Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 26., vasárnap Bárcsak mindig jönne vendég... Az óhaj. ha kimondva nem is. de ott él mostanság egyik nagy áruházunk vásárlóiban. Az töjrtént ugyanis, hogy egyszerű hétköznap délután óriási meglepetés­érte a szokásos napi bevásárlásra érkezőket. A bolt már ilyenkorra nem éppen ragyogó kőkockái frissen súrolva, a polcokon glédába állítva az áru. Az eladók arcukon búbájos mosollyal ízléses és főképp vadonatúj munkaköpenyben feszitettek a gondolák között, a pul­tok mögött. A maglepett vásárlók először nem is tud­ták hová tegyék az egészet. Némely naiv lélek még azt hitte, e jeles naptól kezdve a vásárlók tiszteletére ez lesz a „divat”. Tévedésük addig tartott, amíg észre nem vették, hogy kocsisor kanyarodik a bolt elé. A kocsikból kikászálódott a KÜLDÖTTSÉG, melynek programjában a bolt megtekintése is szerepelt. így már érthető volt az egész. Hogy melyik boltról van szó? Nem lényeges. Félő, akármelyik is lehetett. Csak éppen az a kérdés egye­lőre, hogy szürke hétköznapokon, amikor csak a fi­zetése nagy részét otthagyó vásárlóközönség érkezik, miért nem lehet, ha nem is ennyire ünnepi, de vala­mivel barátságosabb fogadtatásra számítani? —d — Hogyan működik a „csodatévő** olló! Üzen a szerkesztő M. Ernőné, Bélapátfalva A lakások bérleti dijának meg­állapításáról szóló rendelkezés kimondja, hogy a bérbeadó — amennyiben a tanács úgy ren­delkezett saját hatáskörében — átháríthatja a vizdijat és a sze­métszállítás összegét a bérlőre. Erre több helyen van is példa. A bérbeadó tehát nem járt el törvényellenesen. „Vásárló" jeligére. Gyöngyös Sajnos, nem tudunk ügyében eljárni, ugyanis a levélből ki­maradt, hogy melyik boltban vásárolta a lejárt szavatossági idejű árut. Egyébként hadd je­gyezzük meg. ön is hibás, mert az árun ez esetben feltüntetett szavatossági dátumot nem ár­tott volna már a boltban el­lenőrizni. Miután ezt elmulasz­totta, még mindig jogában állt volna visszavinni. s kérni a cse­rét, illetve a kártalanítást. Ferenci Lajos, Eger A szóban forgó cikkhez nem volt tervünkben kép közlése, hiszen önmagában egy ilyen felvétel nem árult volna el töb­bet az olxmsónak a cikkben említett gépről. Egyébként kö­szönjük észrevételét, a jövőben — amennyiben az célszerűnek látszik illusztrációt is köz­tünk. Molnár Mihály, Gyöngyös Észrevételét továbbítottuk az információt szolgáltató cégnek. Kérjük türelmét, válaszukat közvetlenül az ön címére jut­tatják el. „Rossz szomszédság" jeligére. Karácsond A bevált gyakorlat szerint amennyiben a fa ága átnyúlik a szomszéd kertjébe, s ott emiatt a kert használata korlátozott, két megoldás alkalmazható. Ha a fa nagyobb károsodása nél­kül el lehet távolítani a gallya­kat, le kell vágni. Amennyiben ez komoly kárt okozna a termo fában, meg kell keresni a meg­oldást a szomszéd kártalanítá­sára. Ügy gondoljuk, ha eddig békés szomszédi viszonyban voltak, ezért kár lenne a ko­rábbi egyetértést megbontani. Keressék meg közösen a meg­oldást a két lehetőség közül. Amennyiben ez nem sikerül, elsősorban a helyi tanács segít­ségét kérjék. így képzeltem a gyógyító munkát Múlt év májusában comb­nyaktörésem kezelésére ke­rültem dr. Tőzsér Kornél főorvos osztályára, utókeze­lésre. Nem volt nehéz az a három hét, mert az a rend és fegyelem és nem utolsó­sorban az egész osztály sze­mélyzetének a betegekhez való jó viszonya, segítőkész­sége már fél gyógyulást je­lentett. Ügy gondolom, hogy keveset teszek, amikor elis­merésemet a nagy nyilvá­nosság elé tárom. Jelenleg a Reumakórház­ban fekszem, az itteni álla­potokról is csak hasonlót tudok írni. Dr. Bereczky fő­orvostól kezdve a gyógytor­násznőkön keresztül egészen a takarítókig, mindenkiről csak a legnagyobb elismerés hangján tudok írni. Életem­ben most vagyok először kórházban, de így képzel­tem el egy gyógyintézetet. Nagyon jó egészséget, to­vábbi sikeres gyógyítást kí­vánok a kórház minden dol­gozójának. Szeniczey László nyug. főkönyvelő Eger A megyei sajtó híradásait és egyéb publicisztikáit fi­gyelemmel kísérő olvasó ál­talában örömmel veszi, ha a Népújság hasábjain egy-egy cikk erejéig bepillantást nyerhet a megye közeli vagy távolabbi múltjába, így hasonlót sejtetett elő- szörre a lap június 18. és 19-i számában Varga Zol­tán kétrészes írása is, amely „Heves megye a szá­zad elején” címmel jelent meg. A kurta cikksorozat egyéb­ként első pillantásra is túl sokat vállalt, alaposabban végigolvasva az is kiderül, hogy ez a törekvés egyenesen groteszkre sikerült. Ami vi­szont a lényeget illeti: a szerző saját nevén publikált egy olyan „írást”, amely nem más, mint a Borovszky Sámuel által szerkesztett és 1909-ben napvilágot látott „Heves vármegye” című ko­rabeli — hiteles vagy már korábban sem igen helytálló — monográfia fejezeteiből történt összeollózás! E tényt bárki ellenőrizheti, mivel a mondatok legtöbbike — sa­játos kihagyásokkal — szin­te szóról szóra megegyezik például Kürti Menyhért, Keglevich Gyula, Éble Gá­bor, Turtsányi Gyula stb. soraival. A kihagyások, va­lamint a mondatok eredeti szövegkörnyezetükből való kiragadása pedig azt ered­ményezik, hogy nem tudni, mikor van szó egy-egy köze­lebbi vidékről, tájegységről vagy éppen az egész me­gyéről. Ez a módszer odáig vezet, hogy szerző az olva­sót a sok „érdekesség” mel­lett elfelejti tájékoztatni ar­ról is (lévén pedig szó a század elejéről!), hogy ak­kor még a megyéhez tarto­zott Tiszafüred, mint járási székhely és annak számos te­lepülése . . . A felsorolhatatlan számú téves vagy tévessé kreált megállapítás citálása helyett végezetül csak annyi hadd álljon érvként, hogy Varga Zoltánnal ellentétben már évek, sőt évtizedek óta számos helyi kutató azon fáradozik, hogy Heves megye század- fordulójának képét ne déli­bábos vagy éppen sötét szí­nekben. hanem a maga va­lóságában tárja fel és mu­tassa be. Kriston Vízi József néprajzos-muzeológus VISSZHANG Essék szó . az elődökről is Érdeklődve olvastam Szalay Zoltán beszámolóját arról a sajtótájékoztatóról, melyen a KISZ Központi Bizottságának képviselője beszámolt az építőtábori mozgalom 26 éves múlt­járól. Többek közt megtudhattuk a cikkből, hogy az idén 60 ezernél több magyar és mintegy hatezer külföldi diák dolgozik az ország különböző vállalatainál, gazdaságaiban. 1958 óta az építőtáborban részt vevő fiatalok száma minden bizonnyal meghaladja az egymilliót. Egy pillanatig sem akarom kétségbe vonni fiataljaink érdemeit, de essék szót azokról is, akik hajdan részt vettek önkéntes munkával a' különböző nagy építkezésekben. Hogy csak kettőt említsek, önkéntes fiatal építői voltak hajdan a csillebérci úttörővas- útnak, s 1953-ban magam is részt vettem mint diák az egy­kori Sztálinváros építésében. Ügy gondolom, a teljesség ked­véért ez is hozzátartozik a mindenkori fiatalok lelkes mun­kája értékeléséhez. Szarvas János, Eger Munkásörök pólyával Ha a szót halljuk, munkás- őr, acélkék egyenruhájuk, feszes tartásuk, mindig min­denütt való helytállásuk jut eszünkbe... Nem így az egri városi munkásőrség parancsnok­ságának, akik akkor sem feledkeznek meg aktíváik­ról, amikor nagyon is civil „kötelességeiket” teljesítik. Vagyis idén először az egri házasságkötő teremben csoportos névadó ünnepséget szerveztek munkásőrök gyer­mekei számára. Érthetően nagy volt az érdeklődés. Ott voltak nemcsak a szülők, nagyszülők, de a barátok, munkatársak, fegyvertársak is, szinte zsúfolásig megtöltve a termet. A különleges eseményen — miként ehelyütt megszo­kott — először az intézmény képviselője köszöntötte ben­sőséges szavakkal a részt­vevőket, s mondatta el a fogadalomtétel szövegét. Majd a Széchenyi utcai óvodások adtak megható műsort jövendőbeli követőik­nek. Ezután szólt a munkásőr­ség városi parancsnoka a szülőkhöz, egybegyűltekhez, később átadta az esemény emléklapját, s a parancsnok­ság ajándékait is. Ezzel azonban nem ért véget a névadó. A munka­adó vállalatok sem feled­keztek meg megbecsült dol­gozóikról — az acélkék egyenruhásokról. Ügy tűnik, törékeny s — gyakorta — átlátszó gondot vesz le vállunkról a MÉH: üveggyűjtő konténereket helyez el városainkban, amelyek első példányai megjelentek már Egerben is. A felső részén két kör alakú nyílással ellátott fémtartály lényegében egyszerű, de fontos célt szolgál: a háztartásokban felhalmozódott, vissza nem váltható üvegek „befogadására”. Egyik nyílásba a fehér, másikba a színes üvegeket dobjuk — kéri a MÉH, s egyben azt is, hogy ne egyéb hulladékaink tárolóhelyének tekintsük ezeket a kon­ténereket. És még egy fontos figyelmeztetés: ne akarjuk kiszedni, „kiguberálni” a már bedobott üvegeket, mert azok többsége eltörik és esetleg súlyosabb sérüléseket okozhat. Budapesten, Miskolcon és néhány nagyobb városunkban már népszerűvé vált az üveggyűjtő konténer, amelyet vala­milyen meggondolás alapján Barba papának, illetve Barba mamának nevezett el a találékony közönség. Nem tudni, nálunk kap-e további nevet, de annyi szent: jó. hogy meg­érkezett. Oltalmazzuk a fecskéket! Az élő és élettelen ter­mészetet szerető * és védő ember jóleső érzéssel ol­vassa a sajtóban, hallgatja a rádióban és nézi a tv-ben a természet- és környezet- védelemmel kapcsolatos hí­reket. Úgy gondolja, hogy rendkívül hasznosak ezek a tájékoztatások, mért köze­lebb viszik az embereket a természet megismeréséhez, megszereléséhez és ezen keresztül a védelméhez is. Nagyon sokan örültünk pl. annak, hogy a tv-ben be­mutatták a nálunk szabad természetben élő hattyúcsa­ládot, holott ezelőtt már igen régen költött hazánk­ban a bütykös hattyú. Szép látvány volt az egyik homokfalban levő ha­talmas partifecske fészekte­lep is, a körülötte röpködő fecskékkel. Igazán jólesett azt is hallani, hogy marad­nak e fecskék, mert a ho­mokbányát üzemeltető vál­lalat más helyről szállítja a homokot, hagyja, hogy a fecskék felneveljék fiókáikat és ősszel együtt költözzenek melegebb vidékre. Sajnos, a fentiekkel szem­ben kedvezőtlen tapaszta­latokról is számot tudunk adni megyénk területéről, sőt Egerből is. A minap történt, hogy két ember keresett föl és kérte segítségemet a fecskék ügyé­ben. Érthető módon — szin­te fölháborodottan — mond­ták el kedvezőtlen vélemé­nyüket. Eger központjában az egyik ház falán, a lakók többségének örömére fész­ket raktak a fecskék. Tudom nem volt könnyű a mada­rak dolga, hiszen egy fecske­fészek elkészítéséhez több ezer sárcsomócska „fecske­tégla” „beépítésére” van szükség. A fészek elkészült, a madarak beköltöztek, a tojó lerakta tojásait és meg­kezdték a költést. A fecske­pár öröme azonban nem tar­tott sokáig, mert jött a pusz­tító emberi kéz és szinte egycsapásra leverte a fecs­kék új lakását. A fecskékkel szolidaritást vállaló lakók, rosszallásukat fejezték ki az elkövetővel szemben. Ö pedig kijelentet­te, hogyha a fecskék újból fészket raknak, akkor is meg fogja a fészket semmi­síteni. A fecskék „házának” szét- rombolója hosszabb időre eltávozott. Ez alatt az idő alatt a fecskepár szorgosko­dásával új fészket készített és újra költeni kezdett. A bosszúálló viszont hazaér­kezett. A házban lakó em­berek ismét aggodalommal figyelték, hogy mi lesz a ma­darak fészkének sorsa. Nem kellett sokáig várni­uk, mert a fecskefészek rom­bolója ismét cselekedett és a fészekkel együtt a tojá­sok is a földre hullottak és összetörtek. A fecskepár egy ideig ott röpködött még a tönkretett fészek körül. Keserves csi- vitelést hallatott, mintha azt mondta volna: „miért tetted ezt ember”! Azután fölrepültek a ma­gasba és folytatták rovar­pusztító tevékenységüket az ember javára. Szeretném ezek után meg­jegyezni, hogy akik termé­szetvédelmi értékeinket ön­szántukból nem becsülik és nem oltalmazzák, azokkal szemben a törvény szigorá­val kell eljárni. Jelen eset­ben is ezt tudom tanácsol­ni. Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­tal elnökének 1/1982. (III. 15.) QKTH számú rendelke­zése a hazánkban élő fecs­kefajok eszmei értékét egye­denként 500 Ft-ban állapítja meg . .. Dr. Vajon Imre Dicséretes gyorsaság volt Nagyon sokszor elma­rasztaljuk a mai mun­kamorált, pedig ennek ellenkezőit is gyakran tapasztaljuk, de sajnos erről kevesebb szó esik. A közelmúltban az egri Szovjethadsereg utcában „ostromállapotot” idézett elő a vihar. Kidőlt egy hatalmas fa, a villany- vezetékre zuhanva még a villanyoszlopot is ma. gával sodorta. Még szin­te el sem vonult a vi­har, már ott voltak a tűzoltók és a villanysze, relők, munkához láttak. Példás szervezettséggel, ügybuzgósággal dolgoz­va, estéée helyreállítot­ták az áramszolgáltatást. Köszönjük, s megbecsü­léssel gondolunk a mun­kát elvégzőkre. Bálint József, Eger Válaszol az illetékes A pénzt a megyei tanács biztosította A Népújság 1983. június 18-i számában cikk jelent meg a hatvani kisiparosok­ról és a szolgáltatóház épí­téséről, „Már Hatvanban is kísérleteznek” címmel. A cikkben tévesen jelent meg a 100 ezer forint anyagi tá­mogatást nyújtó szerv meg­jelölése. A pénzösszeget a Heves megyei tanács bizto­sítja, s nem a KIOSZ Orszá­gos Vezetősége. 4 Pernyész János, Hatvan PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A parádi áfész 1983. augusztus 1-től 1986. augusztus 1-ig szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeket: 1. sz. Bisztró, Mátraderecske, Kossuth út 6. sz. Bisztró, Mátraballa, Kossuth út 1. 10. sz. Bisztró, Bodony, Árpád út 4. 23. sz. Büfé, Recsk, Kőbánya-tdlep 2. sz. Italbolt, Mátraderecske, Jókai út 2. 3. sz. Italbolt, Mátraballa, Április 4. út 8. 5. sz. Italbolt, Recsk, Kossuth út 158. 13. sz. Italbolt, Parádsasvár, Kossuth út 30. 14. sz. Italbolt. Parádóhuta, Széchenyi út 14. 52. sz. Ajándékbolt, Parádfürdö, parkírozó 27. sz. Zöldségbolt, Sírok, Liszkó 28. sz. Zöldségbolt, Recsk, Kossuth út 8. 33. sz. Zöldségbolt, Mátraballa, Április 4. út 34. sz. Zöldségbolt, Bodony, Árpád út 36. sz. Zöldségbolt, Recsk, Kőbánya-telep 37. sz. Zöldségbolt, Recsk, József A. út 13 a. 50. sz. Terménybolt, Párád, Kossuth út 88. A vendéglátó egységek versenytárgyalása 1983. július 27-én (szerdán), q bolti kiskereskedelmi egységek verseny- tárgyalása 1983. július 28-án (csütörtök) lesz a szövetkezet központjában, délelőtt 9 órakor, Párád, Kossuth út 71. szám alatt. A pályázatokat a versenytárgyalást megelőző 8 nappal korábban kell benyújtani a szövetkezet közgazdasági osztályára, ugyanott adnak bővebb felvilágosítást és tájékoztató adatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom