Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 153. szám ÁRA: 1983. június 30., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Hazánkba érkezett a török miniszterelnök UIusu és Lázár György a repülőtéren (Népújság telefotó — MTI — KSj Brigádok Valahogy úgy vagyunk mi ezekkel a szocialista brigádokkal, mint a mentőövvel. Tudjuk, hogy vannak, látjuk őket nap mint nap, és természetesnek, magától érthetőnek tekintjük a létezésüket. Szinte el sem jut a tudatunkig, hogy tevékenykednek. Legyen csak egy kis baj, fújjanak zordabb szelek, billentsék ki a hullámok csónakunkat a megszokott nyugalmából, mindjárt riadtan keressük tekintetünkkel a mentőövet. Tudom, a hasonlat most sem tökéletes. De igaz. Hányszor hallottam már felsóhajtani felelős gazdasági vezetőt, amikor a brigádok felől érdeklődtem nála. Ebben a sóhajban benne volt a véleménye is. Igen, azok a brigádok nagyon fontosak, de ha minden jól megy az üzemben, mi a csudát lehet velük kezdeni? Milyen feladatokat kell olyankor rájuk bízni? Agyaijanak ki valamit csak azért, hogy mindenki megnyugodjon: nálunk él, működik, hasznosan tevékenykedik a szocialista brigádok mozgalma? Mindez azért jutott az eszembe, mert olvastam az egyik jelentésben, hogy a vezetőség nem tudott mit csinálni azzal a temérdek, társadalmi munkára fordítható órával, amit a kis közösségek lelkesen felajánlottak jobb célok érdekében. A bőség zavara, mondhatnánk erre. Látszólag igaz is lenne a megállapítás, ha nem húzódna meg mögötte egyéb is. Én úgy mondanám, ha nem okozná a kérdőjelet a szervezetlenség. Annak idején - ugyanis nem mérték fel eléggé alaposan, hogy miféle feladatokat lehetne a szocialista brigádokra rábízni. A lényeg az volt, hogy legyen — felajánlás. Minél több, minél mutatósabb, mert úgy igaz a lelkesedés, ha túlcsordul. Valamiféle rossz beidegzés tételezteti ezt fel velünk, mint annak a múltnak a visszajáró kísértete, amikor mit sem számított, hogy a munkaverseny során keletkezett javakkal nem tudott senki sem kezdeni semmit. De a megmozdíthatatlan raktárkészletet növelő plusz százalékok plusz eredménye még „plecsnit” is eredményezett. De ha mást nem — egy dicsérő oklevelet. Most azt mondták a lelkes csapatoknak, hogy nem kell a társadalmi óra, váltsák be azokat pénzre. Szervezzenek kommunista műszakokat és az abból származó forintokat adják át. Megkérdezte valaki, hogy az üzemnek szüksége van-e valóban kommunista műszakokra? Mit számít? Hogy mit kezdenek az így produkált többlet- termeléssel, főjön a feje annak, akire ez tartozik. Azt hiszem, eljutottunk a végső következtetésig. Ami nagyon egyszerű: a szocialista brigádok mozgalma nem mentőöv. Erő. Illik ésszerűen felhasználni ... G. Molnár Ferenc Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására szerdán hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Bülend UIusu, a Török Köztársaság miniszterelnöke. A Ferihegyi repülőtéren — ahol délelőtt fél tizenegykor landolt a török kormányfőt és hivatalos kíséretét hozó különrepülőgép — ünnepélyesen fogadták a vendégeket. A magyar és török zászlókkal díszített légikikötőben csapatzászlóval felsorakozott a néphadsereg díszszázada. A fogadtatásra megjelent Lázár György, Púja Frigyes külügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Fóti Iván, hazánk törökországi nagykövete, valamint politikai és gazdasági életünk több más vezető személyisége. A kü- löngépből kilépő Bülend Ulusut elsőként Lázár György üdvözölte, köszöntve a kíséret tagjait is. Egy úttörő kislány virágcsokorral kedveskedett a magasrangú vendégnek. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a török kormányfőnek, majd fölcsendült a két ország himnusza. Ezután a magyar és a török vezetők kölcsönösen üdvözölték egymást. Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégek a magyar vezetők társaságában gépkocsival szállásukra hajtattak. Hivatalos programja során Bülend UIusu — a délutáni órákban — megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezt követően a Parlamentben Lázár György és Bülend Megyénk legnagyobb gabonatermelő gazdaságában, a hatvani Lenin Termelő- szövetkezetben, a kedd reggeli kis esőzés nem okozott különösebb gondot. Erről bizonyosodtunk meg, amikor Vágó József elnökkel, a város és Heréd közötti, úgynevezett „Varsányi” táblában az 50 hektáros másodvetést elsőként megszemléltük. A szépen soroló siló- kukorica arra enged következtetni, hogy a több hullámban kapott 70 millimé- ternyi csapadék mind a másodvetésekre, mind a kapás növényekre jó hatással volt. A kis esőzés az aratási főpróbát, 300 hektárnyi őszi árpa betakarítását pár napra szüneteltette ugyan, de mire az elnökkel odaérkeztünk, Ocskó Pálék, Fekete Józsefek, a gazdaság legjobb kombájnosai, alig tizedma- gukkal már betakarították a termést egy mélyebb fekvésű terület kivételével. — Nem panaszkodhatunk erre a takarmánygabonánkra, hiszen a leggyengébb homoki talajokról, a tavaszi aszály ellenére jó átlagtermést takarítottunk be — jegyzi meg az elnök, majd közben kis visszapillantást vet a régi idők aratásaira. — Tizenhetedik éve szolgálom ezt a szövetkezetét, s bár a vásárhelyi főiskoláról állat- tenyésztőnek kerültem ide, UIusu szűkkörű megbeszélést folytatott. A szűkkörű megbeszélés után az Országház Delegációs termében Lázár György és Bülend UIusu vezetésével megkezdődtek a magyar—török hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport tagjai: Váncsa Jenő, Nagy János külügyi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Gábor András ipari miniszterhelyettes és Fóti Iván. A török tárgyalócsoport tagjai: Saba- hattin özbek földművelési, élelmezési és állattenyésztési miniszter, Ercüment Yavu- zalp külügyminisztériumi álakkoriban a gazdaság egés2 gépi technikája, több száz emberrel, lovaskocsikkal együtt, megszállta a határt, de a mostanihoz hasonló gyors, eredményes munkáról beszélni sem lehetett, a2 átlagtermés pedig a mainak még a felét sem érte el. Ami viszont jelenleg feszítő gond, és nemcsak a gabonánál, az a magas költségráfordítás. Egyetlen eklatáns példát említek: a Leninben használt növényvédő szerek ára tavaly óta 25 százalékkal nőtt. Amikor az egyéb kilátások felől érdeklődtünk, megelégedéssel újságolta Vágó József, hogy több éves szünet után az ismét termesztett zöldborsó, amiből a Hatvani Konzervgyárral szerződtek le 100 hektárnyit, pár nappal a betakarítás vége előtt jó minőségben - és megfelelő átlaghozammal fizet. Megkezdődött továbbá a főként exportpiacra utaló szárazborsó rendre vágása is, pár nap múlva pedig indul a csép- lés. Majd arról beszélt az elnök, hogy a legutóbbi vezetőségi ülésen, együttes döntés alapján, visszatértek a főágazati rendszerre, és a növénytermesztés élére állított Horváth Sándor máris sokat bizonyított. Szervezettebb, átgondoltabb és lenlamtitkár, Candemir önhon, a miniszterelnökség tájékoztatási államtitkára, Umut Ari külügyminisztériumi főigazgatóhelyettes és Osman Basman, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. A tárgyaláson mindkét részről szakértők is részt vettek. lEste Lázár György és felesége dísizvacsorát adott a Parlamentben Bülend UIusu és felesége tiszteletére. A szívélyes légkörű vacsorán — amelyen részt vettek a két tárgyaló delegáció tagjai, Lázár György és Bülend UIusu mondott pohárköszöntőt. dületesebb lett a betakarítás. — Termelőszövetkezetünk vezetősége egyébként felülvizsgálta az utóbb igen elszaporodott, de nem oly kifizető ipari tevékenységek sorát is — folytatta határszemlénk közepette az elnök. — Ennek eredményeként a sóderbányát és a gombatenyésztést azonnal leállítottuk, majd szigorú, de tárgyilagos elemzés után még további hat melléküzemág sorsáról dönt vezetőségünk. Ami pedig az állattenyésztést illeti, kitartunk az üzemileg jól jövedelmező baromfi mellett, továbbá megtartjuk sertéstelepünket, hiszen mindkettő 40—40 millió forint évi árbevételhez juttatja szövetkezetünket. Végül arról esett szó, hogy a szövetkezet a tejtermelésben pár hete megszerzett megyei elsőség alapján kitart a szakosított szarvasmarhatelep mellett. Végül így fogalmazott az elnök: — Bízunk benne, hogy éppen a háromezer hektárról begyűjtendő gabonafajták, a már évek óta jól fizető 800 hektár napraforgónk, valamint egyéb őszi növényeink megfelelő alapot teremtenek a tervezett 20 millió forint nyereség megközelítéséhez... Moldvay Győző Hatvani határjárás biztató jelekkel Visszaállt az ágazati rendszer a „Lenin”-nél Magyar-szovjet gazdasági együttműködés Marjai József megbeszélései Marjai József miniszterelnök-helyettes, aki a KGST Végrehajtó Bizottságának 106. ülésén tartózkodik Moszkvában, a magyar— szovjet gazdasági együttműködés folyamatban levő kérdéseiről és néhány kiemelkedő jelentőségű új együttműködési téma előkészítésének menetéről folytatott megbeszéléseket a szovjet kormány illetékeseivel. Többek között tárgyalt Ivan Arhipovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesével, Gurij Marcsuk miniszterelnök-helyettessel, a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának elnökével, Nyikolaj Talizin miniszterelnök-helyettessel, a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság szovjet társelnökével és Ja- kov Rjabovval, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökével. Vita a társulásokról ülést tartott a TOT elnöksége A termelőszövetkezetek gazdasági együttműködésének helyzetét vitatta meg szerdai ülésén a TOT elnöksége, Budapesten a tsz-ek házában. Az elnökség megállapította: a népgazdaságban meglévő összes társulás mintegy 80 százalékát a tsz-ek alapították és működtetik. A gazdasági együttműködés jótékonyan segítette egyebek között az áruforgalom bővítését, hozzájárult a hiánycikkek megszüntetéséhez és a szolgáltatás javításához is. A közös gazdaságok nagyszámú gazdasági kapcsolatot szerveztek; a lazább együttműködést biztosító — jogi személyiséggel nem rendelkező — társaságok száma nőtt leginkább, jelenleg már megközelíti a kilencszázat. Mélyebb gyökerek éltetik a közös vállalatokat — ezek kapcsolatrendszere összetettebb — ám ezek iránt valamelyest csökkent az érdeklődés. Az adatok szerint számuk 135. A vitában egyebek között szóltak arról, hogy az együttműködő partnerek jól élnek a jogi szabályozás lehetőségeivel. A különböző együttműködési formák szinte behálózzák az országot, nemcsak a megyehatárokon belül tevékenykednek. A térségi integráció viszont — amikor is egy-egy körzeten belül sajátos célok megvalósítására fognak össze a termelők — még nem bontakozott ki kellőképpen, egyebek között a szőlő- és bortermelésben lehetnének jobbak az eredmények. A társulások is erőteljesen koncentrálódnak, mind nagyobb hatáskörre tesznek szert, és ez végeredményben segít! a legjobb módszerek elterjesztését. A tapasztalatok azonban arra is figyelmeztetnek, hogy esetenként túlságosan nagy számú szervezet vesz részt a termelők integrálásában és a munka jellege egyes esetekben bürokratikussá válik. Az elnökség állást foglalt abban, hogy az együttműködésben valóban csak akkor érdemes részt venni, ha az ott felhasznált pénzeszközök nagyobb hasznot hoznak, mint az egyedi felhasználás esetén. Sokat tettek a gazdaságilag erősebb tsz-ek a rosszabbul állóak megsegítéséért, erre szintén a társulási forma adott lehetőséget, gondot okoz ellenben, hogy az anyagilag jobban álló tsz-eknek az ilyen közös munkában lényegesen kisebb — néha alig van — az anyagi érdekeltségük. A közös vállalatok számának megcsappanását az elnökségi vitában rendjénvalónak tartották; ott szűntek meg tudniillik ezek a szervezetek, ahol hiányzott a kellő anyagi érdekeltség és nélkülözték a reális terveket is. (MTI) Piacbővítő vállalkozás Egerben Megkezdte a folyamatos termelést az Egri Finomsze- relvénygyár automatizálási/ berendezéseket gyártó részlege. Ez a vállalaton belüli önálló üzem teljesen új ötlet alapján jött létre a belföldi piacon jelentkező igények kielégítésére. Az Egri Finomszerelvény- gyár egyik profilja a pneumatikus automatika-elemek gyártása. Ezeknek az alkatrészeknek széles körű a piaca és felhasználásának lehetősége, de korlátozta az eladást, hogy csak azok a vállalatok élhettek vele, amelyeknek berendezéseik, szakembereik voltak az automatika-elemek beszereléséhez. Ez adta az ötletet az egrieknek : vállalaton belül olyan üzemet, amely a gyár és a piac közötti problémákat megoldja. Ez az üzem kvalifikált szakemberekkel rendelkezik, minden olyan feladatra felkészült, amelyet az automatizálás fejlesztésére a piac igényel tőlük. Vállalkoznak arra, hogy az általuk eladott automaitika- elemeket a vásárlók igényeinek megfelelően beszerelik a helyszínen és annak üzemeltetésére is kioktatják a szakembereket. Ezáltal valamennyi üzem megoldhatja gépeinek pótlólagos automatizálását, amelyre korábban nem volt lehetőségük. Az új üzemben komplett berendezéseket is gyártanak, amelyekbe már beépítik az automatikákat, mégpedig a megrendelő vállalat igényeihez igazodva. Többek között forgácsoló célgépeket gyártanak megrendelésre, de a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén is számos újdonságokkal jelentkeztek. Újdonság például a konzervgyárak részére igényelt zárásellenőrző automata berendezés, vagy a kertészet számára készített pneumatikus metszőolló. Olyan berendezéseket is gyártanak, amellyel a primőrtermelést segítik elő: az egyik termelőszövetkezet megrendelésére például üvegházakhoz automata ablaknyitó berendezést készítenek és a helyszínen fel is szerelik azt. Ennek óriási jelentősége, hogy a nagy üvegfelületek az új berendezéssel gombnyomásra nyithatók, zárhatók, míg ez a művelet korábban rengeteg kézi munkát igényéit. Az Egri Finomszerelvény- gyár tehát termékeivel együtt nyújtja a vevőnek mindazt a szellemi kapacitást, amely- lyel rendelkezik az automataelemek gyakorlati alkalmazásához. Az egriek újszerű kezdeményezése azért is fontos küldetés, mivel ezek a gondok hazánkban megoldatlanok voltak. Az új vállalkozás technikai korszerűsítést segít elő és munkaerőgondokat is megold, ugyanakkor a termelékenységet is növeli. A pótlólagos automatizálás költsége például másfél év alatt megtérül a megrendelő számára. Az Egri Finomszeréi vény- gyár önálló új üzieme iránti érdeklődést szemlélteti, hogy máris 65 különböző céggel kerültek üzleti kapcsolatba.
