Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 22., szerda f. Az én munkám is benne van.... A NÉPÚJSÁG-STÚDIÓ VÉGZETTJEI Szakmai építőtábor a szakmunkásképzőért Mit tegyen a tábortanács, ha a táborozok egyikének elment a kedve a munkától? Erről a nem mindennapi Ügyről kellett dönteniük a napokban azoknak a másodéves ipari tanulóknak, akik a június 13-án megnyílt szakmai építőtábort kormányozzák Gyöngyösön az iskolakombinát építésénél. o — A helyzet az, hogy az év végi vizsgán megbukott egy osztálytársunk. Itt a táborban értesült róla és nyomban abbahagyta a munkát. Kértük, hogy dolgozzon tovább, de ő megmakacsolta magát — sorolja Tűzkő Béla épületasztalos, a tábortanács tagja. — Nem volt mit tenni, felszólítottuk, hogy azonnal hagyja el a tábort. A fiú elszé- gyellte magát és könyörgőre fogta a dolgot. Hogyan álljon így a szülei elé az elégtelen bizonyítvánnyal, felmondólevelünkkel a kezében?! Megbocsátottunk neki... Mint ismeretes, az építőtáborozás újabb formája a szakmai építőtábor. A szakmunkástanulók jövendő szakmáikat gyakorolják a kétheti fizikai munka során és ez beszámít a gyakorlati időbe. A gyöngyösi 214. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai például a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál segítenek az iskolaprogram megvalósításában. őket a hatvani és a selypi fiatalok váltják fel. A megyei KISZ-bizottság kezdeményezésére a nyáron összesen 200 tanuló dolgozik majd az építkezésen. e Vojtila József szakoktató és Harmath József gyakorlati oktatásvezető — egyben táborösszekötők — kísérik figyelemmel a leendő építőmunkások tevékenységét. — Hogyan dolgoznak a gyerekek a szakmunkásképző építésénél? — Lelkesíti őket, hogy ha szeptemberre elkészül az új 16 tantermes intézet, akkor ők lesznek a házigazdák — válaszol Harmath József. — Sok gyerek eddig csak a tanműhelyben ismerkedett a szakmai fogásokkal, ilyen hatalmas építkezésen még nem dolgoztak. A szorgalmukra nincs panasz. Elsősorban a jó minőségű munkát kérjük számon, nem pedig a mennyiséget. A tanulók mellett ott a szakoktató, aki, ha nem megfelelő minőségű a munka, még egyszer megcsináltatja. — Diákjaink egyébként brigádversenyben dolgoznak — kapcsolódik a beszélgetésbe Vojtila József. — Az igazság az, hogy nehéz lesz összehasonlítani a villanyszerelők, a festők, a kőművesek vagy az asztalosok teljesítményét. Éppen ezért a táborvezetőség messzemenően figyelembe veszi az egymástól eltérő munkák nehézségi fokát és az idő- ráfordítást. A szakmunkásképzőt valósággal megszállták a fiatal építők. Szabó Gyula vízvezeték-szerelőnek tanul, ő a tábortanács elnöke. « — Mi a véleményed a munkaszervezésről? — Eleinte attól tartottam, hogy baj lesz az anyagellátással, mert az építőiparban gyakran hallani ilyesmiről. De örömmel tapasztaljuk, hogy jók a munkafeltételek az építkezésen. Baló József művezető állandóan közöttünk van, vigyáz ránk, előteremti a szükséges anyagokat. Q A tanulóknak tetszik a munka. Erről így beszélnek. — Az épületszárnyakat fémből készült hidak kötik össze egymással. Az összekötő folyosókat mi csináljuk, három felnőtt munkás segítségével. Már nem félünk a magasban, önállóan hegesztőnk — így Guba István szerkezetlakatos. Cserfa Zoli másodéves festő: — A harmadévesek hamarosan szakmunkásvizsgát tesznek. Nekik készítjük elő a munkaterületet, úgy glet- telünk, hogy ne érje szó 8 ház elejét. Jakus János burkoló őszintén mondja, hogy nem volt szép a munkájuk, ezért újra kellett rakni a falburkolatot. — Milyenek hozzátok a felnőtt dolgozók? — Segítőkészek. Én például azokat a szakmunkásokat becsülöm, akik nemcsak kritizálnak, hanem megmutatják azt is, hogyan kell jobban dolgozni. — Hogy tetszik a táborélet? — Szakmai szempontból különösen jó ez a tábor, rengeteg újdonsággal találkozunk. A délutáni szabad idős programok változatosak, a kaja kitűnő. Ezzel együtt örülök, hogy itt vagyok, mert csuda klassz, hogy az én munkám is benne van ebben a modern épületben. Mika István Ma véget ér az országos őrsvezető-találkozó Tábortüzes búcsú A Bili Roard magazin sikerlistáján YAZOO A New Wave — újhullám — Angliából ered, különböző zenei irányzatok, azok képviselőinek a gyűjtőnevét jelenti. Az utóbbi hónapokban Európa-szerte nagy népszerűségre tett szert a fiatalok körében az angol újhullámos zene felfedezettje, a YAZZO együttes. Az Only yuo — Csak te — című felvételük a legnevesebb, egyben legrégibb amerikai popzene-szaklap — a Billboard magazin — sikerlistáját vezette. A duót egy karcsúnak éppen nem mondható hölgy, Alf (ének) és a középkorú Vince (elektronikus hangszerek) alkotja. Zenéjükre pergő ritmus, remek ének, kiváló szintetizátorjáték a jellemző. A nemcsak szigetországbeli tinédzserek körében közkedvelt YAZZO sikeralbuma, a Upstairs at Eric’s 11 felvételt tartalmaz. Ezek közül is a Don’t go (Ne menj), Only you (Csak te), Bad Connection (Rossz kapcsolat), In my room (Szobámban) és a Midnight (Éjfél) Európa- szerte közkedveltek. (korcsog) Mint már hírül adtuk, a XV. országos őrsvezetőtalálkozó a hétfői nagyszabású partizánjáték után tegnap tapasztalatcserével, majd várjátékkal folytatódott. Bizonyos, hogy a 120 résztvevőnek sokáig emlékezetes marad mindkét program. Hisz a szalajka- völgyi túrát — melyen a bükki partizánok útjának egy szakaszát járták be a munkásőrség megyei parancsnokságának szervezésében — olyan akciók tették élményszerűvé, mint a rádióval irányított rohamozás, a patak fölött kötélen átkelés, vagy épp a honvédség „gulyáságyúja”. A szilvásváradi látogatás nagy érdekessége volt, hogy a község nevezetességeit, a körtemplomot, a lovardát, a Bükk élővilágának múzeumát, a kastélyt úttörő idegenvezetők mutatták be, így természetesen minden olyan kérdésre válaszolni tudtak, ami kortársaikat érdekelhette. Az egri várjáték izgal- masságát viszont a különböző akadályok leküzdése jelentette. A kapuk például ez alkalommal zárva voltak, csak kötélhágcsóval lehetett a falakat bevenni. S aztán még több nehéz állomáson kellett a vitézeknek ügyességüket, rátermettségüket bizonyítani, mielőtt ünnepélyesen letehették Dobó esküjét. A kedd este az úttörőházban ért véget bábkészítéssel, gyöngyfűzéssel, agyagozással, politikai kaszinóval. Ma Felsőtárkány a pajtások táborhelye, ahol is vásáron vehetik meg azokat az ötleteket, amelyeket szívesen vinnének haza. Délután kerül sor a nívódíjak átadására, s annak értékelésére, jó volt-e ez az öt Heves megyei nap. Este pedig tábortűz mellett búcsúznak a pajtások a XV. országos őrsvezetőtalálkozótól. A mi tablónk Amikor megtudták, hogy róluk jelenik meg most valami, nagyon meglepődtek. Inkább arra számítottak, hefty ők „tűznek tollhegyre” másokat, nem őket mutatjuk be. Mégis úgy éreztük. hogy írunk róluk, mert egy év után hárman maradtak a „rostában”. Annak idején több mint harminc résztvevővel indult a Népújság-stúdió, de sokan kihulltak, mert másra számítottak, nem volt kitartásuk, munkabírásuk. Azzal a reménnyel adjuk át a tudósítói igazolványt, hogy ez a „trojka” megfelel a várakozásnak, és sok érdekes, izgalmas olvasnivalóval kedveskedik mindnyájunknak. Szándékunk az is, hogy kedvet csináljunk a következő esztendő „elsőseinek”: érdemes, lehet próbálkozni. Doros Judit Tiszta arcú, kedves lány. Szélsebesen jön, feltépi az ajtót, mosolyogva és hangosan köszön mindenkinek. Mozgása még kamaszos. De ha valakire ráemeli a tekintetét, abból már egy felnőtt, „kész” nő bámul gesztenyebarnán az emberre. Magáról így ír: „Tizenhét éves vagyok. Falun éltem, Szilvásváradon. Szeretem az erdőt: apám erdész, anyám óvónő. Két testvérem van, fiúk. Kollégiumban élek tizenöt éves korom óta. Nincs annyi szabad időm, ameny- nyit szeretnék. Irodalmi színpadra jártam, elsőben szívesen, később már nem annyira.” Rágja még a ceruza végét, majd hirtelen elrántja az olvasó elől a papírt, s valamit még az aljára ír, ami igen-igen fontos: „Szeretnék sokat utazni, világot látni”. Majd várakozóan rám néz. S már szalad is tovább, mint a szél. Szervusz, Doroska! Kacsur Annamária Az ilyen lányról mondják azt, hogy cserfes. De Annamáriának ez is jól áll. Ahogyan vörös haja, mosolya is. Nagyon szeret beszélni, de hallgatni is másokat: a riport a kedvenc műfaja. Magáról így ír: „Salgótarjánban születtem — idestova 21 éve A kor mit sem számít; éretlen vagyok. A külsőm ebből semmit sem sejtet: 170 centi a magasságom és nem vagyok zöld. Papírom is van a felnőttségről, úgynevezett érettségi bizonyítvány. Eredete: a Bolyai János Gimnázium. Jövőre talán diplomám is lesz, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar és angol tanszékeit „boldogítom” addig is. Vannak szüleim, van bátyám, vőlegényem* egy német juhászkutyám..., ja és egy fekete macskám, az Artur. Mindnyájukat nagyon szeretem. Hogy mit keresek én itt? Remélem, egyszer megmondják, addig is írogatok: a többi már az olvasó dolga. Bízom benne, hogy türelmet mutatnak irányomban. Én pedig igyekszem ezt kiérdemelni. Itt a nyár, itt vannak a vizsgák, ha minden jól megy, sikerülnek.” Ennyit ír, s várja, hogy olvassam, de én csak elrakom a papírt. Biztos, jót írtál, Annamária — mondom neki, ő megvonja a vállát, s vörös haját vidáman megrázva indul a nyár felé... Szabó Péter Komoly fiú, abból a fájtából, amelyikről messziről látszik, hogy mélyen éli át a dolgokat. Nem is szeret magáról írni, úgy mondja, inkább gondolatokat fogalmaz meg a papíron, vagy szaval. De azért, mégis kikerekedik valami a tolla alól: „Gyöngyösön születtem 1959-ben. A gyöngyösi Ber- ze Nagy János Gimnáziumban érettségiztem. Előbb az építészet érdekelt, de végül a matematika helyett az irodalom lett a legvonzóbb. Elkezdtem verset mondani, majd tagja lettem az Anno- nym Színpadnak Gyöngyösön. Ez meg is határozta pályaválasztásomat. Így kerültem történelem^—népművelés szakra az egri főiskolára. Fontos számomra a versmondás, a színjátszás, és néhány esztendeje az írás. A helyemet keresem ma is. Sok minden érdekel, legjobban a fűm, a színház és a közművelődés.” Ennyit ír papírjára, de erre is csak következtetni lehet, hiszen jórészt címszavakban fogalmazta meg eddigi életét. Gábor László HŰVÖS IDŐRE... EGRI Centrum Áruház A A KELLEMES MEGLEPETÉSEK ÁRUHÁZÁBAN 1983. június 27-től július 10-ig bemutatkozik Gazdasági Társaság a Trapper, Weekend és Safari termékcsaládjával.