Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. május 28., szombat J ugoszláv—szovjet együttműködés MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügymi­niszter pénteken Moszkvá­ban saját kérésére fogadta az Iráni Iszlám Köztársaság moszkvai nagykövetét. A megbeszélésen kölcsönös ér­deklődésre számottartó kér­désekről volt szó. HAVANNA Kubaiak százezrei biztosí­tották támogatásukról a szi­getország forradalmi kormá­nyát azokon a nagygyűlése­ken és felvonulásokon, ame­lyeket a legutóbbi Kuba-el- lenes amerikai fenyegetések nyomán tartottak. A harma­dik napja tartó megmozdu­lásokkal egyidőben jelentő­sen megnőtt a hadsereg mel­lett működő területi népi milíciákba jelentkező önkén­tesek száma. PÁRIZS Mitterrand elnök szomba­ton indul az Egyesült Álla­mokba a Williamsburgban tartandó tőkés csúcsértekez­letre. A tavalyi versaillesi csúcskonferencia kudarcán okulva Párizsban most óva­tosan nyilatkoznak, s han­goztatják, hogy az elnök „il­lúziók nélkül” indul a csúcs- találkozóra. ANKARA A török hatóságok pénte­ken hivatalosan is megerősí­tették, hogy csapataik beha­toltak Irak területére. A külügyminisztérium közle­ménye azt a következtetést sugallja, hogy a behatolásra az iraki hatóságok engedé­lyével került sor. A közle­mény hírül adja, hogy a tö­rök erők „korlátozott mére­tű akciót hajtottak végre a határ iraki oldalán”. Mika Spiljak, a Jugoszláv Államelnökség elnöke és Ivan Arhipov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese belgrádi megbeszélésükön kedvezően értékelték a két ország együttműködését mind gaz­dasági, mind más területe­ken. Arhipov a jugoszláv— szovjet gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködési kormányközi bizott­ság ülésszakán részt vett szovjet küldöttséget vezette és megbeszéléseket folyta­Az izraeli—libanoni meg­állapodás május 17‘i aláírá­sát követően új lendületet kapott az izraeli megszállás­sal szemben kibontakozott fegyveres ellenállás Dél'Li* banonban. Csütörtök délután egy izraeli katona meghalt tott Milka Planinc jugoszláv kormányfővel is. Mika Spiljak és Ivan Ar­hipov megvitatta a nemzet­közi kapcsolatok jelenlegi kedvezőtlen alakulását. Ag­godalmuknak adtak hangot a fegyverkezési hajsza foly­tatódása miatt. Spiljak el­nök emlékeztetett rá, hogy Jugoszlávia kedvezően rea­gált Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kez­deményezéseire, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának felhívására. és 14 megsebesült, amikor autóbuszuk aknára futott Haszbaja térségében. Az es­ti órákban Szidonban tá­madtak meg egy gépesített járőrt távirányítású bombá­val, itt nem ismeretes az ál­dozatok száma. Általános sztrájk Olasz­országban Mintegy 15 millió dolgo­zót érintő általános sztrájk volt pénteken Olaszország­ban. A munkabeszüntetésre a három nagy szakszervezet­ből (CGIL—CISL—UIL) ala. kult egységes szakszervezeti szövetség felhívása nyomán került sor és célja az volt, hogy a szakszervezetek sür­gessék a másfél év óta halo­gatott munkaszerződések megkötését. A sztrájk következtében a vas- és fémipari üzemek­ben a teljes műszakra be­szüntették a munkát. Az ipar többi. területén félnapos sztrájkot tartottak. Leállt a városi tömegközlekedés, két órára felfüggesztették a for­galmat a repülőtereken, a vasútállomásokon és a ki­kötőkben is. A kórházakban a sztrájk időtartama alatt csak elsősegély-szolgálatot biztosítottak. Az iskolákban késéssel kezdték a tanítást, később nyitottak a bankok, kétórás szünetet tartottak a közhivatalok dolgozói. Az egész országra kiter­jedő sztrájk mellett a leg­jelentősebb városokban — Rómában, Nápolyban, Tori­nóban, Firenzében, Genová­ban és másutt is — tünteté­sekre, nagygyűlésekre került sor. Luciano Lama, a szak- szervezeti szövetség főtitkára a sztrájk alkalmából cikket írt a L’Unitában és hang­súlyozta, hogy a pénteki munkabeszüntetés legfőbb célját a szerződések sürgős megkötése jelenti. Ezzel együtt azonban a szakszer­vezetek az ország politikai irányításának jobbratoló- dását is meg akarják aka­dályozni. A közép-amerikai Salvadorban változatlanul feszült a bel­politikai helyzet. Képünkön: a gerillaegységek által megtá­madott, kiégett busz a fővárostól keletre, Usulatan megyé­ben. Az Egyesült Államokban élénk visszhangot keltett egy amerikai katonai tanácsadó megölése Is (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) LIBANON Növekszik az ellenállás Hogyan hódította meg az ember a világ tetejét? Harminc évvel ezelőtt, 1953. május 29-én röppent világgá a hír, hogy az em­ber meghódította a föld leg­magasabb csúcsát, a világ tetejének nevezett Mount Everestet, más néven Csomo- lungmát. Egy brit expedíció két tagja, az új-zélandi Ed­mund Hillary és a serpa Tenzing Norgay mászta meg a 8848 méteres csúcsot, a Himalája és egyben földünk legmagasabb pontját. A nepáli—kínai (tibeti) határon emelkedő hegyóriást a tibetiek Csomolungmának, a föld istenanyjának, a ne­páliak Sagarmathának, az ég csúcsának nevezik. Há­rom hatalmas gerinc talál­kozik itt két csúcsban, a 8848 méter magas Mount Everestben és a száz méter­rel alacsonyabb déli csúcs­ban. A helybeliek tisztelet- teljes elnevezésével szemben Csomolungma a térképeken sokáig egyszerűen csak XV. számú csúcsként szerepelt. 1852-ben állapította meg egy földmérő expedíció, hogy ez a föld legmagasabb csúcsa. 1865-ben a britek honfitársukról, George Eve­restről, az indiai földmérő szolgálat vezetőjéről nevez­ték el. Mount Everest nem adta meg könnyen magát, meghó­dítását számos kudarc és szerencsétlenség előzte meg. Az első világháború után,, amikor Tibet megnyitotta határait, a hegymászók az északi oldalról próbálkoz­tak, de a dermesztő hideg, a száraz és ritka levegő, a viharos szelek, a rendkívül nehéz és meredek terep miatt egyik vállalkozás sem járt sikerrel. 1924-ben az egyik expedíció két tagját 8530 méter magasságban lát­ták utoljára, majd nyomuk veszett. Senki sem tudja: feljutottak-e a csúcsra? 1933-ban egy csapatnak 8572 méterig sikerült feljutnia. 1950-ben egy amerikai- brit felderítő expedíció Ne­pál felől, a déli oldalon a Khumbu-gleccserig jutott fel, 1951-ben brit hegymá­szó csapat tanulmányozta a déli oldalt, ennek Edmund Hillary is tagja volt. 1952- ben a svájciak próbálkoztak Raymond Lambert és a ser­pa Tenzing Norgay, a csúcs későbbi meghódítója, a dél­keleti gerincen 8595 méterig hatoltak fel. A John Hunt vezette expe­díció a nyolcadik volt a bá­tor kísérletezők sorában, s elődjei tapasztalatait fel­használva alaposan felké­szült a nagy feladatra. 1953. március 10"én indul­tak el Katmanduból 350 te­herhordóval és 7,5 tonna fel­szereléssel. Március 26'án elérték a hatezer méteres magasságban lévő Thyang- boche kolostort, ott akkli- matizálódtak és kipróbálták a felszerelést. A bázistábort a Khumbu-gleccsemél ver­ték fel és május 1-én indul­tak el a csúcsra. Május 22-én már a 8. tábort állí­tották fel a déli nyergen, 7986 méter magasságban. Május 28*án Hillary és Tenzing 8504 méter magas­ságban. a három társuk által már eiőzőleg elkészített tá­borban tölti az éjszakát, é6 másnap reggel 6.30 perekor végső rohamra indul. A dél­keleti gerincen haladva tiszta, szélmentes időben el­érik a déli csúcsot, átjutnak az azóta Hillary-lépcsőnek nevezett 15 méter magas sziklafalon, és 11 óra 30 perckor feljutnak a világ te­tejére. A brit expedíció a csúcs meghódítását koronázási ajándékként ajánlotta fel a leendő brit uralkodónak, Er­zsébet hercegnőnek, akit négy nappal később koro­náztak királynővé. Hillaryt, az expedíciót vezető Hunttal együtt még abban az évben lovaggá ütik. Tenzing Norgaynak, a ser­pa teherhordók vezetőjének már kevesebb jutott a dicső­ségből. Tenzing, aki 1935-től vett részt Himalája-expedí* ciókban, egy magas nepáli kitüntetésen kívül megkap­ta ugyan a brit György-ér- met, de a lexikonok többsé­ge — Hillaryval ellentétben — neki nem szentel külön címszót. Az expedíciók a Himalája magasan fekvő völgyeiben élő, a tibeti nyelv egyik dia­lektusát beszélő kis serpa nép soraiból táborozzák a teherhordókat. Sok serpa feljutott a csúcsokra, a hegy­mászás megszállottjai azon­ban a serpákat nem tekin­tették sporttársaknak, telje­sítményüket sportteljesít­ménynek. Szemükben a ser- pák kisegítő munkások vol­ta, akiknek az a dolguk, hogy megmásszák a csúcso­kat. 1953 óta ötven expedíció­nak sikerült megismételnie Hillary és Tenzing nagysze­rű teljesítményét és több mint száz ember járt már a Mount Everesten. 1960-ban — elsőként az északi oldal­ról — a kínaiak is feljutot­tak. 1975-ben érte el a csú­csot az első nő, a japán Junko Tabei. Napjaink ta­lán legnagyobb hegymászó­ja, a dél-tiroli Reinhold Messner az osztrák Peter Habelerrel 1978-ban oxigén­palack nélkül mászta meg a hegyóriást. Messner 1980- ban egyedül, oxigénpalack nélkül ismét felmászott a csúcsra az északi oldalon. A Mount Everest-Csomolung- ma azóta sem vesztett vonz­erejéből. Űjabb és újabb expedíciók indulnak meghó­dítására. Tóth László Az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Művei FELNÉMETI BÁNYAÜZEME FELVESZ KÖTÉLPÁLYÁI GÉPI SZÁLLÍTÁSHOZ SEGÉDMUNKÁSOKAT HÁROM MŰSZAKOS MUNKARENDBEN. Jelentkezés: a felnémeti bányaüzem vezetőjénél. A felnémeti őrlőüzem felvesz LAKATOS, ESZTERGÁLYOS, MARÓS, VÍZ-GÁZVEZETÉK SZERELŐT. EGY MŰSZAKOS MUNKARENDBEN, SEGÉDMUNKÁST HÁROM MŰSZAKOS MUNKARENDBEN. Jelentkezés az őrlőüzem vezetőjénél. Bérezés a termelőknél — teljesítménybér, a szakmunkásoknál — időbér + prémium. Egyéb juttatások, valamennyi dolgozónál: hűségjutalom, szénjárandóság, a bányaüzem dolgozóinál: bányászlakás-akció keretében lakásjuttatás. —( Külpolitikai kommentárunk Soares kockázatai JÓCSKÁN ELHÚZÓDTAK Lisszabonban a koalí­ciós tárgyalások. Az alkudozás ezúttal érthető. Mario Soares szocialistái győztek ugyan az egy hónappal ezelőtti választásokon, a kormányalakításhoz azon­ban nem szereztek megfelelő többséget a törvény- hozásban. így Soares koalícióra lép Pinto Balsemao „szociáldemokratáival”, azzal a párttal, amelynek le­írásánál teljesen indokolt az idézőjel, lévén szó egy jobboldali polgári liberális tömörülésről, amelynek elnevezésén kívül vajmi csekély köze van Nyugat- Európa szociáldemokratáihoz. Ügy tűnik, az elhúzódott koalíciós tárgyalásokon a szocialistáknak és partnereiknek volt idejük megvi­tatni, miként osztják föl a tárcákat maguk között. Lisszaboni hírek szerint Mota Pinto — aki a „szociál­demokraták” igazi vezérének számít — nem keve- sdbbet követelt mint a miniszterelnök-helyettesi po­zíció mellé a hadügyi és a pénzügyi tárcát. Ha vi- szint Soares enged a követelésnek, s mindkét kulcs­minisztériumot átengedi a „szociáldemokratáknak”, akkor pártjának rosszallásán kívül rendkívüli koc­kázatot vállal magára. A jobboldal ugyanis az el­múlt években mindent elkövetett a vörös szegfűs forradalom vívmányainak eltörléséért. Növekvő be­folyásuk a gazdasági életben és a hadseregben még a szocialista párt köreiben is komoly aggodalmat kelthet. AZT SEM SZABAD figyelmen kívül hagyni, hogy Portugáliában két esztendő múlva elnökválasztásokat tartanak. Soares nem titkolja: Eanes helyére lépve pályafutását az államfői tisztség elnyerésével szeret­né megkoronázni. Ezekhez az ambíciókhoz a szo­cialisták számaránya nem elegendő, tehát — akár­csak a biztonságos kormányzáshoz — szövetségest kell keresni. Ha a PSZP és a „szociáldemokraták?’ frigye a koalícióban zavartalannak bizonyul, előfor­dulhat, hogy együttes többségük az elnökválasztáshoz is elegendőnek bizonyul. Persze, addig még sok víz lefolyik a Tejo med­rében. Mindenesetre megszívlelendő a portugál kommunisták intelme. Véleményük lényege: noha egy demokratikus párt (a szocialisták) és egy jobb­oldali (a „szociáldemokraták”) koalíciója kormányoz­za majd Portugáliát, a kabinet várhatóan folytat­ja a jobboldali politikáját, ami pedig szöges ellen­tétben áll a választók akaratával. GYAPAY DÉNES Földrengés és szökőár Japánban Negyvenhárom halott, fél­száz sebesült, és ötvenkilenc eltűntnek nyilvánított sze­mély — ez a japán Honshü és Hokkaido szigetet csü­törtökön sújtó földrengés szomorú mérlege. A hatósá­gok attól tartanak, hogy — tekintettel az eltűntek nagy számára — e mérleg még módosulni fog. A földmoz­gás a Richter-skála alapján 7,7-es erősségű volt, epicent­rumát a Japán-tenger mé­lyén, a parttól mintegy 150 kilométerre mérték. Ezzel is magyarázható, hogy az em­beri áldozatokat nem maga a rengés, hanem az azt kö­vető szökőár követelte. A kormány — amely az érintett térségekben rendkí­vüli állapotot léptetett élet­be — úgynevezett segély­nyújtó és kármegállapító központokat állított fel. Az önvédelmi erők egységei minden erővel folytatják az eltűntek felkutatását, s köz­reműködnek a károk helyre- állításában. AZ ABASARI „RÁKÓCZI" MG. TERME LÓ- SZÖVETKEZET melléküzemága felvételre keres: EGYMÜSZAKOS MUNKÁBA NŐI DOLGOZÓKAT. Lépcsőzetes munkakezdést biztosítunk. JELENTKEZÉS: a munkaügyi osztály vezetőjénél. Cím: Abasár, Fő út 179. Telefon: 60 016, 60-017. BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE FELVESZÜNK VILLANY­SZERELŐKET, VÍZ- ÉS GÁZVEZE­TÉK-SZERELŐKET, KÖZPONTIFŰTÉS- SZERELŐKET, SZERKEZETI LAKATOSOKAT, KŐMŰVESEKET, HŐSZIGETELŐKET, MÁZOLŐKAT, valamint a felsorolt szakmákba betanított és segédmunkásokat, nyugdíjasokat is. Modem munkásszállá­sunkon, háromágyas szobákban kényelmes elhelyezés, naponta kétszer melieg étkezés, illetve térítés. Naponta 30 Ft külön- élési pótlék, menetjegy térítés. Szakmai képzésre és továbbképzésre lehetőség van. JELENTKEZNI LEHET: FŐVÁROSI SZERELŐIPARI VÁLLALAT BUDAPEST IX., Koppány u. 5—11. Telefon: 336-560, 83-as mellék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom