Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. 3. ÉSSZERŰ IMPORTTAKARÉKOSSAG Szeget dollárért ? Az importtakarékosság olyan fogalom, amelyet ma­napság nemcsak a közgazdák, a gazdasági szakemberek használnak, hanem a köz­nyelv is. Mindenkinek meg kellett ismerkednie ezzel a fogalommal, amely a ter­melés, a forgalmazás egyik kulcsszavává vált. De miért? Köztudottan nyitott gaz­daság a mienk, ami köze­lebbről azt jelenti, hogy termékeink viszonylag nagy részét exportáljuk, és ha­sonlóan nagy arányban ho­zunk be külföldről nyers­anyagokat, alapanyagokat, félkész termékeket, fogyasz­tási cikkeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel a mi számunkra nélkülözhetetlen, hiszen — hogy csak a legismertebb példákat említsük —, nálunk nem terem meg a citrom, de van bőven almánk, nem gyártunk autót, de tudunk exportálni autóbuszt. Nem törekedhetünk önellátásra, de arra törekednünk kell, hogy nemzetközi kereske­delmi és fizetési mérlegünk egyensúlyban legyen. Ezt az egyensúlyt különö­sen nehéz megteremteni, fenntartani az iparilag leg­fejlettebb országokkal, hiszen ezek tudják szállítani szá­munkra a legkorszerűbb ter­mékeket, s ezeknek tudunk a legnehezebben árukat ajánlani, amelyek nekik is megfelenek. Lényegében ez a helyzet kényszerít bennünket arra, hogy takarékoskodjunk az importtal. Igen ám, de hogyan? Bár­melyik termelő, amelyik rendszeresen tőkés import­ból származó alapanyaggal, félkész termékkel vagy akár csomagolóanyaggal dolgozik, be tudja bizonyítani, hogy számára az a behozatal nélkü­lözhetetlen. Ilyen viszonyok között mégis, központilag is korlá­tozni kell a behozatalt, il­letve az eddig importált cikkek egy részét hazaival kell helyettesíteni. Másfelől arra kell törekedni, hogy minél több, a világpiacon sikeres terméket állítsunk elő, s ennek érdekében is módosítják a termelők gyárt- mányszerkezetüket. Persze, korántsem csupán mennyiségekről van szó: leg­alább ilyen fontos, hogy exportunk gazdaságos le­gyen, vagyis hogy viszonylag olcsón, termelékenyen állít­suk elő a külföldre szánt termékeket is. Nem igazán javítja a külkereskedelmi mérleget az olyan áru ex­portja, amelynek előállítá­sára ráfizetünk. Hasonló a helyzet a behozatallal: vétek olyan termékeket importál­ni, amelyek előállítására magunk is képesek lennénk esetleg jóval olcsóbban, mint amennyiért a világpiacon hozzájutunk. Csakis ebben a megvilágí­tásban szabad az importtal is takarékoskodni. így azon­ban — kell. Hogy ismét a mindenki által ismert fo­gyasztási cikkek közül ve­gyünk példát, említhetjük az olyan egyszerű termékeket, mint a szeg, a csavar, az ásó, a kapa; ilyeneket súlyos hiba konvertibilis valutáért vásárolni. Meg kell, mert meg lehet teremteni az ezek hazai gyártásához szükséges elegendő kapacitást: ez reális, ésszerű importhelyettesítés. Másnak minősül az olyan importtakarékosság, amely­nek következtében az idén például szórakoztató elektro. nikai cikkekből, bizonyos keresett kötöttárukból keve­sebbet hozunk be tőkés piacokról, mint tavaly. Az import ilyen mérséklése csak afféle tűzoltómunka, amely a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának pillanatnyi javítását célozza. Hasonló­képpen nem igazi import­helyettesítés — mert tartó­san nem járható út —, ha az eddig behozott termék helyett megpróbálnak a ter­melők valamit itthon előállú tani, de ezt vagy drágáb­ban teszik, mint amennyibe az import került, vagy — és ez a nagyobb baj —, nem olyan minőségben, válasz­tékban gyártják az adott ter­méket, amilyet a hazai piac igényel. Tartós javulást tehát csak úgy érhetünk el, ha a mező- gazdaság, az ipar az eddigi­nél termelékenyebb munká­val készít minden piacon jól értékesíthető cikkeket, ugyan­akkor magas színvonalú ter­mékek gazdaságos előállítá­sával pótolja a behozatalt olyan cikkek esetében, ame­lyek importja —, mint pél­dául a szegé vagy a kapáé — földrajzi, természeti, mű­szaki adottságaink birtoká- j ban indokolatlan. Más szó- i val, egyszerűbben: mindent j gyártanunk kell, amit tu- | dunk, és amit érdemes — i mert az ilyen terméket tar- ]' tósan importálni ésszerűtlen —, és nagyobb mennyiség­ben kell a világpiacon meg­jelennünk exportképes, kor­szerű áruinkkal. Ha ezt si- j kerül elérni, akkor nem lesz j szükség arra a bizonyos tűz- | oltómunkára, amely itthon i szükséges cikkek behozatalát mérsékli pillanatnyi kény- szerűségből. Gál Zsuzsa BŐVÜLT A PIAC Energiatakarékos kompresszorok Egerből FK—I-esek a kontpresscorszereldében Csányt Csaba aa új kompresszorok működését ellenőrzi (Fotó: Tóth Gizella! 15 millió forint megtakarí­tást hozhat a lakosságnak és ezzel együtt a népgazda­ságnak. Az egriek a kompresszor­gyártásban az utóbbi évek­ben immár másodszor haj­tottak végre ezúttal előnyös takarékossági változtatásokat, így az eredeti gyártmányaik­hoz képest az új termékek 25 százalékkal kevesebb villamos energiát fogyaszta­nak. Nem csoda, hogy az egriek gyártmányfejlesztésére gyorsan felfigyeltek a világ­piacon. Ezt példázza, hogy a tőkés országok a tavalyi 50 ezerrel szemben az idén százezer háztartási hűtőgép­kompresszort rendeltek meg és ebből 80 ezret már szer­ződéssel lekötöttek. Az idén a Német Demokratikus Köz­társaság is rendelt 60 ezer egri kompresszort, holott közismert, hogy az NDK kompresszorai az utóbbi években számos nemzetközi piacot meghódítottak. Az egri Finomszerelvény- gyár az érdeklődés kielégíté­sére az idén összesen 325 ezer kompresszor gyártását szerepelteti programjában, ez 45 ezerrel több, mint ameny- nyit az előző évben eladtak. Mindemellett a hazai piacon is nagyobb mennyiséget ér­tékesítenek. Újdonság az is, hogy a gyártmány korszerűsítése so­rán csökkentették az im­portanyag felhasználását. A korábban külföldön vásárolt több alkatrészt újabban bel­földi, illetve saját gyártású alkatrésszel pótolják, meg­tartva termékeik kifogásta­lan minőségét. A vállalatnál másfél év­tizede gyártanak hűtőgépek­hez motorkompresszorokat, amelyekből egyre többet ad­nak el a hazai és külföldi piacon a vállalat kollektívá­jának ötletessége és a gyors alkalmazkodás eredménye­ként. Ez az egri nagyvállalat tíznél több országgal tart fenn rendszeres piaci kap­csolatot; régi vásárlóik kö­zött van Svédország, Finn­ország, Olaszország, de el­jutnak az általuk gyártott háztartási kompresszorok Thaiföldre is. Eddigi termékeik jobbára háztartási hűtőkompresszo­rokhoz készültek, ám az idén olyan újabb termékkel gaz­dagították a kompresszor­családot, amely az igények­nek megfelelően már a mély­hűtőládákhoz és fagyasztó­berendezésekhez alkalmas. Ez utóbbi sorozatgyártásá­nak előkészületeit most fe­jezték be és a második fél­évben 25 ezer darabot kül­denek ebből piacra, amire már megrendelésük is van. Kovács András Hosszabb kísérlet után az idén már az egri kompresz- szorcsalád mindhárom típu­sát korszerűsített változat­ban küldik piacra, ráadásul egy negyedik típusú komp­resszor sorozatgyártásának előkészítését is befejezték. A korszerűsített kompresszorok sokkal többet tudnak, mint elődeik. Kevesebb energiát fogyasztanak, zajtalanabbak, ráadásul teljesítményük is jobb a réginél. Azt is kimu­tatták, hogy a korszerűsítés — csupán a belföldi keres­kedelem egész évi igényeit figyelembe véve — mintegy Az egri Kínom szerel­vénygyár az idén tovább növelte érdekeltségét a világpiacon — amint azt Kócza Imre vezérigaz­gató munkatársunknak elmondotta. Az előre­haladást azzal érték el, hogy korszerűsítették és fejlesztették az egyik jelentős termékük, a kompresszorok gyártá­sát. Felismerték, hogy ebből a termékből egyre nagyobb a kereslet, ezért a piacon maradáshoz az igényekhez legjobban alkalmazkodó váltásra van szükség. Közérzetünk jobbítására Üj, friss színekben pom­pázik a mátraházi központi üdülő ebédlője, presszója. Esténként hangulatos világí­tás vonzza ide a pihenőket, kellemes időtöltésre. Magam is szemtanúja voltam, ahogy a felszolgáló fiúk világító- testeket szereltek, a lányok súroltak, festettek. Valami újjal akartak kedveskedni a vendégeknek. Belső erőkkel alakítottak át ugyancsak Mátraházán egy régi irodát családi üdü­lővé. Az ízléssel kialakított kétszobás lakrészekben két- három gyerekes családok ta­lálnak két-két hétig otthonra. A munka tetemes részét tár­sadalmi munkában végezték. Ottjártunkkor még egyszer aprólékosan átnéztek min­dent, hogy a másnap érke­zőket rend, tisztaság várja. Az egri ékszerbolt hat fiatal dolgozója egy hónapra melegítővel cserélte fel munkaköpenyét. Segédmun­kásai voltak a boltot átépítő szakembereknek. Hordták a maltert, festettek, aztán ta­karítottak, hogy az itt kínált árukhoz méltó legyen a bolt külseje és belseje egyaránt. Csupán három példa, de sorolhatnánk jóval többet is. Esetük nem egyedi, közös vonásuk: valamennyien a munkahelyüket kívánták szebbé, vonzóbbá tenni, — a vásárlók, a vendégek ér­dekében. A közösségért végzett tár­sadalmi munkának hagyomá­nyai vannak. Ki ne ismerne óvodákat, iskolákat, öregek otthonait, ahol szinte min­den darab valamelyik üzem, brigád keze munkáját di­csérő ajándék. Számtalan példája van a környezetszé- .pítő mozgalomnak is. — Azt akarjuk, hogy so­káig emlékezetes legyen az itt töltött idő, — mondják az üdülő dolgozói. — Nekem is jólesik, ha valami pluszt ka. pok másutt, — magyarázta egyikük, s ezalatt azt a pluszt értette, ami pénzben nem fejezhető ki, közérzetére volt hatással. — A város szépítéséhez hozzátartozik a portálok rendben tartása — magya­rázzák az „ékszerész lányok”. Ez is azt tükrözi, a tá- gabb értelemben vett kö­zösséget kívánták szolgálni végzett munkájukkal. Ez a fajta társadalmi munka nem mérhető a csök­kenő önköltség vagy a nö­vekvő bevétel forintjaival. „Csupán” az emberek közér­zetének javítását szolgálja. Azt, hogy az üdülőben job­ban teljen a regenerálódásra szánt idő, hogy a turista ér­dekesebb élménnyel távoz­zon történelmi városunkból. Éppen ezért méltók a dicsé­retre. Társadalmi munkájuk a közérzet javítását szolgál­ja, s ez nem kis dolog. Deák Rózsi A hét öröme-gondja Rózsában Új üzlet nyílt - Intézményes szemétszállítással próbálkoznak - Nap­közis konyha épül - Veszély fenyegeti az óvodát - Szombaton járási tűzoltóverseny Láng Jánosné személyében alig egy esztendeje van ta­nácselnöke Rózsaszentmár- tonnak. Korábban társadal­mi munkával töltötte be ezt a tisztet Morvái László, aki azóta is igen sokat segít „profi” utódjának. Különö­sen az intézményekkel, a fel­sőbb hivatalokkal való kap­csolat kialakításában támo­gatta az elnökasszonyt, aki­vel tegnap igen hasznos be­szélgetést folytattunk. Rö­vid munkálkodásához is fű­ződnek már eredmények. Leginkább a múlt év októ­berében megnyitott öregek napközi otthonának örül, amely csaknem egymillió forintba került, de sokkal többet ér ennél, hogy meg-, nyitása óta is „telt házzal” működik továbbá Busa Ist­vánná személyében olyan talpraesett, szervezőkész asz- szonyt sikerült az élére állí­tani, aki nemcsak az idős, magukra maradott rózsaiak napi ellátásával törődik, ha­nem változatos programot is lebonyolít velük. Nemrég kézimunkákkal, babákkal szerepeltette őket egy helyi kiállításon, most pedig a Parlamentet akarja megmu­tatni nekik. — No, és legújabb örö­münkről, az alig két hete megnyitott üzletházról se fe­ledkezzünk meg, ami az egy­kori bisztró épületében léte­sült — mondja Láng János­né. — Tavaly jártunk Var­ga Andrásnál, a Lőrinci és Vidéke ÁFÉSZ elnökénél panaszunkkal, hogy nincs egy olyan bolt a 2500 lelkes községben, ahol szerszámok­ra, például egy kapára, vil­lanykapcsolóra, fűrészre szert lehetne tenni. Amit ak­kor ígért, immár valóság, és ezt nagyon tisztelem az áfész-elnökben! Hogy ta­nácstagjainkról is szó essék, áprilisé szervező munkáju­kat kell említenem. Koráb­ban felszámoltuk a falvat körülvevő, alkalmi szemét­dombokat, két hónapja pe­dig egy olyan faluszépítési és tisztasági akciót bonyolí­tottunk le a segítségükkel, ami egyszeriben megváltoz­tatta a település arculatát. Egy dologtól tartok csupán: a lakosság jobbik fele meg­becsüli a mostani rendet, de a többi újra össze-vissza szemetel majd, nem hordja ki házi hulladékát, a tsz-ta- nyák alatt kialakított lera­kóhelyre. Próbálkozunk mi az intézményes szemétszállí­tás megoldásával, jöttek is maszek kisvállalkozók, de el­fogadhatatlan feltételekkel. Így, Hatvan felé kell kacsin­gatnunk, ha a kérdést végle­gesen meg akarjuk oldani... Későbbiek során elmon­dotta az elnökasszony, idei tervükben szerepel az iskola napközis konyhájának a ki­alakítása, végérvényes meg­oldása. Mindmáig egy régi felvonulási épületben, kor­szerűtlen körülmények kö­zött főznek a gyerekeknek. De ha a közel 3 millió fo­rintra becsült alagsori át­alakítás, az új felszerelés beszerzése megtörténik, gyö­keresen változik a helyzet. Sőt, ez a háromszáz adagos konyha láthatja el főtt étel­lel az óvodásokat és az öre­gek napközijét is. Hogy mennyire reálisak az elkép­zelések? Dr. Keszthelyi Fe­renc megyei tanácstagi alap­jából 200 ezer forintot már kaptak. Az összeget további 250 ezer forinttal megtoldot­ta maga a tanács, és ezt a közel félmilliót ebben az év­ben el kell költeni. A többi pénz honnan kerül elő? Láng Jánosné szerint a fa­lubeliekre társadalmi mun­kaérték tekintetében igen­csak lehet számítani. Márpe­dig a magasabb szervek zse­be mindjárt könnyebben megnyílik az ilyen hajlandó­ság láttán. — Hanem van most egy sürgetőbb gondunk is — fű­zi tovább mondandóját az elnökasszony. Váratlanul megroggyant az óvodánk, repedeznek a falai, ilyen épületben ősszel nem kezd­hetünk, pedig éppen most kaptunk csoportfejlesztést a megyétől. Szülői értekezle­ten beszéltem az anyukák­kal, apukákkal segítségük végett. Es örömmel újságol­hatom, vállalkozó kedvben nincs hiány, anyagot pedig a tanács biztosít a belső át­építéshez. Gyors munkára lesz szükség, július 15. és augusztus 15. között végez­nünk kell mindennel. Egyéb­ként víz dolgában szintén nehéz hónapok elé nézünk. Egyetlen kútunk van, apadó­hozammal, ami nyáridő­ben vízkorlátozásra kénysze­rít bennünket. Két kilomé­ternyi, még 1938-ban lefek­tetett vezetékünk pedig hol itt, hol ott törik el, rengeteg munkát adva a vízmű válla­latnak. Távlatilag egyetlen megoldás képzelhető el, és­pedig ha Petőfibányáról nyerünk vízpótlást. A Béke utat viszont még az idén felújítjuk, megvan hoz­zá a 350 ezer forint fedezet. — Azt is megtudtuk, hogy szombaton nagy nap lesz Ró­zsában. Itt rendezik meg hetven raj részvételével Gyöngyös, Hatvan és a já­rás önkéntes tűzoltóinak versengését. Zilai István pa­rancsnok ezért aztán most naponta tart „edzést” fiaival, hogy a házigazdák megáll­ják majd a helyüket. Egyéb­ként az önkénteseket segí- tendők hozták helyre épp a napokban a tűzoltószertárat is, aminek a munkáiból a rózsái és a környékbeli üze­mek szocialista brigádjai szintén részt vállaltak. Moldvay Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom