Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1983. június 11.( szombat Anna Seghers halálára A mainzi születésű Netty Helling Rembrandtról és koráról írta doktori disszertációját a Heidelberg! Egyetemen, s egy XVII. századi holland festő, Seghers nevét választotta magának írói álnévül. A tehetséges művészettörténész előtt sikeres polgári pálya nyílt meg, Anna Seghers Inkább lemondott róla, és csatlakozott a forradalmi munkásosztályhoz, tagja lett a Német Kommunista Pártnak és a Proletár Forradalmi írók Szövetségének. Történelmi sikerek és kudarcok, forradalmi változások, nemzeti bűn és bűntudat, nemzeti önvád és önvizsgálat, emigráció és új haza, majd egy új, korábban ismeretlen társadalom építése — e korban élt Anna Seghers, amikor világtörténelmi események szemtanúja lehetett; maga is formálta, illetve végigszenvedte korát. Irodalmi alakjait a jellemek páratlan gazdagsága, a csodálatos nyelvművészet, az egyéni meseszövés, az aggódó gyengédség jellemzi, de legfőképpen talán az, hogy a kisembereket úgy ábrázolja, hogy azok szinte gigantikussá emelkednek — hitük, kitartásuk és az összefogás ereje által. Társadalmi küldetésének tekintette, hogy könyveivel hozzájáruljon a szocialista társadalom építéséhez, a szocialista embereszmény és tudat formálásához. Az egyszerű emberekben rejlő erőt, méltóságot akarta tudatosítani azáltal, hogy bemutatta, hogy élnek, hogy gondolkodnak, döntenek és cselekednek alakjai. Első jelentős elbeszélésében, A St. Barbara! halászok lázadásában már jelen van a forradalom és a szolidaritás ereje, amely aztán életművét végigkíséri. Az 1932-ben megjelenő regénye, Üt az éjszakából elmélyíti ezeket a motívumokat, a helytállás és az üldözöttek töretlensége bővíti a skálát. Amikor 1933-ban családjával, sok szocialista és polgári humanista íróhoz hasonlóan, Németországot elhagyni kényszerült, már voltak tapasztalatai a fasizmus kegyetlenségeit illetően. Franciaországi, majd mexikói emigrációjában kezdettől fogva aktívan tevékenykedett az antifasiszta mozgalomban, a KPD vezette népfrontmunkában is jelentős szerepet vállalt Párizsban; kutatta — mint megannyi német írónagyság —, hogyan juthatott hatalomra Hitler, hogyan szabadulhatott el a pokol. A nemzeti önvizsgálat, az írói felelősség, az önvád hatja át emigráclós munkáit. Töretlenül hirdeti, hogy nem születésükkor lesznek az emberek jóvá, vagy rosszá, hanem minden egyéni megnyilvánulás és tett szociálisan motivált. Anna Seghers portréja Filozofikus világszemlélete és művészi eszközeinek finomulása, gazdagodása párhuzamosan nyomon követhető írásaiban. Legismertebb műve, a világsikert aratott A hetedik kereszt, leleplezte a nagyvilág előtt a fasizmus brutalitását, s különbséget tett nácik, félrevezetettek és ellenállók között: megtisztította a hitleristák által bemocskolt fogalmakat, olyanokat, mint például a hazaszeretet, haza, nép. Egyben rávilágított az ellenállás lehetőségére, a harc értelmére, s egyáltalán arra, hogy Igenis létezik még erő, amely szembeszállhat a fasizmussal. 1947-ben Mexikóból nem a Rajna vidékére tért haza az írónő, hanem a későbbi NDK területére. Befejezte A halottak nem vénülnek című regényét, amelyet több új nagy lélegzetű epikai mű és elbeszélés követett. Élete végéig töretlenül dolgozott. Feljegyeztem szavait, amelyben megindokolta, miért Berlinben telepedett le Mexikóból való hazatérése után. Ez a néhány sor hűen tükrözi Anna Seghers ars poeticáját: „Kötődöm ehhez a nyelvhez, az itt élő emberekhez. Visszajöttem, mert ezen a nyelven, amelyet a legjobban beszélek, ezeknek az embereknek, akiket Jóban-rosszban legjobban ismerek, tehetem a legtöbbet. A könyvek által, amik majd Itt születnek, meg akarom akadályozni, hogy a múlt hibái valaha is megismétlődhessenek. Azért jöttem Berlinbe, erre a területre, mert itt tudom kifejezni azt, amiért éltem”. Niedzielsky Katalin KÖNYVEK A TÖRTÉNELEMRŐL Egy korszak születése és haláltusája Nemcsak a könyvhét ürügyén kerülhet egymás mellé két olyan könyv, amelyeket az alábbiakban kívánunk ismertetni. Rokonságuknak, az alkalomszerű összefűzésen túlmenően mélyebb okai is nyilvánvalóak. Ormos Mária könyve a Padovától Trianonig 1918—1920 címet viseli, Juhász Gyula összegző igényű monográfiája pedig Uralkodó eszmék Magyarországon 1939—1944 címmel jelent meg a könyvhéten. A két könyv közötti gondolati ívet egyszerű áttekintéssel sem nehéz megvonni, hiszen az ellenforradalmi Magyar- ország születésének körülményeit taglalja az egyik, míg a második kötet azt az eszmei rezonanciát mutatja be, amelyben és ahogyan ez a sajátos politikai hatalmi berendezés nyilvánvaló zsákutcába torkollott. Így a két feldolgozás valójában egységes keretbe foglalja azt a korszakot, amelyet a történetírás ellenforradalmi korszaknak, a közgondolkodás pedig egyszerűen a Horthy- rezsimnek nevez. Az első világháború végét követő forradalmi kísérletek után a kormányzásra törekvő politikai körök a hatalom mielőbbi megragadása mellett arra is törekedtek, hogy az ország területi egységének megvalósulása együtt járjon egy majdani revízióhoz segítséget adó szövetségi rendszer egyidejű létrehozásával. Ormos Mária könyvében ezt az átmeneti korszakot elemzi. A világháborút követő békerendezésnél Délkelet- Európára a francia befolyás fokozott érvényesítése volt a jellemző. A wilsoni elvek, amelyet az amerikai elnök már a háború éveiben a lehetséges rendezés elvi irányaként kidolgozott, már nem voltak alkalmazhatóak a háború után. Ennek legfőbb okát az adta, hogy a győztes hatalmak a „jogos” területi követeléseken túlmenően egyéb hatalmi szempontokat is érvényesítettek. A békeszerződést összekötötték a jóvátétel kérdésével, de hangot adtak annak az igénynek is, hogy a terjeszkedő proletárforradalmakat mindenképpen meg kell állítani. A háborúból vereséggel kikerülő államok azért ragaszkodtak a wilsoni elvekhez, mert attól az an- nexió felcsatolás) nélküli béke és az etnikai határokat figyelembe vevő döntések meghozatalát remélték. A két irányzat között valójában lehetetlen volt összhangot teremteni. Így a Párizs környéki békékkel nem végleges megoldás, hanem mintegy két évtized fegyver- nyugvás következett.. S mint ahogy 1871 után Európa politikai viszonyainak alakulására a német kérdés nyomta rá a bélyeget, a helyzet lényegesen alig változott valamit a két világháború között. Magyarország megmaradt a kényszerpályán. amelyre az első világháborút követő békerendszerrel rákerült. Juhász Gyula könyve azoknak az eszméknek a sorsát kíséri nyomon, amelyek a világháború küszöbén, s annak kiteljesedő szakaszában a magyar közvéleményt foglalkoztatták. Mélyek voltak ezek a kérdések? A szerző szerint a középosztály problematikája, a földkérdés és az agrárreform jövője, s harmadik problémaként annak szorongató vizsgálata, hol lesz a helye Magyarországnak Kö- zépkelet-Európában a háború után. A magyar szellemi közgondolkodást jogosan foglalkoztatták ezek a gondok, hiszen bebizonyosodott, hogy az ellenforradalmi korszak következetes németorientációjú politikája előbb-utóbb katasztrófába sodorja az országot. A halaszthatatlan kiútkeresés a szellem embereit legalább olyan mértékben foglalkoztatta, mint alkalmasint a politika művelőit. A haladóbb erők a háború utáni rendezés kérdését összekötötték a demokratikus kibontakozás igenlésével, ugyanakkor a politikai hatalom kortársi birtokosai a demokratikus rendezés helyett a hatalom átmentésének gondolatával foglalkoztak. A két kötet egy ellentmondásos korszak születési körülményeit, illetve haláltusámnak összetevőit elemzi. Így mindkét könyv egvkép- Den számíthat a szakmai közvélemény érdeklődésén túlmenően szélesebb olvasó- közönség. figyelmére is. Szőke Domonkos A puszta fénye Kalmük költők versei A nyáron Elisztába, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosába utazom. Előtte ismerkedem a nép életével. Irodalmával. A kalmük írószövetség folyóiratát, a Tégln gerl-t (A puszta fénye) lapozgatva, kezemben szótárral ízlelgetem a nyelvet. A kalmükök a mongolok nyugati ágát alkotják, s a Don és a déli Volga vidéken élnek már három évszázada. A feudalizmusból a kapitalizmus megkerülésével az októberi forradalom után egyenesen a szocializmusba léptek át. Modern költészetük folklorlsztlkus Ihletésű. Négy költő egy-egy versét mutatom be most az olvasóknak. Az állami díjas Kögöl- tin Dava (oroszos nevén Dávid Kugultinov) az idősebb nemzedék alkotója. A többiek az Ifjabb nemzedék képviselői. Eldse Erdenl a legfiatalabb, a kalmük állami egyetem hallgatója. Itt szeretném felhívni a figyelmet a mongol (és a kalmük) költészet egyik legfontosabb sajátosságára. Az egyes verssorok elején soreleji alliteráció, úgynevezett előrím biztosítja a sorok „összecsengését”, ennek értelmében az egyes sorok első szótagja azonos, vagy hasonló hangalakú. Fordításaimban ezt igyekeztem megtartani, Ugyanakkor az európai költészeten nevelkedett fülünk kedvéért az egyes versszakokban sorvégi rímet is alkalmaztam. Núra Vlagyimir: Kínzó éhséget... Kínzó éhséget, szükséget tűrvén Kenyér adta jó erőmet vissza. Hogy vágyott végem be nem teljesült, Hát panaszt hallat most dombrám hangja. A nyomasztó bánat a világot Ablaktalan szűk börtönné teszi. Leveled, akárha szárnya volna, Lelkemet a magasba röpíti. Serény-fürge kedvesem nélkül most Sok ember közt egyedül maradtam. Zavaros lett körös-körül minden Zord egyszál-magamra hagyatottan. A belőled áradó napsugár A melegét már nem adja nekem Azóta, hogy elvált a tiédtől , Áldással-átokkal telt életem. Kögöltin Dava: A világon emberszónál A világon emberszónál A golyó sem hatalmasabb — Boldogságos gyermekkorom Békés idején már tudtam. Egyenesen és őszintén Ezért kérem most tőletek: Kimondatlan hibáimat Kimondani siessetek. Miután én szólok nektek Magamról —, mi érthetetlen, Tisztázzátok magatok közt, s Ti ítéljetek meg engem. A nyílt ítéletnél tisztább A világon nincs. Higgyetek! Kérdezzetek bátran bármit, Kertelés nélkül felelek. A válaszom igaz szó lesz, Akár halok, akár élek. Szakadjon meg inkább éltem, Semhogy hazudjak tinéktek. Vathy Zsuzsa: Lelőttek egy kutyát A tér ahol állunk, se nem kerek, se nem szögletes, egyszerűen tér, utak és emberek találkozási helye. Szépnek se igen mondható, sőt, jobban illik rá, hogy csúnya. Mintha ablakából senki sem akart volna idelátni, a házak ritkásan, féloldalasán épültek. Mégis sok ember megfordul itt, mert a közelben van a posta, a fodrászat, a vasbolt, a kertész és az új ABC. Itt áll a hirdetőtábla is, ahová a hivatalos tudnivalókat függesztik ki. Most például fehér kartonon piros betűkkel ezt lehet olvasni. „Figyelem! Ebzárlat. Minden kóbor kutyát kilövünk. A Községi Tanács.” Lajos, a nyugdíjas vasutas, és Kakas Péter, az Állami Biztosító megbízotti a az ABC bejárata előtt találkoznak. Megérdeklődik egymástól, mit vásároltak. — Egri bikavér hány van benne? — mutat a megbízott a vasutas táskájára. — Egy se... Meginnám, de egyedül...? A röviditalt meg — mondja Lajos, és a kocsma felé sandít —, _a töményét meg nem szeretem. Még a szagát sem. — Az méreg — mondja a megbízott, és ő is a kocsma felé néz. — Patkányméreg. Lajos leveszi biciklijéről a lakatot, kitolja az út közepére, vár, hogy az autóktól elindulhasson. A teherautók itt vadul, gorombán száguldoznak, mintha hivalkodni akarnának vele, hogy semmibe veszik a falut. Kicsit följebb, a kertésztől két asszony lép ki. Az első csizmás, rövid kabátos. Kinyitja a járda mellett álló fehér Wartburgot — a kocsi tetején három hatalmas koszorú —, elhelyezkedik benne, és puffogva elrobog. A másik asszony zöld kalapban, csokrát magához szorítva álldogál. A teret fürkészi. Szeretné elmondani valakinek, hogy ötvenéves érettségi találkozója lesz. „ötven év!” Fölnéz az égre, összeszorítja torkát az öröm. A szemközti zsákutcából egyenest, mintha a postáról érkezne, egy kutya ballag elő. Vörös-fehér szőrű, hosszú fejű állat, talán a skót juhászok rokona. Ügy is viselkedik akár egy idegen, tartózkodva figyel, kényeskedve szimatol. A zöld kalapos asszony nézi a napsütéstől szikrázó teret, nézi a méltóságteljesen lépkedő kutyát — Red nevű, háborúban elpusztult házőrzőjükre emlékezteti —, és hirtelen nyomást érez a szíve táján. „Istenem! ötven év!” — gondolja, és torkát összeszorítja a szomorúság. A kanyarban ekkor föl- harsan az autóbusz. Az asszony gyors léptekkel a megállóhoz siet. Tudja, hogy a vezetők jóindulatú emberek, és megvárják, aki késik, de ha nincs szükség rá, miért tartóztassa föl őket? Egy pillanattal később, amikor a busz elzúgott, a téren lövést hallani. A lövésre a fodrászüzletben a nők, mintha álmukból ébrednének. Már hallottak ilyen dörrenést, de mikor is? A szép, fiatal doktornő megáll mondat közben, és az ajtó felé néz. A
