Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 7., szombat H» Víz, víz, víz. Megannyit beszélünk manapság erről a természeti kincsünkről, mely a tech­nika fejlődésével az élet majd minden terü­letén nélkülözhetetlen már. Ám legalább annyi gondot is okoz manapság, mint örö­met. Évek óta például azzal, hogy egyre ke­vesebb csordogál a forrásokból, összeállítá­sunk a vízzel kapcsolatos tudományos és technikai újdonságokat igyekszik bemutatni, összeállította: Kis Szabó Ervin Harc a belvizek kártétele ellen A tavaszi hóolvadáskor jelentkező esőzés, de olykor a zöldár idején is meggyű­lik a baj a belvízzel. Az év­ről évre megjelenő közlemé­nyek, tapasztalatok arra mu­tatnak, hogy a belvíz kár­tétele nemhogy csökkenne, de emelkedő tendenciát mu­tat. Az is köztudott, hogy ellene eddig nem találtak védelmet. A következőkben szabad legyen hivatkoznom Kovács Antal államtitkárnak az országgyűlésen elhangzott szavaira: „— Az ország területének csaknem fele, 41 ezer négy­zetkilométer, belvízveszélyes. Belvízvédelmi műveink ki­építettsége mellett sok évi átlagban mintegy százezer hektárt borít belvíz, s a ta­laj túlnedvesedése miatt a károsodó terület ennek két- háromszorosa is lehet. Mi­közben az elöntött terület és vízelvezetés ideje csök­kent, a belvízkárok emel­kedtek, a mezőgazdaság ter­melési színvonalával együtt nőtt a területek kárérzé­kenysége. Az Alföld egyes belvízövezeteiben szinte éven­te ismétlődő súlyos gondok vannak. — A belvízgondok közül állandósult és egyre élesebb a települések vízrendszeré­nek elmaradottsága. A tele­pülések csapadékvizének rendezett elvezetésére, saj­nos, eddig igen kevés figye­lem jutott. A belvízkárok kockázatát tovább növelte, hogy víz járta, lefolyástalan területekre is építettek.” Egy morfológus, vagy az Alföld térképével foglalkozó szakember is igazolhatja: a Tisza s mellékfolyóinak sza­bályozása előtt, méginkább a Sárrét vizének a levezetését megelőzően a Tisza, a Körö­sök, a Zagyva, a Tama régi ágai, holt medrei, kanyaru­latai belvizes időben szépen kirajzolódták. Ma már csak egy-egy domb emelkedik ki árvíz idején. Miért? A szabályozás következté­ben a régi medrek, lapályok szárazra kerültek. Művelés alá fogták azokat. A talaj megmunkálásakor az eke, a borona évről évre egyen­gette a felszínt, de ebben se­gített a szél és a víz erózió­ja is. A felszín kisimult. Az egyenetlenségek eltűnésének arányában sokkal kevesebb csapadék is elegendő a bel­víz területi növekedéséhez. Az egyedüli kis költségű megoldásul a következő kí­nálkozna: A régi vízjárato­kat, morotvákat, a természe­tes belvíztárolókat eredeti alakjukban már visszahozni nem lehet. De azt az állapo­tot meg lehetne közelíteni. Ebből a célból igen hasz­nosak a régi morotvákat feltüntető felvételek vagy térképek. A rétegvonalak ma is elárulják a régi folyásvi­szonyokat, morotvatavakat. Mi lenne a teendő? A be­töltött vízfolyásokat, régi ereket, medreket fel kell újítani. Árkoló gépekkel ez ma már könnyen megy. A régi vízfolyások nyomán egy-kettő, esetleg négy mé­ter széles árkokról kell gon­doskodni aszerint, hogy ott a szükséglet milyen. Sőt a na­gyobb régi lapályok helyén mesterséges medence is lé­tesítendő. Ebből a medencé­ből vezetne ki egy lefolyó, esetleg zsilippel ellátva a vízgyűjtő patak vagy folyó felé. Ezen árok egy-két mé­ternél ne legyen mélyebb, nehogy szárazság idején a talajvíz leszivárgását . meg­gyorsítsa. Az így kimélyített medencék halastavakul is szolgálhatnának. Az sem baj, ha a széleiken sás, nád, fűz­fabokor ver tanyát. így va­lamit visszahoznánk a ter­mészetes állapotból anélkül, hogy a veszélyes helyzetet újra felidéznénk. Tovább menve — a medencék szá­razság idején öntöző vizet adnának. Ugyanakkor szabá­lyoznák a talajvíz szintjét is. Új szemléletre van szük­ség. Nem szabadulni kel] a víztől, hanem okosan gaz­dálkodni vele, minél többet tartalékolni belőle. Alföldün. kön csak az a víz a miénk igazában, ami itt lehullik. Az árvíz elleni védekezést eddig főleg mérnöki felada­tul szemlélték. Pedig ez a szaktudomány csak a vég­ső fórum lehet. A Magyar Hírlap 1978. február 9-i közleménye leszűkíti a fel­adatot, hogy az árvizek, bel­vizek elleni védekezés csu­pán az érintett gazdaságok és a vízügyi szakemberek feladata lenne. A vízzel va­ló gazdálkodás szélesebb szemléletet igényel. Az or­szág kétharmada árterület. Árvízvédelmi célokra csak 1978-ra 1,3 milliárd forin­tot irányoztak elő. Negyven milliót csupán a szivattyúkra és a kapcsolatos létesítmé­nyekre. Lehet, hogy ezen elképze­léseket csak a XXI. század fogja megvalósítani, de ezen a területen néhány évtized­del előbbre kell tekintenünk. Meggyőződésem, ha előbb nem, de utóbb ez a kérdés így oldható meg. A buborékok ritmikus harsogással törnek felfelé, s ott, ahol a szikla útjukat állja, összegyülekezve csil­lognak tovább, amíg a gyenge áramlat el nem so­dorja őket A vízhatlan lámpa fénye újabb sötét folyosók zöldes mélységeit tárja a gyakorlott, de szí­ve mélyén minden merülés­kor újra szorongó könnyű­búvár elé. A barlangkutatók mindig is hősies munkát végeztek egy-egy barlang felfedezé­sével, vagy egy-egy alig jár­ható ág bejárásával. Min­den fáradozásukat megaka­dályozhatta azonban egy olyan helyzet, ahol a bar­lang patakjába „beleér” a barlangjárat „plafonja”, út­ját állva a további haladás­nak. A könnyűbúvár-felsze­relés tökéletesedése tette lehetővé, hogy ilyenkor be­kapcsolódtak a kutató mun­kába a búvárok. A víz alatt végzett kuta­tás azonban veszélyes mun­ka. Veszélyes akkor is, ha világosban, nyílt víztükör alatt folyik a merülés, de barlangokban a kockázat megsokszorozódik. Az aláme­rülő kutató eltűnik egy üregben, a társai ezután csak a derekára erősített kö­tél húzódásáról sejthetik, hogy halad-e vagy megállt. Maga a kötél sem ér sokat már 40—50 méter után: egyre jobban surlódik a fa­lakhoz, akadályozva a bú­várt a haladásban, s a rán- gatással adott jelzések egy­re bizonytalanabbul érkez­nek a kötél végére. Brazíliában, a Rio Grande folyamon, Agua Vermelha melletti vízierőművet látjuk légifelvételről. Az erőmű 10 milliárd kilowattot szolgál­tat évente a brazil hálózat­nak. A gigantikus vízierő- mű hat turbinája egyenként 240 000 kW teljesítményű. Az erőiíiű duzzasztógátjának hossza 2500 méter, magas­sága 63 méter. A gátrendszer 6 milliárd m3 víztömeget tart vissza, ennek az óriási víz- mennyiségnek az ereje hajt­ja a turbinákat. A brazíliai Sao Paulo szövetségi állam végezte a beruházásokat, brazil, vala­mint francia nagyipari vál­A jelenkori régészet mo­dern módszereket és eszkö­zöket használ a víz alatti kutatásokban. A víz alatti televízió használatával sok vízben elsüllyedt tárgyat ta­láltak már meg. Sokat segít a szonár nevű berendezés is, amely az ultrahang vissza­verődésén alapszik. Termé­szetesen a víz alatti sztereó fényképező berendezés is nélkülözhetetlen a kutatás­hoz. Könnyűbúvárok is rég­óta dolgoznak már a régé­szet szolgálatában. A víz alatti „ásatást” ma már nagy teljesítmérfyű iszapelszívó berendezés is végzi, amely rögzített sínen halad és négyzetről négyzet­re halad a kiásandó objek­Gyors feljegyzés a látottak­ról (MTI külföldi képszolgálat —KS) lalatok közreműködésével. Sao Paulo állam energia- szükséglete évente 10 száza­lékkal növekszik a mezőgaz­daság és az ipar fejlődése miatt. A dél-amerikai kontinens legjelentősebb állama Brazí­lia, melynek kiterjedése 8 513 844 km2. Nemzeti jöve­delmének jelentősebb része az iparból, kisebb része pe­dig a mezőgazdaságból szár­mazik. Igen jelentős a bá­nyászata, fejlett a vas- és a színesfémkohászata, az acél­gyártás, a vegyipar, a tex­tilipar és a műszálgyártás. Az utóbbi évtizedben nagyot turnon, például egy elsüly- lyedt hajón. Irányítását ter­mészetesen a könnyűbúvár végzi, akinek a biztonságáról is többféle módon gondos­kodnak újabban. Félgömb alakú, négy lábon álló, te­lefonnal felszerelt plexiku- polát horgonyoznak nehéz súlyokkal a fenékhez. A le­vegővel töltött kupola alatt a búváraknak csak mellma. gasságig ér a víz, tehát ki­veheti szájából légzőkészülé­kének csutoráját és nyugod­tan telefonálhat. A fülké­ben tartalék légzőkészüléket is tárolnak és a búvárnak — ha baj van a légzőkészü­lékével — csak odáig kell úsznia, hogy segítsen magán. A kizsilipeléshez használt fűtött, kényelmes nyomás­Könnyűbúvárok kutatják Észak-Morvaország barlang­jait. A barlangkutató visz- szatér felfedező útjáról Mindig szerencse, ha újabb „levegős.” termet fe­deznek fél a kutatók. Ez — ha a víz nem túlságosan mély, s ha netán még szá­raz partja is van — állo­másul szolgálhat a további munkához. De a levegős ter­mek sem vehetők igénybe korlátlanul, mert bár az áramló víz lassan cseréli a levegőt, a kutatók azt ha­mar elhasználják. A legna­gyobb veszélyt az jelenti a vízzel teljesen kitöltött bar­langjáratokban, hogy itt ké­szülékének meghibásodása esetén nem tud a felszínre úszva kiemelkedni, a szabad levegőre felbutoni, mert a feje felett nincs légtér, csak tömör, áthatolhatatlan szik­laboltozat. Ezért sokszor gondosságra, elővigyázatos­ságra van szükség és kifo- gátálán felszerelésre. fejlődött autóipara, élelmi­szeripara, gyógyszeripara. Ennek a fejlődő országnak energiaproblémáiról az euró­pai sajtóban is egyre többet olvashatunk. Brazíliában megélénkültek azok a kísér­letek, amelyek során növé­nyi termékekből próbálnak alkoholt előállítani. Mindez a jövőben talán segít a gépkocsik energiaellátásá­ban. Az országnak azonban jelentős a villamosenergia­igénye. Brazília kiaknázat­lan vízienergiában is gazdag ország. A Rio Grande (1230 km) nem tartozik az ország leghosszabb folyói közé. (KS) csökkentő kamra ugyancsak újdonság. Ez az unalomtól is megkíméli a régész bú­várokat. A szabályozható légnyomású, gömb alakú fül­ke belsejében egyszerre négy búvár tartózkodhat. Bár a kamrát telefonnal és Olvasnivalóval is ellátták, a felszínre jutás hosszú ide­je alatt a búvárok inkább beszélgetnek vagy sakkoz­nak. E fölszerelést először egy tizenhárom évszázaddal ez­előtt elsüllyedt bizánci hajó roncsainak a feltárásakor próbálták ki. A hajó mint­egy 50 tonna terhet szállít­hatott, és legutolsó útján körülbelül 900 amfora — kétfülű cserépkorsó — bor volt a rakománya. Gyógyszerek a tengerből A gyógyászat szempontjá­ból fontos anyagoknak va­lószínűleg egész serege rej­lik az óceánok víztükre alatt. Nyilvánvalóan követ, kezik ez abból, hogy a föl­di élet formáinak 85 száza­léka a tengerekben találha­tó, amelyekben mintegy 500 000 faj tenyészik. Ennek ellenére a farmakológia a legutóbbi időkig alig haszno­sított tengeri eredetű gyógy- anyagokat. Gombák, magasabbrendű algák, valamint gerinctelen állatok szeretjeinek azoknak a tengeri szervezeteknek a jegyzékében, amelyekről már bebizonyosodott, hogy baktérium- és vírusölő ha­tásúak. A klinikai gyakor­latban már olyan tengeri eredetű vegyületeket is használnak, amelyeknek sze­lektív mérgező tulajdonsága­ik vannak. Egy tüskéslábú­ból előállított kivonat pél­dául nagy hatóerejű gombá­sodás elleni szer. Egy vörös­alga aktív anyaga, a kainit- sav kitűnő bélféreghajtó. A tengerekben mintegy 2000 olyan faj él, amelyek fennmaradását ama képessé­gük teszi lehetővé, hogy Az egyik dán orvos maga is napi 30 gramm tőkeh&lmáj- olajat fogyaszt a véralvadá­sos betegség megelőzésére (MTI külföldi képszolgálat — KS) mérgeket állítanak elő. Az együk legerősebb ilyen mé­reg a gömbhalak, sünhalak, naphalak, gőték és egyes dél-amerikai békafajok má­jának és ivarmirigyeinek al­kotóeleme, a tetrodotoxin. Kiterjedten használják az idegélettani kutatásban a sejthártyák nyílásainak el­zárására. Rákos betegség végső stádiumában kis ada­gokban görcsoldó és fájda­lomcsillapító szerként is al­kalmazzák. Helyi érzéstele­nítésre ugyancsak bevált. A nyolckarú polip nyál­mirigyei által kiválasztott anyaggal bénítja meg zsák­mányát. Sikerült ebből az anyagból egy bonyolult szer­kezetű peptidláncot elkülö­níteni, amely kutyáknál ha­tásos vérnyomáscsökkentő­nek bizonyult. Legalább öt- venszer olyan hatékony, mint a korábban e célra használt hisztamin, acetil- kolin vagy bradikinin. Az utóbbi évek megfelelő felfedezése, hogy egy nyu­gat-indiai szarukorállfaj egyes törzseiben viszonylag nagy mennyiségű prosztag- landin található. A prosztag- landinok és a velük rokon trombaxánok szabályozó funkciót töltenek be a létfon­tosságú életfolyamatok egész sorában. Legújabban arról számol­tak be, hogy két dán orvos a már régóta gyógyszerként használt tőkehalmáj-olajról megállapította, hogy csök­kentik a véralvadás zavara­it. Dr. Zétényi Endre Körkörös öntözőrendszer A körben forgó, 1—2 kilométer hosszú csővezetékről történő esőz- tető öntözés nem a legegyszerűbb és leggazdaságosabb módja a vízellátás biztosításának, de sokszor egyedüli lehetőség a csapadék­szegény vidékek mezőgazdasági hasznosításakor. A széles körben (Líbia, Izrael, USA) végzett kísérletek azt mutatják, hogy e tech­nikával még a sivatagok közepén Is lehet Igen intenzív növényter­melést folytatni. Óriás vízi erőmű Brazíliában Víz alatti régészet KÉKES CIPŐ- ÉS TEXTILIPARI férfi segédmunkást, Az Egri Ügyvédi Munkaközösség SZÖVETKEZET takarítónőt. ingatlanközvetítést vállal FELVÉTELRE KERES Egerben, Somogyi B. u. 3., telefon: 10-444. anyagraktárvezetőt, JELENTKEZNI LEHET: Füzesabonyban, könnyű fizikai munkára Gyöngyös, Zöldfa u. 1. sz. alatti Széchenyi u. 44., telefon: 86. női, férfi munkaerőt, központi irodában. Hevesen, Zrínyi u. 2., telefon: 360. __________________________________________________ Barlangkutató könnyűbúvárok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom