Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 26., vasárnap Bárcsak mindig jönne vendég... Az óhaj. ha kimondva nem is. de ott él mostanság egyik nagy áruházunk vásárlóiban. Az töjrtént ugyanis, hogy egyszerű hétköznap délután óriási meglepetésérte a szokásos napi bevásárlásra érkezőket. A bolt már ilyenkorra nem éppen ragyogó kőkockái frissen súrolva, a polcokon glédába állítva az áru. Az eladók arcukon búbájos mosollyal ízléses és főképp vadonatúj munkaköpenyben feszitettek a gondolák között, a pultok mögött. A maglepett vásárlók először nem is tudták hová tegyék az egészet. Némely naiv lélek még azt hitte, e jeles naptól kezdve a vásárlók tiszteletére ez lesz a „divat”. Tévedésük addig tartott, amíg észre nem vették, hogy kocsisor kanyarodik a bolt elé. A kocsikból kikászálódott a KÜLDÖTTSÉG, melynek programjában a bolt megtekintése is szerepelt. így már érthető volt az egész. Hogy melyik boltról van szó? Nem lényeges. Félő, akármelyik is lehetett. Csak éppen az a kérdés egyelőre, hogy szürke hétköznapokon, amikor csak a fizetése nagy részét otthagyó vásárlóközönség érkezik, miért nem lehet, ha nem is ennyire ünnepi, de valamivel barátságosabb fogadtatásra számítani? —d — Hogyan működik a „csodatévő** olló! Üzen a szerkesztő M. Ernőné, Bélapátfalva A lakások bérleti dijának megállapításáról szóló rendelkezés kimondja, hogy a bérbeadó — amennyiben a tanács úgy rendelkezett saját hatáskörében — átháríthatja a vizdijat és a szemétszállítás összegét a bérlőre. Erre több helyen van is példa. A bérbeadó tehát nem járt el törvényellenesen. „Vásárló" jeligére. Gyöngyös Sajnos, nem tudunk ügyében eljárni, ugyanis a levélből kimaradt, hogy melyik boltban vásárolta a lejárt szavatossági idejű árut. Egyébként hadd jegyezzük meg. ön is hibás, mert az árun ez esetben feltüntetett szavatossági dátumot nem ártott volna már a boltban ellenőrizni. Miután ezt elmulasztotta, még mindig jogában állt volna visszavinni. s kérni a cserét, illetve a kártalanítást. Ferenci Lajos, Eger A szóban forgó cikkhez nem volt tervünkben kép közlése, hiszen önmagában egy ilyen felvétel nem árult volna el többet az olxmsónak a cikkben említett gépről. Egyébként köszönjük észrevételét, a jövőben — amennyiben az célszerűnek látszik illusztrációt is köztünk. Molnár Mihály, Gyöngyös Észrevételét továbbítottuk az információt szolgáltató cégnek. Kérjük türelmét, válaszukat közvetlenül az ön címére juttatják el. „Rossz szomszédság" jeligére. Karácsond A bevált gyakorlat szerint amennyiben a fa ága átnyúlik a szomszéd kertjébe, s ott emiatt a kert használata korlátozott, két megoldás alkalmazható. Ha a fa nagyobb károsodása nélkül el lehet távolítani a gallyakat, le kell vágni. Amennyiben ez komoly kárt okozna a termo fában, meg kell keresni a megoldást a szomszéd kártalanítására. Ügy gondoljuk, ha eddig békés szomszédi viszonyban voltak, ezért kár lenne a korábbi egyetértést megbontani. Keressék meg közösen a megoldást a két lehetőség közül. Amennyiben ez nem sikerül, elsősorban a helyi tanács segítségét kérjék. így képzeltem a gyógyító munkát Múlt év májusában combnyaktörésem kezelésére kerültem dr. Tőzsér Kornél főorvos osztályára, utókezelésre. Nem volt nehéz az a három hét, mert az a rend és fegyelem és nem utolsósorban az egész osztály személyzetének a betegekhez való jó viszonya, segítőkészsége már fél gyógyulást jelentett. Ügy gondolom, hogy keveset teszek, amikor elismerésemet a nagy nyilvánosság elé tárom. Jelenleg a Reumakórházban fekszem, az itteni állapotokról is csak hasonlót tudok írni. Dr. Bereczky főorvostól kezdve a gyógytornásznőkön keresztül egészen a takarítókig, mindenkiről csak a legnagyobb elismerés hangján tudok írni. Életemben most vagyok először kórházban, de így képzeltem el egy gyógyintézetet. Nagyon jó egészséget, további sikeres gyógyítást kívánok a kórház minden dolgozójának. Szeniczey László nyug. főkönyvelő Eger A megyei sajtó híradásait és egyéb publicisztikáit figyelemmel kísérő olvasó általában örömmel veszi, ha a Népújság hasábjain egy-egy cikk erejéig bepillantást nyerhet a megye közeli vagy távolabbi múltjába, így hasonlót sejtetett elő- szörre a lap június 18. és 19-i számában Varga Zoltán kétrészes írása is, amely „Heves megye a század elején” címmel jelent meg. A kurta cikksorozat egyébként első pillantásra is túl sokat vállalt, alaposabban végigolvasva az is kiderül, hogy ez a törekvés egyenesen groteszkre sikerült. Ami viszont a lényeget illeti: a szerző saját nevén publikált egy olyan „írást”, amely nem más, mint a Borovszky Sámuel által szerkesztett és 1909-ben napvilágot látott „Heves vármegye” című korabeli — hiteles vagy már korábban sem igen helytálló — monográfia fejezeteiből történt összeollózás! E tényt bárki ellenőrizheti, mivel a mondatok legtöbbike — sajátos kihagyásokkal — szinte szóról szóra megegyezik például Kürti Menyhért, Keglevich Gyula, Éble Gábor, Turtsányi Gyula stb. soraival. A kihagyások, valamint a mondatok eredeti szövegkörnyezetükből való kiragadása pedig azt eredményezik, hogy nem tudni, mikor van szó egy-egy közelebbi vidékről, tájegységről vagy éppen az egész megyéről. Ez a módszer odáig vezet, hogy szerző az olvasót a sok „érdekesség” mellett elfelejti tájékoztatni arról is (lévén pedig szó a század elejéről!), hogy akkor még a megyéhez tartozott Tiszafüred, mint járási székhely és annak számos települése . . . A felsorolhatatlan számú téves vagy tévessé kreált megállapítás citálása helyett végezetül csak annyi hadd álljon érvként, hogy Varga Zoltánnal ellentétben már évek, sőt évtizedek óta számos helyi kutató azon fáradozik, hogy Heves megye század- fordulójának képét ne délibábos vagy éppen sötét színekben. hanem a maga valóságában tárja fel és mutassa be. Kriston Vízi József néprajzos-muzeológus VISSZHANG Essék szó . az elődökről is Érdeklődve olvastam Szalay Zoltán beszámolóját arról a sajtótájékoztatóról, melyen a KISZ Központi Bizottságának képviselője beszámolt az építőtábori mozgalom 26 éves múltjáról. Többek közt megtudhattuk a cikkből, hogy az idén 60 ezernél több magyar és mintegy hatezer külföldi diák dolgozik az ország különböző vállalatainál, gazdaságaiban. 1958 óta az építőtáborban részt vevő fiatalok száma minden bizonnyal meghaladja az egymilliót. Egy pillanatig sem akarom kétségbe vonni fiataljaink érdemeit, de essék szót azokról is, akik hajdan részt vettek önkéntes munkával a' különböző nagy építkezésekben. Hogy csak kettőt említsek, önkéntes fiatal építői voltak hajdan a csillebérci úttörővas- útnak, s 1953-ban magam is részt vettem mint diák az egykori Sztálinváros építésében. Ügy gondolom, a teljesség kedvéért ez is hozzátartozik a mindenkori fiatalok lelkes munkája értékeléséhez. Szarvas János, Eger Munkásörök pólyával Ha a szót halljuk, munkás- őr, acélkék egyenruhájuk, feszes tartásuk, mindig mindenütt való helytállásuk jut eszünkbe... Nem így az egri városi munkásőrség parancsnokságának, akik akkor sem feledkeznek meg aktíváikról, amikor nagyon is civil „kötelességeiket” teljesítik. Vagyis idén először az egri házasságkötő teremben csoportos névadó ünnepséget szerveztek munkásőrök gyermekei számára. Érthetően nagy volt az érdeklődés. Ott voltak nemcsak a szülők, nagyszülők, de a barátok, munkatársak, fegyvertársak is, szinte zsúfolásig megtöltve a termet. A különleges eseményen — miként ehelyütt megszokott — először az intézmény képviselője köszöntötte bensőséges szavakkal a résztvevőket, s mondatta el a fogadalomtétel szövegét. Majd a Széchenyi utcai óvodások adtak megható műsort jövendőbeli követőiknek. Ezután szólt a munkásőrség városi parancsnoka a szülőkhöz, egybegyűltekhez, később átadta az esemény emléklapját, s a parancsnokság ajándékait is. Ezzel azonban nem ért véget a névadó. A munkaadó vállalatok sem feledkeztek meg megbecsült dolgozóikról — az acélkék egyenruhásokról. Ügy tűnik, törékeny s — gyakorta — átlátszó gondot vesz le vállunkról a MÉH: üveggyűjtő konténereket helyez el városainkban, amelyek első példányai megjelentek már Egerben is. A felső részén két kör alakú nyílással ellátott fémtartály lényegében egyszerű, de fontos célt szolgál: a háztartásokban felhalmozódott, vissza nem váltható üvegek „befogadására”. Egyik nyílásba a fehér, másikba a színes üvegeket dobjuk — kéri a MÉH, s egyben azt is, hogy ne egyéb hulladékaink tárolóhelyének tekintsük ezeket a konténereket. És még egy fontos figyelmeztetés: ne akarjuk kiszedni, „kiguberálni” a már bedobott üvegeket, mert azok többsége eltörik és esetleg súlyosabb sérüléseket okozhat. Budapesten, Miskolcon és néhány nagyobb városunkban már népszerűvé vált az üveggyűjtő konténer, amelyet valamilyen meggondolás alapján Barba papának, illetve Barba mamának nevezett el a találékony közönség. Nem tudni, nálunk kap-e további nevet, de annyi szent: jó. hogy megérkezett. Oltalmazzuk a fecskéket! Az élő és élettelen természetet szerető * és védő ember jóleső érzéssel olvassa a sajtóban, hallgatja a rádióban és nézi a tv-ben a természet- és környezet- védelemmel kapcsolatos híreket. Úgy gondolja, hogy rendkívül hasznosak ezek a tájékoztatások, mért közelebb viszik az embereket a természet megismeréséhez, megszereléséhez és ezen keresztül a védelméhez is. Nagyon sokan örültünk pl. annak, hogy a tv-ben bemutatták a nálunk szabad természetben élő hattyúcsaládot, holott ezelőtt már igen régen költött hazánkban a bütykös hattyú. Szép látvány volt az egyik homokfalban levő hatalmas partifecske fészektelep is, a körülötte röpködő fecskékkel. Igazán jólesett azt is hallani, hogy maradnak e fecskék, mert a homokbányát üzemeltető vállalat más helyről szállítja a homokot, hagyja, hogy a fecskék felneveljék fiókáikat és ősszel együtt költözzenek melegebb vidékre. Sajnos, a fentiekkel szemben kedvezőtlen tapasztalatokról is számot tudunk adni megyénk területéről, sőt Egerből is. A minap történt, hogy két ember keresett föl és kérte segítségemet a fecskék ügyében. Érthető módon — szinte fölháborodottan — mondták el kedvezőtlen véleményüket. Eger központjában az egyik ház falán, a lakók többségének örömére fészket raktak a fecskék. Tudom nem volt könnyű a madarak dolga, hiszen egy fecskefészek elkészítéséhez több ezer sárcsomócska „fecsketégla” „beépítésére” van szükség. A fészek elkészült, a madarak beköltöztek, a tojó lerakta tojásait és megkezdték a költést. A fecskepár öröme azonban nem tartott sokáig, mert jött a pusztító emberi kéz és szinte egycsapásra leverte a fecskék új lakását. A fecskékkel szolidaritást vállaló lakók, rosszallásukat fejezték ki az elkövetővel szemben. Ö pedig kijelentette, hogyha a fecskék újból fészket raknak, akkor is meg fogja a fészket semmisíteni. A fecskék „házának” szét- rombolója hosszabb időre eltávozott. Ez alatt az idő alatt a fecskepár szorgoskodásával új fészket készített és újra költeni kezdett. A bosszúálló viszont hazaérkezett. A házban lakó emberek ismét aggodalommal figyelték, hogy mi lesz a madarak fészkének sorsa. Nem kellett sokáig várniuk, mert a fecskefészek rombolója ismét cselekedett és a fészekkel együtt a tojások is a földre hullottak és összetörtek. A fecskepár egy ideig ott röpködött még a tönkretett fészek körül. Keserves csi- vitelést hallatott, mintha azt mondta volna: „miért tetted ezt ember”! Azután fölrepültek a magasba és folytatták rovarpusztító tevékenységüket az ember javára. Szeretném ezek után megjegyezni, hogy akik természetvédelmi értékeinket önszántukból nem becsülik és nem oltalmazzák, azokkal szemben a törvény szigorával kell eljárni. Jelen esetben is ezt tudom tanácsolni. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) QKTH számú rendelkezése a hazánkban élő fecskefajok eszmei értékét egyedenként 500 Ft-ban állapítja meg . .. Dr. Vajon Imre Dicséretes gyorsaság volt Nagyon sokszor elmarasztaljuk a mai munkamorált, pedig ennek ellenkezőit is gyakran tapasztaljuk, de sajnos erről kevesebb szó esik. A közelmúltban az egri Szovjethadsereg utcában „ostromállapotot” idézett elő a vihar. Kidőlt egy hatalmas fa, a villany- vezetékre zuhanva még a villanyoszlopot is ma. gával sodorta. Még szinte el sem vonult a vihar, már ott voltak a tűzoltók és a villanysze, relők, munkához láttak. Példás szervezettséggel, ügybuzgósággal dolgozva, estéée helyreállították az áramszolgáltatást. Köszönjük, s megbecsüléssel gondolunk a munkát elvégzőkre. Bálint József, Eger Válaszol az illetékes A pénzt a megyei tanács biztosította A Népújság 1983. június 18-i számában cikk jelent meg a hatvani kisiparosokról és a szolgáltatóház építéséről, „Már Hatvanban is kísérleteznek” címmel. A cikkben tévesen jelent meg a 100 ezer forint anyagi támogatást nyújtó szerv megjelölése. A pénzösszeget a Heves megyei tanács biztosítja, s nem a KIOSZ Országos Vezetősége. 4 Pernyész János, Hatvan PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A parádi áfész 1983. augusztus 1-től 1986. augusztus 1-ig szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeket: 1. sz. Bisztró, Mátraderecske, Kossuth út 6. sz. Bisztró, Mátraballa, Kossuth út 1. 10. sz. Bisztró, Bodony, Árpád út 4. 23. sz. Büfé, Recsk, Kőbánya-tdlep 2. sz. Italbolt, Mátraderecske, Jókai út 2. 3. sz. Italbolt, Mátraballa, Április 4. út 8. 5. sz. Italbolt, Recsk, Kossuth út 158. 13. sz. Italbolt, Parádsasvár, Kossuth út 30. 14. sz. Italbolt. Parádóhuta, Széchenyi út 14. 52. sz. Ajándékbolt, Parádfürdö, parkírozó 27. sz. Zöldségbolt, Sírok, Liszkó 28. sz. Zöldségbolt, Recsk, Kossuth út 8. 33. sz. Zöldségbolt, Mátraballa, Április 4. út 34. sz. Zöldségbolt, Bodony, Árpád út 36. sz. Zöldségbolt, Recsk, Kőbánya-telep 37. sz. Zöldségbolt, Recsk, József A. út 13 a. 50. sz. Terménybolt, Párád, Kossuth út 88. A vendéglátó egységek versenytárgyalása 1983. július 27-én (szerdán), q bolti kiskereskedelmi egységek verseny- tárgyalása 1983. július 28-án (csütörtök) lesz a szövetkezet központjában, délelőtt 9 órakor, Párád, Kossuth út 71. szám alatt. A pályázatokat a versenytárgyalást megelőző 8 nappal korábban kell benyújtani a szövetkezet közgazdasági osztályára, ugyanott adnak bővebb felvilágosítást és tájékoztató adatokat.
