Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. június 17., péntek Orvosok, betegek - kőművesek A mérhető időn túl Országszerte folyik a kórházi rekonstrukció Annak ellenére, hogy ebben az ötéves tervidőszakban reprezentatív, önálló telephelyű kórház nem épül — tekintettel a gazdasági körülményekre —, az egészségügyi fejlesztés krónikája korántsem eseménytelen ezekben az években. A programban ugyanis körülbelül 7 ezer új kórházi ágy létesítése szerepel, a megvalósítás útja pedig a meglévő intézmények bővítése, rekonstrukciója. Amely — mi tagadás — az elmúlt évtizedben amúgy is a háttérbe szorult. Korszerű felszereltséggel A legékesebben példázza ezt az Országos Traumatológiai Intézet esete, amelynek a tevékenysége, fejlődése közvetlenül és közvetve is kihat e gyógyászati terület helyzetére, országosan. A felújítása korábban elmaradt és emiatt néhány éve az épületet ki kellett üríteni. Az Országos Traumatológiai Intézet rekonstrukciója ma viszont a hatodik ötéves terv legnagyobb egészségügyi vállalkozása. A központi keretekből másfél milliárd forintot költenek rá, ennek fejében viszont Európa legkorszerűbb ilyen jellegű gyógyintézménye lesz. Folyamatban van még néhány olyan felújítás, amelynek a' helyszíne a főváros, vagy éppen valamely nagyobb vidéki városunk, de az intézmény jobb, színvonalasabb gyógyító munkája lakhelyüktől függetlenül a betegek tízezreit érinti majd. Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet tudományos és kutató laboratóriumi épülettel, a SOTE 4. számú Sebészeti Klinikája pedig — ahol a szív- és érműtéteket végzik — korszerű műtőblokkal gyarapodik. Folytatódik a nagyszabású rekonstrukció a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, az intézmény már a közeljövőben 410 ágyas új klinikai tömbbel gyarapodik. E munkálatok érdekessége különben az, hogy a magyar egészségügy történetében először — kísérletként — fővállalkozásban bonyolítják le, a MEDINVESZT gondozásában. Százmilliós értékű építkezések színhelye az összevont Mátrai Intézetek területe. Párádon már befejeződött a teljes rekonstrukció, s ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy ma itt nemzetközi színvonalú balneoterápiás kezelésben részesülhetnek a betegek. A mátraházi szanatóriumban a bauxitbetonos épület megerősítésén dolgoznak az építők, s a sokszemélyes szobákból is kisebbeket alakítanak ki. Kékestető nagyjavítása a következő tervidőszak feladata lesz. A válás szándéka sürget A nehezebb gazdasági helyzet ellenére az egészségügy fejlesztése napjainkban is kiemelt feladat. Erre a célra évente — az idén is — központi keretekből körűibe- , lül ötmilliárd forint jut, ennek mintegy kétharmadát fordítják az intézetek, kórházak fejlesztésére, rekonstrukcióra. Az idei kórházi építkezések sorát áttekintve az Egészségügyi Minisztériumban rámutattak: az országnak nincsen olyan megyéje, ahol ne dolgoznának kórházépítők, vagy éppen „ne készítenék elő a malteroskana- lat”. Sokszorosan nehéz a dolguk. Egy-egy műtő, laboratórium, vagy akár egy kórterem átalakítása, megépítése ugyanis — s ez kézenfekvő — egy lakóház-építkezéssel szinte össze sem hasonlítható; s akkor még úgy kell, kellene dolgozniuk, hogy ne zavarják a gyógyító munkát. Mert a legtöbb helyen együtt élnek betegek, orvosok, és kőművesek, villanyszerelők, vízvezetékesek, nincs mód például a teljes belgyógyászatokat kiköltöztetni. De előnye is van ennek a kényszerű együttélésnek: az elválás sürgető szándéka és az, hogy a legérde- keltebbek részéről folyamatos a minőségi ellenőrzés... A rekonstrukciók nemcsak — országos összesítésben számottevő — ágyszámnö- vekedéssel járnak, kifejezett céljuk a gyógyító munka színvonalának növelése is. Éppen ezért sok helyütt például a megszépült régi épületben kórtermeket alakítanak ki, s az új szárnyban, vagy épületben helyezik el a korszerű technikát, érzékeny műszereket, gépeket. Egyes helyeken — például Debrecenben — látszólag nem is a kórházat fejlesztették, amikor felépítették a közelmúltban átadott korszerű egészségügyi mosodát; ám hogy valójában mit jelent a nővéreknek, a betegeknek a műszakonként héttonnányi ruha mosására képes kiszolgáló üzem. azt ők tudnák megmondani... Egyébként Debrecenben, a megyei kórháznál már megkezdődött egy 492 beteg fogadására alkalmas új szárny építése is. A egészségügy fejlesztéséhez sorolható még a 680 ágyas új kecskeméti kórház gazdasági-műszaki bázisa, a szekszárdi kórházi kazánház, vagy akár a balassagyarmati diagnosztikai tömb. Másutt más sorrendbe állították a tennivalókat. Szolnokon például már gyógyítanak az új, 400 ágyas hotelszárnyban, s ezt követően fejezik be a központi ellátó épület építését; s csak ezután kezdődik hamarosan a régi épületek rekonstrukciója. Miskolcon tavaly adták át a társadalmi munkából befolyt pénzekből épített 40 ágyas gyermek rehabilitációs központot, az idei teendő a megyei kórház mosodája, kazánháza; Vácott is a mosoda volt a nagy gond ... Természetesen, országszerte megtalálhatók a „klasszikus” rekonstrukciók. Folynak a pécsi megyei kórház 50 ■ágyas pavilonja, a harkányi fizikoterápiás tömb, a szigetvári kórház 223 ágyas pavilonja építésének előkészületei, s jóváhagyták a beruházási programját a székesfehérvári kórházrekonstrukció harmadik ütemének is. Már a 650 ágyas pavilon kiviteli tervei is készülnek. Megerősödve, megszépülve került ki az építőmunkások kezei közül, remélhetőleg, mielőbb a földrengéssújtotta gyulai kórház sebészeti pavilonja; Egerben az új csaknem 200 ágyas épületszárnya gyógyítás rendelkezésére áll még az idén; a némiképp nagyobb tatabányai kórházpavilon pedig jövőre fogad betegeket. A közműrekonstrukciót követően három műszakban dolgoznak az építők Kaposváron a 220 ágyas műtéti tömbön, s csaknem félezer ágyat foglal magában — az ország másik felében — Nyíregyházán a sebészeti tömb és a diognosz- tikai szárny, amelyet a tervek szerint jövőre adnak át. Veszprémben panelekből épült meg a közelmúltban felavatott 290 ágyas pavilon, s az újabbat tervezik; Szombathelyen úgynevezett komplex tömb épül, a Zala megyei kórház területén pedig diagnosztikai épület. A győri 600 ágyas új kórházi hotelszárnyat és diagnosztikát is jövőre adják át rendeltetésének. A győri építkezés különben — s ezt külön hangsúlyozták az Egészség- ügyi Minisztériumban — példamutató: az építők az első perctől tartják az előre megszabott ütemet és a költségkeretet sem lépték túl. A tempó gyorsítható Nem ez a jellemző azonban ma még az egészségügyi építkezésekre. Helyenként még mindig késik a területelőkészítés, hosszú a tervezési idő, s mire a kivitelezésre kerül sor, az adott építőanyag már vagy drágább vagy nem kapható. S az építőipari kínálat sincs mindig összhangban a kereslettel. Annak idején minden jogos elképzelésre nem mindig jutott kellő fedezet, de ami a tervbe bekerült, arra igen. S ebben ma sincs változás. Más jellegű a gond: félmilliárdnál is nagyobb értékre rúg az építkezéseknél az elmaradás. Ami azonban remélhetőleg behozható. Minden reális alap megvan arra, hogy a tervidőszak kórházi fejlesztése teljesül. Az eddiginél jobban kell azonban figyelni rá. Deregán Gábor Brahms Német requiemje az egri székesegyházban Az Országos Filharmónia idei sorozatának záróhangversenyén kedden este, az egri székesegyházban Brahms Német requiemje hangzott el. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Szlovák Filharmónia énekkarát (karigazgató: dr. Stefan Klimo) Ferencsik János vezényelte. Brahms alkotása elüt a mások által írott requiemek- töl. Nem a katolikus liturgia latin szövegét követi, nem a középkori himnusz haragvó istenére figyelmeztet barátja, Schumann halála miatti döbbenetében. A Német requiem végül is Pál apostol szavaiig jut el a mű VI. tételében: ez a szöveg éppoly talányos, mint maga az élet vagy az emberi lélek. Brahms a mű befejezésében visszatér az első tétel hangulatvilágához, a békét, a végső békét kívánás érzelmi telítettségéhez. Ezt a világot tárta fel előttünk most ez az előadás. Ferencsik János a Magyar Állami Hangversenyzenekarral és a szlovák énekkarral együtt nagyszerű élményt nyújtott az egri közönségnek. Ennek a nagyszabású, csaknem kilencven percen át hullámzó, áradó, vibráló műnek kitűnő külső keretet adott a székesegyház. Ferencsik, a kor nagy karmesteregyénisége ebben a környezetben otthonra találva hitette el a hallgatóságával, hogy a zsoltárok évezredes, leszűrt tartalma és a mai ember között belül nincs különbség. Nem volt ebben az előadásban szenvedélyes kitörés, csak a bölcs fegyelmezettség, amely túlmutat az idővel mérhető életen. Ennek a dirigensi szemléletnek nemcsak a Ferencsik vállán nyugvó hetvenhat esztendő az alapja, hanem az emberi tapasztalat, ami több mint ötvenéves karmesteri pályáján kijutott neki idehaza és szerte a világban. Ebben a zenei élményben, annak alakításában részt vett az Operaház két szólistája, Kukely Júlia és Melts György is. Az V. tételt Brahms az édesanyja emlékére íirta bele a műbe: ezt a líraian finom szólót Kukely Júlia, átélten, a mű hangulatába jól beilleszkedve szólaltatta meg. A III. és VI. tétel baritonszólóját Melis György énekelte. A III. tétel erősen szubjektív elemeit, mintegy a halott zeneköltő elsiratását visszafogottan vezette be az énekes a kórus- részek közé. A VI. tételben a melodikusán is gazdag Pál-szövegnél már jóval drámaibb, felemelöbb hatásokra tört. Farkas András N. Sztanyilovszkij: Egyszerű történet N emrég, egy szürke hétköznap trolibuszra szálltam, és a megszokott útvonalon munkába indultam. Szokásomhoz híven leültem, és az újságot kezdtem böngészni. Egyszer csak hirtelen megálltunk. Kinézek az ablakon, hát egy kvászt árusító bódé van a járdán. A vezetőnk, egy kedves fiatalember beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!. . Ott helyben megivott egy adag kvászt. — Hát akkor mehetünk — mondta, és a kocsi elindult. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, utcai telefonfülke, - sorban állnak előtte. A mi kedves trolivezetőnk beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Beállt a sorba. Aztán telefonált. Visszaakasztotta a kagylót. Felugrott a kocsira: — Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, hirdetőoszlop. Az oszlopon óra. Az óra alatt szerelmesek. Állnak, járkálnak ... Türelmetlenkednek. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember megint beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Egy darabig az óra alatt álldogált. Aztán járkálni kezdett... Türelmetlenkedett ... Végre jött a lány. Megcsókolta. Beszélt vele. Megfogta a kezét. Aztán elbúcsúzott, és visszajött a kocsiba. — Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, egy új ház. Hallom, szól a zene, énekelnek, az új lakók az ablakokban mosolyognak. A mi kedves trolivezetőnk beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész, a barátom most kapott új lakást.., Bement a ■ házba. Bent énekelnek, ordítoznak, pohárköszöntőket mondanak. Aztán táncba kezdenek, közben valaki botrányt csinál. Jön a rendőrség. Végre megjelenik a vezetőnk. — Hát akkor mehetünk! — mondja udvariasan. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, pályaudvar. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember, beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!.., Most kezdődik a szabadságom! Vonatra ült, Szocsiba utazott. Kipihenten, barnára sülve jött vissza. — Hát akkor mehetünk! — szólt vidáman. Mentünk tovább. Igaz, a munkából kicsit elkéstem, de szerencsére a kutya se vette észre! Fordította: Kiss György Mihály Desztillált víz Lassan megszokja az ember, hogy minden másképpen van, mint korábban. Hiába! Változik a világ, változnak az emberek. A szokásaink, a magatartásunk, a viselkedésünk. így van ez valahogyan a férfiak, nők, közelebbről a fiúk, lányok kapcsolatában is. Lányos mamák, fiús papák — akik még önmaguk is fiatalok — gyakran döbbenten, értelmetlenül, tanácstalanul állnak gyermekük viselkedése láttán. Nem értik őket. — Udvarolsz a lánynak? — faggatom a fiút. A kamasz képe vigyorog, elrántja a vállát: — Mi az, hogy udvarlás? Hülyeség! Járok a csajjal és kész! — Meddig? — Fene tudja! Amíg meg nem unom. — És ha megunod? — Akkor dobom! — Nesze neked egyenjogúság — gondolja a haladó felnőtt, és ránt egyet a vállán. Ki érti ezt? Az udvarlásnak pedig történelme van. így bizony! Méghozzá koronként változó, de úgyszólván az emberiséggel egyidős történelme. A párkeresés, a párválasztás — bocsánat a hasonlatért —, még az állatvilágban is megfigyelhető. A dürgő túzpk, a fácánkakas, a háremhölgyeiért ölni kész szarvas, vagy a madarak magatartásáról, udvarlásáról, tanulmányokat lehetne írni. A hím kecses mozdulatai, dalos trillája, udvarlása, szinte olyan szép, kedves, hogy meghökkenti az embert. —Ezt így is lehet? Egy százéves könyvecske kerül újra meg újra a kezembe: „Bizalmas tanácsok a jó modorról, az udvarlásról úrilányok részére”. Nem mondom, mulatságos egy írásmű. Csupán néhány cím a tartalomjegyzékből: — Az első lépés. Tánc közben. Az első névjegy. Színházban, hangversenyen. Az első csók. A kacagás pszichológiája. Eszembe jut a kamasz, akivel az előbb beszéltem. Most én mondom: — Ez már nem a mi világunk! És most jöjjön a tegnap látott történet: nem egyedi. Ezer számra figyelhetik meg a kedves lányos, fiús papák, mamák. Mindenki! Sajnos, általános valóság nem sértődhet meg senki. — Tankolás a benzinkútnál. Várni kell! Egy lány és egy fiú mennek a járdán, egyszer csak a lány meggondolja magát, a fiú nyakába csimpaszkodik és a villanyoszlopnak szorítja. Csókolóznak. — Istenem! Tavasz van, nyár van. Az egyszál átlátszó ruha alatt kirajzolódó „semmiség” is csak megteszi a magáét. — Odaless! — mutatja a barátom. — Mit irigykedsz? Mi is voltunk fiatalok... — Nézd a fiút! — Jó. Nézem! A fiú hanyatt döntve, fapofával tűri, hogy a lány rágja a száját. — Legalább ölelné át! De nem öleli. Sőt! Nem is érdekli az egész, csak elviseli a szerelmet. Még a rágót sem köpi ki a fogai közül. Tankolunk, gumiabroncsnyomást ellenőriztetünk egy fiatal sráccal. — Mit szól ezekhez? A lány hajt rá a fiúra. Csak ő! Először nem szól, csak letörli az ablakot. — A csajok uram gőzösek, és falják a férfiakat! Néha már én is unom, és felmegy a fejvizem... — De jó, hogy szólt — kapok a fejemhez. Öntsön egy kis desztillált vizet az akkumulátorba! Tudja, meleg a nyár és gyorsan elpárolog... Szalay István ÜNNEPSÉG BOLDOGKO VÁRÁBAN. Boldogkő vára hétszáz éves évfordulója alkalmából egész napos ünnepséget rendeztek Boldogkőn. A vár helyiségeiben és udvarán a miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti anyagából nyílt kiállítás. A Miskolci Szimfonikus Zenekar az ünnepi programban Kovács Zoltán karnagy vezényletével Vécsey Jenő Boldogkő vára című szimfonikus költeményét és Erkel Hunyadi László nyitányát adta elő. Szerepelt a Gönci Vegyeskórus és a Boldogkőváralji férfikar, s felléptek a Miskolci Nemzeti Színház művészei is (MTI fotó — Kozma István felv. — KSJ
