feladat. A még dolgozó négy daru karbantartása, javítása évente átlagosan 100—120 ezer forintot emészt fel. Szerkesztettem — 1060 forint újítási díjért — egy másik emelőt, amelynek súlya a korábbi három és fél mázsa helyett csupán 115 kiló, fürgétfben mozog, s a kapcsolójával sincs gond. Az üzembe helyezésre Budapestről érkezett mérnöknő külön is elismerte, nemcsak jó, biztonságos is. Ezután készítettem még kettőt, azóta sincs velük probléma. Éhnek ellenére a többi Demag darut nem cserélik le... Az újítás elutasítva öt évvel ezelőtt a gyár egyik termékén, a 166-os Mecman hengercsalád ösz. szehúzó anyáján változtatott. Az újítást akkor elutasították, most ellenkező értelmű szakvélemény olvasható ugyanazon a dosszién... Kétségtelen, az effajta hosz- szabb-rövidebb ideig tartó kudarcok csökkentik az alkotókedvet. Részben talán ezzel is magyarázható, hogy a fiatal szakmunkások közül egyre kevesebben válnak rendszeres újítókká. A kiragadott példák persze nem általánosíthatók, hiszen emlékezzünk csak: Dolenszky József újításának több mint felét fogadták el, Juhász Józsefnek pedig eddig csak egyetlen javaslatát húzta át a piros ceruza. Az ötletadók persze mindig azokon a témákon bosz- szankodnak — joggal. — melyekről jóval később bizonyosodik be; kezdettől fogva érdemesek voltak a megvalósításra. Fazekas Eszter KÖZEGÉSZSÉGÜGY ÉS KÖRNYEZETI KULTÚRA Mezoszemerín * Az eljárókért is (Tudósítónktól) Az egészségügyi alapellátás javítása s az általános iskolai férőhely 'bővítése manapság igen sok munkát ad a tanácsoknak. Nem kivétel ez alól a mezőszeme- rei Községi Közös Tanács sem, amely kiemelt feladatának tartja a sízékhely- község és Egerfarmos közegészségügyi, kulturális helyzetének jobbítását. Mezős zemeréről megközelítőleg hatszázan járnak el dolgozni Egerbe, Budapestre, Füzesabonyba és Miskolcra. Sok ez, vagy kevés? A 33 utcás faluban sok az árnyékot adó fa. Szépek, gondozottak a porták. — Lakosaink teljes egészségvédelméhez a fekvő- és jaróbeteg-kezelés tökéletesítésén kívül szükség van a nagyobb környezeti kultúrára is — sorolja dr.f Hecz- ler Elemér körzeti orvos. — Rendre, tisztaságra a lakóhelyen, és ami tailán a legfontosabb : egészséges ivóvízre. Kevés község dicsekedhet olyan jó minőségű ivóvízzel, mint Mezőszemere. A fúrott kutak éltető artézi vizéért mindössze csak pár lépést kell tenniük a falubelieknek. Ezt a távolságot is sokallták többen azok közül, akiknek ásott kútja van. Azt mondták, hogy már az apjuk, nagyapjuk is abból ivott. Jóllehet a KÖJÁL szigorúan megtiltotta az egészségre ártalmas, nitrátos víz fogyasztását, ennek ellenére előfordult, hogy csecsemőknek is ebből adtak. — Miről panaszkodnak az eljárók? — Általában a mozgásszervi és idegrendszeri bajaikra kérnek és kapnak orvoslást, a dolgozó nők között sokan veszélyeztetett terhesek. Hallás- és látáscsökkent beteg az ingázók között szerencsére nincs. Az emberek többsége egyébként, sajnos, nehezen akarja tudomásul venni betegsége tüneteit, csak akkor kopogtat a rendelő ajtaján, ha már elkerülhetetlen a medicina. Pedig a korai felismerés elejét venné a bajoknak. örvendetesen javult viszont a falu lakóinak higiéniája. Azelőtt ritka volt a komfortos lakás, most minden harmadik ház fürdőszobás. A legtöbb munkájuk a faluban egyébként most a fűtésszerelőknek: van: divat lett Itt is a központi fűtés. e Joó István tanácselnökkel és Bocsi Antal vb-titkárral a 2600 lakosú székhely- és társközség lakóinak ügyesbajos dolgairól váltunk szót. — Mit tesz a tanács az egészségügy és az oktatás javításáért? — Nincs alapvető problémánk az orvos-egészségügyi ellátás terén sem — válaszolják. — A rendelőt és az orvosi lakást felújítjuk, a gyógyítás személyi és tárgyi feltételei javultak. Noha a betegforgalom nagy, a munkából kiesett táppénzes napok száma kevesebb, mint a járási átlag. Az anya- és' gyermekvédelmi intézet munkatársai is jól dolgoznak. Az iskolabővítésről már nem tudok ilyen kedvezően beszélni — jegyzi meg. — A hét tantermes áltálános iskolához egy tornatermi szárnyat építünk most, amely egyben a két község kulturális centruma is lesz. Sajnos azonban a füzesabonyi tanács költségvetési üzemének építési részlege csigatempóban dolgozik, A tavaly őszre tervezett átadást előbb májusra, majd augusztusra halasztották. Ameddig a lakosság társadalmi munkával járulhatott hozzá az építéshez, addig ütemesen haladtak a munkálatok. Most minden igyekezetükre szükségük van a füzesaibonyiáknak, hogy állják adott szavukat. A tanács végrehajtó bizottsága rendszeres segélyt nyújt 26 állampolgárnak, a nagycsaládosok összesen 28 ezer forintot kaptak a tavalyi évben. Pénzjutalomban részesítik a sokgyermekes édesanyákat. Az öregek napközi otthonában Mezősze- merén csökken a gondozottak száma. Érthetetlen a távolmaradás, hiszen bárki tanúja lehet annak a családias együttlétnek, amely a napjafogyott embereket körülveszi. Bukta Ferencné irányításával olyan környezetben élhetnek itt a rászorultak, amelyre egyedül nincs módjuk. A falu közepén szemet gyönyörködtető a park. A hars, a tölgy, a fenyőfák alatt színes virágtenger. Bukta Lajosáé a park kezelője, háromgyermekes dolgozó mondja: „Nincs szebb dolog a világon, mint az emberekkel és a virágokkal törődni.. Nos, a törődés — mint a két községben még annyi területen tapasztalható — nem hiányzik. Am még a székhelyközségben is növekedett az elvándorlás. Három év alatt mindössze két új családi ház épült. Vajon miért hát az elvágyódás innen... ? Mika István Új rendelet nyomán a Finomszerelvénygyárban Amíg az ötletből újítás lesz... „Az újítómozgalom a műszaki haladás és a gazdasági megújulás forrása, a dolgozók tudatos alkotótevékenységének szervezett formája. Célja, hogy segítse a gazdálkodás hatékonyságának és versenyképességének nfivelését”.
