Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 4., szerda Bp. Honvéd vagy Ú. Dózsa? Kupadöntőben a pirosak és a lilák Döntőjéhez érkezett a labdarúgó Magyar Népköz- társasági Kupa. Szerdán a Népstadionban 17 órai kez­dettel küzd meg egymással a nagy sorozatban hat ellen, félen túljutott két együttes, a Bp. Honvéd és az Ű. Dó­zsa. Egyikük útja sem volt si­ma, sőt... az újpestiek hat mérkőzéséből csak egy ért véget a 90 perces mérkő­zésidőn belül, háromszor hosszabbításban, kétszer pe­dig a 2Xl5 perces „ráadás” utáni büntető rúgásokban kerekedtek felül. A Bp. Hon­véd egyszer élte át a hosz- szabbítás, egyszer pedig a 11-es rúgás izgalmait. Ez utóbbi egyedülálló a kupa­történelemben, hiszen a 28. büntető eredményezte a leg­jobb négy közé kerülést a Ferencváros ellenében. A Bp. Honvéd útja a dön­tőig: Vác 2—1 (hosszabbítás), Pénzügyőr 5—0, Debreceni USE 2—1, SZEOL AK 2—0, Ferencváros 2—2 (11-es rú­gások), Csepel 4—0. össze­sen: 6 mérkőzés, 17—4-es gólkülönbség. Az Ű. Dózsa mérkőzései: Dány 6—3, Ráckeve 4—2 (hosszabbítás), Jászberény 3— 1 (hosszabbítás), Olajbányász 2—2 (11-es rúgások), Tata­bánya 2—2 (11-es rúgások), Békéscsaba 6—3 (hosszabbí­tás). összesen: 6 mérkőzés, 23—13-as gólkülönbség. A 11-es rúgások idegtépő perceit nem számolva a Honvéd 600, a Dózsa pedig 690 perc alatt érte el a fi­nálét. A két csapat már talál­kozott MNK-döntőben, éspe­dig 1969. augusztus 20-án, a Népstadionban. Akkor az Ü. Dózsa a vártnál biztosab­ban 3—1 (2—0) arányban le­győzte vetélytársát Dunai II (40. perc), Bene (43. p.) Nagy L. (47. perc), illetve Tussin- ger (83. p.) góljaival. Amatőr teniszezőknek ritkán rendeznek versenyt Egerben. Érthető, hogy az idei első teniszverseny sorsolását izgatottan várta vasárnap a harminckét résztvevő. A jól előkészített pályákon az első megméretés Hegyi Pál győzelmét hozta (bal oldali képünkön), Bölkény László előtt. Ám a küzdelem­től korán búcsút vettek sem mentek azonnal zuhanyozni: a vigaszágon kaptak lehetőséget a bizonyításra. Közöttük Domán Imre diadalmaskodott a döntőben Jenes Tamás felett. A jó hangulatú esemény az Eger SE teniszszakosztályát di­cséri és a közeljövőben újabb alkalmat biztosítanak majd az egri amatőröknek a versenyzésre (Fotó: Szántó György) Amatőr teniszverseny Egerben Jónyer vezényletével Bronzérmes a magyar férfi csapat Tokióban az asztalitenisz világbajnokságon tegnap, a csapatverseny helyosztó mér­kőzéseire került sor. Férfi együttesünk miután az elő­döntőben 5—0 arányban ki­kapott Kínától, a bronzére­mért küzdhetett. Sikerült visszavágni az angoloknak, és megszerezni a harmadik helyet: Magyarország—Ang­lia 5—2. Az egyéni eredmények így alakultak: Kriston—Hilton 2—1 (—17, 9, 8), Molnár— Douglas 2—0 (24, 21), Jónyer —Prean 2—1 (—17, 16, 14), RÖPLABDA Douglas—Kriston 2—0 (17, 11), Jónyer—Hilton 2—0 (13, 14), Prean—Molnár 2—1 (—20, 19, 9X, Jónyer—Doug­las 2—1 (15,—13, 12), Jónyer tehát ismét mindhárom mérkőzését megnyerte, s a! Gergelyt felváltó Molnár iá megállta a helyét Douglas legyőzésével. Női válogatottunk a 9. helyért vívott találkozón 3—0 arányban bizonyult jobbnak a NSZK-nál, de ezzel sem tudta feledtetni csalódást keltő szereplését. r Újra hengereltek Eger SE—Ganz Vili. SK 3—0 (7, 11, 7) NB 11-es női mérkőzés, Buda­pest, Marczibányi tér, 50 néző. V.: Vígh, Kalász. ESE: Seregi, Szakmár, Gaz­dag, Béres, Pálos, Liktor. Cs.: Nagy, Ács. Edző: Bodnár János. Egy újabb — tartalék-játék­rendszer kipróbálása volt az eg­riek célja ezen a mérkőzésen, a bajnokság ötödik helyén álló ellenféllel szemben. Ezt sikere­sen oldották meg, bár eddigi stílusuktól merőben eltért. A második játszma közepétől el­tekintve, ahol pillanatnyi meg­ingás volt látható, végig vendég­fölényben telt el a találkozó. Sok szúrás, gyors akciók jel­lemezték, amelyből a feladók, elsősorban Liktor jó alkalmaz­kodása, osztogatása emelhető ki. Csak röviden... Münchenben befejeződött a jégkorong-világbajnokság. Az utolsó találkozón a Szov­jetunió 8:2 arányban nyert Kanada ellen, s ezzel veret­lenül szerezte meg a világ- bajnoki címet. Csehszlovákia lett az ezüstérmes, a bronz­érem pedig Kanadának ju­tott. * ★ Országos B-kategóriás egyéni karateversenyt ren­deznek május 7-én, szomba­ton, 14 órai kezdettel Eger­ben, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. A rende­zők mintegy 140 résztvevőre számítanak, A verseny al­kalmával mesterek törés- technikai bemutatójára is sor kerül. A szünetben az egri Kolacskovszky ritmikus sportgimnasztikai szakosztá- tályának tagjai tartanak be­mutatót. ★ Egerben a versenyuszodá­ban május 8-án 10 órai kez­dettel rendezik meg a Dobó Kupa országos könnyűbúvár­versenyt, A hagyományos rendezvényt az érdeklődők ingyen tekinthetik meg. ★ Lezárult a nevezés az Ag- ria városismertető versenyre, amit május 8-án, vasárnap Egerben rendeznek meg. összesen 169 csapat,. 338 résztvevő jelezte indulását. A kilencedik alkalommal kiírt verseny ünnepélyes megnyi­tóját 8 órakor a Dobó gim­názium udvarán tartják. ★ Parádsasváron hat csapat részvételével rendezték meg a Május 1. Kupa tekecsapat­versenyt. A dobogós helye­zettek: 1. Pétervásári Áfész 714, 2. Parádi Pedagógus 688, 3. PAKÜSE I. 662 fával. ★ Egri Finommechanika— Miskolci ÉMTE 26—25 (11— 12). NB 11-es férfi kézilabda­mérkőzés. Miskolc. V.: Ka­tona, Tiba. Finommechani­ka: ACZÉL — MADARÁSZ 5, Terenyei 5. LAKATOS 6, Sajóvölgyi 1, Bóta 3, VA- LYON 6. Csere: Kékesi, Scheili. Edző: Brandstädter Gábor. Közepes színvonalú mérkőzésen született a szo­ros eredmény. A Finomme­chanika a második félidőben nyújtott teljesítményével szolgált rá a két pontra. E. Finommechanika—MÉMTE 21—18 (11—8). OIB-mérkő- zés, Miskolc. Ld.: Pongrácz 6, Varga 5, Sümegi 4. ★ Az Egri TANÉP—Tung­sram SC férfi kosárlabda Felszabadulási Kupa mérkő­zést május 6-án, pénteken 16 órai kezdettel bonyolítják le, Egerben, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. ★ Ma, szerdán 17 órakor, Gyöngyösön, a városi sport­telepen területi labdarúgó­válogatottak mérkőzésére ke­rül sor. A Mátra-csoport el­lenfele a Körös-csoport ti­zenegye lesz. Sportköreink életéből Váltakozó sikerekkel... A gyöngyösi Vak Bottyán János Műszeripari és Gépé­szeti Ipari Szakközépiskola 1970. óta teremt lehetősé­get a város és a környező települések fiataljainak az elektrotechnikai műszerész, géplakatos, gépi forgácsoló szakmák elsajátítására. Mint azt a felsorolt példák is tükrözik, jórészt a fiúk találják meg számításaikat ebben az intézményben. Tagadhatatlan persze, hogy a nem túl nőies foglalkozások ellenére azért néhány lányt is bűvöletbe ejt a technika. Mindezt jól példáz­za, hogy az iskola 540 tanulójából huszonkettő leány. A tények mindenesetre magyarázatot adnak arra, hogy a diáksportkörben majdnem kizárólag fiú szak­osztályok működnek. Azért majdnem, mert elvétve akad egy-két leányzó — termé­szetjáró —, számuk és telje­sítményük azonban nem mérvadó. Egyébként az at­létika-, röplabda-, kézilabda. és az ODK-szakosztályoknak együttvéve csaknem száztíz igazolt versenyzője van. To­vábbi 120—130 diák külső sportegyesületekben, klubok­ban versenyez. A szakosztá­lyok közül van olyan, amely­nek versenyzői egyenletes teljesítményről adnak tanú- bizonyságot az erőpróbák során, de vannak olyanok is, ahol visszaesés tapasztalha­tó, illetve olyan amely for­málisan létezik, csak a gya­korlatban nem hallat magá­ról. A szabadban mindössze egy bitumenes kézilabdapálya áll, de az előjelek arra utal­nak, hogy a fennmaradó fü­ves rész sem lesz kihaszná­latlan, miszerint egy tollas-, de lábteniszre is alkalmas pálya kiépítésén fáradoznak. Bent az iskolában az edzés­munka vitrinbe zárt fémje­lei vezetnek a tornaterem­be, ahol Szigetváry Jánost, a diáksportkör tanár elnökét találjuk. A sikerlétra alsó fokán Szűkebb pátriánkban az egyedüli NB 11-es férfi röp­labdaszakosztály éppen Gyöngyösön van, nem vélet­len hát a sportág népszerű­sége a város fiataljainak kö­rében. Visszapergetve 6—8 évvel, de akár tízzel is az idő kerekét, nem igen volt olyan esztendő, hogy a vak bottyános szakközepesek ne nyerték volna a középisko­lás megyei bajnokságot, il­letve kupát. A sikerlétra második fokára azonban so­hasem tudtak fellépni, a megyehatáron belül marad­tak eredményeik. Minden­esetre elgondolkodtató, hogy a megye legütőképesebb kö­zépiskolás gárdája az orszá­gos találkozókon életképte­len. — Ellenfél nélkül előbbre lépni nem igen lehet — A diáksportkör tanár elnöke: Szigetváry János ......játszat­n i, versenyeztetni kell a gár­dát. . ” mondja Szigetváry János. Alacsonyabb színvonalú csa­patok között könnyebb bizo­nyítani, mint azonos játék­erőt és tudást képviselő együttesek esetében. — Mi lehet ennek a felhí­gult mezőnynek az oka? — Szinte teljesen elökép- zetlenül kerülnek az általá­nos iskolából a középiskolá­ba a gyerekek. A röplabda technikája pedig nem köny- nyű. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy készségszinten elsajátítsák a mozgást, erre Testnevelés órán a gyöngyösi Vak Bottyán János Műszer­ipari és Gépészeti Ipari Szakközépiskolában (Fotó: Szabó Sándor) pedig nincs idő, mert ját­szatni, versenyeztetni kell a gárdát. Ilyenkor fordul elő aztán, hogy a sportág tech­nikájában csak tapoga tódzó együttesek találkoznak. Köztudott, hogy a ráter­mettebb szakközepes fiúknak van lehetőségük sportpálya- futásuk folytatására, hiszen közülük jó néhányan már a GYSE csapatában edzenek. Éppen ezért a sportág pira­misának alapjait kéne ren­dezgetni, a színvonalemelés érdekében. Mint ahogy ezt már tették is azzal, hogy a sportiskolával felvették a kapcsolatot, ahol már meg­kezdték az utánpótlás neve­lését. Mi van a „piramis csúcsán"? Az eset egyébként a kézi- labdások házatáján is ha­sonló azzal a kis különbség­gel, hogy náluk az utánpót­lás-neveléssel nincs gond, hiszen a város számtalan ál­talános iskolájában már erő­teljesen cseperedik a felnö­vekvő kézis nemzedék. Csak­hogy nálunk a sportág pira­misának úgynevezett csúcsán vannak a bajok. A város fel­nőtt kézilabdasportja ugyan­is évekkel ezelőtt vissza­esett, s ez visszahatott az összekötő kapocsra, a közép- iskolás sportéletre. Mint ahogy ez a Vak Bottyán ké­zilabda-csapatának szereplé­sén is lemérhető. Míg ko­rábban (a 70-es évek köze­pén) különösebb nehézség nélkül győzni tudtak a kö­zépiskolás megyei bajnok­ságban, ma már szinte bele sem tudnak szólni a helye­zések sorsába. — Való igaz, a gyerekek nincsenek érdekelve a minő­ség emelésében, hiszen ha kirepülnek az iskolából, vé­get ér a megkezdett út. Illet­ve, ha folytatják, nincsenek olyan követelmények elé ál­lítva, amit ne tudnának tel­jesíteni az addig magukba szívott tudással. Egyszóval itt a felnőttek játékát kéne kissé megola­jozni a versenyben mara­dásért. Edzéslátogatások. . .? Mint minden szál(középis­kolában, így itt is ádáz harc folyik a testnevelők és a munkahelyek gyakorlati ve­zetői között azon, hogy a sportoló mikor és hogyan járjon edzésre. Akadnak az­tán olyan tehetségek is, akik egyszerűen kibogozzák a gordiuszi csomót azzal, hogy­ha még lehetőségük is len­ne sem járnak edzésre. — Ifjúságunknak nagyon nagy a választási lehetősége. Éppen ezért nehezen tud vá­lasztani a diák. Ekkor fordul elő az, hogy az ügyesebb gyerekek is lemorzsolódnak az edzésekről. Az atlétika szakosztálynak például negy­ven igazolt versenyzője van, ebből tizenketten látogatják rendszeresen az edzéseket. Azért persze vannak ered­mények, hiszen a megyei fu­tó csapatbajnokságon az utóbbi öt évben háromszor nem találtunk ellenfélre. Természetjárók... Amikor a sportkörök ter­mészetjáró szakosztályai fe­lől ^ érdeklődtünk, a testne­velők szinte mindig megelé­gedéssel és büszkén beszél­tek a túrázó diákokról. — Vajon mi újság itt a szakközépben a természetjá­róknál? — Húsz diák vállalja oly­kor-olykor a túrák fáradal­mait. Nem akarunk példákat felsorolni, de a már ismert diáksportkörök tükrében ez a szám igencsak elenyésző. A számok sokmindent el­árulnak, többek között a szakosztály munkájának sze­gényes palettáját. S mint kiderült, létük is csak for­mális. Nem úgy, mint a tö­megsportórák, ahol és ami­kor mint állítják, lüktet a tornaterem a versenyző diá­kok mozgásától, az együttér­ző szurkolók hangorkánjá­tól. Tereny Andrea Az idei első volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom