Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 21,, szombat INDIAI-ÓCEÁN A korallsziget kulisszatitka INDONÉZIA Nehéz esztem lök k úszol bén A dzsakartaiak kedvelt bevásárlóhelyei a szabadtéri bazá­rok. Az utóbbi években több korszerű bevásárlóközpont is épült az indonéz fővárosban (Fotók: KS) Szuhartót negyedszer válasz­tották meg az ország elnöké­nek Indonézia, 150 millió lako­sával a világ ötödik leg­népesebb országa. S bár az elmúlt évek soha nem lá­tott fellendülést hoztak, a jövő kilátásai nem túlságo­san biztatóak. A nemrégiben negyedszer megválasztott Szuharto elnöknek súlyos gazdasági gondokkal kell szembenéznie. A fejlődés évtizede Tíz évvel ezelőtt szinte ki­látástalannak tűnt az ország helyzete. A lakosság éhezett, az infláció elérte a 650 szá­zalékot. A fellendülés évti­zede szinte csodának tűnhet: a nemzeti jövedelem évi 7,5 százalékkal nőtt, s ami a legfontosabb, a rizs hozamá­nak emelkedése megszün­tette az éhezést. A társada­lom mind szélesebb rétegei érezték az életszínvonal ugrásszerű emelkedését. Per­sze, ez a jólét csak viszony­lagos, s nem hasonlítható az európai emberek színvona­lához. Az egy főre jutó nemzeti össztermék jelenleg 520 dollár, ami a korábbi helyzethez képest jelentős előrelépés. Az inflációt si­került 10 százalék alá szorí­tani. A legkisebb falvakba is eljuttatták a villamos áramot, az iskoláskorú gyer­mekek szinte mindegyike megtanult írni-olvasni. Szép eredményeket hozott az ön­tözés, nem kis részben en­nek köszönhetők a rekord rizstermések. A fellendülést, mint több más hasonló helyzetben levő ország, Indonézia is olaj- kincsének köszönheti. Ex­összeállította: Huppan Béla portbevételeinek 70 százalé­kát a fekete arany eladásá­ból nyeri. S ez máris meg­magyarázza azokat a vihar­felhőket, amelyek az OPEC- tag Indonézia jövőjét fenye­getik. Olajgcmdok Az olajárak, valamint a kereslet csökkenése az 1983 —84. évi költségvetés bevé­teleit 1,5 milliárd dollárral kurtítja meg. A napi olaj­kitermelés a tervezett 1,4 millió hordóval szemben már csak 1,3 millió hordó, s a további esetleges ár­csökkenés valósággal ka­tasztrofálissá válhat az or­szág számára. Mindehhez járul még, hogy a korábbi­nál kedvezőtlenebb időjárás miatt terméskieséssel is szá­molniuk kell, ami élelmi­szerimportot tesz szüksé­gessé, tovább apasztván In­donézia valutatartalékait. Ugyanakkor a sikeres család­tervezési program ellenére az ezredfordulóig az ország la­kóinak száma eléri a 200 mil­lió főt. A gondok mindenekelőtt a tömegeket sújtják. A gaz­dasági nehézségek miatt mind kevesebb a beruházás, s így a városba települt fa­lusiak sokaságának nem jut munkahely. A tanulmányai­kat befejező fiatalok is egy­re nehezebben találnak ma­guknak állást. A lakosság kétharmada 35 éven aluli, s a csökkenő munkalehetősé­gek éppen a fiatalok töme­geit sújtják. A kormányzat e problémák megoldására, a lakosság jobb életkörülmé­nyeinek megteremtése érde­kében áttelepítési progra­mot dolgozott ki. Célja, hogy a túlzsúfolt övezetekből a ritkábban lakott szigetekre költöztessék az embereket, akik ezt a biztosabb munka- lehetőségek miatt szívesen vállalják. A fegyveres erők döntő szerepe Szuharto elnök újraválasz­tása után újjáalakította kor­mányát. A változás ugyan a célok és eszközök tekinte­tében alig észrevehető, de a személyi összetétel bizonyos fiatalítási törekvéseket fejez ki. Változatlanul fennmarad azonban a katonák és az ál­talában Nyugat-barát tech­nokraták szövetsége. A fegy­veres erők tovább őrzik döntő befolyásukat az állam életében: 15 fontos minisz­térium élén áll tábornok. Indonéziában ugyan több­pártrendszer van, ám a két törvényes ellenzéki csopor­tosulás, az Indonéz Muzul­mán Párt (PPP) és az In­donéz Demokratikus Párt (PDI) mozgástere körülha­tárolt. A Szuharto vezette kormánypárt, a GOLKAR álláspontja a döntő úgyszól­ván minden kérdésben. A politikai élet hirdetett vezérfonala változatlanul a stabilitás fenntartása és az 1945. évi függetlenségi al­kotmány, amelyet a békés egymás mellett élés elvei jellemeznek. Az öt alapelv: az istenhit (nem egy meg­határozott vallásé), humani­tás, nacionalizmus, demok­rácia és szociális igazság. A belső stabilitást jelenleg csupán az ország lakosságá­nak 90 százalékát kitevő muszlim hivők egy csoportja veszélyezteti, amely azt kö­veteli, hogy az öt elv első pontja kifejezetten „Állati­ra utaljon. A dzsakartai ve­zetők nem alaptalanul tar­tanak egy a teheránihoz hasonló fordulattól, hiszen a korábbi Irán és Indonézia sok tekintetben hasonlít egymáshoz. Így a nyugati életforma gyors és óvatlan átültetésében, a nép akara­tának figyelmen kívül ha­gyásában, valamint az ame­rikai kapcsolatok ápolásá­ban. Washington tisztában van azzal, hogy Indonézia kulcs- fontosságú szerepet tölt be a délkelet-ázsiai térségben. A hadsereg korszerű fegyve­reit jórészt az Egyesült Ál­lamok és Franciaország szál­lítja, a nemzetközi pénzügyi világ pedig minden támoga­tást megad Szuharto rend­szerének. A tábornok azon­ban ügyes külpolitikát foly­tat: az amerikai óhajok elle­nére párbeszédet folytat Vietnammal, az ASEAN- országok közül a legkonst­ruktívabb álláspontot fog­lalja el az indokínai rende­zés kérdésében és határo­zottan ellenáll annak az amerikai ihletésű tervnek, hogy az ASEAN-t alakítsák át katonai tömbbé. (Ez azért is fontos, mert az ASEAN legerősebb fegyveres ereje az indonéz hadsereg.) A fokozódó gazdasági ne­hézségek ellenére úgy tű­nik, hogy Szuharto negyedik elnöksége biztosítja a folya­matosságot Indonézia életé­ben. A következő öt év si­kere attól függ, hogy a dzsakartai vezetés miképpen tudja egyeztetni a külpoli­tikai nyitottságot az indonéz demokratikus erők felé való nyitással. Gáti István „Oktatási leszerelés” az EgyesültÁllamokban „Az Egyesült Államok egyoldalú és teljes leszere­lést hajtott végre az oktatás terén” — ez lehetne a mot­tója annak a jelentésnek, amelyet Reagan elnök uta­sítására készített a washing­toni oktatásügyi minisztéri­um. A jelentés összeállítói úgy látják, hogy az amerikai nemzetet komoly veszéllyel fenyegeti az oktatás színvo­nalának fokozatos süllyedé­se. A 235 millió lakosú or­szágban ma 23 millió anal­fabétát tartanak nyilván, ám ez a hivatalos adat messze nem fedi a riasztó valóságot. A 17 éves fiatalok 13 szá­zaléka nem tud írni-olvasni. Tizenkilenc nemzetközi al­kalmassági vizsgából egyik­ben sem végeztek amerikai diákok az élen, és hét eset­ben ők lettek az utolsók. Az amerikai középiskolák mai oktatási színvonala jó­val alacsonyabb, mint húsz évvel ezelőtt volt. A többi fejlett tőkés országban kö­rülbelül háromszor annyi időt fordítanak a tudomá­nyos képzésre, mint az Egye­sült Államokban. Az ameri­kai középiskolákban viszont majdnem annyi időt szánnak főzési és autóvezetési tan­folyamokra, mint nyelvokta­tásra, történelemre vagy bio­lógiára. Az átlag amerikai közép- iskolás 180 napot tölt éven­te az iskolában, naponta csak hat órát, míg például Nagy-Britanniában nem rit­ka, hogy évi 220 napig jár­nak iskolába, napi nyolc órával számolva. A jelentést elkészítő bi­zottság úgy látja, hogy a gondok orvoslásához nincs feltétlenül szükség az okta­tásügy központi irányításá­nak decentralizálására. Vé­leménye szerint a kormány­nak kellene több konkrét uta­sítással és intézkedéssel javí­tania a helyzeten. Elsősorban a diákok felvételének feltéte­leit, illetve az oktatók stá­tuszát kellene pontosan kö­rülhatárolni. Terrell Bell oktatásügyi miniszter azonban nem ért egyet ezzel a következtetés­sel. A maga részéről helyes­nek tartaná, ha megvaló­sulna Reagan elnöknek az a korábbi — a kongresszus ellenállásán megbukott — terve, hogy osszák fel az ok­tatásügyi minisztériumot. A miniszter szerint megenged­hetetlen, hogy egy nagy wa­shingtoni apparátus „bitorol­ja a hatalmat és az ellen­őrzést” az egész Egyesült Ál­lamok oktatási rendszere fe­lett. Április végén az ENSZ egy különleges bizottsága az In­diai-óceán militarizálásával foglalkozott. A bizottság tag­jai javasolják: hívjanak össze nemzetközi konferen­ciát a kérdésről. A szovjet delegátus kijelentette: or­szága kész bármikor felté­tel nélkül tárgyalni az Egye­sült Államokkal az Indiai­óceánon zajló katonai moz­dulatokról. (Zárójelben je­gyezzük meg: a kétoldalú tárgyalás 1978-ban szakadt meg, az amerikaiak hibájá­ból.) Mi az oka annak, hogy, bár szinte valamennyi világ­tengeren fokozódik a kato­nai aktivitás, az Indiai-óceán a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll? Globólstratégia Nem a parti államok vált­ják ki ezt az érdeklődést, hanem az imperialista ha­talmak, főleg az Egyesült Államok globálstratégiája. Ennek keretében Nagy-Bri- tannia és Franciaország ál­landósította, sőt megerősí­tette itteni katonai jelenlé­tét. Franciaország például több mint tízezer tengerészt tart készenlétben a Dzsibu- titól Reunion szigetig húzó­dó vonalon. De a két egyko­ri gyarmattartó hatalom szerepe eltörpül az USA ka­tonai lépéseihez képest. Car­ter elnöksége idején jelen­tették be, hogy mivel Wa­shingtonnak „létérdekei” fű­ződnek az Indiai-óceánhoz, a jövőben minden módon és eszközzel „megvédi itt jo­gait”. Kulcstámaszpont Tény: az Indiai-óceán összekötő láncszem az Euró­pából a Távol-Keletre és az Afrikába irányuló hajófor­galomban. Az óceán partján elterülő, vagy az ahhoz kö­zel fekvő országokban össz­pontosul a tőkés világ olaj- és uránkészletének 65 száza­léka, aranytartalékának a fele. A Pentagon első lépés­kén a Mauritiustól elszakí­tott és az angoloktól 1966- ban 2016-ig bérbe vett Die­go Garcia korallszigetet „el- süllyeszthetetlen repülőgép- anyahajévá” alakította át, ahol bármilyen repülőgép, B—52-es hadászati bombázó is leszállhat. A sziget föld­alatti raktárában felhalmo­zott készlet elegendő ahhoz, hogy — harci körülmények között — 12 ezer tengerész- gyalogos egyhónapi szükség­letét fedezzék. Árnyék 19 országon Diego Garcia, az USA kulcstámaszipontja e térség­A térség térképe — az USA által használt kikötőkkel ben, bár időközben megve­tette lábát a Szomáliái Ber- berában, a kenyai Momba- sában. az omani Masiraban és Muszkatban is. A sziget az operatív erők legfőbb ki­indulási pontja bármely le­hetséges hadműveletben. A jelenleg mintegy 230 ezer fős „gyorsalakulat” január 1-e óta az önálló „Központi övezeti Főparancsnokság”, a CENTCOM alárendeltségébe került. Az új parancsnokság „felelős” a Közel- és Közép- Kelet, a Perzsa (Arab)- öböl és az Indiai-óceán tér­ségéért, működési szférája 19 országot fog át; ezek: Afganisztán, Pakisztán, Irán. Irak, Kuvait, Bahrein, Arab Emirátusok Szövetsége, Ka­tar, Szaúd-Arábia, Oman, Észak- és Dél-Jemen, Szo­mália, Szudán, Kenya. Etió­pia, Dzsibuti, Jordánia és Egyiptom. Vannak közöttük tehát független, a szocialis­ta fejlődés útját választó or­szágok is. őket az amerikai „gyorshadtest” bárn\jkor be­avatkozással fenyegetheti. Ezt a különleges alakula­tot erős flottakötelék támo­gathatja. Az Indiai-óceánon egymást váltja a Constella­tion, az Enterprise és a Kitty Hawk nevű repülő- gépanyahajó. Fedélzetükön távolsági vadászbombázók vannak, kíséretük nagyszá­mú hadihajó. E flotta — a közel-keleti válság esetére — számol azzal, hogy a Földközi-tengeri 6. amerikai flottával a Közel- és Közép- Keleten összehangolt akció­kat hajthat végre. Közben az Egyesült Álla­mok Indiával szemben fel- fegyverzi Pakisztánt, a ma­ga javára igyekszik kiak­názni az iraki—iráni hábo­rút, a Közel-Keleten kato­nailag már megvetette lá­bát. A Reagan-kormányzat az Indiai-óceán medencéjé­ben messzemenő, globális politikai, gazdasági és főleg katonai célt követ. Olyat, amely nem ok nélkül van a világszervezet előtt: a világ­békét fenyegeti. Serfőző László alezredes Az amerikai Constella tion repülőgépanyahajó (Fotó — KS) MÁJUS 24-TÖL EGYES SZÍNES ROMHÁNYI CSEMPÉK ENGEDMÉNYES ÁRON KAPHATÓK 111 EGER, GYÖNGYÖS, FÜZESABONY, RECSK IV TÜZÉP-TELEPEINKEN Régi ár Ft/100 db Új ár Ft/100 db osztály 363,- 484,­308,­osztály 308,- 411,— 264,­osztály 253,- 338,- * 220,­osztály 209,- 220,­187,­AMÍG A KÉSZLET TARTl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom