Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. június 25., szombat ?us kai rauítzarako erakursde harmatua Az ETA egyik feltételezett vezetője, Domingo lturbe Abassolo (1982. decemberi felvétel) (Fotó — UPI—MTI—KS) Nyugtalanító hírek érkeztek Spanyolországból. A madridi rendőrség rajtaütött az ETA egyik rejtekhelyén, s ott egy halállistát talált — 25 politikus, katonatiszt és bankár nevével. A hatóságok nem hozták nyilvánosságra, hogy kik lettek volna a szélsőséges baszk terrorszervezet következő célpontjai, a Tiempo című jólértesült hetilap viszont közzétette magánnyomozásának riasztó eredményét. Tényekkel bizonyította, hogy az ETA hónapok óta gyűjti az adatokat, I. János Károly király szokásairól, útvonalairól, biztonsági szervezetéről. A terroristákhoz közel álló Egin című baszkföldi napilap ugyanakkor ismertette az ETTA közleményét, amelyben a terrorszervezet első alkalommal támadta a szocialista kormányt, s újabb akciókkal fenyegetőzött. A belügyiminiszter nemrégiben felhívta a figyelmet: a szocialisták hatalomra kerülése óta emelkedett a terrorcselekményt száma. A terrorizmus gyökere Pedig tavaly októberben még úgy tűnt, hogy Felipe Gonzálezék elsöprő választási győzelmével megcsillan egy reménysugár a baszk terrorizmus felszámolására. Sokan úgy vélekedtek, hogy a régi rezsimmel való teljes szakítást jelképező új kormányzat kiteljesíti végre Baszkföld autonómiáját, nagyobb bizalmat élvezhet a lakosság részéről, s rugalmasabbnak bizonyulhat, ha esetleg tárgyalásra kerülne sor. Abban reménykedtek ugyanis, hogy ezúttal az Az ETA egyik tavaly felkutatott titkos fegyverraktára. A spanyol rendőrség terroristáéIIenes csoportja Bilbao környékén egy tanyán közei öt tonna fegyvert és robbanóanyagot talált ETA is inkább hajlana az egyezkedésre, a baszk nemzeti érdekeket figyelembe vevő békés megoldás keresésére. A terrorizmus gyökere ugyanis a baszk nemzeti kisebbség keserű sorsában, jogaikért, fennmaradásukért folytatott harcukban kereshető. A ma már alig félmilliós nép nem rokona egyetlen más európai nemzetnek sem, sőt korábban jelent meg mostam lakóhelyén (Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban), mint akár a spanyolok, akár a franciák. Az évszázados elnyomás táplálta nacionalizmusukat, amelynek legszél- sőségesebb formája egy önálló baszk állam létrehozását követeli. E platformon jött létre 1959-ben az Eus- kadi Ta Askatasuna, vagyis a Baszkföld és Szabadság elnevezésű szervezet. Az ETA a Baszk Nemzeti Pártból vált ki. Látványos akcióival a hatvanas években nagy népszerűségre tett szert, hiszen kommandói tulajdonképpen a fasiszta rendszer, a francoista elnyomás ellen harcoltak. Csakhogy a terrorcselekedetek Franco generalisszimusz halála után is folytatódtak, pedig akkor már a demokratikus átmenetet veszélyeztették. A baloldali pártok számtalanszor leszögezték, hogy — bármi legyen deklarált célja — az ETA végső soron a szélső- jobboldal szövetségese. Hamvába holt béketervek Az évek folyamán az ETA tömegbázisa ugyan számottevően csökkent, de még mindig százezrek támogatják Baszkföldön. A mostani hadüzenet világossá teszi, hogy az ETA maroknyi kemény magva nem enged megvalósíthatatlan követeléseiből, s a szocialistákkal sem hajlandó tárgyalni. Pedig még a tavaly októberi választás előtt a Herri 3a- tasuna, az ETA radikális katonai szárnyához (ETA-M) közel álló párt bejelentette, hogy amennyiben a szocialisták hajlandók a párbeszédre, tűzszünetet hirdetnek. Igaz, a megbeszélések feltétlenül olyan maximalista programot jelöltek meg, amelyet a szocialisták semmiképpen sem fogadhattak el. Hamvába holt azután Carlos Garaicoexteának, a Baszk Nemzeti Párt vezetőjének békeindítványa is. ö háromoldalú tárgyalást javasolt a kormány, a párt és az ETA között. Biztató fejlemény volt ugyanakkor, hogy az ETA mérsékelt, politikai - katonai szárnya, az ETA-P- M bejelentette, hogy feloszlatja önmagát, s tagjai visszatérnek a békés polgári életbe, mivel véleményük szerint fegyverrel nem lehet megoldani Baszkföld problémáit. A Zen-terv A béketapogatódzások kudarca után a szocialista kormány energikus tervet dolgozott ki a baszkföldi terrorizmus felszámolására. Az úgynevezett Zen-terv átfogó biztonsági, gazdasági, információs intézkedéseket tar. talmaz, egy különleges baszk rendőri erő felállítását irányozza elő. (A baszkok egyik nemzeti sérelme ugyanis, hogy a nyelvüket nem beszélő, „megszálló” spanyol rendőrség ügyelt Baszkföld biztonságára.) A terv megvalósítására 14 milliárd pesetát irányoztak elő a költségvetésből. A kormány megkeményedett hangneme azonban a jelek szerint újabb merényleteket válthat ki. Garaicoextea egyszer pesz- szimistán azt jósolta: a terrorakciókat mindig rendőri intézkedések, majd azokat megint terrorakciók követik. S a jelek szerint, a szocialistáknak sem lesz könnyű dolguk, hogy kitörjenek ebből az ördögi körből. Elekes Éva AZ ETA HALALLISTAJA Ördögi körben A KÉTSZÍNŰ PRETORIA Mozambik nem adja meg magát Samora Machet, Mozambik elnöke (Jobbra), a harcosok között ASEAN: Növekednek a katonai kiadások Nagyon is egyszerű pszichológiai fogással él a Reagan - kormány, hogy a katonai kiadások növelésére vegye rá Indonéziát, Malaysiát, Thaiföldet, a Fülöp-szigete- ket és Szingapúrt — az ASEAN tagjait: Délkelet- Ázsiát „Vietnam és a mögötte álló Szovjetunió részéről veszély fenyegeti, ezért védekeznie kell” — állítja Washington, hogy ki- kényszerítse az „ötök” fokozott ütemű militarizáció- ját. Az elmúlt öt ' évben két és félszeresére növekedtek az ASEAN-országokba irányuló amerikai katonai szállítások. A helyi sajtó szerint 1971. és 1980. között Malaysia katonai kiadásai 193 százalékkal, a Fülöp- szigeteké 79 százalékkal, Thaiföldé pedig 62 százalékkal növekedtek, Indonéziában és Szingapúrban a katonai kiadások összege több mint a kétszeresére nőtt. Ma is ez a tendencia: 1980- ban az öt ország együttvéve 5,5 milliárd dollárt költött katonai célokra, tavaly pedig mór 6,6 milliárdot. ISzek a milliárdok — „elvesztegetett lehetőségek” a súlyos gazdasági-szociális gondokkal küzdő „ötök” esetében. Az elfecsérelt pénz különösen hiányzik manapság, amikor a gazdasági válság következményei egyre érzékenyebben érintik az ASEAN tagjait is. Az öt délkelet-ázsiai ország állam- adósságai, nem utolsósorban a felfokozott fegyvervásárlások miatt, 1981-ben összességükben 34 milliárd dollárra nőttek. Nyugati szakértők szerint a következő három évben Indonéziának például már 21 milliárd dollárra lesz szüksége, hogy fedezze fizetési mérlegének hiányát (ez tavaly hétmilliárd dollárt tett ki) és törleszthesse külföldi adósságait. A jelenlegi körülmények között, mikor a katonai kiadások súlyos teherként nehezednek az ASEAN valamennyi tagállamára, a helyi politikai és társadalmi körökben erősödik az a meggyőződés, hogy a nemzeti érdekeknek nem a konfrontáció, hanem a térségben megl^yő feszültségek enyhülése felelne meg, a jószomszédi együttműködés kiépítése az indokínai országokkal, elsősorban Vietnammal. A politikai enyhülés egyben azt is jelentené, hogy a katonai célokra elpazarolt milliárdokat a társadalmi-gazdasági fejlődés szolgálatába állíthatják. „A luta continua” — „A harc folytatódik” — hirdetik Maputo-szerte a plakátok és falíeliratok. — A függetlenséget ugyan kivívtuk, de a küzdelem még nem ért véget — mondják a mozambi- kiak. S hogy ez mennyire így van, arra véresen komoly bizonyíték az a néhány héttel ezelőtti légitámadás, melyet a fajüldöző dél-afrikai rendszer vadászbombázói intéztek Maputo egyik külvárosa ellen, A hasonló támadásoknak se szeri, se száma. Minden bizonnyal nem ez volt az utolsó eset, hogy a mozambikiaknak szembe kellett nézniök a délről fenyegető veszéllyel. Az ország harcok színtere volt 1975-ig, a függetlenség elnyeréséig. De amint a portugál gyarmattartók elvonultak, új ellenség támadt, a dél-afrikai rendszer, mely nem akarja megtűrni szomszédságában a szocialista orientációjú, haladó rendszerű Mozambikot. A történelem fintora, hogy az ország, mely külpolitikájában következetesen antiimperialista és apartheid-ellenes, — kereskedelmi forgalmának túlnyomó részét Pretóriával kénytelen lebonyolítani. A furcsa helyzet magyarázata a gyarmati múltban keresendő, mikoris a gyarmat- tartó gazdaságok egymásra épülve, egymást kiegészítve működtek. És szintén a ■ gyarmati múltból örökölt helyzet, hogy az ország képtelen ellátni magát élelmiszerrel, a fejlődéshez szükséges termékekkel. A modus vivendi kialakítása így aztán létkérdés. Hiszen az élelmiszerimport délről nélkülözhetetlen, s ugyancsak jelentős tétel a mozambiki államháztartásban az az összeg, melyet a déli szomszéd bányáiban és üzemeiben dolgozó mozambiki munkások utalnak haza. A FRELIMO áprilisban tartott, IV. kongresszusa bizonyította, hogy az ország vezetői reálisain látják a gazdasági és politikai helyzetet. A kongresszus hármas jelszava világos: a honvédelem, a fegyveres bandák el- leni harc és a szocializmus építése — az ország előtt álló, a közeljövőben prioritást élvező feladatok. Miként nyilvánvaló, hogy a külső és belső fegyveres támadások, az ország mező- gazdaságát már három éve sújtó aszály mellett szubjektív tényezők is hátráltatják a harmadik cél, a szocializmus építésének lehetőségeit. Bár 1977 és 1981 között 11,6 százalékkal nőtt a társadalmi össztermék, 10—20 százalékkal nőtt az egyes iparágak termelése, nyolc százalékot meghaladóan a mezőgazdaság produktuma, az ország még mindig alapvető ellátási gondokkal küzd, s a szociális vívmányok fejlődésével nem tudott lépést tartani a gazdaság. Mozambik azonban egyik fronton sem adja meg magát. A lehetőségek reális felmérése jó ígéret a bajokból való kilábalásra. Nagy Csaba A Cuu Long hadtest kivonulása Phnom Penhből (Fotó: VNA—MTI—KS) Befejeződött a'Cuu Long vietnami hadosztály és hat önálló alegység kivonása Kambodzsából, ezzel mintegy 10 ezer fővel csökkent a kormányközi megállapodás alapján az országban tartózkodó vietnami egységek létszáma. A szavakat tehát tettek követték. A vietnami hadosztály kivonása túlmutat a dolog jelképes politikai és lélektani jelentőségén. Rávilágít arra a nagyon fontos tényre, hogy az annyi változáson, szenvedésen keresztülment délkelet-ázsiai ország biztonsági helyzete a Pol Pot-rendszer összeomlása óta folyamatosan javul. A nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója kissé meghökkenve így írt a helyszínről: „A vietnami katonák még az ország nyu. gáti részében, Battambang- ban, vagy nem messze a thaiföldi határtól, Sisophó- ban is fegyvertelenül mernek sétálni. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon mit csinál a Vietnam-ellenes gerillamozgalom, amely legalább 30 000 partizánt számlál”. A Pol Pot-féle terror- szervezet persze még távolról sem szűnt meg, s ha a kambodzsai változások folyamatát nem is képes megfordítani többé, arra alkalmas, hogy állandó feszültséget teremtsen Thaiföld és Kambodzsa határán. Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter nemrég nagy feltűnést keltő indítványt tett. Eszerint kész a Vietnammal való közvetlen tárgyalásokra Hanoiba utazni, amennyiben a határtól 30 kilométerre visszavonják a vietnami csapatokat. Napokkal később Hun Sen kambodzsai külügyminiszter egy nyilatkozatában tudtül adja: az indokínai szövetségesek készek a thaiföldi javaslat megvitatására, feltéve, hogy Bangkok tanúbizonyságát adja a határ menti ellentétek igazságos rendezésére való törekvésnek. Máskülönben a 30 kilométeres határsáv kiürítése csak Pol Pót erőinek mozgásterét növelné. Vietnam a maga részéről közben egy újabb lépést tett előre. Nguyen Co Thach külügyminiszter ismét kifejtette: Hanoi a délkelet- ázsiai helyzet normalizálása érdekében érdemi párbeszédet akar az ASEAN-álla - mokkal. Ennek tudatában nem indokolatlan azt állítani, hogy most a másik oldalon van a válaszadás sora. Győri Sándor összeállította: Pilisy Elemér FELVÉTELRE KERES: gépi forgácsoló szakmunkásokat, férfi és női munkavállalókat betanított gépi munkára, tmk-lakatosokat, valamint gáztüzelésű kazán üzemeltetésére vizsgázott fűtőket. Bérezés a KSZ szerint. Vidéki férfiak részére munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet a gyár üzemgazdasági osztályán, munkanapokon: 7.00—15.00 óráig. Megközelíthető a 4-es, 5-ös, 6-os helyi, illetve az andornaktályai, makiári autóbuszjáratokkal.