Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-25 / 122. szám
4.NÉPÚJSÁG, 1983. május 25., szerda FRANCIAORSZÁGBÓL JÖTTÜNK... Miért érdemes külföldre utazni? Robert nyolcadmagával járja Magyarország közművelődési intézményeit (Részlet egy beszélgetésből, amely Robert Marin, a , lyoni kulturális szervezet művészeti igazgatója és Demeter Zsuzsa, az egri Harlekin Bábegyüttes vezetője között folyt.) R. M.: — Nagyon örülök, hogy találkozhattam önökkel, hiszen Lyonban nagy hagyományai vannak a bábjátéknak, s szívesen vennénk, ha létre lehetne hozni egy cse- reutat. Mifelénk inkább gyermekeknek játszanak, nincs tradíciója a felnőtteknek szóló bábelőadásnak. D. Zs.: — Mi is szívesen lépünk kapcsolatba külföldi együttesekkel, nagyon jó lenne, ha találkozhatnánk francia csoportokkal. R. M.: — Mi rendszeresen tartunk szeptemberben fesztivált, ez jó alkalom lenne a vendégszereplésre. D. Zs.: — Igen, erről tudunk, bár nem volt eddig alkalmunk még megfigyelőt sem küldeni. R. M.: — Szerintünk azért is jelentős lenne számunkra, ha meglátogatnának bennünket, mert a közönségnek újdonságot tudnánk mutatni a felnőttelőadásokkal, a rendezőinket ötletekkel gazdagítaná a találkozás. Nem is szólva arról, hogy nálunk az embereket érdekli, hogy Magyarországon mi jelent értéket. D. Zs.: — Itt van a felnőttek között is közönségünk, régóta kísérletezünk nekik szóló műsorokkal. Ha megengedik, most is előadnánk egy ilyet .. ★ Robert Marin és munkatársa, Marilyn Perioli nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a bemutatót. El is panaszolják: magyarországi tartózkodásuk alatt kevés alkalmuk volt találkozni efféle produkciókkal. Sajnos, ahogy megfogalmazzák: háromszor annyi éttermet láttak, mint olyan műsort, amilyet szívesen meghívnának hazájukba. Inkább menükártyákat gyűjt- hettek, mint címeket. Az egymást követő részek megnevettetik őket, buzgón fényképeznek, láthatóan tetszik nekik az összeállítás. Bár még nincs egészen kész az előadás, hiányzik néhány kellék, a bábok még nem teljesen kidolgozottak. Ennek ellenére lehet érezni a sajátos humort, amelyet a világ bármelyik pontján megértenek. Mert mindennapjaink ellentmondásairól, az emberi élet bosszúságairól szólnak a játszók az élettelen tárgyakat átlelkesítve. Ugyanis Franciaországban is problémát jelenthetnek ezek: az emberke a virágra tett burát rakja át a saját fejére, hogy életben maradhasson, a pénzéhes asszonyka még a sírjából is kiássa férjét, hogy a végsőkig kihasználhassa ... Mindmind olyan jelenet, amelyet tolmács nélkül is megért a más anyanyelvet beszélő. ★ A lyoni területi szervezet igazgatója, Robert Marin munkájáról beszél: — Hatvan ifjúsági és művelődési ház tartozik hozzám. Ezek hasonló műsorpolitikát folytatnak, ezért társultak egymással, s küldötteik egy szervezetet alakítottak. Ez a testület két igazgatót választott meg, az egyik szervezeti kérdésekkel foglalkozik, a másik műsorokkal, művészeti problémákkal törődik. Ez utóbbi vagyok én. Hivatalom van, de „hatalmam” kevésbé: ajánlatokat állítok össze az intézmények számára, amelyeket vagy elfogadnak, vagy sem. — Anyagi lehetőségeink is vannak, hiszen a pártoló tagság díjat fizet, ez áll össze egy központi alappá. Ennek fejében bérlet illeti meg őket. Ezenkívül állami támogatást is kérhetünk. — Afféle „csomópont” vagyok, ugyanis kapcsolatot kell tartanom a művészekkel, a kormányzattal, s az engem megbízó ifjúsági és művelődési házakkal. Fontos, hogy olyan műsorokat mutassunk be, amelyek érdeklik a közönségünket, tudniillik, a bevétel nagyon jelentős forrásunk, meg aztán nem szabad elvesztenünk törzsközönségünket sem. Marylin Perioli az egyik intézmény népművelője. Hozzá a gyermekszínházak Robert Marin: Vajon milyen ötletet, műsort érdemes hozzánk elvinni? (Fotó: Kőhidi Imre) tartoznak, a „ház” kisebb, mint az egri, maximum száz férőhelyes. Ezt kell megtölteni érdekes programokkal, látnivalókkal. Ezért is jöttek Magyarországra, felmérni, milyen érdekességek vannak itt, mit tudnának — ötletként, kész műsorként — elvinni magukhoz, kikkel tudnának kapcsolatokat létesíteni. Sajnos, útjuk ezen része volt a legkevésbé sikeres, mint szavaikból kiderül. ★ Nyolcadmagukkal körutazást tesznek, Budapesten, Gyöngyösön, Egerben, Sárospatakon, Nyíregyházán és Debrecenben ismerkednek meg a helyi közművelődési intézményekkel. Az út nagyon zsúfolt, s nem tudom, mennyit kamatoztatnak egyáltalán belőle. Én is csak néhány percet tudtam velük beszélni, pedig bizonyára sok érdekeset tudtak volna elmondani. De minden időpont kötött volt, s nem lehetett hosszabban leülni, s megbeszélni azt, ami a legfontosabb: mi az, ami összeköt és mi az, ami elválaszt bennünket. Miben vagyunk azonosak, miben mások. Mégis, ha az egri Harlekin Bábegyüttessel létrejön ez a kapcsolat, nem volt hiába a látogatásuk, s Robert barátunk nemcsak menükártyákat, képeslapokat visz haza. S ezért már érdemes szakmai látogatásokat szervezni külföldre ... Gábor László 20. — Miről van szó? — kérdezte kedvetlenül Tamás, mert azt hitte, hogy Emmi- kétől hozott valamilyen kellemetlen üzenetet a fiú. — Az aggteleki kirándulásról, tanár úr. — Nem akarok róla hallani. — De van valami, amit a tanár úr nem tud. Azt szeretném elmondani. Akkor, amikor az az eset történt Mihók Jancsival, mi voltunk a bűnösök. Leitattuk Jancsit, mert meg akartuk tréfálni. És a tanár úrnak később nem mertünk szólni. De most elmondtam édesapámnak és ő küldött. A rendőrségen is jártam, jegyzőkönyvet vettek fel. Csak azért jöttem ... Nem haragszik a tanár úr? ... — Nem — mondta csendesen Kiss Tamás. — Tudod, úgy vagyok vele, már olyan régen volt, hogy el is felejtettem. Vagy mondjam azt, hogy nem érdekel? — Azt mondták, hogy visszavonják a tanár úr büntetését. A rendőrség elküldte a megyéhez az iratokat és a jegyzőkönyv-másolatot. És hogy az állás még nincs betöltve Győrött... — Ne is mondd tovább — szakította félbe a fiút. — Más újságról nem tudsz? Kerepesi asztalos felé nem jártál? — Nem — pirult el Kalmár Imre, s ebből tudta Tamás, hogy a fiúnak mindenről tudomása van. Talán azért is szánta rá magát a vallomásra. Beszélnek róla és Emmikéről a faluban. Lehet, hogy Emmike is meghallja majd, hogy mi az igazság az aggteleki ügyben, és visszajön hozzá. Mintha mi sem történt volna, beállít egy nap nagy csomaggal: „Jó színben vagy, drágám! Nem volt unalmas nélkülem? Hej, de sokat gondoltam rád! Hallottad már, hogy Győrbe megyünk? Annyira örülök...” De Emmi nem jött, az öreg Kerepesi sem érkezett meg a bútorokért. Kalmár Imre jó híre felvillanyozta a tanárt. — Rád van írva, hogy valami szokatlan öröm ért! — mondta neki az igazgató, aki Emmike távozása óta ismét gyakrabban invitálta vacsorára. — Az asszony írt talán? Visszajön, ugye? Gondoltam én azt. — Nem tőle jött hír. Tisztázódott az aggteleki eset. Nem vádolhatnak többé mulasztással, és emiatt nagy kő esett le a szívemről. Úgy hírlik, hogy rehabilitálnak. Nem érkezett még az iskolához semmi hivatalos irat? — Barátom, ha te azt várod, akkor hónapokig kell várnod. Lassú az adminisztráció. Hanem, ha érdekel, akkor vágj neki magad, járd végig a fórumokat, most már verekedd ki magadnak az igazságot . — Ehhez nincs kedvem — legyintett Tamás. — Kár a fáradságért. És nem is olyan nagyon érdekel már az igazság, elég, ha én tudom, minek arról hivatalos papír? — Mert manapság csak a hivatalos, pecsétes papírnak hisznek. Olyan világot élünk ... Régebben elég volt a szó is ... — Engem nem érdekel a papír. Ha küldenek, küldenek, ha nem, hát majd megleszek valahogy anélkül. Egyéb gondom is van. Átkozottul balszerencsés flótás vagyok. Az igazgató igyekezett bele lelket verni, a felesége, Ágnes asszony is vigasztalta: — Egy év múlva már azt is elfelejti, hol van Tóvár! A nevünk se jut eszébe. Fel a fejjel, fiatal barátom! Irigylem magát! És szedjen még abból a paprikásból. Savanyút nem kér hozzá ? ... Egy augusztusi nap a hivatalos papír is megérkezett a minisztériumból, majd a Győr-Sopron megyei tanácstól újabb papír, amelyben felszólították, hogy ismét nyújtsa be pályázati kérelmét, mert úgy döntöttek a felettesei, hogy megkapja az állást, ősszel ott kezdheti a tanítást. — Sajnálom — mondta szomorúan az igazgató. — Nagyon megszerettünk. Most már nem lesz soha titkára a népfrontnak? Pedig, ha maradsz, egészen biztosan a vízvezetékcsöveket is lefektetjük Tóváron. Az igazgató írta meg a kérvényt az iskola írógépén. — Add fel ajánlva, nehogy elkallódjon ... Tamás zsebében a levéllel fütyörészve ment haza. Ma nem adja fel. Majd holnap. Vagy a jövő héten. Most már olyan mindegy. Várt valamire. Hogy Emmike visszajöjjön? Emmike azonban nem jött, levél se érkezett tőle, üzenetet se kapott, ezért végül is elhatározta, hogy mégis elküldi a kérvényt. Nehogy kifusson az időből, s azt mondják, hogy egy újabb évet kell várnia. Kibírna még itt egy évet? Ha belegondol, nem is volt olyan rossz Tóváron, el tudna itt élni élete végéig. Szép a vidék, barátságosak az emberek. Eszébe jutott a víz, az ér, a Körös, a füzesek, az öreg halász és Kislakon Kelemenék. Mária. (Folytatjuk) Misarin hangjátéka: Az ismerkedés — jó szándékú, gyermekeik jövőjét féltő szülők vitája — •’derűjével, hamvasságával szerzett örömöt a hallgatónak. Anyecska és Iván szeretik egymást és az a tervük, hogy összeházasodnak. Célszerű tehát, hogy a szülők — a trolivezető és a professzor — megismerjek egymást. Tyihonovicsék moszkvai lakáséban találkoznak, hogy megbeszéljék az esküvő körülményeit, a fiatalok közeli jövőjét. A feleség vacsorára is készül. A beszélgetés nehezen indul, de amikor a gyerekek jövőjére kerül a sor, felizzanak a mondatok, és bár a szülők egyformán támogatják a fiatalok szándékát, egy-egy mondatból fény derül életformák és életszemléletek különbözőségére. Iván olajmémök. Diplomájának megszerzése után vidékre megy, Tyumenbe vagy Novoszibirszk-be, ahol az Akadémia egyik tudományos intézetében vagy az olajmezőkön fog dolgozni. „Egy olajmérnöknek olajjal kell foglalkoznia. Ez emberi kötelessége, ezt várja tőle a társadalom és a társadalomnak joga van megkérdezni, tagjai hogyan teljesítik kötelességüket ... Az ember negyvenéves koráig építi fel önmagáit, vagy lesz belőle valaki vagy semmi. Negyven éven túl, az csak készülődés az öregségre. És ez ellen nincs orvosság, ezen nem változtathat sem kényelem, sem jó fizetés, sem a feleség szeretete.” És Anyecska? ő spanyol szakos tanárnő. „Talán a farkasoknak tanítson spanyolul a tajgában? — jegyzi meg a trolivezötő. Azt tervezik, hogy a kisebb szobát átadják a fiataloknak, átviszik a televíziót is, de maradjanak Moszkvában. Az esküvői la" komát is itt tartsák, ebben a lakásban. Itt sokan elférnek, van magnó, még táncolhatnak is. Akár három napig. Tyihonovicsék falusi emberek voltak, az esküvőjükön ott volt a fél falu vagy kétszázan. A professzorék akkor Leningrádban éltek. Tanára volt tanúja es mindössze néhányan ülték körűi az esküvői asztalt. Nem csődítettek össze vendégsereget. Vita kerekedik abból is, hogy támogassák-e a gyerekeket. Itt is megoszlanak a vélemények. „A gyerekeknek jobban kell élniük, mint nekünk”. Nem. „A fiú befejezi egyetemi tanulmányait, szakember lesz, diplomás, el kell tartania a családját. Különben megszokja, hogy a háta mögött állunk. „Szó szót követve, odaáig fajul a vita, hogy Jegorovi- csék elmennek, nem sikerült a találkozás, nem tudnak megegyezni. „A mi dolgunk eldönteni a fiatalok sorsát? Talán azt gondolják, hogy elhagyják egymást? Tudomásul kell vennünk, hogy egy új család van születőben és ha mi négyen nem is szeretjük egymást halálosan, ez a család akkor is megszületik, még akkor is, ha nem egyeznek nézeteink. De ha a fiatalok emiatt mégis szétmennek, akkor ostobák .. Fordulópontot jelent a já‘ tékban, hogy Jegorovicsék néhány perc múlva visszatérnek, mert találtak egy közös vonást vitájukban: „Egész életünkben azért dolgoztunk, hogy öregkorunkra örülhessünk gyermekeink sikereinek, örülhessünk, hogy ők nem ismerték nehézségeinket. hogy az ő fiatalságuk nem olyan, mint a miénk volt”. És egy telefonhívás. Anyecska kéri, hogy maradjanak együtt az esküvői vacsorán. Az öregek felnevetnek összehordott ostobaságaikon, és természetesnek tartják, hogy a mai fiatalok az utolsó pillanatban szólnak szüleiknek, vagy meg sem hívják őket esküvőjükre. Néhány didaktikus elem ellenére a hangjáték derűs változata volt nemzedékek különbözőségének, egy életerős, fiatal nemzedék jelentkezésének, akik a maguk erejére és tehetségére támaszkodva építik fel életüket és jövőjüket. Egyúttal bizonyítéka volt annak is, hogy a nézetek különbözősége eltörpül az élet nagy dolgainak szemléletében. Szabó Gyula — Pjotr Tyiho- novics — és Buss Gyula — Kirill Jegorovics — jellemformáló ereje közelségünkbe hozott két becsületes, a gyerekek boldog jövőjéért aggódó családapát. Ebergényi Tibor Szent-Györgyi Albert tanulmányai Könyvhéti újdonságok a Gondolat Kiadónál Könyvcsemegéket tartogat a Gondolat Kiadó ünnepi könyvheti újdonságlistája. Szent-Györgyi Albertnek az élő állapot, a biogenetika és a rák kérdéskörét, a tudományetika és a tudomány- politika problémáit elemző írásaiból Elődi Pál állított össze kötetet. A Nobel-díjas tudós munkái Magyarországon az elmúlt évtizedekben csupán egyetlen válogatásban látták napvilágot. Korábbi és újabb tudományos eredményei, vizsgálatai tették indokolttá, hogy a magyar olvasók kezébe újabb terjedelmesebb válogatás kerüljön, amely képet ad a közéleti tevékenységéről, publikációiról is. Jászi Oszkárnak a Habsburg-monarchia felbomlásáról írt kötete jelenik meg. Jászi Oszkár, a XX. századi magyar progresszió egyik jelentős alakja, a nemzetiségi kérdés nemzetközileg elismert szakértője e művében a soknemzetiségű Monarchia felbomlásának okait kutatja. A mű emigrációban, angol nyelven íródott, és 1929-ben Chicagóban jelent meg, magyarul most először olvasható. A száz éve született Babits Mihályrói tanulmánykötetet tesznek közzé. Szerzője Rába György, a gazdag életmű egyik legjobb ismerője, s az Irodalomtörténeti Intézet munkatársaként két évtizede foglalkozik a Babits-életmű kutatásával. A kötet a Nagy Magyar Írók sorozatban jelenik meg. Kisfaludy Katalin, az új Magyar Központi Levéltár munkatársa Matthias rex című tanulmányában Mátyás király életét és tevékenységét dolgozta fel. A mű a megújuló Magyar História sorozatban jut az olvasóhoz. Balázs Dénes geográfus- tudós és világutazó expedíciója 1979-ben Madagaszkárra, földünk negyedik legnagyobb szigetére vezetett. A titokzatos trópusi világban tett utazásokat örökíti meg a Bozóttaxival (Madagaszkáron című, a Világjárók sorozatban megjelenő írás.
