Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. június 15., szerda Összhang a szellemi pallérozódásért Oktatás és közművelődés kapcsolata a gyöngyösi járásban Az utóbbi időben egyre több helyütt vizsgálják, elemzik azt, hogy miként segítik egymás munkáját a közoktatási és a közművelődési intézmények. Érthető, hiszen ezt nemcsak rendelkezések írják elő, hanem a hasonló jellegű feladatkör, a közös cél is indokolja. A gyöngyösi járás ilyen jellegű eredményeiről és gondjairól kértünk összegzést Baranyi Imréné közművelődési felügyelőtől. Tartalmas megállapodások Az összkép — s ez örvendetes — kedvező, épp ezért érdemes ennek részleteméi is elidőzni. — Az érintett partnerek írásbeli együttműködési megállapodásokat kötöttek egymással, s ezekben rögzí tették az összhangteremtés módozatait. Az egyezségeket eleinte esztendőnként fogalmazták újra, utóbb azonban már csak kiegészítik, amennyiben erre szükség van. Országos szinten is egyedülálló az a kezdeményezés, hogy az óvodákban és az általános iskolákban pedagógus közművelődési felelősök tevékenykednek. Az ő dolguk a sokrétű kapcsolattartás, a nevelők meggyőzése, megnyerése a népművelés számára. Ennék is köszönhető az, hogy előbbre léptünk. Javultak, a tárgyi feltételek és a személyi adottságok. Több lett a szakképzett népművelő, 'bár e téren még akad tennivaló, törlesztendő adósság. Az is jó, hogy az óvónők, a tanítók, a tanárok készségesen vezetnek szakköröket, örömmel tartanak ismeretterjesztő előadásokat. A közművelődési intézmények által működtetett kisközösségek vezetőinek több mint hetven százaléka pedagógus. A legjobban egymásra találtak az egy községben lévő könyvtárak és művelődési otthonok. Túlzás nélkül fogalmazhatunk ügy, hogy a gyümölcsöző kapcsolatok egyaránt szolgálják mindkét fel javát és a lakosság érdekét. Bevált formák Íme a bizonyító erejű adalékok, egy csokorba fűzve. — A nevelők ott vannak a társadalmi vezetőségekben, szervezik a tanulókat, a szülőket, a különböző kulturális rendezvényekre, esetenként, műsort állítanak össze a társadalmi ünnepekre, segítik a felnőttoktatást, s attól sem húzódoznak, hogy helyiségeket adjanak a különböző produkcióknak. Természetesen nem marad el a viszonzás, az ellenszolgáltatás sem. A népművelők író-olvasó találkozókat ajánlanak a diákoknak, a bibliotékák nyitva állnak az óvodások, a kisdobosok, az úttörők előtt, s itt — többek között — könyvtárhasználati órákat is tarthatnak számukra, az ifjúság részére öntevékeny művészeti csoportokat hirdetnek, illetve indítanak, gyermekszín- házi bemutatókat kínálnak fel, tanfolyamokat propagálnak, felkarolják a zeneoktatást, olvasópályázatokat írnak ki a gyerekeknek. Emellett a kultúrotthonok nagytermeit tornaórák számára is kinyitják. S ha már itt tartunk, hadd említsek néhány jó példát a gyakorlati munkából. A szülői munkaközö6ségvezetői klubok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, különösképp dicséretes mozgósító erejük, közönségszervező készségük. A totyogó klubok is rendkívül népszerűek, ez érthető, ugyanis gyarapítják a kismamák nevelési ismereteit, szórakozást nyújtanak számukra, ráadásul az óvódéra való előkészítést is segítik. A kör ezzel még nem zárult, hiszen sikeresen dolgozik a detki, a gyöngyös- tarjáni komplex közművelődési intézmény, illetve általános művelődési központ is, Mindenütt törődnek — ez is az együttműködés gyakorlatából fakad — azzal, hogy az iskolások téli és nyári szünidejére bőséges, gazdag programajánlatot állítsanak össze, nem feledkeznek meg a múzeumokkal való sokrétű kapcsolattartásról sem. Mindez elismerésre méltó, ám a jövőben ennél is többre törekednek, méghozzá úgy, hogy alapoznak a meglévő lehetőségekre, s azokat igyekeznek továbbfejleszteni. A lehetőségekre alapozva \ • ■ ' ;■ — Feltétlenül növelni kell a szakképzettség számát, s ennek érdekében meg is teszünk minden tőlünk telhetőt. Ugyanez vonatkozik a tárgyi adottságok fokozatos javítására is. Az iskola és a közművelődési könyvtárak integrálását folytatni óhajtjuk, mivel ez a járható út, ez az ifjúság érdeke. A járási pártbizottság iránymutatása révén néhány községben megvizsgáljuk azt, hogy lehet-e, érdemes-e általános művelődési központokat létesíteni. Színvonalasabbá tehető a művelődési otthonok és a bibliotékák által fenntartott kiscsoportok tevékenysége, különösképp, ha kiemelt feladatnak tekintjük az ehhez szükséges anyagi háttér biztosítását. Szorgalmazzuk — ez is jó módszer — a közös fenntartás bővítését, hiszen ez a megoldás is motorja lehet az előbbrelépésnek. Kollégáimmal együtt remélem, hogy elképzeléseinket — lépesről lépésre haladva — valóra váltjuk, annál is Inkább, mert a már meglévő összhang fokozása feltétlenül sikeresebb szellemi pallérozó- dást szül. Pécsi István A nyári hónapokban Folklór a Park-Szállóban Június 17-től kezdődik a Megyei Művelődési Központ és az egri Park-szálló rendezésében az a folklórsorozat, amely a szálló teraszán szórakoztatja a vacsorázó vendégeket. Júniusban előbb a felsőtárkámyi népi együttes lép pódiumra, majd 24-én az Egri Csillagok Mgtsz, népdalkórusa és a Kaloda együttes következik. Július valamennyi péntekén várja az érdeklődőket program: 1-én a kerecsendiek, 8-án a gyöngyösi Vidróczki együttes tagijai, 15-én újra a Kaloda zeneitar muzsikusai, 22-én az Egri Néptánc- együttes képviselői és 29-én az ecsédiek lépnek fel. Augusztusban még három alkalommal várja a vendégeket effajta látványosság. A produkciók mindig fél 9-kor kezdődnek. A legjobb brigádoknak: Nyáresti szerenád Hatvanban A galéria június 17-én, pénteken este fél 9 árakor nagyszabású könnyűzenei estet rendez a szakmunkás- képzőben éspedig a helyi és városkörnyéki üzemek, intézmények legjobb szocialista brigádjai által kért műsorral. A nyár es ti szerenád című programban így Erkel, Puccini, Strauss, Lehár, Kálmán Imre legismertebb melódiái csendülnek majd fel, és tolmácsolásukra a Fővárosi Operett- színház, az Operaház olyan jelesei vállalkoztak, mint Ágay Karola kiváló művész, Tamay Gyula, Turpinszky Béla Liszt-díjas és Zsadon Andrea az Operettszínház primadonnája. Az estet a budapesti Vasas Szimfonikus Zenekar közreműködése teszi teljessé, Vass Lajos Liszt-díjas karnaggyal az élen. Műsorvezető Orosz András lesz. Nógrádi Gábor: Az áramütés n/i. Ügy bizony, pofon kellett volna vágni! Amint kimondta, azonnal. Egy kölyök, az apjának, hogy képmutató! Merte volna ő ezt tizenhat évesen! Ez meg ... A medvemozgású férfi testétől kissé eltávolítva óvatos ujjtartással úgy emelte fel a cigarettát, ahogy némely nők szokták. Egy szemtelen prosti meg is kérdezte a kihallgatásán, hogy vajon nem langyos-e a százados elvtárs? Merthogy úgy tartja a cigarettát. A százados később arra gondolt, hogy talán az anyja mozdulatait utánozza, azért van ez így. Az anyja sokat dohányzott, mint afféle egyedül élő ideges asszony. Kissé szétvetett lábakkal állt a villanyszerelő holtteste mellett, ujjai között a cigarettával; nézte a halott arcát. Méghogy ő képmutató! Mikor éppen az a baj, hogy folyton jár a szája. Persze a gyerek nem erre gondolt, ö történelmi léptékben gondolkodik. Mert ő megteheti. Hogy számon kérje az apjától, ami történt. Ekkor meg ekkor. Na, jól nézünk ki, Domokos! — Elvihetik, százados elvtárs? A cingár Kányái a hulla- szállítókra bökött, akik szürkéskék köpenyükben álltak a szobaajtónál, mozdulatlanul és szótlanul tisztelve a felsőbbség jelenlétét. — Mi van? — kérdezte. — Persze, vigyék! A hülye villanyszerelője! Nem vette észre, hogy bedugva hagyta az éjjeli lámpát, amikor szerelni kezdett. Hát szakember az ilyen? Kontárok. Most itt hagyott egy özvegyet, meg egy árvát. A gyerek szája szélén már megszáradt a reggeli lekvár. Bugyiban, mezítláb ült a sarokban, mióta a rendőrök megérkeztek. Négy éves lehetett. Egy sárga színű műanyag-indiánnal játszott csendben, és csak néha nézett fel kissé bamba szemeivel az idegenekre. Amikor a százados kiadta az utasítást, a zokogó asz- szony térdre vetette magát a férje holtteste mellett. Előrehajolt, fejét a férfi álla alá tette, miközben a karjával átölelte a felső testét, és ujjait karomszerűen meggörbítve belekapaszkodott a vállába. Kányái a századosra nézett. Na, most nézzen oda főnök! Hogy megjátssza maJóba Éva illusztrációja. gát!! Csak nem hiszi el neki? A tohonya férfi legyintett. Hülye ez a Kányái! Mindig túlzásba viszi a gyanúsítga- tásokat. Ha ez a nő így el tudná játszani a gyászoló asszony szerepét, miután megölte a férjét, akkor ő lehetne Klytaimnésztra az Elektrából, Eh! Mégiscsak jó volt valamire a gimnáziumi érettségi. Kányái a rendőrorvos segítségével félrehúzta az asz- szonyt, a két hullaszállító pedig elhelyezte a villany- szerelőt a hordágyon. Nem lehetett nehéz. Nyeszlett figura volt abból a madárfejű, hirtelen haragú fajtából, amelyik néhány pohár ital után le tudná igázni a világot, ha hagynák. Amikor a hullaszállítók felemelték a hordágyat, a kiskölyök a sarokban sírni kezdett, a hangját visszavisszafojtva, mint akire ráijesztettek. A százados ránézett, ez már aztán igazán nem az ő területe, és kiment a szobából. Kányái az előszobában toporgott. — Százados elvtárs! Legalább a szomszédokat hallgassa meg! (Folytatjuk) HELYREÁLLÍTJÁK A DlSZKUTAT. A városukat sze. rető emberek fáradozása és társadalmi munkája nyomán újabb szép látványossággal gazdagodik Esztergom. A Bazilika alatt az úgynevezett Sötét Kapunál állítják fel a süt tő i kemény mészkőből faragott díszkutat, amelyet a Giacinto család egyik Itáliából származó őse készített (Fotó: MTI — Jusztin Tibor felv. — KSj I Jutalmazások évadján Közeledik a tanév vége, a diákok hamarosan bizonyítvánnyal térnek haza az iskolából. Hány szülő töri most a fejét, hogy mivel jutalmazza meg a gyerek teljesítményét? Űjabban az ajándékozási szokások skálája szinte napról napra szélesedik, a családok anyagi helyzetétől vagy hóbortjától függően. Van, aki beéri néhány forintos könyvvel, játékkal, ruhadarabbal, esetleg kerékpárral, mások nem adják alább a több ezer forintos ajándéknál. Magnó, ékszer, külföldi társasutazás, ezek ma a slágerek. Bármennyire hihetetlen, néhol még ez sem elég: az agyon- istápolt ifjú sikeres érettségijének prémiuma motorkerékpár vagy autó. örüljünk vagy mérgelődjünk az új szokások láttán? Annak, hogy a kisebb jövedelmű családokban is futja ajándékra, csak örülhetünk, de az elvtelen, nagyzoló elismerésnek semmiképpen sem. A súlyos ezrekbe kerülő jutalmakkal szemben az a fő kifogás, hogy nem állnak arányban a teljesítménnyel, ezért aztán előbb-utóbb a fiatal személyiségének eltorzulásához vezetnek. A jutalmazás a hasznos társadalmi tevékenység — így a tanulás — elismerésének eszköze, amely erkölcsi és anyagi értékelés formájában egyaránt kifejeződhet. Nem árt hangsúlyozni, hogy csak hosszabb ideig tanúsított jó magatartásért, szorgalmas tanulásért, a közösségért, például a családért végzett odaadó munkáért szabad jutalomban részesíteni a gyerekeket. Aki minden jó iskolai osztályzatért vagy apró-cseprő otthoni szolgálatért jutalmat tűz ki, netán rendszeresen „fizet” a gyerekének, az tulajdonképpen a puszta kötelességteljesítésért nyújt ellenszolgáltatást. Azért nagy hiba ez, mert a jutalmazás a helyes cselekvés hajtóereje, és ha nem így alkalmazzuk, akkor a tevékenység céljává válik, s ennek káros következményei lehetnek a fiatal jellemének alakulásában: önző, számító, követelődző, állandóan elégedetlen, közösségellenes ember válhat belőle. Olyan felnőtt, akinek majd a munka nem szerez örömöt, és a kötelesség teljesítése nem nyújt erkölcsi kielégülést. Mindennapos panasz, hogy mostanában nincs olyan ösztönző hatása a jutalmazásnak — sem otthon, sem az iskolában —, mint két-há- rom évtizeddel korábban volt; hasonlóképpen a büntetésnek is elernyedt a visz- szatartó ereje. Nos, a hanyatlás azért is következhetett be, mert sokan rá se hederítenek a nevelés néhány sarkalatos igazságára. Aki például ma szigorról beszél a nevelésben, az gyakran egyedül marad a véleményével, lehurrogják, ezért aztán a büntetés szó már- már tabutémának számít a közvélemény jelentős részében. Egyfajta liberalizmus veszélye kísért napjainkban. Nem kevesen vélekednek úgy, főleg felületes, át nem gondolt lélektani dolgozatok elolvasása után, hogy a bün_ tetés igen kivételes nevelési módszer, és nem is egyeztethető össze a szocialista pedagógia humanista álláspontjával. Az a jó szülő, a jó pedagógus — hangoztatják —, aki a büntetést nem tartja egyenrangú módszernek a jutalmazással, ezért el is kerüli, ha csak lehet. Pedig hát a büntetés és a jutalmazás a pedagógia és a lélektan igazi búvárai szerint közös forrásból származik, éppen ezért a büntetés nemcsak megengedhető, hanem, ha szükséges, akkor alkalmazandó is. Így vélekedett erről Makarenko, pedig ő a büntetést korántsem tartotta áldásnak, de félreérthetetlenül hangsúlyozta, hogy sem szülőnek, sem pedagógusnak nem áll jogában nem büntetni ott, ahol erre szükség van. Ha a büntetés nevelő célzatú, ha a rend helyreállítását, a személyiség görbületeinek kiegyenesítését veszi célba, akkor bizony egyetérthetünk vele. Természetesen nem lehet megalázó, vagy megtorló lépés, a testi fenyítés pedig semmilyen körülmények között sem fordulhat elő. Családra és iskolára egyaránt vonatkozó tétele a pedagógiának, hogy a nevelési sikerek apró kövekből épülnek fel. A gyerekekkel nemcsak az ünnepnapokon, egész éven át kell törődni, következetesen, nagy türelemmel és szeretettel bánni velük. Értelmes, szép célokat kell eléjük kitűzni, nem prémiumot. Mert a gyermeknevelés nem egyszerű üzleti akció, amikor is — mondjuk — a pénzért árucikket adnak cserébe. P. Kovács Imre
