Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 148. szám ÁRA: 1983. június 24., péntek 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Magyarországra látogat a török miniszterelnök Bülend Ulusu, a Török Köztársaság miniszter- elnöke Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnö­kének meghívására a közeljövőben hivatalos láto­gatást tesz Magyarországon. Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Csütörtökön, délelőtt 10 órakor, a Parlamentben meg­kezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka. Törvény­hozó testületünk fórumán megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke. Apró Antal, az országgyűlés el­nöke a napirend előtt — egész népünk érzéseit kife­jezve — megemlékezett a márkushegyi bányaszeren­csétlenség áldozatairól. Az országgyűlés egyperces né­ma felállással adózott a hősi halált halt bányászok emlékének. Az országgyűlés elnöke megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta elhunyt három képviselőről, Klaukó Mátyásról, Békés megye Tanácsának nyugal­mazott elnökéről, Cseterki Lajosról, az Elnöki Tanács nyugalmazott titkáráról és dr. Várkonyí Imre prépost kanonokról, az Actio Cathoiica országos igazgatójáról. Emléküket az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállás­sal rótták le kegyeletüket. Elfogadták a nyári ülésszak napirendjét: 1. A Minisztertanács elnökének beszámolója a kor­mány munkájáról és további feladatairól. 2. A Magyar Népköztársaság 1982. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke számolt be a kormány munkájáról. Lázár György beszéde Alkotmányos kötelessé­günknek teszek eleget, ami­kor a kormány nevében szá­mot adok az országgyűlésnek arról, hogy miként éltünk a bizalommal, amit 1980-ban munkaprogramunk elfogadá­sakor kaptunk — mondotta bevezetőben Lázár György. — A Központi Bizottság ez év áprilisi állásfoglalásával egyezően mi is úgy látjuk, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk a XII. kongresz- szuson meghatározott irány­ban halad, belpolitikai hely­zetünk kiegyensúlyozott, a népi hatalom, a törvényes rend szilárd. Az állam in­tézményei rendeltetésszerűen működnek, népgazdaságunk kiállta az elmúlt évek nehéz próbatételeit. A Magyar Nép- köztársaságnak tekintélye, szavunknak hitele van a vi­lágban, megbecsült tagja va­gyunk a szocialista országok közösségének. — Közvéleményünk előtt ismert, hogy munkánkat más nemzetközi körülmények között folytatjuk, mint aho­gyan programunk elfogadá­sakor azt feltételeztük. Az­óta megnövekedtek az Euró­pa és az egész világ békéjét fenyegető veszélyek. Fokozó­dott a fegyverkezési verseny, éleződött a társadalmi rend­szerek közötti harc, az im­perializmus szélsőségesen reakciós körei meg-megúju- ló támadást indítanak a szo­cialista országok, a társadal­mi felemelkedésért és a nemzeti függetlenségért küz­dő népek ellen. Romlott és ingatagabb lett a világgazda­ság állapota. A kapitalista világot sújtó társadalmi, gaz­dasági válság tükrében még szembetűnőbb szocialista rendünk életereje. Az el­múlt nehéz években is sike­rült megőrizni vívmányain­kat, s ha a korábban meg­szokottnál szerényebb ütem­ben is, de tovább haladtunk a szocialista építés útján. A kormány elnöke hangsú­lyozta: — a megbecsülést ér­demlő eredmények sem fe­ledtethetik gyengéinket, tisz­tában vagyunk vele, hogy a következő években jobban és másként kell dolgoznunk. Társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Mun­káspárt mindenkor, a legne­hezebb helyzetben is képes volt megmutatni a kivezető utat és választ adni nemzeti létünk kérdéseire. — Amint azt programunk­ban terveztük, folytattuk az állami irányítás munkamód­szereinek korszerűsítését. Szándékainkkal egyezően növeltük a törvények és a fontosabb jogszabályok elő­készítésének demokratizmu­sát, teljesítettük a jogalko­tás időarányos feladatait. Sor került az államigazgatá­si eljárás új törvényi szabá­lyozására, meggyorsítottuk az igazgatási munka tárgyi feltételeinek kiépítését, foly­tattuk az ügymenet egysze­rűsítését. Az előrelépés mér­hető, de még nem elégséges. Lázár György hangsúlyoz­ta: — újra és újra visszaté­rő feladat, hogy az irányí­tás módszereit és intézmény- rendszerét időről időre hoz­záigazítsuk a társadalmi-gaz­dasági fejlődés törénelmileg meghatározott szükségletei­hez. Munkaprogramunkban szerepel, hogy az állami élet és a gazdaságirányítás rend­szerének továbbfejlesztésé­ben összehangoltan a jövő évben tervet dolgozzunk ki a központi és a helyi irányí­tás hatásfokának egyidejű javítására. Az állami funk­ciók jobb ellátásának a szo­cialista demokrácia fejlesz­tése is nélkülözhetetlen ele­me. E téren is van előreha- hadás. Most azonban a ko­rábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus fóru­mok tartalmas működésére, a tanácsi önkormányzat erő­sítésére, a cselekvő közéleti- ség teljesebb kibontakoztatá­sára. A VI. ötéves terv minden korábbinál nagyobb hang­súllyal állítja előtérbe a ha­tékonyság növelését, az egyensúly javítását — mon­dotta Lázár György. — 1980 óta tervünk végrehajtásának feltételei nehezebbek lettek. Ennek legfőbb oka a külgaz­dasági feltételek további romlása. Helyzetünket ese­tenként nehezítik a szocia­lista országokkal szemben alkalmazott, főleg az Egye­sült Államok részéről eről­tetett politikai megfontolá­sokból fakadó kereskedelmi és pénzügyi korlátozások. A világgazdasági válság hátrá­nyos következményei mellett saját munkánk fogyatékossá­gai is hozzájárultak gond­jaink növekedéséhez. Ezért is megbecsülést érdemlő eredmény, hogy nemzeti va­gyonunk az elmúlt két évben is növekedett. A nemzeti jö­vedelem az 1980. évi csök­kenés után évi átlagban mintegy 2,5 százalékkal nőtt, és 1982-ben — hosszú idő óta először — meghaladta a bel­földi felhasználást. Csökkent a költségvetés hiánya, az ipar termelése csaknem 5 százalékkal, a mezőgazdasá­gi termékek termelése 6 szá­zalékkal haladta meg az 1981. évit. Az anyagi ágak termelékenysége több mint 6 százalékkal nőtt, tehát na­gyobb mértékben, mint a nemzeti jövedelem. A kivitel értéke kevés híján 16 száza­lékkal emelkedett, lényege­sen gyorsabban, mint a be­hozatal. Minden viszonylat­ban eleget tettünk nemzetkö­zi fizetési kötelezettségeink­nek. Mégis jogos a »kritika, hogy az irányító és gazdál­kodó területek részéről nem elegendő, de legalábbis egyenetlen az új viszonyok­hoz való alkalmazkadási készség; lassan javul a ver­senyképesség, magasak a rá­fordítások, olykor gyenge a piaci munka; még mindig sok a veszteséges, vagy ala­csony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Nemzetközi fizetőképességünk fenntartá­sa csak úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mellett átmene­ti importkorlátozást léptet­tünk életbe, csökkentettük a beruházásokat, a költségve­tési kiadások egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasztói áremelést hajtottunk végre. Ezek az in­tézkedések a gazdálkodó szervezetek, a lakosság és főleg annak egyes rétegei számára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett! A legfőbb célt elértük: a belső egyensúlyt és a nem­zetközi fizetőképességet egy­aránt sikerült megőrizni. A gazdasági teljesítmény növelését most és a követke­ző években a tartalékok fel­tárásával, műszaki fejlesztés­sel, gyorsan megtérülő szel­lemi és anyagi befektetések­kel, a szervezettség, a mun­kakultúra növelésével kell elérni. Még erőteljesebben be kell kapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosz­tásba, mindenekelőtt a szo­cialista gazdasági integráció­ba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepe van a fejlődő orszá­gokkal mind jobban kiépülő együttműködésnek. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek va­gyunk a fejlett tőkés álla­mokkal folytatott kereskede­lem és kooperáció bővítésére is. Irányítási rendszerünk va­lamennyi fő elemének: a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozó esz­közöknek — ezen belül az ár-, bér- és adórendszernek —, a piaci felügyeleti tevé­kenységnek, az intézményi és szervezeti rendszernek összehangolt és egyidejű to­vábbfejlesztésére van szük­ség. Még inkább olyan felté­teleket kell teremteni, ame­lyek a központi állami gaz­daságirányítás és a gazdaság- szervező munka hatékony­ságának fokozásával együtt növelik a vállalati önállósá­got, az eredményekhez fűző­dő kollektív és egyéni érde­keltség érvényesülését. To­vább akarunk lépni azon az úton, amely lehetővé tette, hogy a vállalati kollektívák részt vehessenek a gazdasá­gi tervek kialakításában, a gazdasági vezetők kiválasz­tásában, és véleményt mond­hassanak munkájukról. A bevált alapelvekre építve intenzíven folynak és a be­fejezéshez közelednek azok az előkészítő munkálatok, amelyek az 1968-ban beveze­tett gazdasági mechanizmus továbbfejlesztését szolgálják. Az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva Lázár György kifejtette: megfelelő volt a felkészülés, és a mun­ka szervezetten indult. A ne­héz külpiaci viszonyok elle­nére a dollárelszámolású for­galomban kiviteli többletet értünk el. Kedvezőtlen, hogy az ipari termelés az első öt hónapban a tervezettnél ala­csonyabb volt. Az export­árak tovább csökkentek, s a számítottnál nagyobb a bel­földi, különösen a beruházá­si kereslet. A sokat ígérő kezdet után sajnos a mező- gazdaságban is vannak ked­vezőtlen jelek. Az időjárás, mint eddig is sok alkalom­mal, az idén sem pártolt mellénk. A Minisztertanács elnöke az életszínvonal-politikáról szólva elmondotta: a vállalt kötelezettségek eddig telje­sültek. Megőriztük, olyan fontos vívmányainkat, mint a létbiztonságot szavatoló teljes foglalkoztatottság, vagy az egész lakosságra ki­terjedő szociális gondosko­dás. Ha szerény mértékben is, javultak az élet- és mun­kakörülmények. Általános az ötnapos munkahét, és növe­kedett az alapszabadság. 1982-ben a lakosság fogyasz­tása 4 százalékkal, reáljöve­delme mintegy 3 százalékkal volt magasabb az 1980. évi­nél. — Tudjuk — mondotta —, hogy az átlagok elfedik azo­kat a különbségeket, ame­lyek az egyes családok hely­zetét elemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztaniuk a jövedelmüket, akiknek keve­sebbre futja, és akik nehe­zebben élnek, mint koráb­ban. Ezeket a tényeket szá­mon tartjuk és a lehetőségek határai között figyelembe vesszük. A lehetséges intéz­kedések keretében sor ke­rült az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjak, és a rendszeres évenkénti kiegé­szítés alsó határának emelé­sére. Július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növel­jük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pót­lékát. Az egygyermekes csa­ládok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészítés helyett pedig havi 300 forint családi pótlékot kapnak a gyerme­kek 6 éves koráig. Terveink szerint ez év szeptemberétől a régebben megállapított leg­alacsonyabb nyugdíjakat is felemeljük. A lakásépítés eddig az elő­irányzatnak megfelelően ala­kult. Két év alatt közel 153 ezer otthon épült fel. A kor­mány utasítása nyomán az illetékesek intézkedtek a la­kosság építőanyag-ellátásá­nak javítása, a szolgáltatá­sok bővítése érdekében. — Az életszínvonal meg­őrzéséhez, az életkörülmé­nyek bármilyen szerény ja­vításához is csak a jobb, az eredményes munkával, a te­herviselés igazságosabb meg­osztásával teremthetjük elő a fedezetet — mondotta a kormány elnöke. Lázár György külpoliti­kánkról szólva kiemelte: abban központi helyet fog­lal el a Varsói Szerződés tagállamaihoz, a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcsolatunk ál­landó fejlesztése, mert eb­ben látjuk nemzeti létünk, szuverenitásunk megőrzésé­nek legfőbb biztosítékát. A kölcsönös érdekek és szoli­daritás alapján folytattuk a el nem kötelezett és a fej­lődő országokkal meglevő együttműködés bővítését, és arra törekedtünk, hogy ne csak megőrizzük, hanem — a kölcsönös előnyökre épít­ve — továbbfejlesszük a tőkés országokkal meglevő kapcsolatainkat is. Támo­gatjuk a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására előterjesztett korábbi és legutóbbi javas­latait. Síkraszállunk az erő- egyensúly fenntartásáért, azért, hogy az államok füg­getlenségének, területi sért­hetetlenségének, a népek önrendelkezési jogának tisz­teletben tartása legyen a vitás kérdések rendezésének alapja. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris katasztrófa elkerülhető, a béke meg­őrizhető. Ennek legfőbb biz­tosítéka a Szovjetunió, a szocialista . közösség és a haladó országok következe­tes békepolitikája — mon­dotta befejezésül. A vitából: Ladányi József (Borsod m. 26. vk.), a Borsod megyei tanács elnöke felszólalásá­ban kiemelte: o nagyobb önállóságban rejlő lehetősé­geket és feladatokat még nem mindenütt ismerték fel, az előrelépéshez több olyan tanácsi vezetőre és dolgozóra van szükség, aki feladatát (Folytatás a 3. oldalon) az ország vezetői tisztelegnek a hős bányászok emlékének Lázár György miniszterelnök a kormány beszámolóját tartja

Next

/
Oldalképek
Tartalom