Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

4, NÉPÚJSÁG, 1983. június 23., csütörtök Fába mintázott vallomás Id. Szabó István kiállítása a Hatvani Galériában Karancs­berényi menyecske A nehéz, a küzdelmes sors, a megpróbáltatások regimentje az igazi művész számára maradandó értékű alkotások forrása is. A nyolcvanadik életévéhez közelitő id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász meg­vívta a maga harcát az ér­vényesülésért, a mesterség­beli tudás megszerzéséért. Mindenért hatványozottan „adózott”, ám a ritka szi­gorral, következetességgel vállalt tehertétel javára vált, munkáiban kamatozott, méghozzá busásan. Indíttatása révén mind­máig a kétkezi dolgozók vi­lágához kötődik. Nem sza­vakkal deklarálva, hanem énjéből fakadóan. Érzi, ma­gáénak vallja gondjaikat, részese felhőtlen pillanataik­nak, s az azonosulás szint­jén fogalmazza meg hét­köznapi helytállásuk nemes­ségét, póztalan nagyszerűsé­gét. Mindenkihez szól, de foly­vást őket látja, s ez a tisztes szemlélet határozza meg kifejezésmódját, esz­köztárát. Ezért nem hódolt soha a legtöbbször tisza­virág létű divathullámok­nak. Ehelyett a maga útját járta, megtorpanás, bizony­talankodás nélkül. Folyvást az ezerarcú va­lóság izgatta, s a mások Tv-torna (jobbra) (Fotó: Szabó Sándor) számára jellegtelennek, szürkének tűnő dolgokban is felfedezte a megörökíten­dő Szépet, az egyszerűség poézásét A Hatvani Galériában megtekinthető kiállítása — ez a rendezés kétségtelen érdeme — kifejező, őszinte keresztmetszetét adja eddigi tevékenységének. Akaratla­nul is bepillanthatunk az idősként is fiatalos me6ter műhelytitkaiba, s nyomon követhetjük a művek for­málódását a közvetlen él­ménytől a kompozíciók ki­alakulásáig, a legapróbb részletek mintázásáig. Néha megreked az első impressziónál, s mindössze a számára megragadó téma hiteles másolására törekszik. Ilyen fogantatású — többek között — a Kazárt, a Ka- rancssági menyecske, a Ka­raites herényi asszony, a Bá­nyászfeleség, az Öltözködő, a Cigarettát sodró béres. Ekkor háttérbe szorul az igényesség, lankad a jellem- zőerő, az arcok elnagyoltak, karakter nélküliek Ennél a szintnél — s ez kiemelendő erénye — azon­ban tovább jut, s általában arra törekszik, hogy minél jobban kiaknázza az enge­dékeny fában rejlő lehető­ségeket. Beteget vivő anyája Tehetségnevelés az általános iskolákban hiánytalanra sikeredett, s egyszerre érzékelteti a fizi­kai megterhelést, s az ag­gódás, a féltés nyugtalan­ságát, igazolva a szobrász megnyerő humanizmusát. Még könnyedebben, még eredetibben boldogul a jel­képes értelmű gondolatok megjelenítésével. A Ke­resztfán és a Magvető ékes jele elvonatkoztatási képes­ségeinek. Az effajta ötletek szinte szárnyakat adnak ne­ki, s felkészültsége legjavá­val ajándékoz meg bennün­ket. Mesterségbeli tökélyét hi­telesíti a tv-torna. A meg­munkálandó anyag szinte kezes bárányként engedel­meskedik neki, s varázslatos szépségű alkotással lepi meg a nézőt a Mester, a kinek fába mintázott vallomása maradandó élmény vala­mennyiünk számára. Pécsi István A tömegnevelés bázisán — a jelenlegi iskolarendszer szervezeti keretei között — kell megoldani a tehetség­nevelést — hangsúlyozza az az előterjesztés, amelyet az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) szakemberei állítottak össze és a közelmúltban vi­tatott meg a Művelődési Minisztérium közoktatási­revíziós területi bizottsága. Napjainkban a tehetség­nevelés kérdésében két el­lentétes nézet csap össze. Az egyik tábor véleménye szerint a tehetségek kibon­takoztatásához különleges intézményekre van szükség, s a tehetséggondozás meg­követeli az elitképzésre való visszatérést. A másik nézet — amely hivatalos állás- foglalásnak is tekinthető —: az iskolai tehetségnevelés alapja a demokratikus és szakszerűen irányított, szer­vezett tömegnevelés. Első­sorban a nevelés tömegessé válásának tulajdonítható, hogy a felszabadulás óta az egész nép műveltségi szintje emelkedett, és ezzel egyben megteremtődött a tehetség­nevelés természetes közege. A kutatási eredmények is azt támasztják alá, hogy az úgy­nevezett „nagymerítésű” köznevelési rendszerekben a kiváló képességű tanulók jobb eredményeket étnek el, mint a? „elitiskolákban” tanuló, ugyancsak kitűnő társaik. Ma már egyetértés ala­kult ki a szakemberek kö­zött abban, hogy a tehetséget a tanulói személyiség álta­lános megnyilvánulásának lehet tekinteni. A tehetség alapját a képességekben lát­ják; ezek lehetnek megis­merő jellegűek, mint a tu­dós, a művész esetében; mozgásban kifejezésre jutók (például a táncosok, vagy a sportolók), de lehetnek társadalmi természetűek, amelyek kiváló szervező és politikai munkában nyil­vánulnak meg. Ez a felfo­gásmód lehetővé teszi a te­hetség komplex értelmezé­sét, annak elfogadását, hogy egy tanuló átlagon felüli és átlagon aluli képességekkel együttesen rendelkezik. Ma a gyakorlatban a te­hetségnevelés legelterjedtebb formái az iskolai és az is­kolán kívüli szakkörök, klu­bok, zeneiskolák, a fakultá­ció, a speciális célú táborok és a különböző versenyek, valamint a tagozatos osztá­lyok — amelyekben közel 120 ezer gyermek tanul — számos szervezési, pszicho­lógiai és pedagógiai problé­mát hordoznak. Kialakult rendszerük nem kívánatos szelekciókra vezet, ami eleve ellentétes társadalmi és pe­dagógiai célkitűzéseinkkel. Az oktatásügy szakemberei alternatív javaslatokat dol­goztak ki a tehetséggondozás égető gondjainak megoldá­sára. A javaslatok lényegé­ben a jelenlegi iskolarend­szer szervezeti keretein be­lül jobb feltételek, hatéko­nyabb vezetés mellett, na­gyobb figyelemmel, szaksze­rűbb pedagógiai munkával, a tanárképzés reformjával, a pedagóguspálya presztí­zsének erősítésével kívánják segíteni a tehetséges gyer­mekekkel való foglalkozást. A „hogyanra” a különböző pedagógiai műhelyekben most keresik a választ. A Művelődési Minisztérium közoktatási-revíziós területi bizottsága még ez év októ­berében ismét napirendjére tűzi a tehetséggondozás té­makörét és a kialakuló ál­lásfoglalás tervezetét a vég­leges döntés előtt nyilvános társadalmi vitára bocsátja. Új program- sorozattal a Prizma Mint köztudomású, az egri Ifjúsági Ház átadása­kor új mozit is nyitottak az épületben. A Prizma spe­ciális programmal áll az érdeklődők rendelkezésére. E'ilmmúzeumi értékeket is vetítenek itt, más műveket országos bemutató előtt ját­szanak, és olyan alkotásokat is fölelevenítenek — Egerben utoljára —, amelyeknek rö­videsen lejár a forgalmazási engedélyük. Most újabb meglepetést kínál a Prizma. Hat-nyolc­éveseket érdeklő filmeket játszanak majd ezentúl szom­bat délelőttönként 10 órától. Első alkalommal az Ander- sen-mese földolgozása, a Kis hableány. A következő hó­napokban a három-hatévesek számára is indítanak mese­sorozatot — a szülők nyil­vánvaló megelégedésére. ELŐDEINK OTTHONAI (VII/3.) Nőies lakások (Rokokó) Már a reneszánsznál meg­figyelhettük a külső és belső képzés arohitekturális, stí­lusbeli kölcsönösségét. Fo­kozottan érvényesül ez az egységes szempont a szoba berendezésénél, a belső tér kialakításában a barokk idején. A rokokó a barokk és a régens stílus elfinomo- dása, kiteljesedése. A ba­rokk épület és bútor külső megjelenésében még érez­tük a racionális szerkeze­tet, az architektonikus ele­mek tagolását — a rokokó­ban mindez eltűnik. A bú­torok felületét, a fiókok vo­nalát, a lábakat elborították a szeszélyes, játékos növé­nyi ornamentikájú bronzrá­tétek, aranyozott faragások, s ezzel a bútor plasztikai egységet kapott. A királyi, főúri udvarok elnőiesedése kedvezett a lágy, puha vo­nalrendszerek uralmának, s a viselethez való alkalmaz­kodás a bútorok szélesedé­sének, kényelmének. Érde­kes ellentét. Noha a feudális arisztokrácia társadalmilag távol kerül a humanitástól, keresi kapcsolatát a termé­szettel és a néppel. Környe­zetének alakításában pedig a cicoma, a teatralitás fede­zetében kényelmes és ki­használható formákat kutat. A rokokó belsőtéri kikép­zésében fontos szerepet kap a tükör. Feladata, hogy a napfényt vagy a gyertya­fényt a szobák, termek min­den zugába eljuttassa, hogy a fény elöntse az egész te* rét. Kevés bútor bontja meg a rokokó enteriőrt. Nagy termek közepén ta­láljuk a konzolasztalokat, s a fal mellett szabályos, szimmetrikus rendben a gar­nitúrákat, kisebb szobákban már a barokk idejéből is­mert kétfiókos komódot (sublód, amit a német Schub- lade-ból képeztünk, a com­mode viszont franciául ké­nyelmet jelent, nálunk: ko­mótos), a sarokkomódot; a szekreterek változatos for­máit; toalettasztalokat, a varróasztalkákat, éjjeli­szekrényeket, faliórákat, pa­ravánokat, tabernáku lomo­kat, kétajtós szekrényeket, s újdonságként a „hosszú szé­ket”, a Ghaise-Iongue-t, mely akkor még olyan, mintha két szembeállított szék közé XV. Lajos korabeli karosszék (1150) (Fotó: Decsy Pál felv. — KS) meghosszabbításként fek­helynek matracot tennénk. Ma heverő, köznyelven: sezlon. A fal fehér, aranyozással, de a bútorok színesednek, igen gazdag színárnyalatok­ban. A rokokó építészei és szobrászai ügyelnek arra, hogy a bútorok tervezésénél figyelembe vegyék a fa ere- zését. Furnírozásnál a négy­szöget kedvelik, fában a mahagónit, paliszandert, ró­zsafát, trópusi fákat, de az ébenfa feketesége kiszorul a derűt játszó rokokóból. A francia és angol enteriőrök pompázó és puritán végletei között még ott van átme­netnek a német, osztrák, németalföldi, dán, valameny- nyi polgári, praktikus meg­jelenítéssel. Kétségtelen, hogy a rokokó a visszaszoruló arisztokrácia művészete, s pompája idegen a puritá­nabb polgári ízléstől, újra­fogalmazásaiban, az úgyne­vezett stílbútorokban, a mai lakás otthonossá tételében gyakran jut szerephez, s nem is mindig az úrhatnámság, fellengzősség jegyében. Tiszta példáiban éppúgy helye le­het otthonainkban, mint bár­mely történelmi stílusnak, ha funkciót tölt be, s nem pusztán porfogó „holmi”. Koczogh Ákos (Folytatása következik) „Megkeresni a szentekben az embert” Beszélgetés dr. Gecse Gusztáv vallástörté­nész professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatár­sával, a Bibliai Történetek című könyv szer­zőjével — Az ön könyve nagy slá­ger volt a könyvpiacon. Va­jon mivel magyarázható ez a népszerűség? — Az igazság az, hogy az utóbbi évtizedekben nem bántunk mindig rangjához méltóan a Bibliával, kicsit elhanyagoltuk jelentőségét. Részletes elemző mű sem je­lent meg hazánkban. Köny­vem, amely tulajdonképpen tízéves egyetemi előadásai­mat foglalja össze, ezt pótol­ja. — A marxista filozófia új szemlélete mindenütt gyor­san éreztette hatását. Hogyan értékelhető a marxista filo­zófiában gyökerező vallás­kritika? — Nyugodtan mondhatjuk, hogy a marxista filozófia forradalmi változásokat ho­zott a valláselemzésben, a valláskritikában. A marxis­ta vallástörténészek voltak az elsők, akik vizsgálatai­kat nem a kortól függetle­nül végezték, hanem min­den egyes „könyvnek”, tör­ténetnek megkeresték a tör­ténelmi-társadalmi hátterét. — A Biblia hajdan világ­nézetet, hitet adott. Mit nyújthat ma? — A Biblia múltunk ki- téphetetlen része, alapmű. Ismerete nélkül a mai em­ber értetlenül áll földré­szünk számtalan zenei, iro­dalmi, építészeti és képző- művészeti alkotása előtt. A Biblia ugyanakkor az egész emberiség kultúrájára is óriá­si hatást gyakorolt. Évszáza­dok történelme és az embe­riség örök vágyai csendül­nek ki a soraiból. — Hogyan érdemes olvas­ni ma a Bibliát? — Ügy kell tekintenünk, mint emberi alkotást, amelyben csodálatos mesék születtek. Olyanok, amelyek mindig az emberre jellemzők. Vegyük csak például a ha­landóságot. Ez mindig fog­lalkoztatta az embereket. Miért kell meghalnunk, miért nem lehet örök életű az em­ber? Az egész Bibliát átszö­vi az öröklét utáni vágyó­dás. Említhetjük a műben gyakran előbukkanó társa­dalomkritikát is. Mindig egy igazságos, emberséges társa­dalomról álmodozott az em­ber. Ez az álom a Bibliában végig jelen van, és a menny­ország képében jelenik meg. Tudnunk kell, hogy a bibliai történetekben sohasem az eseményen van a hangsúly, hanem a mögötte rejlő mon­danivalón. A történetek csak nagyobb nyomatékot kíván­nak adni a tartalomnak, mintegy hitelesítve azt. — Milyen ma nálunk a kapcsolat a vallástörténészek és az egyházak között? — Nagyon lényegesnek tartom a kialakult párbeszé­det. Közös konferenciákat tartunk, ahol a vélemények, nézetek kicserélése, vagyis a dialógus folytatása a cél. — Az ön véleménye sze­rint hány éves korban len­ne a legalkalmasabb az em­bereket megismertetni a Bibliával? — Mindenképpen gyer­mekkorban. Írtam is régeb­ben a gyerekeknek egy val­lásról szóló könyvet, amely egy hét alatt elfogyott a könyvespolcok polcairól. Persze, éppen a téma hiánya miatt gondolom, hogy eze­ket nemcsak gyerekek olvas­ták. A külföldön megjelenő gyerekkönyvek számunkra nem alkalmasak, mivel a hangsúlyt mindenekelőtt a vallásos nevelésre helyezik. Mindenesetre már azt a ha­zai tényt is örömmel üdvö­zölhetjük, hogy legalább a gimnáziumban helyet kapott a Biblia. Természetesen nem mondhatunk le arról, hogy már az általános iskolában elkezdhessük a Biblia is­mertetését. — Várható-e újabb könyv ebben a témában? — Meglátásom szerint ma az emberek többsége értet­lenül áll a különböző szentek előtt. Pedig velük az isme­retség nagyon érdekes és egyben rendkívül hasznos is. Mert a szentek valójában a korra jellemző emberesz­ményt testesítik meg. Jelen­leg ez a kérdés foglalkoztat, ezen dolgozom. Megtalálni a szentekben az embert. A ké­szülő könyv lényegében az előző folytatásaként is fel­fogható. Balogh László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom