Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-29 / 152. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 29., szerda 5 A Saragossa Band Hat évvel ezelőtt, a nagy európai diszkóláz idején alakult ez a héttagú együttes Münchenben, s pillanatok alatt feliratkozott a slágerlisták élére a Big Bamboo című dallal, melyet Alfred Kudek írt A gyors siker nem ártott meg tagjainak, akik a slágerkészítés mesterei lettek. Európa diszkóklubjaiban a hetvenes évek vége óta sorra csendülnek fel új szerzeményeik. A latin zene világát idéző, szamba ritmusú Disco-Boogie-Boogie után a jamaikai népzenére emlékeztető Rasta Man, majd az európai pop és rock stílusjegyeit is magán viselő Za- badak. Ginger Red, Pás Pleurer és legutóbb a hosszú időn át poplistás Agadou. Időközben megváltozott az eredeti összeállítás, a Dzsin- gisz Kán és a Boney M mintájára nemzetközi legénységgel hajózott tovább az együttes a sikerek felé. Tagjai között brazil, szenegáli, német és lengyel előadók is helyet kaptak. Emellett stílusának változása is hozzásegítette, hogy az NSZK határain túl is jelentős sikereket érjen el. Az együttes nevét viselő címmel jelent meg az első albuma, amelyre még az akkor divatos karib-térségi népzene nyomta rá a bélyegét. A második LP dalainak gyökere viszont a reggae mellett már a kemény rock és a blues - zene határáig eljutott. Az igazi telitalálat azonban az örökzöld világslágerekből összeállított egyveleg, a Za Za Zabadak volt, amelyet több mint 25 ezer példányban adtak el az NSZK-ban, így aranylemez lett. Tulajdonképpen erre pályázik az együttes újabb albuma is, amelyre az előző erényeit igyekeztek átmenteni. A Saragossa Band azon kevesek közé tartozik, amely hosz- szabb idő óta meg tudta őrizni előkelő helyét a popvilág élvonalában. AZ ELSŐ LÉPCSŐFOK... (Fotó: Kőhidi Imre) GÖRBE TÜKÖR Avatás — Tizenhét éves vagy, Nyikolaj, és már kész férfi. Dolgozó ember. Kenyérkereső. Látod, Nyikolaj, mit jelent az első fizetés. Nyikolajnak úgy tűnt, hogy a művezető hangja a műhely peremén levő ismerős szűk kalitkában most valahogy sajátosan cseng. Az egész szervezetét hatalmába kerítő, eddig ismeretlen gyengeséggel küszködve csak némán bólintott, és valamiért erősen elpirult. — És az első fizetés, Nyikolaj, még azt is jelenti — folytatta kimérten a művezető —, hogy mától a kollektíva teljes jogú tagja lettél. Megértetted? A kollektívától ne szakadj el soha! Ezt az öregebb jogán tanácsolom neked. Itt van például ez a Vityka Ku- zenkov — máma, amikor mindenki ittma- radt fejront után, ő elszelelt, neki, érted, a kollektíva smafu! Nem helyes dolog ez. A művezető durva ujjaival cigarettát puhított és rágyújtott. Nyikolaj sűrűn pislogva figyelte a műveletet. — Az idősebbeket pedig tiszteljed, Nyikolaj. Es ebben se kövesd Vityka Kuzenkov példáját. Még csak most jöttetek a szakmunkásképzőből, még a feneketeken a tojáshéj, és máris új gép, meg minden! Én másfél évig a műhelyt söprögettem. Úgyhogy becsüld meg magad, ne akarj mindenkinél okosabb lenni, mint Kuzenkov. Ha jó leszel az emberekhez, az emberek is jók lesznek hozzád — fejezte be jelentőségteljesen a művezető, és Nyikolaj szemébe nézett. — Ühüm — fejezte ki egyetértését Nyikolaj. A művezető mélyet szippantott, elgondolkodva kibámult a piszkos ablakon, amely mögött a hallgatag gépsorok belevesztek a műhely félhomályába. — I-igen, hogy változik az élet — sóhajtott föl. — No Nyikolaj, jól elüldögéltük itt az időt. Nyomás haza, nekem még dolgom van. Az én munkanapom kötetlen — még fontolgatnom kell, érted, hogyan neveljünk a legjobban benneteket. Úgyhogy vésd az eszedbe, amit mondtam, gondolkozz el rajta odahaza. Megértetted? Nyikolaj a művezetőre függesztette merev tekintetét, és hirtelen nagyot csuklóit. — Vvan Vvaniccs! — nyögte és a művezető felé mászott, hogy kifejezést adjon feltörő érzelmeinek. A (művezető fél lépést hátrált, egy matador hidegvérével és ügyességével kitért az ügyetlen ; ifjonti ölelések elől, és egy könnyed rántással visszatérítette függőleges helyzetbe a növendékét. — Jól van, Kolja. Hiszek neked. Rendes fiú vagy. Na eredj, örvendeztesd meg anyádat. Megszorította Nyikolaj még el nem durvult puha kezét. Tekintetével követte a hatalmas műhely félhomályában ingadozó alakot, aztán elővett a fiókból egy füzetet, melynek fedelén ez a felirat díszelgett: „Az ifjúság nevelése". ,Kinyitotta a megfelelő oldalon, gondolkozott, aztán határozott kézírással lassan írni kezdett: „Június 21. Ny, Kononenko esztergályostanuló munkássá avatása." Eltette a füzetet, az asztalfiókba rejtette a poharakat, a maradék harapnivalót és a kiürült üveget gondosan újságpapírba pakolta, és a csomagot magához véve hazaindult. V. Usztyenko (Szovjetunió) (Zahemszky László fordítása) Csak a parazsat és a mozdonyt nem... Gyermekbűnözés — tessék megijedni! A 13 éves Feri unatkozott. Délután a ház sarkánál meglátott egy Camping kerékpárt, rápattant, s a telep másik végén eladta egy férfinak háromszáz forintért. Nyert is rajta, na és főleg jó hecc volt. A negyedikes (!) Petinek és Rollandnak megtetszett egy segédmotor, melyet a suli ablakából vettek észre. Az egyik énekórán rosszullétet színlelt, a másik ajánlkozott, hogy hazatámogatja, aztán á lopott motorral este 7-ig szórakoztak, akkor csípték fülön őket a rendőrök. Miklós és Ádám szombat este krimit nézett. Másnap elhatározták, hogy betörőst játszanak. Egy nyitott ablakon bemásztak a legközelebbi óvodába, összetörték a berendezést — körülbelül 20 ezer forintos kárt csináltak —, majd megpróbálták felgyújtani az épületet. Szerencséjükre nem sikerült, a műanyag padlók rosszul égnek. Baksának ennél sokkal viccesebb ötlete támadt, ő is betört egy óvodába, de csak a kulcsokat vitte el. A páncélszekrénytől a vécékig mindenhova új zárat kellett szereltetni, amikor kiderült a csíny. A hétéves Laci a játszótéren felfigyelt egy táskára, melyet egy padra tett egy fiatalasszony, amíg a gyerekét hintáztatta. Laci villámgyorsan felkapta, egy házzal odébb kiemelt belőle 3 ezer forintot, majd ravaszul visz- szacsempészte a helyére. 2500 forintért match-boxot vett (kiszolgálták!), 500-at a nagymamájának adott azzal, hogy találta. A nevek kitaláltak, az esetek és az életkorok azonban mind valódiak. A történtek helyszíne Eger, időpont 1983. első öt hónapja. Mi van a háttérben? Heves megyeszékhelyén az elmúlt félévben jelentősen megnövekedett a fiatalkorúak bűntettjeinek száma. A lehetséges magyarázatok közül többet rögtön cáfolni kell. Mert igaz ugyan, hogy Eger iskolaváros, idegenforgalmi centrum és van itt átmeneti gyermekotthon, meg gyermekváros is, a megtévedtek közt azonban „kellő” arányban szerepelnek sajnos a jó családi körülmények közül kikerülők is. Akkor hát? Nos, a szakemberek szerint a legfőbb mozgatórugó az unalom, az ellenőrzés hiánya, s nem utolsósorban az általános gondatlanság. Nézzük csak például a Csebokszári-lakótelepet! A zárt tömbökbe alig tíz év alatt költözött be mintegy 20 ezer ember. Ennyi idő alatt legfeljebb 6—8 család tud alaposan egymással ösz- szebarátkozni. Egyébként se rokona, se barátja, se ismerőse nincs senkinek. A kis lakásokban a szülők nemigen engedik meg, hogy a kamaszodó gyerekek tízen- tizenöten fönt randalírozzanak. De lent sincs sokkal jobb dolguk a csemetéknek, hiszen az elfuserált egyen- játszóterek két-hatévesekre méretezettek. A vékony facsemeték közt nem lehet bújócskázni, adj király katonát játszani, egy jót focizni, fogócskázni, vagy akár pilinckázni. Jó esetben, a roppant társaságkedvelő tiniknek marad a magányos olvasás. Rosszabb esetben az őrjítő zajt csapó, viszont izmokat kímélő segédmotorozás, még rosszabb esetben az egyéb „különös” ötletek. A vadidegen szomszéd aligha avatkozik be, még talán akkor sem, ha azt látja, a bölcsőde kerítésén másznak át a gyerekek.' Ijesztő a helyzet. Már csak azért is, mert még egy pár év és a mai csínytevő általános iskolásokból köny- nyen galerikbe tömörülő, járókelőket molesztáló, lányokat megerőszakoló huligánok lesznek. Olyanok, akiknek nem jelent gondot be-besétálni a kórház őrizetlen műtőjébe narkotikumot lopni. Az első munkahely kasszáját kifosztani, vagy festékes spray-vel vadonatúj autóbuszra horogkeresztet spriccelni... (Megtörtént esetek.) Unalom és közömbösség ellen Valahogy túl kellene lépni az általános társadalmi közömbösségen! Tudom, ezt leírni jóval könnyebb, mint megvalósítani, de gondoljunk csak bele. Ha a szülők, a pedagógusok, az úttörő-, avagy a KISZ-mozgalom megfelelő, érdekes programot kínál Pistinek, aligha jut eszébe csak azért feltörni az iskolaajtót, hogy megnézhesse még egyszer az akváriumban a halakat. Ha Ervinnel este elmeséltetik a napját, s azt is pontosan, kitől, hogyan szerezte a vadonatúj ködlámpát, valószínű kiderül, hogy nem tisztességes módon, s közbe lehet avatkozni. Ha a gépkocsiban nem hagyunk egy félórára sem 5 ezer forintot, feltehetően kevesebben próbálkoznak meg fölfeszítésével. Ha már most kezdenének alapozni egy szeszmentes táncos szórakozóhelyet... Ha a közintézmények — akár közösen — éjjeliőrt fogadnának ... Ha . .. és ha ... és ha ... Érdemes töprengeni további megelőző ötleteken, hogy a mai egyszeri ijedtségből holnapra ne legyen tartós félelem! Németi Zsuzsa Őrsi gyűlés szülőkkel, városi gyermeknap, őrjáratok, avagy Ünnepek, hétköznapok A 4-es és az í-es számú Általános Iskolában (Tudósítónktól) A tanév végén nem köny- nyű olyan diákot találni, aki nem azon gondolkodik, hogy mivel tölti a nyári szünetet, milyen jó is lesz, hogy nem kell mindennap tanulni, felelni, iskolaköpenyt hordani. A táskával együtt végre szögre akaszthatják a szót: kötelező. Befejeződik az 1982 83-as mozgalmi év is, vége szakad a rajfoglalkozásoknak, akadályversenyeknek, szakköröknek. — A mi gyerekeink egy héttel tovább élvezhetik a pihenést — meséli Opiánsz- kiné Herpai Katalin, a hatvani 4. számú iskola csapatvezetője — mivel az iskolát átépítés miatt már június 13-án bezártuk. Ebben az évben nehezen szerveztük meg az úttörő-foglalkozásokat, hisz délelőtt és délután minden teremben tanítottunk. Még így is kevés volt a hely, néha a pincében, vagy a mellettünk lévő szakközépiskolában is tartottunk órákat. Szerencsére akadtak szülök, akik vállalták, hogy a gyerekek náluk legyenek őrsi gyűléseken, kivitték őket szüretelni, megtanították velük a kalácssütés fortélyait. — Tavaly óta megszűnt a KISZ-essé avatást megelőző Kilián-próba. Eddig a középiskolákban kaptak alapképzést az első osztályosok, ez most már az úttörőcsapatok dolga... — Mi már három évvel ezelőtt bevezettük, hogy az utolsó évesek próbát tesznek, s ha itt megállták a helyüket, megkaphatják a KISZ-tagkönyvet. S hogy akik akkor kikerültek, nem érdemtelenül nyerték ezt el, bizonyítja, hogy szinte mindegyikük vezető lett, s jó- páran ifisként tértek hozzánk vissza. A Kossuth téri 1. számú Általános Iskolában viszont még hangosak a folyosók. — Nem is szeretek ide bejönni a nyári szünetben, amikor nincs zaj — mondja Sánta László, aki nyolc éve tanít itt, és egy esztendeje csapatvezető. Bár én többnyire az egész évet együtt töltöm a gyerekekkel, mert a vándortábort az egyik kollégámmal közösen szervezzük. Kilencéves hagyomány ez nálunk, és. a tanulók körében is nagy a sikere. Ezt mutatja, hogy az idén is nyolcvan gyerek közül választottuk ki azt a harmincat, akik bejárják az ország egy részét. — Ebben az évben nagy öröm érte a csapatot, elnyertük az Űttörőszövetség legmagasabb jutalmát, a KISZ KB vörös selyemzász- ló-csillagát, ami egyben huszonötezer forint pénzjutalommal jár. Szépen szerepeltünk a tudományos-technikai úttörő szemlén, és az úttörő-olimpián, ahol a röp- labdás fiúk másodikok, a lányok pedig harmadikok lettek. Sajnos a tornatermünket öt éve építik, így ha esik az eső kénytelenek vagyunk egy kis teremben tartani az edzéseket. Télen jégpályát is készítettünk volna, de márciusig egyszer sem volt komolyabb hideg. Időközben kicsöngettek, s harsány kiabálás töltötte meg a századfordulón épült öreg épület falait. Egy tucat vállalkozó kedvű diák közelebb jön. Hármójukon piros nyakkendő. — Az ügyeleteseknek kötelező — magyarázzák. — Az őrsi gyűléseken már nincs ekkora fegyelem. Szerveztünk úttörő-őrjáratokat, és meglepetésszerűen elmentünk egy-két csoporthoz. Tudod mit csináltak? A fiúk fociztak, a lányok meg mindig veszekedtek. — És az ifivezetők... — Nekünk minden évben mondtak egy nevet, hogy ki lesz, de elég ritkán láttuk. — Na azért van kivétel — mordul fel az egyik fiú — mert Csukás Erzsi, a 8/a- sok ifivezetője minden foglalkozáson, télapón, rajgyűlésen itt volt. — Mi az, amit jövőre is szívesen látnátok a csapattervben? — A gyermeknapot — hangzik az egyöntetű felelet. Az idén Hatvan összes kisdobosa és úttörője együtt játszott, versenyzett itt a Kossuth téren. Lezárták a környező utcákat, úgyhogy csak a miénk volt egy darab a városból. A győztesek „fabatkát” kaptak, amit szivacsteniszre, ütőkre, csokira, cukorra lehetett váltani. Egy bátortalan hang közbeszól: „Meg a vándortábor is,..”, de befejezni már nem tudja, mert egymás szavába vágva mesélik, milyen jó, amikor egy-két naponként nyakukba veszik a hátizsákot, és elindulnak újabb táborhelyet keresni... Poros Judit
