Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-02 / 129. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 2., csütörtök BULGARIA A kultúra negyedik kongresszusa A plovdivi népszínház „Antik színházának” előadása. Jelenet a MÉDEIÁ-ból Szófiában befejeződött a kultúra negyedik kongresz- szusa. A kongresszus munkájában közel 2500 küldött: neves bolgár írók, festők, zeneszerzők, költők, ismert közéleti személyiségek, valamint 500 vendég vett részt mintegy 20 országból közöttük Gabrieli Garzia Marquez kolumbiai, Herves Bean francia, Siegfrid Lenz nyugatnémet író, Roge Samail belga festő, Guido Aristaro olasz filmtörténész és mások. A bolgár kultúra az 1977 óta megrendezett harmadik kongresszusa óta jelentős eredményeket ért el. A nemzeti irodalom és művészet újabb kiváló alkotásokkal gyarapodott. Ezekben az években minden bolgár állampolgárra évente hét újonnan kiadott könyv esik, bővült a könyvtárak állománya, gazdagabb Egy kis éji zene. Kedveltek a szabadtéri hangversenyek lett a színházak, klubok, könyvtárak, kultúrházak, múzeumok és képtárak hálózata. Jelenleg Bulgáriában mintegy 20 ezer műkedvelő együttes működik, amelyekben több mint 600 ezren vesznek részt. Csupán az utóbbi években megkétszereződött a képzőművészeti kiállítások száma. A mozi-, a színház-, opera- és hangversenylátogatás tekintetében, a lakosság számához viszonyítva Bulgária az elsők között áll a világon. A múzeumokban és képtárakban a már hárommillió kiállítási tárgy újabbakkal gyarapodott, amelyek között egyedülálló világi remekművek találhatók. A bolgár alkotók több száz nemzetközi kitüntetést szereztek. Egyedül a harmadik és a negyedik kongresz- szus között eltelt időszak alatt a nemzeti képzőművészet 222 nemzetközi díjat nyert, a zeneművészet 146-ot, a filmművészet 132-t, a műkedvelő művészet 96-ot. A világ több kulturális központjában fogadták érdeklődéssel a bolgár földön előkerült trák leletek és az évezredes bolgár ikonok kiállítását. Bulgária kezdeményezője vagy rendezője nagy nemzetközi rendezvényeknek, amelyek közül említést érdemel a négy nemzetközi írótalálkozó, amelyek a „Földünk reménysége a béke” jelszó jegyében zajlottak le, a nemzetek színháza 1982. szófiai évadja, a realista festészet nemzetközi triennálé- ja, az első építészeti világ- biennálé, a fiatal operaénekesek és balettművészek nemzetközi versenyei és sok más nemzetközi találkozó. Sztaniszlav Nedjalkov SZOVJETUNIÓ — Igen fontos, hogy kortársai tudjunk lenni a nézőinknek — állítja Galina Volcsek, a moszkvai Szovre- mennyik (jelentése: kortárs) Színház főrendezője. Több mint tíz éve áll e népszerű együttes élén, posztján azt az Oleg Jeframovot váltotta föl, aki ekkor került főrendezőként a híres Moszkvai Akadémiai Művész Színház társulatának élére. Ok ketten harminc évvel ezelőtt együtt vettek részt a színház megalakításában, s a fiatal művészek stúdiójából alakult társulat hitvallásának, művészi arculatának megteremtésében. Galina Volcsek dolgozó- szobájában beszélgetünk, a próbák szünetében. Meg kell valljam, ez a vonzó asszony nem hasonlít azokra a hősnőkre, akiket a színpadon, filmen alakított, ellentéte az éles, szigorú, impul- zív, már-már visszataszító figuráknak. — Miért nevezik a színházat éppen Szovremennyik- nek? — Kifejezi művészetünk célját és alapgondolatait — válaszolja Galina Volcsek. — Szeretnénk a társadalmi élet izgalmas és aktuális kérdéseire felelni, kortársai szeretnénk lenni a nézőinknek, mindenekelőtt a fiataloknak. A Szovremennyik Színház minden előadása kísérlet, melyben megpróbálunk együtt gondolkodni a nézőkkel azon, hogyan tud az ember minden helyzetben ember maradni. — Milyen elvek vezérlik a darabok kiválasztásában? — Színházunk repertoárja sajátos belső törvény szerint épül fel: olyan darabokat viszünk színre, melyek időszerű, fontos, sokakat érdeklő problémákat dolgoznak fel. A megalakuláskor elsőként Viktor Rozov Örökké élők című darabját mutattuk be. Mindmáig ezzel nyitunk minden évadot, így a most zárulót is. Ez törvényszerű, hiszen a darab a becsületről, a kötelességről, a jóról, az igazságról, a hűségről és a hitről szól. Mindezek ma is igen aktuális kérdések. Szerzőink között tudhatjuk egyébként Konsztantyin Szi- monovot, Borisz Vasziljevet, Alekszandr Vampilovot, Mihail Roscsint, Alekszandr Gelmant és Mihail Satrovot. Vannak olyan drámaírók is, akik a mi színpadunkon kezdték működésüket, s az új nemzedékben is keressük a saját gárdánkat. A közelmúltban volt egy fiatal szibériai szerző, Vlagyimir Gurkin első darabjának, a Szerelem és a galamboknak a bemutatója. Most készülünk Alekszandr Galin Keleti tribünjének premierjére. — Miért fordul oly gyakran a klasszikusokhoz is a magát kortársnak nevező színház? — Klasszikusok nélkül egyetlen modern színház sem élhet meg. A klasszikus színház iskola és egyfajta táptalaj, amelyen tanul és nevelődik rendező, drámaíró és színész egyaránt. Egyszerűen vannak olyan lelki értékek, melyeket csak az elődöktől tudunk megtanulni. A klasszikus örökségből azokat a darabokat váGalina Volcsek, a Szovremennyik Színház főrendezője, próba közben Viktor Roscsin drámaíróval ' • (Fotó: APN—KSj lógatjuk ki, melyek olyan emberi, erkölcsi, lélektani problémákat feszegetnek, amelyek a mai kor nézőjéhez is közelállnak. Legutóbbi munkám például Csehov Három nővére volt. Csehov nagyon is mai attól, hogy példátlan kifejezőkészséggel tárja elénk az ember lényegét. Színházunk egyik fiatal rendezője, Valerij Fokin éppen Gogol Revizorán dolgozik. Ebben a darabban én is játszom: a városbíró feleségének szerepét. Ha én rendezem a darabot, sohasem játszom benne, nem érzem összeegyeztethetőnek e kétféle feladatot. Vannak, akik megbirkóznak ezzel, én nem vállalkozom rá. — A kollektivitás, az egyetértés a színház alapja, melyre épül a Szovremeny- nyik, és jellemzi társulatát. Mégis, oly sok eltérő színészegyéniségből áll a kollektíva ... — Szemernyi kétségem sincs atekintetben, hogy az egységes, egyetértő kollektívának élesen és szigorúan egyéni személyiségekből kell állnia, nemcsak színészi, hanem emberi dolgaikat illetően is. Ezek, nézetem szerint mindig összefüggnek. A színész, az ember ugyanis egymagában világnézet, önkifejezés, erkölcsi, hazafias álláspont és én hiszem, hogy a mi társulatunk minden tagja ilyen összetett színész, sokoldalú ember. Nekik köszönhető, hogy a néző nem csupán azt tudja meg, hogyan, han^m azt is, mit akart neki mondani a darab, megértheti, a színház- művészet közvetítő eszközeinek révén, mi élteti a közösséget, miért harcol, mit fogad el, mi izgatja. Kortárs kortársaiért egyebet tán nem is tehet... Valerij Szankov NDK Marx-emlékév Marx Károly (1818—1883) születésének 165. és halálának 100. évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság kormánya az 1983-as esztendőt Marx- emlékévvé nyilvánította. Az országban ebből az alkalomból magas szintű nemzetközi találkozókat, tudományos tanácskozásokat, színvonalas kulturális rendezvényeket — könyv- és képzőművészeti kiállításokat —, ünnepségsorozatokat tartanak. Kiemelkedő szerepet játszik az emlékünnepségek megrendezésében Berlin, a főváros és a jelentős iparközpont, Karl-iMarx-Stadt. Nemcsak a két nagyváros lakossága tiszteleg a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus megalapítójának emléke előtt. Salzwedelben, a feleség és harcostárs, Jenny von Westphalen szülőházában Marx-múzeumot nyitottak meg, s ünnepi heteken emlékeznek meg a két évfordulóról. Több város ad otthont a marxi örökség ápolását bizonyító képző- művészeti kiállításoknak. Tovább folytatják a 70 kötetesre tervezett Marx-életmű- sorozat kiadását. LENGYELORSZÁG A realizmus jegyében A lengyel népgazdaság lassan kifelé halad a válságból. Űjjáteremjik a gazdasági struktúrát, számos lépés célozza az életszínvonal fenntartását, és mindennek alapja a szejm által jóváhagyott 1983—1985-ös népgazdasági terv. Fő cél: az ellátás javítása A képviselők a szejm bizottságaiban bíráló elemzésnek vetették alá a kormány által javasolt módszereket, eszközöket és feltételeket a különböző társadalmi rétegek, a választók véleménye alapján. Az eredmény: a kormány első javaslatát — a lehetőségek ismételt elemzésére támaszkodva — lényegesen módosította. összeállította: Gyurkó Géza A végül jóváhagyott hároméves terv fő célja a közélelmezés biztosítása, a lakásépítés meggyorsítása, a piaci ellátottság javítása, és a legalacsonyabb jövedelmű csoportok védelme. Talán azt mondhatná erre valaki, hogy mindez osak „minimális program” — de ne feledjük, hogy a lengyel népgazdaság jelenleg nehéz helyzetben van, kezdetén a felemelkedésnek. A nehéz külső és belső körülményeken nem tud máról holnapra változtatni. Nem „direktíva” A hároméves terv reális és megvalósítható — az egész társadalom megfeszített munkájával, nyugalomban és békében. A képviselők nem titkolják: „A célok megvalósítása érdekében kritikusan kell értékelnünk saját munkánkat. Szigorúan el kell ítélni a könnyelműséget, a részrehajlást és privatizálást. Vissza kell adnunk rangját a teljesítménynek és a szorgalomnak : magasabb fizetéssel kell honorálnunk.” Miben különbözik a hároméves terv az eddigi nép- gazdasági tervektől? A „Rzeczposolita” című újság egyik kommentárja megállapítja, hogy a terv nem „direktíva”, hanem konkrét teendőre ösztönző prognózis. Mutatószámot alig tartalmaz. Jellemző vonása, hogy nagy súlyt helyez az eszközökre, s teljesen nyílt, ami a takarékosságot és az inflációellenességet illeti. A terv sorsa tehát lényeges mértékben függ a munkahelyeken a kezdeményezéstől, attól, milyen mértékben sikerült megszabadulni a rutintól az üzemekben és a vállalatoknál éppúgy, mint a központi és a területi adminisztrációban. A lengyel tervgazdaság történetében a terv végső sikere még sohasem függött ennyire a termelékenység növekedésétől, hatékonyságától. A lengyel gazdaságban rejlő valameny- nyi potenciális lehetőséget fel kell szabadítani. Közös érdek Most Lengyelország kedvezőbb helyzetből rajtol, mint amilyenben egy éve volt. Már több hónapja előnyös tendencia érvényesül az iparban és a külkereskedelemben. Lengyelország népes, tapasztalt, jól képzett .szakembergárdával rendelkezik, és korszerű, eddig nem teljes mértékben kihasznált termelőereje van. A terv stabilitását és realitását erősíti az együttműködés a Szovjetunióval és a KGST-országokkal. A Szovjetuniónak köszönhető, hogy a lengyel népgazdaságnak sikerült elhárítania számos nyersanyagellátási és műszaki nehézséget, megállítania a termelés csökkenését. Tisztában vagyunk azzal, hogy Lengyelországnak és a szocialista közösségnek egyaránt érdeke, hogy a lengyel gazdasági élet lábra- álljon: a magunk részéről ennek érdekében mindent megteszünk. Varsó, 1983. május Leszek Wyrwicz CSEHSZLOVÁKIA Prága: a türelmesek városa Általános panasz, hogy az életstílus felgyorsulásával kiveszőben van a türelem, az egymás iránti figyelmesség. Prágában azonban kellemes meglepetések érik az embert. A csehszlovák fővárosban ismeretlen a tülekedés. Helyi szokás, hogy az önkiszolgáló üzletekben alig néhány vevő válogat, a többiek zokszó nélkül várakoznak a bolt előtt. A sorbanállók még véletlenül sem tipornak egymás sarkára. Érdemes. — gondolják — öt-tíz percig várakozni, mert így mindenki kényelmesen kiválasztja a keresett holmit anélkül, hogy lépten-nyomon a másik vásárlóba ütközne a polcok között. Az egymás iránti türelem és a belátás mindenütt feltűnő: az üzletekben, a közlekedésben, a mozik, színházak ruhatárában. A legapróbbak is nyikkanás nélkül várakoznak a bolt előtt hagyott babakocsikban. Az elárusítók még a legkisebb vásárlást is udvariasan megköszönik, s véletlenül sem fordul elő, hogy a vevő távozásakor ne köszönnének. A rossz nyelvek szerint a esetiektől elválaszthatatlan sörfogyasztás lassítja le a prágaiakat, S nincs kizárva, hogy a sörivás hagyományának van valami szerepe abban, hogy Csehország lakóiban mély gyökeret vert a mások iránti őszinte érdeklődés, tisztelet és türelem. A prágai sörözők a középkor óta a társadalmi érintkezés hagyományos fórumai. Ma is furcsán néznek arra, aki üres asztalhoz akar ülni. A csehek ugyanis elsősorban nem enni-inni járnak törzshelyükre. A sörözőben cimboráikkal találkoznak, s minden lehetőséget megragadnak, hogy új barátokat szerezzenek. Az idegen sem ülhet néhány percnél tovább asztaluknál anélkül, hogy be ne vonnák a társalgásba. A hagyományok a XIV. századra nyúlnak vissza, hiszen már akkor is csapoltak saját főzésű, legalább tizenhárom fokos barnasört például a Szent Tamásban, amely ma is a legkedveltebb helyek egyike. Saját serfőzdéje ma már rajta kívül csak a turisták által is jól ismert U Fleku-nak van, de a jobb kocsmákban is nagy gondot fordítanak a pilzeni sör tárolására és kezelésére. A hozzáértők eszerint — no meg a társaság alapján — választják ki törzshelyüket. A vérbeli prágai üveges sört csak végszükség esetén iszik, s a vasárnapi ebédhez is a közeli kocsmából a gyerekkel hozat kancsóban frissen csapolt világost. JUGOSZLÁVIA Szanatórium a tengerparton A horvát tengerparton, Crik- venlcán működik Jugoszlávia egyik legismertebb légzőszervi és reuma gyógyintézete, a Tha- lassotherapia szanatórium. Az intézetet a század elején, 1909- ben nyitották meg. Mai formáját 1967-ben nyerte el, amikor a Primorka gyermekallergia kór. házzal egyesült. Sikerrel gyógyítják itt az idült felső légúti — orr, fül, gége — megbetegedéseket, a légzőszerv! és a reumatikus betegségeket. A korszerű villanyterápia és inha- lációs gyógymódok mellett eredményesen alkalmazzák a gyógyfürdőkúrákat is. Nem jelentéktelen gyógyító tényéző a helyi klíma sem, hiszen a tengerpartnak ezen a vidékén évente 2500 a napsütéses órák száma. A szanatórium az utóbbi 15 évben összesen 25 ezer felnőttet és 5 ezer gyermeket fogadott. Sokan érkeznek külföldről is.
