Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 30., csütörtök ÚSZÁS BAJNOKCSAPATAINK Főpróba után, OB előtt az Eger SE Az elmúlt hét végén sikeresen szerepeltek az egri úszók az országos vidékbajnokságon. A sportág erőviszonyait közelebbről ismerők tudják, hogy ez nem meglepetés, hanem a város úszósportja hagyományaihoz méltó eredményesség. Hogy mégis értékelésre és helyzetelemzésre vállalkoztunk, annak a közelgő országos bajnokság az oka. Az egy hónap múlva kezdődő legrangosabb hazai esemény előtti „főpróba” értékelésére Visontai Józsefné vezető edzőt kértük meg: — Szakosztályunk néhány válogatott versenyzőtől eltekintve (Barta, Ujjady, Tóth) teljes csapattal szerepelt Szegeden. Barta Mónika az úttörő-olimpia miatt maradt távol, ahol sikerült bajnokságot nyernie a 10-es számú Általános Iskola számára. A versenyprogram lehetővé tette, hogy idén nagyobb csapattal vegyünk részt és ezzel lehetőséget adjunk a többi vidéki klubnak egy erőfelmérésre. Természetesen nem kifejezetten erre készültünk, csupán állomásnak tekintettük a júliusi OB-n való jó szerepléshez. A bajnokság eredményei, ahol 29 számból 18-ban egri győzelem született, megmutatták, hogy továbbra is uraljuk a vidéki úszósportot. Hiányzó A plovdivi férfi sakkcsapat EB negyedik fordulójában a Magyarország—Bulgária találkozón függőben maradt Portiseh—Tringov partit a szerda délelőtti folytatás során a magyar nagymester megnyerte, így a mérkőzés végeredménye versenyzőink teljesítményeit beszámítva ez a fölény még látványosabb is lehetett volna. Egyénileg Fodor Agnes, Zombori József és Herczeg Attila eredményei érdemelnek külön dicséretet... Fodornak, a szakosztály felnőtt válogatottjának szereplését fokozott figyelem kíséri. Edzője Vtassyné Gyergyák Magda elmondta, hogy Ági számára ez csak sorozatverseny volt, amelyben háton jobbat várt, de a gyorson elért eredményeivel elégedett. A római EB-re történő kiküldetéshez az OB lesz az utolsó lehetőség. Hogyan készülnek a bajnokságra? — A vidékbajnokságot megelőzően kéthetes balaton- fűzfői edzőtáborozáson vettünk részt. Az idősebb, nagyobb fizikai felkészültségű úszóink napi edzésszámát kettőről háromra emeltük. A hátralevő időszakban erősen személyre szabott munka kezdődik. A mennyiség csökkenésével az intenzitás növelése kerül előtérbe. Ezzel a mindén edző számára legizgalmasabb része következik a felkészülésnek, a csúcsforma kialakítása. Ezt az egyébként is nehéz feladatot tovább nehezítette a MUSZ döntése a bajnokságok időpontjainak megváltoztatásáról. 5,5—2,5 Magyarország javára. Az EB állása az 5. forduló megkezdése előtt: Szovjetunió 24 (2), Jugoszlávia, Magyarország 19,5— 19,5, Anglia 15,5 (1), Hollandia 14 (1), Bulgária 13, Dánia 10 (”), NSZK 9,5 pont. A módosítás folytán a felnőtt OB az egyetlen olimpiai pontszerzési lehetőség a nyári idényben. Az Eger SE-nek az „Alkategória — amelyből 6 van az országban — megtartásában legfontosabb célja az eredményes bajnoki szereplés. Ugyanekkor más elvárásoknak is eleget kell tennie... — Az eddig elmondott felkészítési programban figyelembe kell venni a válogatott versenyzőkkel szemben támasztott követelményeket. Ilyen például Fodor Ágnes szintidő-teljesítése az EB-re utazó csapatba kerüléshez. Cseh István az ifjúsági EB-kiküldetésért szintén adós egy jó idővel. IBV- válogatottjaink közül Barta már teljesítette a követelményeket, mellette Pohl és Ujjady utazása is majdnem biztosnak látszik. A bajnokságig is szeretjeinek legjobbjaink nemzetközi versenyeken. A hét végén Fodor, Cseh és Ujjady — Utassyné edző kíséretében — Ljubljanában állnak rajthoz. A következő héten pedig már a Budapest-bajnokság következik, amelyet gyermek OB követ Dunaújvárosban, A mozgalmas júliust az úttörő OB zárja, amelyet szintén Dunaújvárosban rendeznek. A Népújság tippjei a 27. hétre: 1. Odense—Elsenstadt l x 2. Admira—Wacker x 1 3. RH Cheb—Videoton x 2 4. Sturm Graz—Cracovla 1 5. Trakia Plovdiv—Elfsborg 1 x 6. Young Boys Bern— Slavia Szófia x 1 7. St. Gallen—Malmö 1 x 8. Werder Bremen— Pogon Szczecin 1 9. Fortuna Düsseldorf—Zürich 1 10. Szloboda Tuzla— SSW Innsbruck 1 x 11. Bp. Honvéd—Inter Bratislava 1 12. Eintracht Braun—Schweig 1 13. Arminia Bielefeld—Hammarby 1X2 Pótmérközések: 14. Botev Vraca—Bryne 1 15. Bohemians—Viking Stavanger 1 16. Slavia Praha—Brondby 1 Bornemissza ökölvívó emlékverseny Ma, csütörtökön, 16 órai kezdettel indul Egerben, a körcsarnokban a hagyományos Bornemissza Gergely Ifjúsági ökölvívó emlékverseny küzdelme. A négynapos viadalra 38 egyesület 128 öklözőjét nevezte. A résztvevők között ott látjuk majd többek között a Bp. Honvéd, a Vasas, az C. Dózsa, a Csepel, az FTC, a Tatabánya, a Dorog, a Kecskemét, az STC ígéreteit is. Megyénk színeit Hatvan és az Egri ITSK képviseli. Pénteken, július 1-én és szombaton szintén 16 órai kezdettel lépnek szorftóba a fiatalok, majd vasárnap, július 3-án, délelőtt 10 órakor a döntőkre kerül sor. Győzelem Bulgária ellen Rutinból nyert a Petőfibánya A Petőfibányai Bányász labdarúgócsapata. Álló sor balról jobbra: Kádár, Tóth B., Gugyela, Dely, Osztafi, Komáromi, Csörgő, Pásztor István edző. Guggolnak: Molnár, Tuza, Adonyi, Turcsányi, Bálint, Kotrócz Az 1982—83. évi megyei labdarúgó-bajnokság kezdete előtt kibővített ligaértekezletet tartott a Heves megyei Labdarúgó Szövetség, ahol több egyesület képviselője szólt treveiről, célkitűzéseikről is. Egyedül a petőfi- bányaiak voltak azok, akik nyíltan kimondták, hogy vissza szeretnének jutni a területi döntőbe. A vetély- társnak vélt Siroki Vasas és Füzesabonyi SC sportköri elnökhelyettese, illetve edzője hangsúlyozta, ha meg is nyernék a bajnokságot, akkor sem tudnák vállalni a magasabb osztály kiadásait, követelményeit... Mint ismert, a bányászgárda a 8. fordulót követően állt a bajnoki táblázat élére, s ezt a pozíciót meg is tartotta. A Pásztor István edző által irányított csapat ezzel teljesítette a célkitűzést. A tapasztalt, rutinos játékosokat felvonultató Petőfibánya a tavaszi idényben jóformán csak arra vigyázott, hogy néhány pontos előnyét tartani tudja, az első helye ne forogjon veszélyben. Egy-egy váratlan kisiklás után fontos mérkőzéseket „fogtak meg”. A hajrában már olyan tetemes előnyük volt, hogy az utolsó két idegenbeli mérkőzésükön „lazítottak”, vereséget is szenvedtek. A ve- télytársak ezt képtelenek voltak előnyükké váltani... Novák József, a labdarúgószakosztály vezetője egy mondatban így értékelt: — Rutinból nyertük meg a bajnokságot, a területiben ennél jóval többet kell majd nyújtani. A bajnokcsapat kitűnő hazai szereplésének köszönheti végső sikerét. Az otthon—idegen mérleg a következőképpen alakult: Otthon: 14 13 1 — 51-12 27 Idegenben: 14 1 6 5 12-11 12 Összesen: 28 IC 7 5 <3-23 39 Egyedül a Siroki Vasas tudott pontot rabolni Pető- fibányáról. Az őszi idényben Hevesen és Selypen, tavasz- szal Apcon, Tarnamérán és Domoszlón „jött össze” az öt vereség. A 63 lőtt gólon 13 petőfibányai és két öngólt vétő vendég védő osztozott. A 21 találatot elérő Dely nemcsak a hazai, hanem a megyei góllövő listán is az élen végzett. Rovatunk osztályozókönyvével megegyezik a szakosztályvezetés azon véleménye, miszerint Turcsányi és Adonyi bizonyult a csapat legjobbjának. A 28 forduló során a következő labdarúgók szerepeltek a bajnokcsapat színeiben: Kádár, Tóth B., Gügyéi a, Dely, Osztafi, Komáromi, Csörgő, Molnár, Tuza, Adonyi, Turcsányi, Bálint, Kotrócz, Rigó, Balogh Gy., Antal, Lehotai, Hepp, Kiss Gy., Huszár Gy. és Do- mánszki. A petőfibányai labdarúgók június 24-én tartották utolsó levezető jellegű edzésüket. Az új bajnoki évre július 4-én kezdik el a felkészülést, már az új edző irányításával. Pásztor István szerződése június 30-án lejár, elfoglaltsága miatt a jövőben nem tudja vállalni az első csapat edzéseinek irányítását. A sportköri vezetés továbbra is számít munkájára, az utánpótlás nevelésével bízták meg. Az első csapat állandó 18-as keretéből kivált Antal László, akinek átigazolása elé nem gördítenek akadályt. Négy-öt új, főként fiatal tehetséges labdarúgó leigazolásán fáradoznak. A bajnoki nyitányig egy olyan csapatot szeretnének kialakítani, amelyik kiesési gond nélkül helyt tud állni a területi bajnokság Mátra- csoportjában. Szigetváry József Szombathy nyerte az egri amatőr-teniszversenyt Nagy érdeklődés . mellett rendezték meg az amatőr teniszezők versenyét Egerben: harmincnégyen küzdöttek a salakon a győzteseknek járó jutalmakért. A legjobbak kiemelésével a gyengébb képességű teniszezők többszöri játékhoz jutottak, s külön lehetőséget kaptak a bizonyításra az első fordulóban kiesők a vigaszágon. Néhány kiemelkedő küzdelemben még az esélyesek közül is többen „elvéreztek”. A győzelemért Szombathy Kálmán és Káló József vívott egymással elkeseredett harcot, amely végül is Szombathy javára dőlt el. A rendezők a sikeres verseny után újabb lehetőséget teremtenek az amatőrök számára, július 10-én a párosok küzdelmére invitálják a vörös salak szerelmeseit. KRK SZIGETÉN, BÚVÁROKKAL (5.) Mi, magyarok Kiss Gyula, jobbján mélységmérővel, hátán 2000 liter levegővel. .. Magyarok. Három tündérszép gyerek álldogál a Zodiac motorcsónak körül. A gyönyörű szürke gumihajó francia gyártmány, és — Toncsi szerint — a szolnoki búvárok megengedhetik maguknak, hogy ezt a gumicsónakot csak a tengeren használják. Mulatságos kicsit, hogy a félmeztelenül napozó lányok — asszonyok — öregasszonyok között épp mi, fekete, ötmilliméteres szivacsból készült gumiruhájú férfiak keltsünk feltűnést, odahaza biztosan fordítva volna — de ez a „nagyság” ára . .. Bácsi — kér magyarul a legbátrabb nézelődő — tessék nekünk kagylót hozni! Bólintok, hogy ne lássák mosolyomat, és öt óra múlva tényleg hozok nekik néhány zarándokkagylót (a Shell emblémáján látható, emiatt hívják Shellnek is) szépiavázat — ezek sekély vízben nem élnek. És pár perc múlva az egész tündöklő szemű gyereksereg láncba fejlődve keresi nekünk a vízbeejtett uszonyt; szepes- ségi magyarok, meg mi, jó együtt. Aztán kompresszorozni megyünk, 200 bárrá tölteni a négy palackot. Jön egy ember, nézi a rendszámot, majd odajön: ezekkel a magyarokkal mindig baj van! Toncsi szemében sárga láng villan; kihuny. Elég egy rosszindulatú telefon a határra, hogy kellemetlen legyen a hazatérés, — ne keressük a bajt. Kezet nyújt, Vámosi Antal, a tag bólint: Kelemen. Félreállok, vi- szolygok a csak vezetékne- vűektől; de azért hallom a párbeszédet. Hogy nagyon berreg a kompresszor! — a legjobb Poseidon, száz méterről csak az erre kiképzett indiánok hallják, ő legalább ötszázra lakik murakeresztúri rokona nyaralójában, akit persze letagadott ötvenegyben. Újabb három mondat után a „kelemen” az MHSZ emblémára mutat: akkor maguk államköltségen vannak itt!! Toncsiban, látom, elindul valami hosszú. Hogy mióta ők védik a vízügyesekkel a Tisza középső szakaszát, majd húsz éve, azóta ott gátszakadás nem volt; ’79- ben a Tiszáligetet csak az ő hősiességük mentette meg, olyan munkát végeztek, amelynek Mohácsnál, 1964- ben emberáldozata is volt; hogy Szerencsés Jóska, a Sáska, (aki nem is eszik, hanem pusztít, innen furcsa beceneve) — lépett bele a nyomott oldalról az iszonyatos szívású, trabantnyi méretű buzgárba, amelyet rókalukból mosott ekkorára az ár, és amikor a vízbeöntött fluoreszcein festék azonnal bezöldítette a túlsó oldali medencét, Pufival és Szulimánnal 147 homokzsákot tettek le, életveszélyben, hogy megálljon a folyás; elmesélné azt is, hogy közöttük víz alatti robbantómester és hegesztő éppúgy van, mint vizsgázott edző; és ők merültek le kitisztítani idén tavasszal Európában először a Hévíz 42 fokos vizét adó forrást — negyvenkét fokos vízben a szervezet hűtése már elvileg hatástalan — hogy Kisköre nélkülük már megállt volna, és mindezt egyetlen baleset nélkül csinálják jó tizenöt éve, és ezzel együtt mindenki a saját zsebére, szenvedélyből van itt, — de nem, nem szól semmit erről,% csak azt mondja: nem! Tavaly már megpróbálták kikezdeni az ügyvitel kelemenjei. Mosolyog hát. Aztán elmegyünk zuhanyozni. Óriási a tömeg, este hét óra, valaki szappanra lép, esik egy nagyot, káromkodik magyarul zaftosat, úgyse értik, és szappanos testtel, mezítelenül fekve marad a kövön. Egy másik tag borotválkozik épp: az esésre, ijedtében, megvágja magát, hátrafordul, állón csurog a vér, és valami le- írhatatlanul higgadt, szenvtelen hangon odaszól: — Uraságod pesti? Magyarok. ★ Nehezen indul a nap. A Török Bálint-féle mondást: két magyar még megfér együtt, de három már Veszekszik, Toncsi és Hacsek cáfolja: osztják egymást rendesen. Hacsek Mentős Gyulával mindenáron 70 méteres merülést akar. A legöregebb és legfiatalabb farkas küzdelme ez: Toncsi és Hacsek tizenhatodik napja igyekeznek sikerrel azon, hogy még véletlenül se legyen egy jó szavuk egymáshoz, ráadásul Hacsek még Toncsi tizenöt éves Csilla lányával is jó barátságban van. Toncsi igazához ezúttal kétség sem fér. Ha csak egy kicsit is elkapja őket a nitrogénnarkózis, a mélységek mámora, és nem fordulnak vissza azonnal a 70 méterről, az az életükbe kerül, mert a víz alatti nitrogénszellőztetéshez nem marad elegendő levegő! Márpedig a nitrogénnarkózis, a részegséghez hasonló, ám a nyomás csökkenésével azonnal szűnő állapot elkerülésére semmi garancia nincs! Még ugyanannál a búvárnál is előfordul, hogy egyszer ötven, másszor harminc méteren kapja el. Veszedelme épp abban áll, hogy a gátlások megszűnnek: húztak már fel egészséges, fegyelmezett és gyakorlott búvárt is holtan, jókedvében kivette szájából a csutorát. Engem is elővett egyszer; talán nem érdektelen, ha idemásolom akkori, ’79-es feljegyzéseimet. ★ „Merülés előtt, titokban, kortyintottam egy deci sört. Kell az erő. Korallért megyünk Kiss Gyulával nagy mélységekbe; takarékosan lélegzem. Eszembe sem jut, hogy a legújabb orvosi elméletek épp az alullégzést, az agy hiányosabb oxigénellátását teszik felelőssé a mélységek mámoráért. Harmincöt méteren fantasztikus vidékre lelünk: a sima homokból Stonehenge- szerűen tízméteres élhosszúságú kockák meredeznek. És a szokatlan látvánnyal egy- időben meglep az alig leküzdhető félelem, a majré: itt fognak hagyni! Gyula elmegy a csónakkal, és én itt maradok örökre! Nem akarom, hogy a félelem gyomromra kússzon, cselekvésképtelenné tegyen. Megállók, mély lélegzetekkel átöblítem a tüdőm, és Gyula után nézek. De Gyula eltűnt! Közel vagyok hozzá, hogy a hiábavaló forgások után felemelkedjek, de erőt veszek magamon. A víz négy atmoszféra nyomáson már mézszerű, az uszonyainkkal felkavart iszapcsík csak órák múlva ülep- szik le. Saját csíkom tehát valahol találkozik Gyuláéval, és onnan Gyulához kell vezessen a másik. És valóban: Gyula ordítása onnan is jön. Megkönnyebbülök. De a félelem még kitart. Utolsó esélyem a lelki bajra a szárazföldi gyógyír, a munka. Találok is korallt, vöröset, arasznyit. Közel úszók a társhoz; Gyula püffedt, kék arcán leírhatatlan irigységet látok; mikor tőre után nyúl, félni kezdek. Az ő szeme sem tiszta ... Kőhidi Imre i
