Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 14., kedd Nyugdíjas évek — alkotó évek? Általában a 40—50 közöt SZÁZHUSZONÖT ÉVE SZÜLETETT Dankó Pista, a nótakirály ti éveiket tartják az emberek az alkotás időszakának, amelyben beérnek azok a teljesítmények, amelyekre az ifjúkoriban előkészültek, ötven éven túl már á hanyatlás kezdődik — mondogatják, s rettegve gondolnak arra az időre, amikor napról napra tapasztalniuk kell gondolkodásuk elsivárodását, tettvágyuk csökkenését, alkotókedvük kimerülését. S még egy félelem: aki képtelen volt létrehozni élete nagy művét az alkotó-időszakban, az élet derekán, örökre elveszítette a lehetőséget, hogy beteljesítse álmait. Igazuk van-e vajon a pesszimistáknak, azoknak, akik az idős kort amolyan felesleges ráadásnak tekintik, amelyben csak tengődik az értelem? Természetesen vannak olyan hivatások, amelyek bizonyos életkorhoz kötötték. A sportolók, a táncosok nyilván ifjúkoruk fizikai erőnlétének birtokában képesek elérni legkiválóbb teljesítményeiket. Általában azonban ez nincs így. A muzsikusok közül például Verdi a nyolcvanas éveit taposta, amikor megkomponálta a Falstaffot. A halhatatlan írók közül Goethe haláláig — amely bizony igen késő korban következett be — töretlenül alkotott, s Victor Hugo is apadhatatlan szenvedéllyel dolgozott még nyolcvanéves korában is. És megemlíthetnénk még az aggkorú alkotók egész sorát, Humboldtot, Lamarcot, s nem utolsósorban Michelangelót, akit közel kilencven éves korában, munkája mellől szólított el a halál. De vajon mindenkire érvényes az, ami a zsenikre? Hiszen a felsoroltak mindegyike lángelme volt. Köny- nyű volt nékik — mondhatná bárki. De ha nem engedjük, hogy a fiatalság múlása, az öregség közeled te megtörje a lendületünket, hogy a csalódások, betegségek, rossz szokások a kedvünket szegjék, a későbbi évek is nyitva állnak az alkotásra. Természetesen ez elsősorban azokra érvényes, akik ifjúkorukban is kezdeményezők voltak, akik nem rutinból, kötelességből, muszájból végezték munkájukat, hanem az új létrehozásának öröme vezette munkálkodásukat. Aki hozzászokott ahhoz, hogy munkája révén jobbat, újabbat alkosson, gyakorlatilag nem is tud leszokni az alkotásról. Napjainkban, amikor a nehéz gazdasági viszonyok rákény- szerítették az embereket, hogy mozgósítsák kezdeményező készségüket, alkotó erejüket, napvilágra kerülhet minden rejtett tehetség, régóta, titkon ápolt készség, képesség. Emlékezzünk csak a televízió ötletmeccs című műsorára, vagy 'bármely más hasonló gazdaságpolitikai műsorra, milyen hévvel, fiatalos lendülettel, micsoda nagyszerű új eszmékkel és találmányokkal felkészülve állottak ki a nyugdíjaskorban olykor ugyancsak benralévő emberek. Ezek az emberek nem rettennek visz- sza az erőfeszítésektől, a lemondásoktól, ami nélkül alkotás nem létezik. Sokan azt hiszik, csak a fiatalokban érezhetik, hogy testi, szellemi és erkölcsi erejük végtelen. Fiatalon igen gyakran gondolunk arra, hogy sokoldalúak vagyunk, miközben csupán egy vagy két dologgal foglalkozunk igazán. Miért lenne ez másképpen a későbbi életkorokban? Miért fájlaljuk most, ha le kell mondanunk valamiről, vagy erőfeszítéseket kell tennünk, holott hajdan boldogsággal töltött el bennünket, ha cél jaink elérése érdekében képesek voltunk mindezekre? Megöregedni természetesen nem jó dolog. De tudnunk kell, hogy az ember életében a késői éveknek is megvan a magúk létjogosultsága, amelyek éppen úgy tartalmaznak célokat, vágyakat, eredményeket, ^megvalósulásokat, és természetesen csalódásokat is, mint minden más életkor. Flamm Zsuzsa A nagyon kedves és ana- gyan népszerű emberek válnak úgy közismertté, hogy utónevüket kedveskedően becéző formában mondjuk, írjuk. Manapság az arra érdemes sportolók egyike-má- si'ka vívja ki magának azt a tisztességet, hogy Tibor helyett csakis Tibinek, Károly helyett csakis Karesz- nak titulálja öreg és fiatal. Régebben a zenészek — egészen pontosan a népszórakoztató cigányzenészek — lubickoltak így a népszerűségben, s zendítettek rá egy- egy nótára, amikor a vendég elkurjantotta magát: Lala, Gyulus, Őszi stb., ide a fülembe azt, hogy... Cigány származású muzsikusaink koronázatlan királya, a most százhuszonöt éve született és immár nyolcvan esztendeje halott Dankó Pista is így, Pistaként vonult be nemcsak zene-, de bátran mondhatjuk egész művelődéstörténetünkbe is. Most százhuszonöt éve, 1858. június 13-án látta meg a napvilágot a Szeged környéki Szatymazon. A későbbi nótaszerző alig tizenöt évesen már prímási rangban állt saját bandája élén Szatymazon. Hogy mily tűzzel és érzéssel kezelhette a vonót, arra abból következtethetünk, hogy hamarosan bekerült Szegedre, ott is a híres-neves Kass kávéházba. Ebben a tükrös, füstös, márványasztalos iddogáló- és társalkodóteremben csinálta meg a szerencséjét: itt lett a kottát nem ismerő cigánylegényből Dankó Pista, a nótakirály. Akkoriban a Kassban gyűltek össze délutánonként, esténként a Szegedi Napló munkatársai, akik előbb fölfigyeltek a sötét bőrű muzsikus szépséges játékára, majd pedig nótaszövegeket kezdtek írni neki. Mindenekelőtt Pósa Lajos költötte tucatszám e verseket, de segített jól csengő rímeket keresni Gárdonyi Géza, sőt alkalmasint Mikszáth Kálmán is. Az igazi nagy komponistasiker nem is maradt el. Amikor az Űj Idők 1895-ben dalpályázatot hirdetett, annak első díját — s azzal együtt a tekintélyes összegnek számító háromszáz koronát — Dankó Pista nyerte el, mégpedig a Zúg a szélvész, háborog a Balaton című szerzeményével. Még egy rövidke év, és a hajdani kis szatymazi A férfi nemzőképessége egészen idős korig megmarad. A Max Planck-társaság Münchenben közzétett jelentése szerint a férfiaknál nincs változó kor. Általános nézet szerint a férfiak — a nőkhöz hasonlóan — 40—60 éves koruk között biológiailag változó koron mennek keresztül, mely impotenciához is vezethet. A tanulmányok során 23, 60—89 év közötti nagypapát választottak ki — nagypapát azért, mert ők egyszer már bizonyára nemzőképesek voltak —, és összehasonlították őket 20, 24—33 év közötti apával. Kiderült, hogy az ondómennyiség mindkét korcsoportban megközelítőleg ugyanannyi: mindannyiszor valamivel több mint három milliméter volt. A spermiumok száma az idősebbeknél körülbelül 120 millió volt milliméterenként, ezzel szemben a fiataloknál milliméterenként csak 78 millió. A spermiumok mozgékonysága, amely döntő a női hüvelyben való előrehaladásuk prímást Budapest közönsége ünnepli. 1896-ban szerződtették, és attól kezdve a Duna partján zengeti el a zömükben a Tisza mellett komponált dalokat. Eltörött a hegedűm, vagy a Most van a nap lemenőben, a Nem jó, nem jó minden este a fonóba eljárni kezdetűeket. Az 1800-as évek legvégén, az 1900-as évek legelején már az egész ország Dankó- nótákat zeng. Az ő melódiáit dalolja Blaha Lujza ugyanúgy, mint a falusi kocsmák kapatos népe. Közben pedig a színházak cirádás falai közés is bekerül, hiszen sorra írja — azaz, hogy mások tolla alá diktálja — A zsöllérleány, a Szegény Laci, A leányasz- szony, a Rebeka, a Gyimesi vadvirág, A halász szeretője című daljátékainak zenéjét. Mindemellett népszínművekhez is komponál betétdalokat, például a Cigányszerelemhez 1898-ban. Boldog embernek vélhették hát ezt a zenei sikert sikerre halmozó cigánypríszempontjából, az idősebb férfiaknál kissé csökkent. ' Megvizsgálták azt a kérdést is, hogy a két csoport spermái mennyire képesek egy pete megtermékenyítésére. Egy teszt során nőstényhörcsög petéit termékenyítették emberi spermiumokkal. A hörcsögpeték azért voltak különösen alkalmasak, mert ezek sejtfalát enzimek segítségével viszonylag könnyen föl lehet oldani a pete károsítása nélkül. A spermiumokkal megtermékenyített hörcsögsejtek aránya mind a fiatal, mind az öreg férfiaknál 54 százalék volt. Ezzel bebizonyosodott — írja a jelentés, hogy az idősödő férfi nemzőképessége teljes mértékben megmarad, mégpedig egészen magas korig. Az egészséges idős férfiak szexuális tevékenysége még meglepően nagy volt. A társaság jelentése szerint kilenc nagypapa legalább hetente egyszer, tízhavonta egyszer, mást, mégsem volt az. Kedvét egyrészt az búsította, hogy származása miatt csak csudálta, de maga közé be nem fogadta a polgári nép. Apósa, Joó Ferenc, az ismert szegedi arcképfestő — Móra Ferenctől tudjuk ezt — egyenesen, a halálba itta magát azért, mert lánya nőül ment Dankóhoz. Másrészt pedig tüdőbetegsége aggasztotta, gyógyítása végett még San Remóba is el vonatozott. Sajnos hiába, mert az ottani levegő sem segített a baján, s 1903 március 29-én elhalálozott. Alig negyvenöt évet élt. Négyszáz dala maradt fenn. S e négyszáz dalnak köszönhetően kiteljesedett egy olyan Dankó-legenda, amelyhez hasonló kevés muzsikust övez. Szeged városától 1910-ben síremléket, 1912-ben pedig szobrot kapott. Ez a közismert Dankó- szobor — Margó Ede melankolikus szépségű alkotása — a lehető legméltóbb helyre, a Kass (később Hungária) szálló elé került. és csak négy ritkábban mint négyhetente egyszer élt nemi életet. A fiatal apák hetente két-három alkalommal folytattak nemi érintkezést. A hipofízis, az agyalapi mirigy, mely a férfi nemi hormont termeli, az egész életen át teljesen változatlanul működik. A tudósok bebizonyíthatták, hogy azok a központi szervek, melyek a szexuális tevékenységben együttműködnek (a hipofízis és a herék), egész idős korig ugyanolyan épek maradnak. A tudósok szerint a „nemi élet idős korban” téma teljesen igazságtalanul vált tabuvá. A tudósok szerint, ha ezeket az eredményeket egy férfiak által szedhető fogamzásgátló kifejlesztésénél alkalmazzák, fokozott mértékben kellene számolni a tabletta mellékhatásaival, mert a férfiaknak gyakorlatilag életük végéig kellene az antibébi-tablettát szedniük. (Der Tagesspiegel) H eti umor ét elején — Vádlott, segített a feleségének a háztartásban? — Igen! — Például miben? — Hogy megkíméljem a borosüvegek cipélésétöl, meg az üres üvegek visszaváltásától, naphosszat a kocsmában ültem! ★ — Magának teljesen igaza van, Mr. Brook — mondja a cég igazgatója — de mégsem lenne helyes, ha elbocsátanám Molly Flyden kisasz- szonyt. Az a helyzet, hogy 5 az unokahúgom, és mindenki azt hinné, hogy hivatali beosztásommal visszaélve ki akarok tolni a nővéremmel! ★ — Borzalmas helyen lakom — panaszkodik Müller úr. — Ha időben fizetem a lakbért a háziúrnak, rögtön megjelenik a rendőrség és faggat, hogy honnan vettem a pénzt! 'k — Képzelje, Petersen, remek ötletem támadt, hogyan juthatnánk ki mi, dánok, a gazdasági válságból! —Hogyan? — Minden egykoronás érménkbe két-két lyukat kellene fúrni és darabját két koronáért exportálni, mint kabátgombot! Tévé a zsebben A mikroelektronika ma is olyan „forró téma”, mint ezelőtt volt, ilyen értelemben nyilatkozott legutóbb még a Római Klub is. Egye- Jőre senki sem meri kimondani a döntő szót a tekintetben, vajon ezek a parányok a haladás új lépését jelentik-e, vagy elsőrendű munkahelyrombolókat. Az elmúlt tíz év során mindenesetre sok ipari területre hatoltak be és hozzásegítettek, hogy a gazdaság és a háztartás számos eszköze lett kisebb, praktukusabb és biztonságosabb. A táskarádió ma már magától értetődő. A mai kisrá- diók alig vantagabbak egy jól megtömött levéltárcánál, mégis két hullámsávon működnek. Mekkora kolosszus volt valamikor egy csöves rádió! Ugyanez vonatkozik a magnókra, amelyek hangos notesszé váltak. A Távol-Keleten most sikerült a tv-készüléket is zsebméretre nyirbálni. A Sony japán elektrotechnikai cég közölte, hogy a legközelebbi jövőben egy mini-tévével lép a piacra, amelynek fekete-fehér képernyője mintegy hüvelykujj-köröm nagyságú. Az egész készülék 3,7 centiméter vastag, 7,7 centiméter széles és 20,5 centiméter hosszú. Körülbelül fél kiló lesz a súlya és a japán piacon nem egészen 560 DM-nek megfelelő ösz- szegbe fog kerülni. A hang fülhallgatóval hallható. A szíve egy 16 mm-es katódsugárcső. Míg egyesek „játszadozásnak” minősítik a készüléket, a szórakoztató elektronika más szakértői „forradalomról” beszélnek. Kétségtelen, hogy a Sonynak nem ez a „Fiat TV” elnevezésű mini-készülék az utolsó szava. Ám a „Walkman” elnevezésű, hordozható sztereo kazettás magnetofonnal is, amelyhez fejhallgató tartozik, egyelőre szerényen kezd, míg majd egyszerre megindul a nagy hajrá. Az innovációhoz kell egy bizonyos „klíma”. Mindenesetre ilyen újítása tévé a nadrágzsebben. A szakkereskedelem érdeklődéssel fogadja a ,mini készüléket, mivel tudja, hogy a túltelített szórakoztató elektronikai piacnak mindig újabb impulzusokra van szüksége. Aforizmák Nincs tűrhetetlenebb látvány, mint az ostoba, akinek szerencséje van. (Cicero) ★ A természet hálátlanságnak tartja, ha áldozatai ki akarnak szabadulni szorításából. (Tagore) ★ A történelem már nem a királyok és a csaták története, már a mi történetünk, magunkban hordozzuk. (Milosz) ★ Ha te nem keresel, majd mások találnak. (Oppenheimer, atomfizikus) ★ A nevetés felszabaduló energia. Azokat a dolgokat nevetjük ki, amelyektől szeretnénk megmenekülni. (Raymond Devos) ★ Olyan mélyen hajolt meg a kor előtt, hogy eltört a hátgerince. (Hans Habe) A szép szavak olyanok, mint a zsákutcák — nem visznek sehová. (Wojtek Bartoszewski) ★ Nem szeretek dolgozni két étkezés között. (Krecia P.) ★ A füst az égnek, a hamu a földnek dicsekszik azzal, hogy a tűz testvére. (Tagore) ★ A nevetés a meghiúsult reményekből fakad. (Emmanuel Kant) ★ Bizonyosságot csak a volt valóságban találhatunk. Csak abban, ami a múltban állandósult. Ami a jelent illeti, még mielőtt gondolkodni kezdenénk róla, már nincs. A jövőről pedig jobb nem Is beszélni. (Mrozek) A. L. A férfiaknál nincs változó kor Ifjú zenészek a Dankó-szobor előtt (MTI fotó — KS)
