Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-27 / 124. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. május 27., péntek BEMUTATÓ AZ ÚTTORŐHÁZBAN A kör négyszögesítése Szovjet katonamővészek Hatvanban Jövő hét csütörtökjén, este 7 órai kezdettel, Hatvanban, a népkerti szabadtéri színpadon vendégszerepei a szovjet déli hadseregcsoport ének- és táncegyüttese, Szergej Nazarko vezetésével. Műsoruk igen változatosnak, tartalmasnak ígérkezik. A táncok, kórusszámok sokaságát zenekari produkciók fűszerezik, és Alekszandrov, Tulikov, Pahmutova szerzeményei mellett fölcsendülnek Gounod Faustjának, Kodály Zoltán Háry Jánosának legismertebb, legszebb áriái VasziUj Kavalcsuk előadásában. A szovjet katonaművészek hatvani vendégszereplése „A barátság százada” című énekes, zenés fináléjával fejeződik be, amelyben színpadon láthatják az érdeklődők az egész együttest. Szombaton az egri Gárdonyi Géza Színház ideiglenes játszási helyén, a Há- mán Kató Megyei Üttörő- házban új bemutatóra kerül sor. A Miskolci Nemzeti Színház Valentyin Petro- vics Katajev A kör négyszögesítése című vígjátékát adja elő. A szovjet-orosz író harcolt a Vörös Hadseregben, részt vett a híres ROSZTA- kiadványok szerkesztésében. Moszkvába 1922-ben került, akkor vált hivatásos irodalmárrá. A Nagy Honvédő Háború idején a központi lapok tudósítója volt. A változatos életművében a regény a legfontosabb, de jelentősek novellái és színművei is. Korai írásaiban többféle hatás figyelhető meg, alkalmazott realista, romantikus, szatirikus és groteszk elemeket is. Legismertebb műve A távolban egy fehér vitorla című ifjúsági regény. Kritikus hangját sokan félremagyarázták, tárgyilagos bírálói viszont elismerték, hogy Katajev elégedetlensége az új társadalom vívmányait féltő nyugtalanságból fakad. Széles körű vitát váltott ki A sikkasztok című szatirikus műve. A 30-as évek elején világsikert aratott A kör négyszögesítése Kvadratúra kruga) című vígjátéka. Hazánkban 1931-ben került először műsorra. Alaphelyzete klasszikus: két fiatal pár együttéléséből adódnak a bonyodalmak. Rokonságot mutat ez például Goethe Vonzások és választások című művének kiindulópontjával. Itt a konvencionális vígjátéki szituációból, a szellemes párbeszédekből, mulattató figurákból egy komoly erkölcsi és érzelmi konfliktus bontakozik ki. Ugyanis nem egyezik a párok természete, mindegyikük a. másik társaságában találja meg az igazit. De hát, hogy is lehetne ezt a cserét nyélbe ütni a forradalmi erkölcsiség megsértése nélkül? A vígjáték Jákó Pál és Abody Béla fordításában kerül színre, a Miskolci Nemzeti Színház történetében nem először; 1958-ban már Négy bolond egy pár címen már játszották. Most Szűcs János rendezésében tekinthetik meg a színház- barátok, Gergely István díszleteivel és V ágvölgyi Ilona jelmezeivel. A zenét Herédy Éva állította össze. A darab összesen nyolcszor kerül színre az úttörőház színpadán. Szereplői: Fráter Kata, Dóczy Péter, Sándor Erzsi, Kuna Károly és Somló István. Reméljük, jó szórakozást nyújtanak! (gábor) A budapesti eszperantó világkongresszus elé Az eszperantó és világa Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz — tartja a bölcs, de már elkoptatott mondás. Ha hiszünk ennék a bölcsességnek, akkor hazánkban nem túl sokan érezhetik magukat „több embernek”, mert nemhogy idegen nyelveket nem beszélnék, de sokan még anyanyelvűket sem használják helyesen, ízlésesen és árnyaltan. Annyi ember lehetsz, amennyi akarsz, ha eszperantóul beszélsz — mondhatnák a nemzetközi nyelv hívei, mert ők valóban tolmács nélkül értenek szót európaival, ázsiaival, afrikaival és amerikaival egyaránt. Az egyetemes nyelv gondolata nagyon régi. Időszámításunk kezdete óta csaknem ezer mesterséges nyelv született meg a nagy gondolkodók agyában, közülük azonban csak az eszperantó állta ki az idők próbáját. Ludwig Lazar Zamenhof, varsói szemorvos 1887. július 14-én, mintegy tizenöt évi előkészítő munka után jelentette meg a Lingvo In- ternacia (nemzetközi nyelv) c. kiadványát, amellyel lerakta a nyelv alapjait. Miért könnyű az eszperantó? Szavainak többsége nemzetközi, nyelvtani rendszere 16 egyszerű szabályból áll, a szavakat nem kell ragozni, kivétel nincsen. A főnevek „o”-ra, a melléknevek, a sorszámnevek és a birtokos névmások „a”-ra, a határozószók „e”-re végződnek. Zamenhof olyan képzőcsaládot hozott létre, amely segítségével egy szótőből akár 30—40 új szó is képezhető. A matematikai tökéletességgel megszerkesztett nyelvet az olasz és a spanyol zeneisége teszi még vonzóhbá. Az eszperantó megkönnyíti más nyelvek tanulását. Nemzetközi szókincse és bizonyos nyelvtani elemek hasonlósága, egybeesése miatt hídnyelvként is emlegetik. A közvetlen emberi kapcsolat, a közös nyelv használata, a nyelv barátságot, testvériséget, békevágyat hirdető eszmeisége, az internacionalizmus személyes közelsége csábítja az esz- perantistákat a nyelvtanfolyamokra, a nemzetközi építőtáborokba, találkozókra, fesztiválokra, szavalóversenyekre, szakmai tapasztalatcserékre. Rádióállomások sugároznak műsort, újságok, folyóiratok, könyvek jelennek meg ezen a nyelven, színházi fesztiválokat, kongresszusokat rendeznek, sőt a számítógépek programozásában is egyre jobban tért hódít. A magyarországi eszperantó mozgalom eredményeit világszerte elismerik (pezsgő irodalmi és tudományos élet, nívós folyóiratok, egyedülálló könyvkiadás, színvonalas rendezvények stb.). A magyar eszperantisták számára ez az év szokatlanul gazdagnak ígérkezik, mert a 16 hazai nemzetközi rendezvény között több kiemelkedő is szerepel. 1929. és 1966. után ismét Budapest lesz a világkongresszus színhelye július 30-tól augusztus 6-ig, amelyre több mint ötezer résztvevőt várnak. A debreceni ifjúsági világkongresszuson 7—800 fiatal tárgyalja meg az őket érdeklő aktuális kérdéseket. Augusztus 6-a és 18-a között Egerben a nyári eszperantó iskola negyedszer rendezi meg népszerű nyelv- tanfolyamait. Saiga Attila A TÉT Valahányszor felpillantottam a könyvből, félmosoly- lyal engem nézett. Már-már azt hittem, nem is hajlandó leplezni az egyneműek iránti vonzódását. Hogy ne kelljen állnom a pillantását, kinéztem a vonatablakon: mintha megdermedt viaszcseppek borították volna be az üveget, kívülről úgy verte be az eső. — Szintén Sopronba? — s meg sem várva válaszomat, mint felhúzott zsilip után a víz, ömlött belőle a szó. — Én ott veszem át a csoportomat. Osztrákok, velük könnyű dolgom lesz. Legalábbis rajtam nem múlik, négynyelves vagyok, angol- németoroszlengyel, de persze, én kitehetem a lelke- met, ha a fogadó helyeken megint olyanok lesznek, mint a múltkor az amerikaiakkal. Azt írta az utasítás: „Reggeli, utána kilovaglás a ménes lovain.” Hát a reggeli a pincénél kezdődött volna egy kupica pálinkával, utána rántotta. Az idős amerikai hölgyek csak beleszagoltak a kupicába, s fordultak is kifelé, de volt, akinek már a pincelevegőtől elege lett. Meg is maradt a harminc adag reggeliből a fele. De ezzel még nincs vége. Megyünk az istállókhoz, elő is vezetnek egy fehér, türelmes jószágot, az első, vállalkozó szellemű ősz asszonyt feltuszkolják rá, aztán séta körben az udvaron. A csoport jókedvűen nézi, de egyre-másra kérdezik: hol a többi ló? A lovász bizonygatja: „Kivágtatott a ménes. Mondja meg nekik, hogy erre egészségügyi okokból van szükség.” Mondom, de negyedóra múlva már türelmetlenek az amerikaiak, mert unalmas, hogy egyetlen ló kocog körbe a szalmával meg trágyával telehullajtott udvaron. Kérdem a lovászt, „hány tagú” az a ménes. Néz rám, mint a falu bolondjára, s kifakad: „Ménes? Rég ott nyerít már valamennyi a városi lóhúsbolt- ban. Ez a paci maradt meg mutatóba.” Csakhogy az irodánkkal kötött szerződésben benne van a lovaglás, szóval hazudhatok én ménest, meg magyar virtust. Aztán jön az ebéd: birkapörkölt, meg két-két deci bor, fehér is, vörös is. De hát aki nem evett birkát, annak a gőzéből egy szippantás egy életre is elég. Ha meg nem eszik, akkor ugyebár minek körbe- hordozni a borokat. No, megyek az igazgatóhoz, hogyan is képzelték ezt. Az meg húz félre, és nyomkod a kezembe egy díszes, csikóbőrös kulacsot, hogy tegyem csak el, ajándék. Mondom neki, mi a jófenét csináljak én vele a stílbútoros lakásomban, erre más hangra vált, s panaszolja bűnbánóan: a téesznek a kialkudott összeg, az embereknek meg az az üzlet, ami megmarad a csoportok után Egyébként ha azt hinné, hogy a téeszeket szapu- lom, téved, meg le is tagadnám, mert a városi étteremben meg a múltkor mit látok: az ebédnél a harmadik, a desszert hiányzik. Kérem az üzletvezetőt, megint jön a nagyfőnök adu, intézkedik is rögtön, erre meg a sütemény helyett fagylaltot hordanak körbe, amikor kint mínusz két fok van. Persze, régi motoros vagyok én, tudom, mi kell a turistának. Természetesen attól függ, honnan jött, „innen” vagy „onnan”. Mondtam is a múltkor az egyik fiatal kollégának: „Hagyd el azokat az emlékműveket, láttak ezek annyit belőlük, hogy a legszívesebben elszaladnának. Hanem azt figyeld meg, hogy csinálom. Érdekli önöket a kultúrprogram?” Általános helyeslés. „No, akkor megmutatom a legolcsóbb üzleteket.” Éljenzés, taps, a végén még külön meg is köszönték. Aki meg „onnan” jön, annak hiába mutogatnám az emlékműveket, azt sem tudják, ki fia, borja volt a megboldogult. A Savoyai Eugén, az más! Ott jöhet a szöveg, azt Európában is ismerték, hozzá lehet keverni egy kis magyar történelmet. Látom, hallgat, pedig elhiheti, régi motoros vagyok a szakmában. De azért egyet mondjon meg: én csak-csak helyrerakom a dolgokat, de mit mondjak a fiamnak? Aki látja és kérdez ... Csak a vonatkattogás hallatszott. Hogy a fia kérdez, az rendben volna, de hogy ő, aki ugyanarra több választ is tud? Hogy a fiának — aki se nem „innen”, se nem „onnan” jött, hanem itt született — melyik változatot mondja? Sopronig lesz egy nehéz órám. ö nem is sejti, mivel láncolt beavatottá. A téttel, hogy a számomra ismeretlen fiú „apja fia” lesz vagy sem. Marafkó László Falak A tv-jben láthattuk, hogy egy ház bontása közben a markológép beletúrt a szomszéd lakásba és összedöntötte a falat. Egy kisgyermek aludt otthon, akinek szerencsére nem esett baja. Az anyagi kár mintegy százötvenezer forint. — Vétkesnek érzi-e magát? — Kérdezte a riporter a gépkezelőt. Vigyorgott, vállat rándított és cinikusan válaszolt: — Nem! Kiállt onnan egy gerenda és ... — Az okozott kárt a „vállalat” kifizeti! — Így nyilatkozott az illetékes. Megáll az ember esze! Valaki iszonyú kárt, bajt csinál és a vállalat fizet. Elvégre Állam Bácsinak nem pénz százötvenezer! Hasonló hírrel szolgált nemrégen a rádió is: Az egyik építkezésnél ellopták a kábeleket és elhallgattak a környék telefonjai. — Hogyhogy ellopták a működő kábeleket? — Sh|ián! Szükség volt a rézre, ólomra. — Megint mit mond erre a magyar? — Megáll az ember esze! Itt a baj! Az illetékesek eszének ugyanis itt nem megállnia, hanem nagyon is szaporán kellene forognia. — Mit mond? — Nyugi, nyugi! Nem a magáét lopják. Tőlünk idegen ez a szemlélet, ez a közöny. Akadnak — sajnos — még egyéb falak is szép számmal. Ezeket a gyorsan változó élet, az elkerülhetetlenség, némelyeket a jó szándékú, de balul sikerült helyzetek állítják elénk. De ettől még falak maradnak! Olvastuk az újságban, hogy Budapesten több száz pedagógus hiányzik. A főváros illetékese szinte könyörgött az öregeknek, hogy ne menjenek nyugdíjba! — Nem furcsa? öt éve nehezebb volt Pesten egy tanári állást találni, mint — mondani szokás — egy miniszter- helyettességet. — Mi történt? — Semmi váratlan! Demográfiai robbanás. Csupán! Mások, más falakat emlegetnek egyre sűrűbben: — Kapkodás, türelmetlenség, mérgelődés van még mindig egyes kórházakban, rendelőkben a szolgálat, az ügyeletek miatt. Kevés a nővér az osztályokon! Az agyonhajszoltak közül sokan otthagyják a pályát. — Túlzások! Elefántot csinálnak a bolhából... — Nézzen utána! Ne higgyen csak a saját szemének. Több helyen nem tud elmenni szabadságra a laboráns, az orvos. Kevés a nővér! Egyik-másik kórházi osztályon már nem tudnak beosztást csinálni, olyan sokan hiányoznak. Észrevették már a betegek is. Ök is panaszkodnak... Átszerveztek, újat, jót akartak! Nem rossz a szándék, az alapgondolat! Csak a megvalósítással van itt-ott baj! — Hol? Konkrétan! Sétáljon bárki egy félórát bármely kórház folyósóján, váltson szót a dolgozókkal és megkapja a választ: Itt rend van, ott sürgősen tenni kell valamit. Elmaradt a finomítás! A rosszra néhol rá akarják fogni, hogy jó. Ám lehet-e valami úgy jó, hogy a betegnek, az egészségügyieknek egyaránt rossz? — Makacs csökönyösség? Tekintélyféltés? Betűrágás? — Fal! — Tudja, mióta ígérik az egészségügynek a CB-rádió- kat? — Nem érti, hogy nincs! Nem gyártanak eleget. — Akkor miért van azóta minden maszek taxisnak? Elintézték a falon keresztül... Igen! Többet kellene véleményt cserélnünk, beszélgetnünk az emberekkel. Az érdekeltekkel. És javítani a javítandó!. Kevesebb lenne akkor a fal és nem lenne ennyi koppanás... Szalay István A TIT tervei Tegnap délután Egerben kibővített ülést tartott a TIT Heves megyei Szervezetének elnöksége. Az ülésen többek között megvitatták a megyében folyó természettudományi ismeret- terjesztés eddigi eredményeit és javaslatokat tettek a munka továbbfejlesztésére. A TIT megyei szervezete számos előadást, rendezvényt tart az üzemekben, intézményekben, s igen jelentős tevékenységük az ifjúság körében. Fontos feladatuknak tekintik a különböző korú és képzettségű társadalmi rétegek természettudományos műveltségének új ismeretekkel való bővítését. A szakmunkásképző tanfolyamok megszervezésével segítették az intenzív gazdálkodásra való áttérést is. Középiskolai és egyetemi előkészítőket hirdettek, s folyamatosan munkálkodnak az egészséges életmódra nevelésben. A jövőben a differenciáltabb igényeket figyelembe véve, a tartalmilag sokszínűbb, jól szemléltetett, gyors és pontos információt adó rendezvények megtartására törekednek. EGÉSZSÉGÜGYI ÚJÍTÁSOK. Egészségügyi újítók találmányaiból nyílt kiállítás kedden délelőtt Budapesten, az OMKER Népköztársaság úti kiállítótermében. A bemutató segítséget kíván nyújtani az egészségügyben már elfogadott és bevezetett újítások tömeggyártásához, és általános elterjedésükhöz. Képünkön: a sebbel közvetlenül nem érintkező, rögzítő, fedő Ramofix rugalmas kötözőanyaggal bepólyált próbabábu látható (Fotó: Hauer Lajos felv. — KS)
