Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

6 NÉPÚJSÁG, 1983. június 28., kedd RÖPLABDA NB l-ben az Eger SE vízilabda ob i. Sikertelen visszavágó A fekete sapkás Gáspár a laLda helyett éppen az egri Gyulavári fejét találja telibe (Fotó: Szántó Az osztályozó mérkőzés­sorozat 4. fordulója az NB I-be kerülésért Budapesten a TF termében került meg­rendezésre. Az ESE a követ­kező összeállításban szere­pelt: Élesné, Seregi, Liktor, Szakmar, Héri, Béres. Cs.: Pálos, Csáki, Molnár M., Baranyi K. Edző: Bodnár János. Eger SE—Zalaegerszegi Vasas Izzó 3—0 (12, 6, 0) V.: Lajos, Kiss K. Buda­pest, 50 néző. Az első játszma a szokat­lan pálya megismerésével telt el. A továbbiakban a zalai csapat reménytelen küzdelmet folytatott a ma­gabiztos egriekkel szemben. Az utolsó játékrészben „nullra” győztek az ESE lányai. Eger SE—Gycrma-Endrőd 3—0 (6, 1, 2) V.: Herpai, Huszti. Buda­pest, 80 néző. Az egriek a 3 feladó—3 ütő rendszer begyakorlására használták fel a találkozót, amellyel a TF elleni mér­kőzésre készültek. Ez a for­máció a csapat alkalmazko­dását tette lehetővé, amely során mindenki játéklehető­séghez jutott. Ezzel a győ­zelemmel az Eger SE a hát­Los Angelesben befejeződött a nagy érdeklődéssel várt Egye­sült Államok—NDK válogatott atlétikai viadal. A kétnapos ver­seny mindvégig magas színvona­lú volt, s végül a várakozásnak megfelelően alakult a pontver­ralevő mérkőzéstől függetle­nül az osztályozó győztese lett. Eger SE—TFSE 3—1 (2, -13, 10, 9) V.: Kiss K., Karsai. A két nagy rivális a fe­lelősség súlyától felszaba­dulva óriási ambícióval ké­szült az utolsó mérkőzésre. A főiskolások bizonyítási vá­gya játékukon jól érezhető volt. Az egriek erőlködés nélkül, okos nyitás-, ütés-, ejtésváltozatokkal végig irá­nyították a küzdelmet, amely látványos labdamenetekben bővelkedő másfél órás küz­delmet jelentett a közönség­nek. Főleg az ütőerőbeli kü­lönbség volt, de az ESE ru­tinban és könnyedségben is többet nyújtott volt NB I-es ellenfelénél. Bodnár János edző: — Az osztályozó mérkőzé­sek során játékosaink végig megfelelő formában szere­peltek, ezzel lehetővé téve a minden mérkőzésre alkal­mas csapatszerkezet kialakí­tását. Nagy szerepe volt a korábbi bukásokat okozott idegfeszültségek tervszerű kiiktatásának. A TFSE legyő­zése után csodálatos érzés volt lányaim örömét látni és vezetőink „pezsgős” gra­tulációját fogadni. Honfi Gábor seny. Az összetett az NDK 197 (181) arányú sikerét hozta, a nők viadalát is az NDK nyerte 100:56 arányban, mig a férfiak­nál az Egyesült Államok győzött 125:97-re. A vasárnap lejátszott 14. forduló mérkőzéseivel átme­netileg befejeződött a pont- vadászat a vízilabda OB I- ben. A félévi hajrá hármas fordulójában az Eger SE csapatától elpártolt Fortuna. A gyenge sorozat újabb há­rom vereséggel folytatódott. Mint arról már beszámol­tunk, pénteken a fővá­rosban a Vasas gárdájától szenvedett vereséget az Eger SE. A mérkőzésről csak any- nyit: az egri gárda három negyeden keresztül méltó ellenfele volt a Vasasnak. Sajnos a játékvezetők a ha­zai csapatot segítő ítéleteik­kel felőrölték az egriek ere­jét. A hajrában végül is így sikerült tetemes előnnyel el­húzniuk a fővárosiaknak. Mindenesetre három negyed kitartó játéka alapján dicsé­retet érdemel az Eger SE együttese. Egyébként szom­baton szintén idegenben az Ű. Dózsától, másnap a visz- szavágón pedig hazai pályán kaptak ki az egriek. A 12. játéknapon ha az Eger SE nem is, de a mögöt­te tanyázó SZEOL AK és az FTC tartogatott meglepetést. A szegediek ugyanis az Ű. Dózsát otthonukban verték meg, míg a zöld-fehérek a Tüzér utcában győzték le a Bp. Honvédőt. Sőt, az FTC az idényzáró találkozón, a Komjádi uszodában a Tata­bányai Bányásszal döntet­lent ért el, s így egy ponttal növelte előnyét, helyet cse­rélt az ESE-vel, míg a sze­gediek az Eger mögött ma­radtak. A Medicor OSC gár­dája a 14. fordulóban ugyan­csak szorgos pontgyűjtögető volt, megszerezte első győ­zelmét a Tungsram SC-vel szemben. A tabellán igaz nem lépett előbbre a gárda, de felzárkózott az előttük álló riválisokhoz. Az alsó­ház csapatai szorosan egy­más mögött, izgalommal vár­hatják a szeptemberi rajtot. Ü. Dózsa—Eger SE 13—7 (2—1, 1—1, 4-1, 6-4) Hajós Alfréd uszoda. V.: Koós, Dobossy. Eger SE: Lipovics — Ke­lemen, Vecseri I., VINCZE 4, Gyulavári, Nagy, Madara- si 1. Csere: Ancsán 1, Eged, dr. Sike, Bíró, Danes. Edző: Pozsgay Zsolt. Gól — emberelőnyből: 5/2, ill. 9/3. Négyméteresből: 3/3, ill. 4/3. Emberhátrányból: 2, ill. 0. Az első percekben mind­két oldalon sok előnyös hely­zet maradt kihasználatlanul. A második negyedben Vincze négyméteresből egyenlített, az előny azonban továbbra is a hazaiaknál volt. A har­madik negyedben Gáspár, Kelemen, Varga kipontozó­dott. Dr. Sike a négyméte­rest kihagyta. Az egriek még a kettős emberelőnnyel sem tudtak mit kezdeni, a ha­zaiak viszont rendre szerez­ték góljaikat. A hajrában Radnóti is összegyűjtötte a három személyi hibáját, így ő is „kiszállt” a játékból. Sajnos a harmadik játék­részben „leblokkolt” egriek már nem tudtak szépíteni, így az Ű. Dózsa otthonában tudta tartani a két pontot. Ü. Dózsa—Eger SE 16—10 (3—3, 4—3, 6—2, 3—2) Eger. V.: Gyerő, Szent- györgyi. György) Eger SE: — Kiss — Nagy 1, Kelemen 2, Vecseri, Danes 1, VINCZE 4, Gyula­vári 1. Cs.: Madarasi, An­csán, Eged, dr. Sike 1. Edző: Pozsgay Zsolt. Gól emberelőnyből: 12/7, ill. 14/6. Négyméteresből: 3/3, ill. 2/2. Az első negyedben Kele­men kétszer is sikeresen vál­lalkozott góllövésre, de az egyenlítő gólok sem sokáig várattak magukra. A 6. percben Németh kipontozó­dott, majd a második negyed negyedik percében Kelemen is búcsúra kényszerült. A kiegyenlített küzdelem után a folytatásban az előző nap harmadik negyedére emlé­keztető játékot láthatták a szurkolók, amikor is csak a 6. percben sikerült gólt lő­niük a hazaiaknak. Ez idő alatt a vendégek zsinórban vették be Kiss kapuját, mi­közben Madarasi összegyűjt­ve három személyijét, távo­zott a játékból. A sokat hi­bázó hazaiak a küzdelem során végül is alulmaradtak a lendületesebben és maga­biztosabban játszó főváro­siakkal szemben. (tereny) A bajnokság állása: 1. Vasas 14 14 — — 197-109 28 2. BVSC 14 14 — — 192-106 28 3. Szolnok 14 10 4 — 192-106 24 4. Bp. Honv. 14 11 1 2 142-101 23 5. D. Dózsa 14 10 2 2 141-108 22 6. Tatabánya 14 9 2 3 128-113 20 7. Tungsram 14 € 4 4 136-124 16 8. Bp. Sp. 14 3 4 7 125-150 10 9. FTC 14 2 3 9 122-154 7 10. Eger SE 14 2 2 10 108-159 6 11. SZEOL AK 14 2 1 11 99-138 5 12. OSC 14 1 2 11 107-136 4 13. Volán 14 1 — 13 106-157 2 M. KSI 14 — 1 13 118-185 1 ★ A vízilabda OB I. tavaszi idényének hét végi zárását követően megkezdi munká­ját a válogatott keret. Az augusztus 20-án kezdődő ró­mai Európa-bajnokságig két­szer is külföldre utaznak legjobbjaink: előbb július 14-től 17-ig Újvidéken a Speedo Kupán szerepelnek, majd július 25-től augusztus 1-ig Hollandiában közös tá­borozáson vesznek részt Pé­csik Dénes legénységével. Atlétika Labdarúgás: osztályozok Vasárnap játszották le az osztályozó mérkőzések visz- szavágóit a labdarúgó NB II-be való jutásért A leg­drámaibb küzdelmet a du­naújvárosi mérkőzés hozta, ahol csak 11-es rúgások után dőlt el, hogy a veszprémiek játszhatnak az ősztől a ma­gasabb osztályban. Rajtuk kívül a Szabó L. SE és a Szolnok is NB Il-es együttes lett. Eredmények: Dunaújvá­ros—Bakony Vegyész 2—0 (0—0. 2—0, 2—0), Szabó L. SE—Papp J. SE 1—1 (0—0), Szolnok—Kaposvári Rákóczi 4—2 (3—1). ★ Befejeződött a Heves megyei labdarúgó-bajnokságba Jutásért kiirt osztályozó mérkőzéssorozat is. Eredmények: Mikófalva—Erdőtelek 5—3 (2—2) Kompolt, 200 néző. V.: Puhl. G.: Jó 2, Stoff, Józsa, Kovács B., ll-esből, 111. Kovács, Barna, Domán. Boldog—Mezősiemére 10—1 (2—1) A négy járási bajnok küzdel­méből a Boldog és a Mikófalva együttese harcolta ki a feljutást Jelentő 1—2. helyet, 5—5 ponttal, 3. Mezőszemere 2, 4. Erdőtelek o ponttal. A Mikófalva ezzel a győzelmével bekerült az MNK megyei küzdelmeibe is. 1. Vitkovlce—Elfsborg 2—1 1 2. Göteborg—1903 Koppenhága 1—0 1 3. Cracovla—Videoton 1—3 2 4. Young—Brondby 0—2 2 5. Malmö—Pogon 1—2 2 6. V. Stavanger—Odense 2—3 2 7. Bryne—Hammarby 0—5 2 8. Maceabl—Luzern 6—3 1 9. Shlmshon—Aarhus 1—2 2 lu. Eisenstadt—Rapid 0—4 2 11. Vöest Linz—Salzburg 3—0 1 12. Slener SC—Sturm Graz 2—2 x 13. Klagenfurt—Innsbruck törölve 14. Simmering—Admlra törölve 15. Union—Linzer ASK 3—1 l + 1 16. Grazer AK—Vienna 7—0 l Nyeremények: 13+1 találat (8 db) »=280 626 Ft, 13 találat (13 db) 187 084 Ft, 12 találat (187 db) = 3073 Ft, 11 találat (5619 db)=266 Fi. 10 találat (38 080 db) = 59 Ft. KRK SZIGETÉN BÚVAROKKAL (3.) Örökkévalóság fenn és lenn Kiss Gyula, a megtaláló várja zsákmányhálójába Tones! 40 méter mélyen lőtt, közel félméteres homárját A másik, ami végigkísér, az a jelenlévő örökkévaló­ság. A tenger alatti világ lassú, néma vegetációja, a víz állandóan megújuló — ismétlődő locsogása a par­ton azonos évszázadok óta. Mint ahogyan a part is azo­nos. A velenceiek lepusztí­totta hegyek maradék ter­mőföldjét évszázadokkal ez­előtt emelt kőfalak igyekez­tek menteni; hasztalan. Most meg épp a turisták hagyta komposztból bővül a talaj apródonként Kok városká­jában is: a nyaralók fala se áll még, de a lugas már árnyat ad. S a századokkal ezelőtt emelt „belváros” szűk utcácskáinak hűvöse is min­dig ugyanaz. Gondoljunk be­le: négszáz éve épült egy lakás, egy utca, amelynek azóta változatlan falai kö­zött nemzedékek váltották egymást szótlanul, lettlégye- nek kalózok, halászok vagy aranyművesek. S az erdő­tűz, ha fel is falta az el­szórt kőházak tetőszerkeze­tét, az újjáépités csak ács­munkát. tetőfedést jelentett. A közeli Punat 1700 lako­sából ezret Zié-nek hívnak, közülük kétszáz még azo­nosan Anton keresztnevű is: az állandóság az emberek­ben is elkísér. Pedig nem akármilyen népek laknak errefelé! A Komátok egyedülálló sziget­sorát, az Adria 125 teljesen kopár szigetből álló gyöngy­füzérét csak halászok láto­gatják évszázadok óta. őket kérdezték a Monarchia ud­vari térképészei is a múlt század végén a szigetek ne­vét illetően. A büszke fér­fiak pedig, remek humorral, a térképekre vezettették a legfinomabban is „öreg ut­calánynak”, „kövér markotá- nyosnőnek”, öregasszony há­tának” fordítható elnevezé­seket, máig élő emléket ál- litva szabadságvágyuk akkor lehetséges kiélési módjának. . ★ Amely szabadság ma a le­vegőben érezhető valóság. Nemcsak a tehetősség, ha­nem a lehetőség is adott az „őslakosság” számára, s ugyanezt adja vendégeinek is. A nudista kempingekben szállodákban, — Krk. szi­getén például Baska város­ka Bunculuka nevű részé­ben — csak a személyzet hord ruhát: s ebben nincs semmi rendkívüli, semmi visszataszító. Az ember ilyen­nek születik, ilyennek ter­mészetes. A „normális” strandokon is fedetlen keb­lekkel virít csitrilány és nagymami: s a búvárlányt, aki bronzbarna, kisportolt alakjával egy bugyiban, szinte látomásszerűen merül föl a habokból, soká őrzöm lecsukott szememben. Lát­tán vált nevetségessé az ott­honi vita: legyen, ne legyen? Inkább az élevezeteknek éljünk, mint a rekordokért haljunk! — a Kis Gyula fé­le jelszó mögött a tapasz­talás áll. Például a zsulja- nainái öt fokkal hidegebb víz: 15 méter mélyen egy­szerre csökken a 24 fokos víz 17—18 fokosra, — úszás közben le lehet nyúlni a hidegebb vízbe, oly éles az elkülönülés! — majd 30—35 méternél ismét 4—5 fokos váltás következik, a vizek keveredése szemmel is lát­ható, mint a kályha mellett remegő melegé. E két hideghatár között merülünk Plavnik szigete Véli Bök nevű öblében a két Gyulával. Élőlényeket keresünk; s vannak is. Itt zsákmányolta délelőtt Ha- csek puszta kézzel 60 cen­timéteres testhosszúságú ho­márját — a ráknak szabó­olló méretű fegyvere van, az újjakat is képes levágni, ha ízületnél csípi el. Hacsek ezért a „lapockájánál” igye­kezett elkapni őkéimét, mert ott védtelen, — de ezt a homár jól tudja, s tőle tel­hetőén igyekszik is elkerül­ni. Hacsekkel szemben si­kertelenül. Mi is találunk kettőt, meg hosszúlábú tengeri pókot is, de csak nézegetjük, ahogy cincog barlangjából. Ismer­tetőjele: előtte kagylótörme­lék, sőt, egyízben ötből négy lábát veszített ötkarú tenge­ri csillag is, még mozogva! Az állatvilág itt eltér a Zsuljanán megszokottól. A kagylók választéka szegé­nyesebb a hidegebb vízben, nincs például pelikánláb, vagy a térdemet kiszúró tüskés bíborcsiga, a boros­tyánszipkára emlékeztető nagy hüvelykagyló — a ha­lak választéka viszont jóval gazdagabb. Lépten-nyomon találkozni a félméteresre nö­vő macskacápával: furcsa szemeit forgatja alattunk, és cicásan pislog. Az üvegrák meg egészen valószerűtlen: áttetsző teste a vízben alig látható, csupán véredényei és vázszerkeze te nem vízsze­rű, az egész állat hígabb a húslevesnél. Csiklóhalat is fogunk: majd 10 centiméte­res „óriás”, nagy hasa árul­ja el, hogy hím, náluk az apák „terhesek”. Elég keve­sen látogathatják e részt, az állatok nemigen félnek tő­lünk. A pompás csőlakó fé­reg — teste gilisztában kez­dődik, a kanyargó mészcső- ből kilátszó vége pedig vi­rág formájú — csak arasz­nyi távolságból ugrik vissza mészvázas otthonába, de ak­kor valószerűtlen gyorsaság­gal. A fürdőszivacs pedig félméteres átmérőjű gönböc- cé nőtt itt, ahol nem kellett tartania semmitől. Tőlünk sem. Jólesően szöszmötölünk, kihalt kagy­ló és csigaházzal megeléged­ve. Csak egy drótvarsát „ra­bolunk ki”, de azt is jó­szándékkal tesszük. A húsz méteren talált ketrec lesza­kadt a jelenlétét mutató bójáról, de nem túl rég, a kenyér még csalogatja a ha­lakat. Mentős Gyula a csó­nakhoz viszi, én kiszedege­tem belőle a halakat, mind a hetet — Mentős Gyula övére felirat kerül: hetet egy csapásra, mögötte lefelé mu­tató nyíllal... Mindezt per­sze Hacsek filmfelvevővel örökíti meg zsarolási szán­dékkal. A varsa aztán visz- szasüliyed, de csak a két­méteres vízbe, hogy a halász meglelje majd, mi pedig es­te sülthalat eszünk. Ahhoz képest, hogy üzemanyag nél­kül, és Mentős uszonyát ott­honhagyva indultunk neki, egész jó merülés volt... A szép Véli Bök másnap újra vár, ezúttal Toncsival, Kiss Gyulával megyünk hár­masban, feleségem pedig a biztosítás a csónakban. A motoros Pentax fényképező­gép a szovjet gyártmányú víz­alatti tokba kerül, és bele­fűzök vagy négy venöt kocká- nyi filmet is — engedél­lyel vadászni megyünk. Gyu­la és én „hajtunk” Toncsi- nak. Félelmetes szigonypus­kája a kétcollos fenyődesz­kát is átüti, a kisebb halakat belezni sem kell, egyszerű­en kilövi a hasukat vele. Gyűlik is a halászzsákmány rendre Toncsi zsákmányhá­lójába, amikor Gyula elkap. Szeme előtt ujjait ollózta t- va mutatja a homárt. En­gedelmesem lefotózom — sö­tét van, a dobozból kihal­lani, ahogy a gép egy má­sodpercet exponál 27 Dinre — majd félreállok, már há­tamon érzem Toncsi vadász­szenvedélytől izzó szemüve­gét. Oldalról fotózom, amint lassan emeli fegyverét, s meg sem állva, csípőből lö­vi át a rákot. A homár még megpróbálja átvágni az ujj­nyi szigonyt, majd meghal, hogy kifőzve értékes trófeá­vá legyen otthon, vámos­riasztó „illattá” a határon... Mi pedig a lebukó nappal bukunk fel. Az alkonyi me­rülés talán a legszebb: az állatok már megindulnak, fönn elül a szél, vörösen iz­zik a nap, — és a „hárman egy ellen” vadászat „hőse­it” jutalmazó söröcskével. melyet nejem mindeddig dugott előlünk, minden együtt van ahhoz, amit csak érezni lehet, kimondani fe­lesleges. .. Kőhidi Imre A part is vonzó...

Next

/
Oldalképek
Tartalom