Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 105. szám ÁRA: 1983. május 5., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tájékoztató a Központi Bizottság üléséről Napirenden a hatvani pártbizottság jelentése Megyei pártbizottságunk új titkára: Schmidt Rezső Ülést tartott a Heves megyei pártbizottság Tegnap délelőtt tartotta meg Egerben so­ron következő ülését a párt megyei bizottsá­ga. A pártbizottság ülésén részt vett és s vitában felszólalt Ballai László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. A testület — Barta Alajosnak, a megyei párt- bizottság első titkárának előterjesztésében — tájékoztatót hallgatott meg a Központi Bi­zottság 198.3. április 12—13-i üléséről. Meg­vitatta és elfogadta azt a javaslatot, amely a megyei pártbizottság határozatát fogalmazta meg a XII. kongresszus óta végzett munká­ról és a párt megyei feladatairól. A továbbiakban Szokodi Ferenc, a hatvani városi pártbizottság első titkára terjesztette a pártbizottság elé azt a jelentést, amely az MSZMP Politikai Bizottsága 1973. júliusi — a városi pártbizottság helyzetéről, munkájuk fejlesztéséről — határozata végrehajtásának városi tapasztalatairól szólt. A pártbizottság a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután személyi ügyeket tárgyalt a me­gyei pártbizottság. Ennek keretében a végre­hajtó bizottság javaslatára, titkos szavazással tagjai közé választotta Gyurkó Gézát, a Nép­újság főszerkesztőjét. Ugyancsak a végrehajtó bizottság javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága egyetértésé­vel, titkos szavazással Schmidt Rezsőt, az egri városi pártbizottság volt első titkárát — akit a városi pártbizottság munkája elisme­rése mellett felmentett e tisztségéből — a megyei pártbizottság titkárának választotta meg. (A megyei pártbizottság ülése napirendjei­ről lapunk 3. oldalán számolunk be, és ugyan­csak itt mutatjuk be olvasóinknak a pártbi­zottság új titkárát, Schmidt Rezsőt.) Ahol buja volt, megdőlt a vetés — jégkár a gyümölcsösökben, mégis: Biztató a tavaszi határ m'r, > . JCJ .f ?! jf * lJj Mai kép a Mátraalján: milliós tételben készül a kedvelt abasári oltvány Hétköz­napok Igencsak belejöttünk az ünneplésbe. Újságja­inkat olvasgatva, naptár­jainkat lapozgatva olykor már-már arra a következ­tetésre juthatunk, hogy nálunk ünnep ünnepet kö- ; vet, hogy nincs szünet: egyik jön a másik után... Már gyerekfejjel elkezdjük az ünnepléseket, kisisko- j lás, sőt, óvodás korunk­ban, és azután nincs megállás... Hiába, mi már csak ün­neplő nép vagyunk: ilyen évforduló, olyan évfordij- ló, tél-ünnep, tavasz-ün­nep, örömünnep, bá­natünnep és — ter­mészetesen és elsősor­ban — munkaünnep. Má­jus 1. kapcsán ebből még ki sem futottunk egészen, akad még néhány vállala­tunk, intézményünk, ame­lyek az elmúlt években végzett, mint írni szoktuk „kiemelkedően jó, eredmé­nyes gazdálkodásuk ered­ményeként” kiérdemelték felügyeleti szerveik elis_ mérését, s már követ­kezhet is az ünnep. Tévedés ne essék: jogo­san, megérdemelten. Mert az öröm egyetlen felsza­badult, ünneplőruhás, ün­nepi ebédes napja több száz dolgos nap, több ezer dolgos. óra eredménye, rengeteg erőfeszítésé, ren­geteg verítéké, vitatkozá­soké, veszekedéseké, ide­gek harcáé. Szóval, a mindennapi munkáé, a hétköznapoké. Igen, a hétköznapoké, amelyeket most már kez­dünk újra élni, azoké a hétköznapoké, amelyeket most hosszú, nehéz hóna­pokon át — legközelebbi „jeles” ünnepünk, augusz­tus 20. lesz — hétközna­pok követnek. A munka hétköznapjai. És amikor ezt mondjuk, akkor bizony nem is túl nagy gondolattársítással azokra a vállalatokra, üzemekre, szövetkezetek­re is gondolunk, amelyek­nél az elmúlt év és az azt megelőzőek is — enyhén szólva — gyengélkedtek. Tudjuk, igen széles skálá­juk van ezeknek, és sem­miképpen nem kívánjuk egy kalap alá venni a „kiváló” címtől éppen csak egy hajszállal elmaradt szövetkezetét azzal, ame­lyik például minden tá­mogatás és — érdemtelen — bizalom ellenére soro­zatosan veszteségeket pro­dukál, amelyik csak a „szent” szanálásban bíz­hat, a jóságos Állam Bá­csi biztonságos mankói­ban. .. Pedig: sokba kerülnek nekünk ezek a mankók, s mi sem természetesebb, hogy lényegében azok fi­zetik meg, akik erőiket nem kímélve okosan, szór. gdlmasan dolgoztak. En­nek kapcsán azután óha­tatlanul felmerül az em­berekben a kérdés: jogos-é, hogy a jó rövidüljön meg a rossz miatt? Megéri-é drága pénzen évről évre kihúzgálni X vagy Z cég sárba rekedt szekerét? És így tovább. Ki ne tudna újabb kérdéseket. S meglehet, hétköznapiak, netán prózaiak, avagy na­gyon kínosak — jól felfo­gott érdekünkben — fel kell, hogy tegyük ezeket. B. Kun Tibor „Ígéretes és szép a határ” — írtuk egy héttel ezelőtt, hangfogóval örvendezve afe­lett, hogy kívánságunk sze­rint alakult a tavasz. Nos, különösebben nem is cáfolt ránk, jól lehet, a hétvége megyénk egyes részein nem kis riadalmat okozott: nagy vihar, valóságos felhőszaka­dás, itt-ott jéggel „fűszerez­ve" alaposan elpáholta re­ményeinket. A meteorológiai mérések szerint az elmúlt napokban Heves megye általában 10— 15 milliméter csapadékot ka­pott, egyes helyeken pedig több mint 20 millimétert. Azt is jelentette ez egyben, hogy a mezőgazdasági munkákat — különös tekintettel a pa­radicsompalánták kiültetésé­re — szüneteltetni kellett. Szerencsére ez még nem okoz nagy gondot, hiszen a nagy esőzéselvre következő szél fel is szárította a talajt, megyénk déli részein foly­tatni lehetett a palántázást, így emiatt nagyobb károk — remélhetőleg — nem lesz­nek. Kevésbé mondható ez a jég­gel kísért záporokról. Detk, Recsk és Novaj hatórában bizony bele-belekapott a jég a már elvirágzott és most virágzó gyümölcsfákba, a je­lenleg fakadó szőlőkbe és a kiültetett palántákba. A szakemberek túlzottan nagy kártól egyelőre nem tarta­nak, a felmérés minden esetre folyamatban van. Ha­sonlóképpen a gabonatáblá­kon, amelyeken éppen a szemre legszebb, legbujább részeket döntötte meg a vi­haros erejű szél. Ezek „talp- raállására” kevés a remény, más, kevésbé sűrű vetések feléledésében viszont még bízni lehet. összegzésként elmondhat­juk: akik napjainkban a határt járják, egyelőre alig­ha csalódnak. Megyeszerte, északtól délig és kelettől nyugatig, szinte kivétel nél­kül — el ne kiabáljuk — még mindig szép, s változat­lanul ígéretes a határ. Elsők közt kezdte a palántázást a Hevesi Állami Gazdaság (Fotó: Perl Márton) 25 éves a Gépipari Tudományos Egyesület egri Szervezete Az ötletek a termelés javát szolgálták Jubileumi közgyűlés a megyeszékhelyen Kócza Imre megemlékezését tartja Szerdán délután — az eg­ri Technika Házában — tar­totta jubileumi közgyűlését a Gépipari Tudományos Egyesület egri szervezete. Ezen — többek között — megjelent, s az elnökségben helyet foglalt dr. Terplán Zénó, a GTE elnöke, Füzes- sy János, a MTESZ főtitkár­helyettese, dr. Mátay László, a GTE ügyvezető főtitkára, dr. Jenes Pál, az SZiMT tit­kára, dr. Gyula Zoltán> az egri városi tanács vfo-titká- ra, Skultéti János, a GTE gyöngyösi szervezetének elnö­ke, valamint Németh László, a GTE Mátravidéki Fémmű­vek vállalati szervezetének elnöke. A résztvevőket dr. Domán László, a megyei MTESZ- titkár köszöntötte, majd Kócza Imre, az egri GTE szervezet elnöke emlékezett meg az elmúlt 25 esztendő jelentősebb fordulóiról. Utalt arra az ipárosodási folyamat­ra, mely a felszabadulás után bontakozott ki a ko­rábban meglehetősen elma­radott megyeszékhelyen. Ez­zel függött össze a műszaki értelmiségiek számának len­dületes gyarapodása. 1958. július 3-án képviselőik ala­kították meg — 92-en — a GTE egri szervezetét. Akkor három üzemből — az Autó­ipari Forgácsolóból, a Laka- tosárugyárból és a Bervá- ból — toborzódó szakembe­rek fogtak össze az ered­ményes továbbképzés meg­valósítása érdekében. Eleinte szakmai előadáso­kat, bemutatókat tartottak, ezekkel járulva hozzá a tu­dományok fejlődésével lé­pést tartani kívánók szelle­mi gazdagodásához. Később bővült a feladat­kör, s mind sokrétűbbé vált a tevékenység. Az erősödés kétségtelen jele az, hogy egyre több nagy cégtől ver­buválódtak a jelentkezők. 1961-ben az egri gárdából vált ki a siröki, 1963-ban pedig a gyöngyösi szervezet Az alapi>ető elképzelések is örvendetesen módosultak. Ezek a lelkes szakemberek arra vállalkoztak, hogy tár­sadalmi segítségnyújtás esz­közeivel járulnak hozzá a vállalati tervek hiánytalan teljesítéséhez. Emellett a városi párt- és állami szer­vek részére — alkalmanként — informatív jellegű, alapos felméréseket csináltak. Így például megvizsgálták azt, hogy a kiemelt cégeknél mi­ként kezelik az újításokat. Feltérképezték az eszközál­lomány alakulását is, még­hozzá több ipari üzemiben. Az egyes munkabizottsá­gok közvetlen támogatást is nyújtottak azoknak, akik ezt igényelték. Minden esetben lelkiismeretesen tájékozód­tak, s az összkép ismereté­ben megfogalmazták jobbí­tó jellegű javaslataikat is. Választ keresték — egy al­kalommal — arra, hogy a város gyáraiban miként fest az anyagmozgatás. Jelezték a gondokat, s tippeket is ad­tak az orvoslásra. Az összegzéseket, a záró- jelentéseket bármely érdek­lődő fél megkaphatta, eze­ket publikálták is féléven­ként megjelenő sajtóorgánu­mukban, a Műszaki Életben. Egyre népszerűbbek lettek az általuk meghirdetett to­vábbképző tanfolyamok, ezek olykor megyei jellegű­vé is formálódtak. Évente hat-hét ilyet szerveztek. Az egyik a vezetési ismeretek műhelytitkaiból adott ízelí­tőt, a másikat a minőségel­lenőrzők, a meósok haszno­síthatták, akik tanulmányai­kat vizsgával zárták. A sok­rétű munkára utal az is, hogy országos, sőt nemzet­közi szakmai rendezvények gazdái voltak, ök bonyolí­tották le — hogy csak egy esetet említsünk — a kül­földieket is vonzó III. hűtő- gépgyártási kongresszust. Rendszeresen kivették részü­ket a műszaki hetek megyei programjából. Ezután kitüntetéseket, ju­talmakat adtak át. Ezeket dr. Terplán Zénótól vették át azok, akik a legtöbbet tet­tek a szervezeti munka szín- vonalasábbá formálásáért. A GTE legmagasabb ki­tüntetése a Bánki Donát- díj. Ezt Demeter Pálnak, az egri szervezet alelnökének, a Csepel Autó Egri Gyára igazgatójának adományozták. Az Egyesületi Emlékérem birtokosa lett: Debreczeni Tibor alelnök, a VILATI egri gyárának igazgatója, va­lamint Horváth János, az egri GTE-sziervezet MEZÖ- GÉP-szakosztályának titkára. A Fazola Henrik megyei emlékérmet Molnár Imre, egri GTE-titkár kapta. Az egykori zászlóbontók — harmincán — jubileumi jel­vényben részesültek. A hallgatóság egy csoportja (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom