Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 22., vasárnap 5. Utánajártunk... Nem szolgál dicséretünkre Üzen a szerkesztő G. F. Párád Megkönnyítené a dolgun­kat, hogy ha leveléből nem maradt volna ki mely te­rületen, és kinek az ingat­lanáról van szó, ugyanis en­nek ismerete nélkül még akkor sem tudunk segíteni, ha oly annyira igaza is van az illetőnek. Kérjük a pon­tos adatokat, s lehetőleg az ezzel kapcsolatos iratokat is, mert ezek nélkül nem álla­pítható meg jogos-e a pa­nasz. R. Géza Gyöngyös Köszönjük a figyelmezte­tést a dátum sajnos való­ban téves. B. Éva Eger Természetesen egyetértünk abban, hogy mindenki úgy köszönti szíve szerint az anyák napján az anyákat, ahogy akarja, esetleg vers­ben is. A szép indíték azon­ban nem jelent egyet azzal, hogy a vers sikerül is. Ez, sajnos nem sikerült. Elha­markodott dolog lenne egyet­len rosszul sikerült versből végleges következtetést le­vonni, de ez az egyetlen nem sok biztatót ad. Ha úgy gondolja, keresse fel írásai­val, — esetleg személyesen — lapunk kulturális rovatá­nak vezetőjét. „Szabadság a gyes után" jeligére Heves Az alaprendelkezés sze­rint a gyes lejárta után jo­gosult a szülés évében rész­arányosán járó alap- és pót- szabadságra, a gVest követő­en egy évi alap- és pótsza­badságra, valamint a mun­ka újrafelvételét követő időre járó időarányos alap- és pótszabadságra. Azt azon­ban, hogy az ön esetében ez mennyi, nem tudjuk ki­számítani, ugyanis az eh­hez szükséges adatok hiá­nyoznak leveléből. Nem ír­ta meg például munkaviszo­nya kezdetét, s azt sem, hogy a szülés évében vett-e igénybe szabadságot és mennyit. Ügy gondoljuk azonban, hogy válaszunkból ezek ismeretében ön is ki­számíthatja mennyi szabad­ságra jogosult. Második kér­désére már pontos választ adhatunk, amennyiben a gyermek nem töltötte be a 3. életévét, az évi hatvan na­pos betegápolási táppénz igénybevételére jogosult. Az igénybevételnél a gyermek születési dátumától számí­tott egy évről, tehát nem naptári évről van szó. „Mostoha” gyerekek Húsz évvel ezelőtt nagy öröm volt a község lakóinak sz&m&ra, hogy megnyílt a cukrászda. Örültek ennek a gyermekek Is, mert a nyári nagy hőségben nemcsak a várqsl gyerekek, ha­nem Ok Is nyalogathatták a hűsítő fagylaltot. De gyakran fogyasztották ezt a felnőttek Is. Mióta a karácsondl áfészt a ludaslhoz csatolták — úgy érez. zük — valahogy nem gazdái községünknek. Bizonyltja az Is, hogy a „cuk­rászdában" levő 70 ezer forint értékű fagylaltgépet nem javít­tatják, mondván sokba kerül, talán be sem hozza az árát. Ügy tudjuk, hogy a kereske­delem van az emberekért, s nem fordítva. A 3500 lakosú község­ben több mint 500 gyermek él. Jó lenne, ha a „Benevölgye Afész” figyelembe venné ezt még akkor Is, ha az 1983-as év „nem a gyermekek éve”. Dán Gyula Karácsond Mint megtudtuk, az egri városi tanács egészségügyi osztályán számos körzeti or­vos azt sérelmezte, hogy a házszámtáblákon olykor ki- vehetetlenek az egy, illetve két-három jegyű számok. Éppen ezért többször előfor­dult már, hogy csak hosz- szas keresgélés után talál­tak rá a megadott címre. Az időtrabló kutatás pedig min­den bizonnyal nem használ a segélytkérő betegeknek. Gyöngyös fennállásának 650. évfordulója alkalmából megkezdődtek az ünnepség- sorozatok. A város múltjá­nak érdekességei közé tar­tozik, hogy az ország leg­gazdagabb török iratanyagá­val rendelkezik, amelyeket dr. Fekete Lajos fordított le és adott közre a „Levéltári közlemények” 1932. és 1933- as évfolyamaiban. A gyűj­temény 237 török iratot őriz, melyek közül a legrégibb 1549-ből, a legújabb 1686- ból maradt fenn. Az irat­anyag tehát a hódoltság egész korát átfogja, s a kis város minden bajára, gond­jára és törekvéseire kiter­jed. Gyöngyös török kincstári birtok volt, ami azt jelen­tette, hogy az egyenes vagy közvetlen adót általányösz- szegben fizette. Énnek el­lenében a török kincstár a városba vitt áruk vámját és egyes bírságokat a város­nak engedte át. Meg kell emlékeznünk a török ható­ságok belátó, emberséges magatartásáról is, amikor a város nagy ínségben és baj­ban volt. Az 1674. évi tűz­vész után az egri és a hat­vani török agák 4 évre el­engedték a város minden adóját. Voltak azonban nem egye­nes adók, közvetett szolgál­tatások is: illetékek, tized, vámok, ajándékok, a várak, hidak javításánál végzett 1983. május 14-én a 7.35- ös járattal utazni szerettünk volna Egerbe Andornaktá- lyáról, a Makiár—Andornak- tálya—Eger járattal. A busz megérkezésekor a sofőr kb. 8 utast fölvett és előttem szándékozta az ajtót bezár­ni. Kértem, hogy legyen szí­ves vegyen föl, mert 8 óra­kor az üzletet nyitnom kell, a kulcs nálam van — de ő nem engedett föl. Kérésemet megismételtem legalább kétszer és erre azt a kijelentést tette „hogy már csak azért sem viszem el” hiába mondták a föl­szállt utasok, hogy valóban munkába kell mennem és Többen kérdezhetnék, va­jon ki a felelős a már megko­pott házszámtáblák cseréjé­ért. Kiderült, hogy a tulaj­donosoknak kell gondoskod­niuk a házszámtáblák fel­újításáról. A kereskedelem útján szerezhetik be az új táblát a lakosok. Természe­tesen, ha városrendezés mi­att változna meg a házszám, úgy ez esetben a városi ta­nács műszaki osztálya tö­rődik a táblákkal. közmunkák. Ezekben az ügyekben a gyöngyösiek ál­landóan panasszal fordultak a magasabb fórumokhoz, mivel e téren' sűrűn előfor­dultak túlkapások. Az iratokból bizonyos ké­pet formálhatunk a város gazdasági életéről is. Meg­állapítható, hogy a lakosság fő jövedelmi forrását a sző­lőművelés és a vásárai ké­pezték. Ugyanakkor ezek sok bajt is hoztak a város­ra. A szüret Gyöngyösre csábította a török szabadle­gényeket, akik zsold híján éhesen kóboroltak; a vásár híre pedig a két határvi­dékről csődített Gyöngyösre minden kalandort és kato­naszökevényt. A török nem tartott itt helyőrséget, a vá­ros karhatalma pedig nem volt képes megfékezni a ma­gyarok és a törökök — fő­leg boros állapotban történt — összeverekedését. S ami­kor ezek egymást agyba- főbe verték, a török ható­ságok a várossal fizettették meg a vérdíjat és a bírság­pénzt. A rendészeti ügyek­kel foglalkozó iratokból tud­juk, hogy a város területén és környékén lezajlott bűn­tettek és szerencsétlenségek, „melynél vér folyt” bírság alá estek. Ezeket a török hatóságok éberen figyelték, mivel a tisztviselőik részére jövedelmet jelentettek. A bírságok gyakoriságuk miatt elviselhetetlenné váltak, s ezért maguk a gyöngyösiek még fölfértem volna. Ezek után kértem, hogy legyen szíves mondja meg a nevét mire ő gúnyosan mondta „nézze meg a busz rendszá­mát” — hát megnéztem: BV 34-22. Én a kereskedelemben dolgozom és joggal elvárják tőlem az udvarias, figyelmes kiszolgálást, így én is elvár­tam volna a sofőr udvarias­ságát és megértését. Meg kívánom jegyezni még, hogy a tanácsházi megállóban kb. 12 ember maradt a követ­kező megállónál pedig 15, akik gyalog vagy stoppal érték el úticéljukat, mivel a következő járat csak 8.49­Egyébként a tapasztalat azt látszik igazolni, hogy a megyeszékhelyen ez ügyben még jócskán van hiányos­ság. Ennek a feloldására a városi tanács műszaki osz­tálya ősszel ellenőrizni fog­ja a házszámtáblákat, s amennyiben továbbra is le- olvashatatlan számokat ta­lál, úgy a tulajdonosokat megbünteti. kérték, hogy a vásáraikat tiltsák be. A iratok érdekességei kö­zé tartoznak a központi kor­mány által, Konstantiná­polyban kiadott Gyöngyösre vonatkozó rendeletek és a XVIII. századból való ma­gyar nyelvű levelek. Az előbbiekhez 12 db irat tar­tozik, melyek Gyöngyös vá­ros törvénykönyvét alkották. Az utóbbi 16 darab levél­ből áll, amelyek valószínű­leg a török hatóságok al­kalmazásában lévő magyar diák tollából származtak. Ezekben a levelekben a tö­rök hatóságok — legtöbb­ször a hatvaniak — szólítot­ták fel a gyöngyösieket adó­fizetésre vagy más szolgál­tatások teljesítésére. A török iratanyag nagyon sok áldozat árán maradt fenn, mivel a gondos keze­lés ellenére a gyöngyösi ha­gyományos csapás, a tűz­vész is veszélyeztette. Egy alkalommal a lángok közül ragadták ki azokat, amely­nek nyomai ma is meglát­szanak, mert megfüstölőd- tek és egy-egy irat szélén a lángok nyomai is látha­tók. Gyöngyös város gazdag török iratanyaga értékes helytörténeti forrást nyújt nemcsak a város, hanem a környező települések múlt­jának kutatásához is. kor indul. Kérem a Volán vezetőségét, hogy a BV 34-22 rendszámú buszsofőrt udvariasabb és megértőbb magatartásra figyelmeztes­sék, valamint az andornak- tályai buszjárat szombati napokon való megfelelő biz­tosítását is, mivel e napon a csuklósbusz helyett egy sokkal kisebb befogadó ké­pességűt indítottak. Jó lenne, ha ilyen és eh­hez hasonló bosszúságok nem érnék az utazóközönsé­get. Nagy Lajosné a Volán buszjáratát 12 éve igénybe vevő utas, és további 13 aláírás Felismerve modem civili­zációnk ártalmait, új, nagy­szerű mozgalom kialakulásá­nak vagyunk szemlélői és bízvást részesei is. Írásokban, rádióban, tele­vízióban, játékfilmekben emelnek szót környezetünk megóvása, természeti és kul- rurális értékeinek megmen­tése érdekében. A közel­múltban Egerben is bemuta­tott Noé bárkái című film­ben is egyértelműen megfo­galmazódik, hogy nemzedé­künk ez irányú tevékenysé­gével az emberiség jövendő sorsa felől is dönt. Mentsük, ami még menthető, hisz sok növény- és állatfaj végleges elpusztulása miatt már jócs­kán van jóvá nem tehető mulasztás. Hasonló céllal országszer­te alakulnak a városszépítő egyesületek is. A Népújság hírt adott róla, hogy Eger­ben és Gyöngyösön is létre­jött ilyen egyesülés. Bizto­san lehetőségük lesz itt is a hasznos tevékenység kifejté­sére. Jeles történelmi múlt­tal rendelkező városunkban nagy az idegenforgalom, ami nagymértékben növeli fele­lősségünket. Nemrég olvas­Vettem, egy nyári szan­dált. Ügy gondoltam, a ko­rán beköszöntött kánikula aktuálissá tette ezt. Csinos­ka, a színe is koromhoz illő, a sarka is kényelmes, szóval igazán nem lehet kifogásom, mert ráadásul súlya is pe­helykönnyű. örültem is a sikerült vásárnak egészen addig, amíg a kezembe nem akadt a pénztáros által gon­dosan a tasakba csúsztatott használati tájékoztató, mely tudomásomra adta, mely ci­pőgyár remekéhez van sze­rencsém. Ám a cédulán ez állt: nyári cipő: anyaga és összeszerelése (?!) miatt esős időben nem ajánlatos visel­ni. Figyelem a meteoroló­giai jelentést, azt mondják változékony esős időre szá­míthatunk. De akkor mi lesz. És egyáltalán, oly meg­bízhatatlan ez a nyár, hogy időnként zápor és zivatar van. Akkor mi légyen a szandálommal, mely erre az alkalomra kifejezetten nem ajánlott. Csizmát vegyek fel? — kérdem csak úgy magamtól. tam a Népújságban, hogy ......a megye legszebb für­dőjében felkészültek már „a nagyüzemre”. Esetenként 11— 12 ezer ember is megfordult a strandon. Ezt légifelvétel­ről állapították meg. „Ezt elsőként tettük az ország­ban, de megérte az anyagi áldozatot,” Ha írják, biztos így van. Kár azonban, hogy a fürdő közvetlen szom­szédságára már senkinek nem terjedt ki a figyelme az illetékesek közül. Pedig itt és az autóparkírozóban még több ember megfordul, mint a strandon. És mit lát? Düled ező kerítés, szemét, gyom, a szegényes múltról és az igénytelen jelenről ta­núskodó omladozó házfalak. A látvány nem kíván kom­mentárt, Miért ilyen elha­nyagolt, elhagyatott ez a te­rület? Bizonyára sok, a vá­rosunkba látogató hazai vagy külföldi vendégben fogalma­zódik meg ez a kérdés. A lé­gi fényképek kiegészítésére — nem sajnálva az időt — készítettem néhány földi fel­vételt. Könnyű felismerni, mi a halaszthatatlan teendő. Korózs László Eger A továbbiakban ugyanis arról volt szó, hogy a gyár gyártmányainak sorában ugyan szerepel a csizma, de mint alkalmi viseletre, er­re is az áll, hogy kímélen­dő, nedvességtől óvandó. Eb­ből következően a csizma viselete is elvetendő. Most már a következőkön töröm a fejem: 1. Mit hordhat az ember esős nyári napokon? (További vizsgálódásaim során ugyan is kiderült, „összeszerelése” miatt egyik szandál sem al­kalmas erre.) 2. Lesz-e valaha olyan technológia a cipők össze­szerelésére mely figyelembe veszi, hogy azt viselni kell, s általában csak óvodai, is­kolai használatra szokás „váltócipőt” vinni. 3. Mivel sem az első, sem a második számú kérdésem­re úgy sincs elfogadható válasz, mire jó az egész használati tájékoztató? V evőbosszantásra ?! —d.— Heves megye múltjából Gyöngyös város török iratai Dr. Horváth Mihály Gyöngyös Apróbb-nagyobb bosszúságok Tőlem is elvárják az udvariasságot A vásárlók szíves tájékoztatásáról avagy adalékok a cipőviseléshez PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A PARÄDI ÁFÉSZ 1983. július 1-től, 1986. július 1-ig SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE ATADJA a következő egységeket. 1. sz. bisztró, Mátraderecske, Kossuth út 4. sz. vendéglő, Recsk, Kossuth út 10. sz. bisztró, Bodony, Árpád út 4. 25. sz. vendéglő, Sirok, Lakótelep 35. sz. turista, Mátraszentimre, Ágasvár 20. sz. presszó, Recsk, Kossuth út 63. 17. sz. lacikonyha, Sirok, Lenin út 23. sz. büfé, Recsk, Kőbánya-telep 27. sz. büfé, Recsk, Vásártér 2. sz. italbolt, Mátraderecske, Jókai u. 2. 3. sz. italbolt, Mátrabalia, Április 4. út 8. 13. sz. italbolt, Parádsasvár, Kossuth út 30. 14. sz. italbolt, Parádóhuta, Széchenyi u. 14. 52. sz. ajándék bolt, Parádfürdő, Parkírozó 27. sz. zöldségbolt, Sirok—Liszkó 28. sz. zöldségbolt, Recsk, Kossuth út 33. sz. zöldségbolt, Mátrabalia, Április 4. út 34. sz. zöldségbolt, Bodony 36, sz. zöldségbolt, Recsk, Kőbánya-telep 37, sz. zöldségbolt, Recsk, József Attila a. 13/a. A vendéglátó egységek versenytárgyalása 1983. június 22-én, (szerdán), a bolti kiskereskedelmi egységek versenytárgyalása 1983. június 23-án, (csütörtökön), lesz a szövetkezet központjában délelőtt 9 órakor, Párád, Kossuth út 71. sz alatt. A pályázatokat a versenytárgyalást megelőző 8 nappal korábban kell benyújtani a szövetkezet közgazdasági osztályára, ugyanott adnak bővebb felvilágosítást és tájékoztató adatokat. . Gondolnák? — ez a strand környékén látható

Next

/
Oldalképek
Tartalom