Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. június 11., szombat Az óceán hiénái Mindenki megáll egy pillanatra és kalapot emel a Lloyd biztosító társaság londoni csarnokában, amikor megszólal a Lutine Bell, az 1799-ben elsüllyedt Lutine vitorláshajó ha­rangja. A harangot a tenger fenekéről hozták fel s konga- tásával ma azt jelzik, hogy valahol, a világtengereken el­süllyedt, vagy eltűnt egy hajó. A tisztelgés az elmúlásnak szól: emberének, hajóénak. Autó vagy tank? Az utóbbi években azon­ban mind gyakoribb, hogy az eltűntnek jelentett hajó újra felbukkan — csak át­festve, új név és új zászló alatt. Legtöbbször a XX. szá­zad kalózainak keze van a dologban, akik azonban lé­nyegesen más módszereket használnak, mint elődeik. Nem fekete halálfejes lobogó alatt haladó vitorlásokon, ha­nem gépfegyverekkel felsze­relt gyors hajókkal hajóznak, a zsákmányt sem elhagyott szigeten rejtik el, hanem őrzését, titkos szám alatt, valamely jónevű bankházra bízzák. Tengeri maffia A biztosító társaságok csupán 1979-ben 800 millió frank kártérítést fizettek a titokzatos körülmények kö­zött elsüllyedt hajókért, pe­dig mint kiderült, a hajó­tulajdonosok nemegyszer maguk süllyesztették el ha­jójukat. A nemzetközi bűnö­zés egy ilyen esetére példa az „Anan X” hajó esete. Eredetileg Nigériába és An­golába tartott. Útközben a hajó görög kapitánya azt az utasítást kapta, hogy cse­rélje ki a zászlót és a hajót összeállította: Pilisy Elemér Nifin névre keresztelje át. A hajótulajdonos azután egy másik afrikai államnak adta el a rakományt, majd uta­sítást küldött: a hajót sül­lyesszék el. Sandokan már a múlté, de — bármily hihetetlen — a kalózkodás még nem. Van kevésbé látványos, de a Lloyd adatai szerint mind gyakoribb módja is a ten­geri fosztogatásnak. Amikor néhány éve az olajárak ug­rásszerűen emelkedni kezd­tek, a kalózok szinte meg­szállták a Hormuztól az Arab-öblön átvezető úgyne­vezett olajutat. Megtámad­ták a halászhajókat, rakomá­nyukat elrabolták, s a hajók hajtóanyagát saját tartá­lyaikba szivattyúzták. Amint az olajárak tovább emelked­tek, ez már kevés volt. Az­óta gengszterszindikátusok szálltak be az üzletbe. Cin­kosaik a kikötőkből jelentik, ha egy kisebb tankhajó fut ki. Az öböl egy pontján parti őrségnek álcázott motorcsó­nak tűnik fel. Az állítólagos rendőrök átvizsgálják a hajó papírjait, majd a felfegyver­zett őrhajó arra kényszeríti a kapitányt, fusson be egy csendes öbölbe, ahol festők és új matrózok várják. Rö­vid idő múltán az átpingált hajó ismét megjelenik a nyílt vízen, a rakományt pedig a rotterdami szabadpiacon ad­ják el. Olaj helyett: víz Egy másik példa: a Salem tankhajót olasz rendelésre Kuvaitban olajjal töltötték fel. A Shell-cég megvásárol­ta a rakományt és a Lloyd- nál 40 millió dollárra bizto­sította. Mint ezek után várható, útközben a Salem nyomtalanul eltűnt. Helyet­te a dél-afrikai Durban ki­kötőben megjelent egy bizo­nyos Lema és a Shell tulaj­donát képező 193 ezer tonna olajat a Sasol állami olaj- társaság tartályába pumpál­ta. A hajó tartályait megté­vesztésül vízzel töltötték fel és a Lema ismét mint Sa­lem hagyta el a kikötőt. Nem sokkal később a British Tri­dent, a British Petroleum (BP) tankhajója a nyugat­afrikai partok előtt találko­zott a súlyosan sérült Sa- lemmel. A legénységét men­tőcsónakokból vették fel, de az angoloknak feltűnt, hogy a „hajótöröttek” milyen jó- kedvűek és tele vannak pénzzel. Dakarban el is hagyták a Trident fedélze­tét. A mentőcsónakok csodá­latosan fel voltak szerelve: nem hiányzott az ital és a cigaretta sem — csak a leg­fontosabb okmányt, a hajó­naplót felejtették el ma­gukkal hozni. Ráadásul a helyszínen semmiféle olaj­foltot nem találtak. Végül a vizsgálatba bekapcsolódott az Interpol és kiderítette, hogy a hajótulajdonost egy dél-afrikai bank fizette le, így játszották ki a fajgyűlö­lő rezsimmel szemben ho­zott olajbojkottot. Repül a csáklya A klasszikus kalózkodás leginkább a hagyományos, távol-keleti vizeken jelent­kezik. Ide tartozik például a Szingapúrba vezető út. Itt haladt egyszer, óránként 12 tengeri mérföld sebességgel, a Shell Marmoth Monarch nevű 100 ezer tonnás tank­hajója. Hirtelen rohamcsó­nak tűnt fel a hajó oldalán. Csáklyák repültek a tank­hajó fedélzetére. A késekkel felfegyverzett kalózok 8000 dollárt zsákmányoltak. Né­hány nappal korábban a Contenter Argent nevű kon­ténerhajóról 30 ezer dollárt raboltak a kalózok. Jachtrablók A rablók kegyetlenségére jellemző a „Nuria 767” esete. A kis hajó utasokat és áru­kat szállított az indonéz szi­getek között. A kalózok 380 ezer dollár készpénzt és 123 ezer angol font értékű árut vittek magukkal, majd fel­gyújtották a hajót. Tizen­egyen a hajón vesztették életüket, 24-en pedig páni félelmükben a vízbe vetették magukat és megfulladtak. Ezzel a mai kalózok a múlt hagyományait követik: a XIX. században ezen a vi­déken garázdálkodott a Fü- löp-szigeteki Lanun bandája, akiről még ma is legendák szólnak. A Karib-tengeren, a Me­xikói-öbölben és az USA partjai előtt az utóbbi évek­ben 600 hajó és több mint 2000 személy tűnt el. A nyo­mozás több mint 50 kisebb- nagyobb jacht eltűnéséről állapította meg, hogy az ka­lózok műve. A rendőrség feltételezése szerint az eltűnt személyeket meggyilkolták, kirabolták, majd a holttes­tüket a tengerbe hajították és a rabolt jachtot fegyver- és kábítószercsempészésre használták. Az S. O. S. sem segít A veszélyes helyzet egyes hajóstársaságokat önvédelmi intézkedésekre késztet. Így az indonéz szigetek között a hajók éjjelente teljes fedél­zeti világítással és megerősí­tett őrséggel haladnak. Má­sok Nigériánál éjszakánként a parttól messze, 20 tengeri mérföldnyi távolságban, a nyílt tengeren vetnek hor­gonyt. Vannak üzletemberek, akik felismerték a helyzet­ben rejlő lehetőségeket, s magán védelmi társaságot alapítanak. A szingapúri székhellyel, több mint 400 hadviselt matrózzal működő Securitas szolgáltatásait 27 hajóstársaság veszi igénybe. De a tengeren, az óriási távolságok mellett, a leg­gyorsabb őrnaszádok sem so­kat érnek. Mire az S. O. S.- jelzésre odaérnek, többnyire késő. Talán repülőgépekkel lehetne segíteni, bár azok sem sokat tehetnének, ha nem akarnák az áldozatot is veszélyeztetni. így hát ma­rad a hihetetlen helyzet: a huszadik században tovább garázdálkodnak a kalózok, a Lloydnál pedig mind gyak­rabban kondul meg a ha­rang ... Gáti István Az M—1-es típusú ameri­kai tank 1,8 millió dollárba kerül, — gyártója, a gépko­csijairól ismert Chrysler a drága harckocsik állami megrendeléseinek is köszön­heti, hogy kijutott a válság­ból. Az MX rakétaprogram — a telepítés módjától füg­gően — 50—100 milliárd dolláros kiadást jelent az államnak — az összeg nagy része ugyanakkor vállalati bevételként jelentkezik a Nestinghousnál, a Lockheed­nél, más társaságoknál. Vi­harosan emelkedik a raké­tákhoz elektronikus berende­zéseket gyártó Martin Ma­rietta, a lézerfegyver-kísér­letekre szakosodott Perkin Elmer, vagy az interkonti­nentális rakéták új nemze­dékének kifejlesztésén mun­kálkodó McDonnel-Dougles, a Litton részvényeinek árfo­lyama. A tőzsde megelőlege­zi az öt évre tervezett, 1,5 billió dolláros amerikai ka­tonai fejlesztési programnak, hogy a hatalmi célok elérése mellett felélénkíti majd az amerikai gazdaságot is. 1,8 millió dollárt érő tan­kok gyártása sokkal na­gyobb vonzerő a Chrysler­nek, mint a manapság bi­zonytalan autópiaci értéke­sítés. Az autópiacon óriási a konkurrencia, kérdéses, tar- tós-e a kereslet élénkülése, és rendszerint csak utólag derül ki az is, versenyképes- e az ár a japán és a nyugat­európai konkurrensekével. Nem ez a helyzet az M— 1-esekkel. Áruk öt évvel ez­előtt „mindössze” 560 ezer dollár volt, a mainak egy- harmada, és a drágulás nem a „minőség” javulásának, hanem az állami megrende­lések keltette inflációnak, a költségvetés bőkezűségének tulajdonítható. A hadiipar inflációja szokás szerint ma­gasabb a gazdaság egészé­ben tapasztalt inflációnál, — a hadiipari ágazatban az idén a polgári szektorét két­szeresen meghaladó drágulá­si ütemet várnak. A fegy­ver ugyanis különleges tu­lajdonságokkal felruházott áru. A kormány elsősorban a teljesítmény, a katonai mutatók alapján értékeli a fegyvereket, nem pedig a gyártási költségek szerint. Bizonyos fegyvertípusokat rendszerint csak egyetlenegy, monopolhelyzetben lévő konszern szállít, így kedvező alkuhelyzetben van, s köny- nyen megszerezheti a hosszú időre szóló, stabil árakat ga­rantáló, biztos felvevő pia­cot jelentő szerződéseket. Az óriáskonszernek alvál­lalkozói, a kis- és közepes méretű vállalatok számára már nyugtalanítóbb a hely­zet. őket is vonzza a katonai szállítások 10—30 százalékos árelőnye, mégis óvatosak a megrendelések elfogadásá­nál. A polgári fejlesztési prog­ramokra országos szinten is kevesebb jut, mert az állam a költségvetési hiányt oko­zó, megnövelt katonai ki­adások fedezésére a magán- vállalkozóktól vonja el a fejlesztési eszközöket. A ka­tonai „boom” több konszern számára megteremti a túl­élés lehetőségét, sok vállalat­nál munkahelyek ezreit hoz­za létre, a gazdaság egészé­ben azonban a katonai fej­lesztések szűkítik a foglal­koztatási lehetőségeket. Egy New York-i kutatóin­tézet nemrégiben közzétett tanulmánya szerint a kato­nai fejlesztés a munkahely- teremtés legkevésbé haté­kony módszere. A szuper­technikájú, drága berende­zéseken olyan szakképzett emberek dolgoznak, akik a polgári szektorban is köny- nyen jutnak álláshoz. A Pentagon egymilliárd dol­lárból huszoinnyolcezer munkahelyet hoz létre, a vá­rosi közlekedés ugyanakkora összegből 32 ezret, az okta­tási fejlesztés 72 ezret. A 17 ipari országba kiterjedt elemzés szerint hosszú tá­von azok az országok ruház­nak be kevesebbet, és ott lassul a termelékenység nö­vekedési üteme, amelyek a katonai kiadásokra a legtöb­bet fordítják a nemzeti ter­mékből. Az USA a legfejlet­tebb ipari országok között e mutatók tekintetében az utolsó helyre került 1960 és 1980 között, Japán az első helyen állt. A tanulmány le­számol azzal a tévhittel is, hogy a Pentagon csúcstech­nológiára szóló megrendelé­sei jóvoltából kibővül az elektronikai ipar, a repülő- gépgyártás vagy a szerszám- gépgyártás piaca. Az ellen­kezője az igaz — vallják szakértők —, mert a hatva­nas évek „harmonikusnak” tartott polgári-katonai fej­lesztéseivel szemben nap­jainkban az erőltetett ütemű katonai fejlesztéseket gazda­sági pangás és tőkehiány kí­séri a polgári gazdaságban. Marton János Meddig tart a forró tavasz? Viharos hónapok után készülnek nyári szabadságra a franciák. A két év alatt háromszor leértékelt frank (Giscard elnöksége alatt öt leértékelést hajtottak végre) árfolyama egyébként világ- problémára utal. Mitterrand elnök javaslata a rögzített valutaárfolyamok helyreállí­tása, közügyet szolgál: a nemzetközi pénzügyi válság­ból kivezető utat mutatja. Elvben támogatják is part­nerei, de addig, amíg Reagan az Egyesült Államok immár 200 milliárdos évi költségve­tési hiányát magasba szökő dollárárfolyammal és még mindig magas kamatlábbal hárítja át rájuk — nem lép­hetnek előre. Az inflációt, a munkanél­küliség növekedését egyszer­re fékező francia kormány szigorúan takarékoskodik abban is, hogy nem követi az Egyesült Államokat a fegy­verkezési versenyben. öt­éves honvédelmi program­törvénye a nemzeti összter­mék négy százalékán, a ko­rábbinál valamivel alacso­nyabban tartja a katonai kiadást, bár kiemelt helyet ad a nukleáris fegyverzet fejlesztésének. Ez feldühítette a szárazföldi hadsereg né­hány tábornokát, noha az öt évre tervezett 35 ezer főnyi létszámcsökkentés nem a hivatásosok elbocsátását, ha­nem a bevonulok számának mérséklését jelenti, s együtt jár a fegyverzet hatékony­ságának növelésével. És a diákok? A tábornokoknál látványo­sabban tiltakoztak a diákok egy másik törvénytervezet ellen, amely az oktatás re­formjára vonatkozik. A nem­zetgyűlés elé terjesztett ja­vaslat — fenntartva, hogy minden érettségizett beirat­kozhat az egyetemre — rostavizsgát ír elő a második év végére, korlátozandó a munkanélküli diplomások se­regének növekedését. És ép­pen azért, hogy a szükség­letnek megfelelőbb legyen a képzés, a társadalmi és a gazdasági területek képvise­lőinek helyet kíván adni az egyetemek vezetésében. A ta­nárok egy része az egyetemi autonómia állítólagos meg­sértése miatt tiltakozik, a diákok pedig — akárcsak a tábornokok — olyasmi ellen, ami nem érinti őket. A jobboldal mindkét esetet kihasználja a kormány el­leni hangulatkeltésre, éppen úgy, mint a kiskereskedők, kis- és középiparosok tünte­tését vagy a parasztok me­zőgazdasági import elleni ak­cióit. A szélsőjobboldali szervezetek erőszakos fellé­péssel avatkoznak be a tün­tetésekbe. A 23 év után a hatalomból kiszorult „ha­gyományos” jobboldal a szo­cialista-kommunista kor­mány vezetésre képtelensé­gét bizonygatja, elhallgatva, hogy a baloldal tőlük örö­költe az inflációt, a munka- nélküliséget, az ipar hányát, lását, a pénzügyi válságot. 72 jó pont A Daloldal hivatkozhat arra, hogy Mitterrand el­nökválasztás előtti program­ja 110 pontjának kétharma­dát a hétéves elnöki időszak egyharmadánál rövidebb idő alatt teljesítette. Kezdetben lebecsülték ugyan a gazda­sági világválság hatását, s ezért utóbb kellett szigorú gazdasági intézkedéseket be­vezetni. A hibáért azonban megkapták a figyelmeztetést a márciusi községtanácsi vá­lasztás első fordulójában: a munkások és más baloldali választók jelentős része nem ment el szavazni. A jobbol­dal azonban korán örült, mert a második fordulóban őt figyelmeztették a szava­zók: többségük kitart a bal­oldali kormány mellett, bár elvárja tőle, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ne rak­jon az elkerülhetetlennél több terhet a dolgozó osztá­lyok vállára. Az első két év vívmányait a francia közvélemény több­sége egyértelműen helyesli, s ez reményt ad arra, amit az egyik szocialista vezető úgy fogalmazott meg, hogy a reformok fennmaradnak, a frankleértékelés és a forró tavaszt hozó bajok pedig idővel feledésbe merülnek. Vajda Gábor A LAKOSSÁG FIGYELMÉBE! Garantált minőségben, rövid határidővel vállaljuk női és férfiruha elkészítését a legújabb divatigényeknek megfelelően, valamint közületi megrendeléseket is, Gyöngyösön. Női ruhák, kosztümök, nadrágok, blúzok a MODELLHAZBAN, Április 4. u. 24. (buszmegállónál). Férfiöltönyök, -nadrágok: az eddigi EGYENRUHA-RÉSZLEGBEN, Móricz Zs. u. 1. A KARÁCSONDI KOSSUTH MGTSZ FELVESZ ÜZEMGAZDÁSZI MUNKAKÖRBE női munkaerőt. Egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettséggel, valamint gépészmérnököt, üzemeltető gépész- mérnöknek, 1 —2 éves gyakorlattal is. SZAKMUNKÁSOKAT: autószerelőt, mezőgazdasági gépszerelőt, asztalost, villanyszerelőt. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a tsz-irodában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom