Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 4., szerda 3. Mit kell tudni a vámszabályokról? Vámmal vagy anélkül Mit és hová? — Mit és honnan? Rövidesen indul az ide­genforgalmi szezon. Mit kell tudniok azoknak, akik a szomszédos országokba utaznak, nem árt ismét fel­idézni a vámszabályokat. A hazánkkal határos országok közül Ausztriába vámmentesen vihetők be a személyes használati tár­gyak, ruházati cikkek, fe­hérneműk, könyvek, éksze­rek, gyógyszerek, kisebb sporteszközök, kajak, kenu és evezős csónak, fényképe­zőgép, filmfelvevő, egy hor_ dozható hangszer, magneto­fon, rádió, írógép, gyermek- kocsi, betegtoló szék. A 17. életévüket betöltött utasok vámmentesen vihetnek fejen­ként saját fogyasztásra 2 li­ter bort, 1 liter tömény sze­szes italt, 200 darab cigaret. tát, vagy 50 darab szivart, illetve 250 gramm dohányt. Az Ausztriában élő rokonok és ismerősök részére az uta­sok személyenként 400 schil­ling értékig vihetnek vám­mentesen ajándéktárgyakat. Ausztriából engedély nélkül kivihető 1000 darab cigaret­ta vagy 200 darab szivar, illetve 1 kilogramm dohány, bármilyen mennyiségű alko­hol tartalmú ital, negyed li­ter parfüm nyitott palack­ban. Engedély nélkül vihe­tő ki Ausztriából szemé­lyenként 12 ezer schilling értékű áru és 15 ezer schil- lingnyi készpénz. Az ezt meghaladó értékű árucik­kek, valamint a többlet kész­pénz kiviteléhez az osztrák bank engedélye szükséges. Külföldi fizetőeszköz és üzemanyag korlátlan meny- nyiségben kivihető az or­szágból. Csehszlovákiába vámmentesen vihetők az utazás időtartamának és céljának megfelelő haszná­lati tárgyak és élelmiszerek, valamint hatszáz korona ér­téket meg nem haladó aján­dék. Fontos tudnivaló: Cseh. Szlovákiába tilos bevinni tiszta szeszt. Vámmentesen hozható ki az országból az úti-holmi, háromszáz korona értékig az ajándékba ka­pott, illetőleg vásárolt tár­gyak, 18 éven felül szemé­lyenként egy liter szeszes ital, két liter bor, 250 ci­garetta, vagy ennek megfe­lelő mennyiségű egyéb do­hánytermék. A vámhivatal engedélyével, százszázalékos vám megfizetésével hozha­tók ki az országból gumi­matracok és felfújható gu­micsónakok, sátrak, háló­zsákok, mindenféle sport­cikk, szőnyegek, csiszolt üveg, háztartási porcelán, zománcozott és alumínium edény, csillár, elektromos és egyéb vezetékek anyagai, valamint építőanyagok. En­gedély nélkül hozható visz- sza Csehszlovákiából az a pénz, amelyet az utas a Magyar Nemzeti Bank ki­utalása alapján vitt be az országba. Ezenkívül hozhat még az utas annyi koronát, amennyit forintért váltott be Csehszlovákiában, és nem költötte el. Jugoszláviába ugyancsak vámmentesen vihető a szükséges útiholmi, kempingfelszerelés. Ezen fe­lül 1500 dinár értékű tárgy vihető be az országba, eb­ből 200 dinárnyi vámmen­tes, a fennmaradó menv- nyiség után vámot kell fi­zetni. Az országba be- és kilépéskor a vámhatóság szóbeli nyilatkozatot kérhet, ilyenkor a turistáknak be kell mutatniuk holmijukat, illetve fizetőeszközeiket. A jugoszláv devizarendelkezé­sek szerint évente az első alkalommal 1500 dinárt, a további belépésekkor azon­ban csak ötszáz dinárt lehet készpénzben bevinni az or­szágba, a többit csekken. Romániába a személyes használati tár­gyakon kívül annyi élelmi­szer vihető be vámmente­sen, ami az utazás időtarta­mára elegendő. A román vámhatóságok 16 éven felü­lieknek személyenként két liter szeszes ital, négy liter bor, vagy sör és 200 darab cigaretta bevitelét engedé­lyezik. Ezen felül is vihető be cigaretta, illetőleg ital­áru, ezután azonban vámot kell fizetni. Ajándékot vám­mentesen kétezer lei érték­határig vihetnek a turisták. Azok az utasok, akik egy hónapban több alkalommal lépik át a román határt, valamint azok, akik 24 órá­nál kevesebbet töltenek Ro­mániában, legfeljebb 150 lei értékű árut vihetnek be az országba vámmentesen, s további 150 lei értékűt vám­fizetés mellett, élelmiszerek be- és kivitelére nem jogo­sultak. Vámmentesen hoz­ható ki Romániából a saját útiholmi, valamint ezer lei összértékű igazoltan valutá­ért vásárolt termék. További ötszáz lei értékű áru húszszázalékos, ezen felül legfeljebb ötezer lei értékű áru 40 százalékos vám fizetése után hozható ki az országból. A román vámjogszabály szerint kül­földi állampolgárok be- és kiviteli vámot is csak valu­tában fizethetnek. Valuta minden külföldi fizetőesz­köz, így a forint is annak számít. Élelmiszerek csak meghatározott, igen kis mennyiségben, százszáza­lékos vám valutában törté­nő megfizetése után hozha­tók ki Romániából. Még így sem lehet kihozni húst, ét­olajat, cukrot, rizst, búza- és kukoricalisztet, kávét, ka­kaót, olajbogyót, mézet, tiszta szeszt, gyümölcsöt, zöldséget, valamint import fűszerárukat. A Szovjetunióba vámmentesen vihetők a személyes használati tár­gyak, az útra szükséges élel­miszerek, ital- és dohányfé­lék. Alkoholtartalmú italo­kat és dohánytermékeket csak 16 éven felüliek vihet­nek be az országba: szemé­lyenként legfeljebb egy liter tömény szeszes italt, két li­ter bort, 250 darab cigaret­tát vagy ennek megfelelő dohányterméket. A Szovjet­unióból vámmentesen hoz­hatók ki a korábban kivitt személyes használati tár­gyak, turista- és sportfel­szerelések, a személyes szük­ségletre vásárolt holmik, ki­sebb értékű emléktárgyak. Mennyiségi korlátozás nél­kül hozhatók ki a Szovjet­unióban konvertibilis valu­táért vásárolt tárgyak, ilyen­kor azonban a vámnál ezt az üzletek számlájával iga­zolni kell. A magyar turis­ták rubelt a szovjet és a magyar nemzeti bankok kö­zötti megállapodásokban meghatározott mennyiségben vihetnek ki, illetve hozhat­nak vissza. (MTI) Nemzetközi egyezmény a lésszennyezés csökkentéséről Életbe lépett a 24 európai ország által ratifikált nem­zetközi egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatá­rokon átterjedő légszennye­zés korlátozásáról. Az egyez­mény legsürgősebb feladat­ként a levegőbe jutó kén­vegyületek mennyiségének csökkentését jelöli meg. Eu­rópában évente 70—80 mil­lió tonna kéndioxid szeny- nyezi a légteret, Magyaror­szág területéről 1,6 millió tonna kéndioxid kerül a le­vegőbe. Nagy kertes családi háza van Kórózs Andrásnak Egerben. A kapuban hosz- szasan csengetek. Egy rovar zümmög a fülem mellett. Riadva hessentem el. Fotós kollégám kuncog, látja raj­tam, hogy megijedtem. Azt hittem, hogy egy méh, pe­dig másféle, szelíd, kis hár- tyásszárnyú. Dehát az em­berek nagy része hasonlóan reagált volna erre, hiszen méhészhez jöttünk. Aztán megérkezik beszél­gető partnerünk. Amikor mosolyogva megállapítja, hogy nem barátságosak a méhei, különösen idegenek­kel szemben nem azok, ki­csit félve indulunk el a kertbe. Az arcot és fejet védő sű­rű háló már rajtunk. A kaptáraik között járva figyel­jük a mézgyűjtő rovarok szorgosságát. — Saját magamnak készí­tettem ezeket a kaptárokat — mondja nem kis büszke­séggel. — Most egyébként a virágporleszedőket rakom fel, mert a méhecskék már begyűjtötték a számukra szükséges mennyiséget. Ide a kaptár elejére helyezem a szerkezetet, s az össze­gyűjtött port speciális be­rendezésen szárítom. Aztán eladom. Üjabban ez is leg­alább olyan keresett export­cikk lett, mint az akácméz. Miközben beszélgetünk, a méhek sűrűn teszik meg a virágzó gyümölcsfák és a ládaszerű lakhelyük közti távolságot. S az alig tíz cen­timéter széles kis nyílás előtt nyüzsögve várnak so­rukra, hogy a lépbe szállít­hassák a begyűjtött édes fo­lyadékot. — Nagyon finom a gyü­mölcsméz. De az akácméz­nél nincs jobb. Akácvirág­zásig mindig idehaza vá­gyóik. Itt a rengeteg gyü­mölcsfa, később virágot bont a vadgesztenye is. Május második felében aztán „ván­dorlók az akácra”. Debrecen mellé szoktam kiszállítani a méhcsaládokat. Ilyenkor én is kiköltözöm velük arra a három hétre, egy tanyára. Rossz alvó vagyok, de olyan tiszta, vagy, hogy pontos le­gyek, szabályosan édes a levegő, hogy reggelente a „Vizsgálgatom, hogy hol gyű­lik össze a legtöbb méz” tároztam el, hogy folytatom a hobbiját. Két család méh- vel kezdtem, 25 éve. Azóta megszállottjuk vagyok. Ezek­től a kis rovaroktól nagyon sok jót tanulhat az ember. Szorgosak... Nem rosszin- dulatúak, csupán védekezés­ből csípnek. De ha ezt nem tennék, biztos többen foglal­koznának velük, s nem len­ne értéke a méznek, any- nyit termelnének. Köztudott, hogy a „szak­mabeliek” ötéves viszony­latban kalkulálnak, mert egy-egy év lehet rossz is a méhészkedésre. — Az elmúlt négy esz­tendő szerencsés volt. Ilyen hosszú periódus úgy tudom, száz éve volt utoljára, hi­szen a húsz-huszonkét Cel- sius-fokos időjárás kedvező a virágoknak. Nem szárad­nak el hamar. Nagyon jó „akácidőt” fogtunk ki, és annak is örülök, hogy behoz­ták az országba a jugoszláv hibrid napraforgót, mert a magyarral szemben jól mé­zel. Így évente száz-száz mázsa mézet adtunk át ér­tékesítésre, melynek nagy része exportra került. — Hogy mennyi pénzt ka­punk érte? Hát, ha feleany- nyit adtak volna, akkor is csinálnám, mert szép mun­ka. S már annyira hozzá­szoktam, hogy észre sem ve­szem, ha néha belém döfi a fullánkját egy-egy kis jó­szág. Csak odébblököm. Kórózs András egyik szo­bájának falán a neves mé­hészről, sőtér Kálmánról el­nevezett díj arany fokozata látható. Kevés embernek van ha­sonló oklevele az országban. Homa János A méhész szerszámai (Fotó: Szántó György) fiam alig tud felkelteni. Mert ő is elkísér mindig. Sőt, lassan már több kaptár méhe lesz, mint nekem. Nem is beszélve arról, hogy a kisebbik fiamnak is ez a hobbija, de ő még kevés időt szánhat erre, mivel gimna­zista. összesen 240 kaptá­runk van. A fele itt találha­tó, a többi pedig Makiáron és Egerszalókon. Néhány kaptár előtt meg­áll. Kiemeli a lépeket, s jól szemügyre veszi azokat. — Igyekszem minél ütő­képesebb családokat kitele­píteni az akácra. Ezért vizs- gálgatom, hogy hol gyűlik össze a legtöbb méz, mert csak a szorgosokkal kelek útra. A többi méhcsalád itt­hon marad. A szállítás ugyanis sok pénzbe kerül. Jól lehet, a Méhészeti Vál­lalat a fuvar 70 százalékát megtéríti. Mint ismert, a méhész­idény tavasztól késő őszig tart. Az akác viszont há­rom-négy hét alatt elhullajt- ja szirmait. — Mindig van munkánk. Júniustól a napraforgóra és a különböző kultúrnövények virágaira „vándorlunk”. De számtalan feladatunk van ezután is, melyek közül leg­fontosabb az anyanevelés. A lépesmézkészítő csalá­doknál évente, a többinél kétévente kell kicserélni a „királynőt”, hiszen ezzel biztosítható a „dolgozók”' szorgos munkája, összessé­gében tehát kevés a sza­bad időm. Nem is beszélve arról, hogy harminc éve dol­gozom az egri Finomme­chanikai Vállalatnál, igaz, négy éve már, hogy meg­engedték, hogy bedolgozó­ként tevékenykedjek. Autó­szerelő vagyok, de lakatos munkát végzek, és néha asztalosnak való feladatok:' kai is megbíznak. Mindent elvállalok, ami sürgős a vállalatnak. Elcsodálkozom, hogy mi mindenhez ért. Ráadásul eredeti szakmája és a mé­hészkedés között aligha le­hetne közös vonást találni. — Méhészkedni nagyon fiatalon kezdtem. Már a szüleimnek is volt néhány kaptárja. Sajnos, ez a front alatt elpusztult. Apám a há­borúban maradt. Akkor ha­Apja is méhészkedett Két ■ _____■ • _ i n api ke; ral te Megvalósulnak a tervek? Mesterek utcája — Egy-egy „elejtett” mon­datban lapunk többször is emlegette már az egri mes­terek születő „utcáját”. Mi­vel az ötlet is érdekes, a városbeliek érthető kíván­csisággal fordultak a hír felé s nem kevés izgalom­mal várják, hogy az elkép­zelésekből mielőbb valóság legyen! — Vajon miről is van szó, s egyáltalán várható-e, hogy a tervek megvalósulnak. A kérdésire Bakondi End­rénél, a városi tanács ter­melés-ellátás felügyeleti osz­tályának vezetőjénél keres­tük a választ. — Nos, azt szeretnénk, hogy a lakossági igények jobb, magasabb színvonalú kielégítésére egy kicsit szí­nesíteni is tudnánk a me­gyeszékhelyi szolgáltatáso­kat — mondta az osztályve­zető —, olyan kismestersé­geket tudnánk megtelepíteni az öreg belváros falai között, amelyek akár idegenfor­galmi látványosságnak sem volnának utolsók. Mire gon­doltunk? Arra, hogy a fo­lyamatban lévő rekonstruk­ciók során, az Unicornis Szálló szomszédságában, a Dobó, Fazola, dr. Hibay Károly, Kossuth utcák, il­letve a Dózsa György tér közötti tömb felújításával, korszerűsítésével egyidejűleg kedves, hangulatos műhely­sort is építenénk a felsza­baduló belső téren, a VÁTl által már elkészített tanul­mányterv szerint akár több blokkban elhelyezve. Húsz, egyenként 25—30 négyzet­méteres alapterületű műhely, illetve üzlet, szalon került szóba, amelyek létesítését a tanács a szolgáltatásfejlesz­tési alapból is támogatná. Ha a helyet sikerül majd sza­baddá tenni — „kibonta­ni” —, a KIOSZ szervezésé­ben építőközösség alakításá­val kívánjuk megoldani a feladatokat. A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat már a kiviteli dokumentá­ción dolgozik s remélhetően még az idén teljesen eleget tesz megbízásának. — Milyen az érdeklődés? — Eddig negyvenen pá­lyáztak a felkínált lehető­ségre, közöttük —, hogy csak néhányra utaljak — üveg- műves, gyertyaöntő, díszko­vács, látszerész, textilmű­vész, bőrös, kézi hímző — többen más szakmával tár­Egerben sulva s közös fedélre gon­dolva. A jelentkezőket ter­mészetesen egy kicsit „meg­rostáljuk”, mielőtt a helyre legodaillőbbeket kiválaszt­juk. Az az igazság, hogy csakis nívós műhelyeket, üzleteket szeretnénk létre­hozni, olyain mesterekkel tárgyalunk, akik sem a fo­gyasztóknak, sem pedig a tanácsnak nem okoznak csa­lódást. így a viszonylag sok érdeklődő ellenére is van még néhány szabad helyünk, ahová például szívünk sze­rint ötvöst, fafaragót, faze­kast, rézművest vagy éppen­séggel pipakészítőt várnánk. S merjük remélni, hogy ilyenek is akadnak előbb vagy utóbb! — Mikor lesz a nyitás? — Sajnos nem könnyű felelni erre, hiszen, mint em­lítettem már: jelenleg még csupán a kiviteli terveken dolgoznak a szakemberek. Ám mindenesetre azon va­gyunk, hogy ezek a tervek mihamarább testet is ölítse- nek, elképzeléseink szerint. legalább a jövő év végére a terveket sikerüljön telje­sen megvalósítani. Gy. Gy. Női ruhák — bérmunkában Korszerűsítik a kötődét Ez évben ötmillió forint értékű bérmunkát végez a nyugatnémet E. B. Meer- cég megbízásából az Egri Háziipari Szövetkezet, mely­nek vezetői elmondták, hogy dolgozóik a feladatot eddig zökkenőmentesen oldották meg, s több mint egymil­lió forint értékű női ruhát varrtak a nürnbergi válla­latnak. Egyébként belföldön az idén csaknem 75 millió fo­rintnyi női ruhát, munkakö­penyt, géphímzett ágyne­műt, valamint perzsasző­nyeget, s kárpitozott bútort adnak át értékesítésre. Emellett papírdobozokat is készítenek a sdrofci Mátravi- déki Fémműveknek, bedol­gozóik pedig kézi hímzésű térítőkét varrnak megren­delőknek. A szövetkezetnél a legna­gyobb figyelem a kötődé rekonstrukcióját kíséri. A belső átrendezés során új helyre került a műhely, melybe mintegy hárommillió forintos értékben júniusig új automata kötőgépeket szerelnek fel. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom