Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-10 / 136. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. június 10., péntek LILIOMF1 ÉS CSONTVÁRY - HANGVERSENYEK SZABADTÉREN - ORGONA A BAZILIKÁBAN - NÉPTÁNC - KIÁLLÍTÁSOK - KOMOLYAN ÉS DERŰSEN Echos szekéren az Agriára Az Agria Játékszín művészeti tanácsán soha olyan korán nem esett szó még a következő év terveiről, mint az idén. Az ok kettős: egyrészt a jegyek olyan gyorsan fogynak, hogy a szervezés körül minden rendben látszik, másrészt a következő esztendőben 10. évébe lép Eger nyári színháza, így gondolni kell arra is, hogy a jubileumot méltó módon ünnepeljük meg. Valóban örömmel töltheti el a művészeti ág barátait az a töretlen irányvonal, amely az utóbbi években megfigyelhető az Agria Játékszín munkájában. Igaz, ebben az évadban nem várhatók látványos ősbemutatók, de arra törekedtek a társulat tagjai, hogy a közönség érdeklődésére számot tartó darabot válasz- szanak a Líceum udvarán álló nagyszínpadra, s komoly történelmi sorskérdéseket felvető színművet a vár Tömlöcbástyájára. Valló Péter művészeti vezető átgondolt műsortervről adhatott számot, mert egyszerre szolgálhatja az •'fez évi program a folyamatosságot és a következő időszak alapját. A Líceum udvarán Szigligeti Ede Liliomfi című művét tekintheti meg a közönség. A zenés darab kitűnő szórakozásul kínálkozik. Ez a játék a színészet hőskorát idézi, amikor Thália fölkent papjai echós szekerén járták a sáros utakat és kocsmákban, pajtákban léptek föl. A termékeny író legfrissebb, „legharmatosabb” alkotása ez, amely ma is elevenen hat. Erről tanúskodik az is, hogy rendszeresen műsorra tűzik színházaink, s örökzöld a belőle készült film is. A rendező, Marton László, aki a Vígszínház főrendezője olyan elképzelésekkel állítja színre a Láliomfit, hogy benne a fiatalság, a kedvesség és a kor sajátos nézőpontja tükröződjék. Ezért olyan pályakezdő színészeket választott főszereplőül, akik már több ízben bizonyítottak: Rudolf Péter és Szerémy Zoltán már fil17 I- S m m , JI | J| í | 1 11 & sS - |-ml ‘ [ I« pi f fSf Előkészületek a Líceum udvarán (Fotó: Perl Márton) mekből is ismertek. Mellettük olyan népszerű és az egriek által szeretett művészek is feltűnnek, mint Szombathy Gyula, Csákányi Eszter, Koltai Róbert, Pap Vera, Gáspár Sándor, Mik- lósy György, Eszenyi Enikő és Méhes László. Az előadás a Csalódások képviselte vonulatot folytatja. Először fordul elő az Agria történetében, hogy nem a művészeti vezető rendezi a „főműsorban” szereplő darabot, hanem más szemlélet, másfajta stílus is érvényesülhet. Egyébként is: Valló Péter elképzelései közé tartozik az is, hogy sokszínűvé kellenne formálni ezeket a játékokat, mert nehezen lehet olyan műveket találni, amely megtölt vonzásával egy 750 fős nézőteret. Az idén — jellemző a nagy érdeklődésre — jórészt már elővételben elkeltek a jegyek. A Liliom- fin már mo6t „félház” van, vagyis 7500 belépőből már 3800 gazdára talált. A Csont - váry című darab iránt még nagyobb a „kereslet”, már csak mintegy 100 szék várja azok jelentkezését, akik helyet akarnak foglalni rajtuk. Kiss Irén színműve a Csontváry, A világhódító hun a Vígszínház háziszínpadáról kerül át az egri várba. Olyan sorskérdésekkel foglalkozik, mint a sikeres Lenkey tábornok. A személyiség ési a magyar történelem ellentmondásait elemzi, s ugyancsak végső kérdéseket tesz föl. A mű alapszituációja: Csontváry, a zseniális művész Ferenc József képével beszélget, míg kint az utcán a 19-es forradalom eseményei zajlanak. A várakozás, amely ezt a bemutatót megelőzi, arra figyelmeztet, hogy Egerben jelentős számú az a réteg, amelyet vonzanak a komolyabb hangvételű színházi előadások. Nagy népszerűségre tett szert az elmúlt esztendőkben az előjáték, amely ingyen és bérmentve állt a „nagyérdemű publikum” mulattatásának szolgálatába. Az idén ez múltszázadi Shakespeare-fordí- tásokbói áll össze: groteszk és szórakoztató a régi játékstílus fölelevenítése# is. Sajnos a Dobó tér lezárásával a hagyományos pódium elveszett, de talán sikerül megfelelő pótlást találni a Líceum előtti térben. Egyébként most új arcokkal is megismerkedhet a közönség, mert a Színház- és Filmművészeti Főiskola egy újabb évfolyama vállalta a jelenetek előadását. A Magyar Televízió az előjátékot és a Liliom fit veszi fel az előzetes megbeszélések alapján. Számos más műsor teszi teljesebbé az egri nyár programját. A színészek a Dobos cukrászda pódiumán, és üzemekben önálló estekkel mutatkoznak be. Az egri bazilikában több hangversenyre kerül sor, melyben jelentős részt vállalnak az egri szimfonikusok is. Ez a zenekar még külön esteket is tart, melyeken részben magyar szerzők műveiből, részben Strauss legsikeresebb szerzeményeivel örvendezteti meg a zenebarátokat. Az Egri Helyőrségi Fúvószenekar a város szelleméhez illően térzenét szolgáltat több alkalommal. Ezenkívül számos népi ihletésű műsor, sportesemény, kiállítás és nyári egyetem várja az érdeklődőket, sokszínűén töltve ki a nyarat. S ott van már a következő esztendő, amely a kezdeményezés életképességét, népszerűségét bizonyítja. Felsö-Magyarországon Eger vált a nyári színház otthonává. Várjuk tehát szeretettel az idei bemutatókat: a Csontváry július 1-én, a Liliomfi július 7-én kerül először színre. Gábor László Fiú hálózsákban Esti sugarait veti a nyári nap a földre! A Bükk tetejéről szinte látszik, amint lecsúszik a látóhatár mögött. — Ma aztán kitettem magamért, — gondolhatja, hiszen a hőmérők még az árnyékban is harminc fokot mutattak. Napszállta után gyorsan beköszönt az este és a völgyekből előmerészkedik a szürkület. Az erdő mélyet - lélegzik, és a forróságtól tikkadt harangvirágok is feljebb tartják a fejüket. — Végre egy kis enyhülés! A fenyvesben már sötét van és a sűrűségben éjszakai kirándulásra készülődnek a vaddisznók. Korgó gyomruk csigáról, földimogyoróról, viaszérésben levő búzáról álmodik és szimatoló orruk meg is adja a jelt az indulásra: — Gyerünk, tiszta a levegő! A kanyargós cserkészút kihalt és csendes. Mindössze egy bagoly huhog a közelben és egy-egy kakukk elkésve veri fel a csendet. A magányos ember örömet és nyugalmat talál ilyenkor az erdők mélyén. Friss levegő áramlik a kitágult tüdőbe, nyugodtabban ver a szív! A gondolatok is csak óvatosan lopakodnak elő, míg azután meg nem zavarja őket valaki. Ezúttal egy ember! A távcső közel hozza cammogó alakját, amint kapaszkodik fölfelé a dózerúton. Hátán óriási piros hátizsák, a nyakában távcső. Megvárom, míg közelebb ér. ö is észrevesz, megáll, belenéz a távcsövébe. Sötétség bujkál már a fák között, amikor egymásra köszönünk. — Mi járatban? A fiatal legény napbarnította, megedzett izmain látszik, hogy nem szobalakó. — Pestről jövök! Nemrég szálltam le Felsőtárkánybgn a buszról. — Van-e valami szerencse? — kérdez vissza, amint megpillantja a puskát. — A szerencse errefelé is ritka jószág! — És maga mit kémlel azzal a távcsővel? Megigazítja a vállán félembernyi piros hátizsákját, nagyot ránt a vállán: — Egyetemista vagyok! Gyerekkorom óta járom a Bükköt, az erdőt. Madártani megfigyeléseket végzek önszorgalomból a Madártani Intézet részére. Aztán megelégelve a felvilágosítást, megkérdezi: — Ez itt ugye a Mákszem? És messze van még az Odorvár? Megnyugtatom, hogy itt van a közelben. — Szép passziója van! Aztán csak így egyedül? Szóval, hogy is mondjam? Ugye, érti? Mosolyog. — Mindig egyedül járom az erdőt! Távcsövezem, fényképezem, magnóra veszem a madarak énekét. Feljegyzéseket is készítek róluk. — Hol alszik az éjjel? — Itt valahol. Hálózsákban! Megszoktam én már ezt a kóbor, egyedüli életet. Engem mindenért kárpótol az erdő, a madarak. Elköszönünk egymástól. Még sokáig hallom, — amint fiatal barátom — bakancsa alatt ropog a kavics ... Szalay István Kögöltin Dava*: A csobán iii/i. Ügy tizenöt évvel ezelőtt a Kalmük Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézet akkori igazgatója, Marhadzsi Narmajev professzor a következőket mondta nekem: — Tudod, egy nagyszerű ember fog nálam dolgozni, Gaha Andrejev, a Csapajev kolhoz csobánja. ö lesz a vezetője a kísérleti gazdaság komplexbrigádjának. Nekünk, tudósoknak aranyat ér egy ilyen gyakorlati szakember ! Nemsokára megismerkedtem Gaha Pürvejeviccsel. Az elisztai pártértekezleten Narmajev odavitt hozzá és így szólt: — Gaha, neked otthon megvannak Kugultinov könyvei, tessék, most ő maga is itt van személyesen. •Kögöltin Dava (orosz nevén David Kugultinov): kalmük költő. 1922-ben született Abga- ner-Gahankini faluban. Több verseskötet szerzője. 1976-ban Április hívása című verseskötetéért Állami-díjat kapott. Versel magyarul a Szovjet Irodalom folyóirat 1979/8., 1981/11. és 1982/6. számában olvashatók. Ahogy ez gyakran előfordul azokkal az emberekkel, akiket csak az imént mutattak be egymásnak, mindketten zavarban voltunk. Ám amikor a könyvekről kezdtünk beszélni, azonnal feloldódtunk. Mind én, mind beszélgetőtársam úgy éreztük, hogy van mit mondanunk egymásnak. Kiderült, hogy Gaha Pürveje- vicsnek odahaza kitűnő könyvtára van. Verhnyij Jaskul faluban, ahol él, mindenki tudja: ha nincs idő a könyvtárban bogarászni, el lehet menni Andrejevhez és meg lehet tőle kérdezni: „Gaha, milyen új könyve jelent meg ennek és ennek a kalmük írónak?” A válasz pontos lesz. — Az emberek jobbak lesznek a könyvektől — mondta új ismerősöm. Mikor daliás termetét, széles vállát, szélcserzett arcát néztem, azt gondoltam, hogy modellt állhatna a Dzsangar eposzunkat illusztráló művésznek. Meg kell mondanunk, hogy a kalmük eposz nemcsak a harcosokat énekelte meg, hanem az építőművészeket, a zenészeket és a költőket is. És velük együtt a csikósokat és csobánokat, a sztyepp munkásait is. Később rájöttem, hogy első benyomásom helyes volt. Gaha Andrejev egyike azoknak, akikben a kalmük népi típus legjobb vonásai öltöttek testet. Verhnyij Jaskul, ahol az állattenyésztési kutatóintézet kísérleti gazdasága található, mindössze tizennyolc kilométerre van Elisztától. Elhatároztam, hogy meglátogatom Gahát. Hideg volt, erősen fagyott, hóvihar tombolt. Ahogy megérkeztünk a faluba, a sofőr megkérdezte: — Hol keressük Gahát? A házához menjünk? — Nem, biztosabb, ha a brigádhoz megyünk. Tudtam: annak ellenére, hogy szombat van, Andrejev számára ez is munkanap, s ő, a brigádvezető természetesen a juhhodályban lesz. Annál is inkább, mivel brigádja javarészt fiatalokból áll, nem mindegyiknek van elegendő tapasztalata ... De hogy megmagyarázzam, honnan volt bennem ez a bizonyosság, félbe kell szakítanom az elbeszélést, és el kell mondanom, hogy másfél évvel ezelőtt hogyan ünnepelte meg az ezüstlakodalmát Gaha Pürvejevics és felesége, Antonyina Dambi- novna. összegyűltek, a vendégek. A kerítés mellett, a fák árnyékában folyt a lakoma. Akkor is szombat volt, munkaszüneti nap. Az ünnepelt egyszer csak felállt az asztaltól. Megyek dinnyéért, mondta. Autóba ült, elrobogott. A felesége nevetett: „Dehogy dinnyéért ment. Hiszen a dinnye itt van, ebben a zsákban. Dél van, a juhok itatásának ideje, azt ment el megnézni, rendben megy-e minden. De resteilte megmondani, hogy a juhokhoz megy: még megsértődnek a vendégek. Ne haragudjanak rá, ő már csak ilyen.” Ez jutott eszembe, és ezért indultunk egyenesen az állattenyésztő telepre. De a brigádvezető nem volt ott. „Talán odahaza van?” — kérdem a csobánokat. Azok mosolyognak: „Méghogy odahaza! A raktárban van, most veszi át a száraztakarmányt a juhoknak.” Valóban: a raktárban megpillantottuk Gaha Pürve- jevicset. A raktáros kimérte a száraz takarmányt, ő meg biztatta: „Még! Még! Ne fukarkodj, tudom, hogy bővi- ben vagyunk a száraz takarmánynak.” Aztán . elmagyarázta, hogy most nagyon fontos időszak van: az ellésre készülnek, amely februárban kezdődik. A juhoknak most erőseknek kell lenniük. A takarmány elegendő, direkt erre az időre tartogatta. Együtt mentünk vissza a nyájhoz. — Bocsáss meg, David Nyikityics — fordult felém Andrejev —, nem tudlak rögtön meghívni a házamba, most nagyon fontos a ho- dályban lennem, nehogy elnézzenek valamit. Nekem úgy tűnt, hogy a hodályban minden rendben van. Egyébként sokan valószínűleg el sem tudják képzelni, hogyan néz ki egy juh- hodály az állattenyésztő telepen. Korszerű, fehér téglaépület. Világos, meleg. Nem olyan, mint a nádból eszkábált ingatag építmény, amely a legutóbbi időkig a csobán és a juhok hajlékául szolgált. A kalmüköknek, valamikor volt- egy közmondásuk: „Ne hencegj azzal, hogy hős vagy. Ez csak az első nyílvesszőig van így. Ne hencegj azzal, hogy gazdag vagy. Ez csak az első viharig van így.” A közmondás azokban az időkben keletkezett, amikor az állattenyésztők gazdagságát a juhok számával mérték. Ha vihar támadt, elpusztult a nyáj, s az ember abban a minutumban koldusbotra jutott. És most elérkezett az az idő, amikor sem a juhok, sem a csobánok nem fáznak a sztyeppen a legmetszőbb szélben sem, és nem félnek a förgetegtől... Tehát nézetem szerint a hodályban minden rendben volt. Maradt széna a vályúkban, de a juhok nem nyúlnak hozzá, tehát jól vannak lakva. Andrejev azonban elégedetlen volt. (Folytatjuk) Országos bőrdíszműipari modellkiállítás A Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozó-ipari Tudományos Egyesület rendezésében csütörtökön, a gépipari szövetkezetek Lövölde téri bemutatótermében megnyílt a 27. országos bőrdíszműipari modellkiállítás. A bemutatón négy alap- anyaggyártó és 11 feldolgozó vállalat és szövetkezet vesz részt, 525 új termékkel: műbőrökkel, bőrökkel és különféle — főként iparművészek tervezte — utazó- és aktatáskákkal, sport- és szabadidő-cikkekkel. A vitrinekben láthatók kerékpárra és motorkerékpárra szerelhető táskák, túrázáshoz összecsukható hátizsákok, valamint labdajátékokhoz szükséges kellékek tárolására alkalmas táskák. Az iskolatáskák a közeljövőben megjelenő szabvány szerint, a gyermekegészségügyi követelményeknek megfelelően készültek. A kiállítás megnyitását megelőzően művészeti, kereskedelmi és ipari szakemberekből álló zsűri bírálta el a bemutatott termékeket, s tíz fődíjat, húsz modelldí- jat adtak át a legjobbnak ítélt cikkek előállítóinak.
