Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-20 / 118. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 20., péntek 3. A testület és tagjai Hallgatom a felszólaló szavait a pártbizottság ülé­sén. Hallgatom, s közben azon töprengek: ki is beszél most voltaképpen? A jelen­tékeny középüzem főmér­nöke-e, vagy pedig a párt- bizottság tagja? A dolog el­döntését nehezíti, hogy egy­azon személyről van szó: a főmérnökről, akit annak ide­jén beválasztottak a párt- bizottságba. Akkor hát mire való ez a töprengés, miért akarok egyazon személyiséget gon­dolatban mindenáron ketté­választani? Miért zavar fel­szólalásának hangvétele nemcsak engem, de az arc­kifejezésekből ítélve látható­lag másokat is? Pedig való­ságos, eleven problémákat említ: az üzemben folyó műszaki fejlesztés eredmé­nyeiről, gondjairól szól. De úgy sorolja ezeket, mintha valamilyen minisztériumi értekezleten, szakmai tanács­kozáson mondaná: a gazda­sági-műszaki vezető beszél itt, nem a politikai döntésre hivatott párttestület tagja. Pedig itt most nem vezetői megbeszélésen vagyunk, nem is műszaki konferencián: a gazdaságpolitika megvalósí­tásának helyi tapasztalatai­ról és feladatairól — tehát aláhúzva az összetett főnév második elemét: politikai témáról — tanácskozik egy felelős politikai elhatározá­sokra hivatott testület. S ez — hadd ismételjem újból e szót — politikai megközelí­tést igényelne e döntésben észrevételeivel közreműködő testületi tagjaitól is. Identitászavar? Miért van hát, hogy ez a megközelítési mód nemcsak az említett, de számos más esetben is elmarad? Miért tapasztalható nemegyszer a testületi tagoknál — hogy a divatos kifejezéssel éljek — identitászavar, az azonossági, azonosulási tudat zavara? Mert ilyen zavar kétségte­lenül fennáll: a párt-, a tár­sadalmi szervezetek és moz­galmak irányító szerveibe beválasztottak egy része olykor mintha nem tudná pontosan, milyen minőség­ben szerepeljen e testületek tanácskozásain, működjék közre azok munkájában. S ezért megmarad annál a megközelítésnél, ami első látásra valóban a leginkább kézenfekvő: a mindennapi munkája, munkaköre által meghatározottnál. De hát miért lenne baj ez? — kérdezhetnénk ismét, felidézve, hogy a testületek tagjainak megválasztása előtt éppen azért szokták a javas- lattevők gondosan mérle­gelni a szociális összetételt, az egyes területek, rétegek, korosztályok képviselőinek arányát is, hogy a külön­féle nézőpontok (s az azokat meghatározó érdekek) meg­felelő módon hangot, teret kapjanak. Csakhogy a kü­lönféle nézőpontok csupán akkor kapnak helyet és öt­vöződnek egységbe a szüle­tendő döntésekben, csak ak­kor tudják valóságosan be­folyásolni az elhatározáso­kat, ha érdemi módon jut­nak kifejezésre. Vagyis, ha az egyes területek, korosz­tályok, rétegek nézőpontjai politikai tartalmú következ­tetésekben és javaslatokban is testet öltenek. Nem elég deklarálni Szinte százszázalékos bizo­nyossággal kimondható, hogy erre minden testületi tag képes is lenne, hiszen jelö­lésüknél, megválasztásuk­nál az ilyenfajta politikai alkalmasság elsődleges szem­pont. Nem a személyes ké­pesség, tapasztaltság, felké­szültség hiányzik hozzá. Sokkal inkább munkastílu­sunk, munkamódszereink hordoznak magukban bizo­nyos akadályozó, hátráltató gyengeségeket. Kezdhetnénk azzal, hogy gyakorta nem is igénylik a testületi tagoktól a politikai tartalmú következtetéseket. És aligha elegendő az ilyen igény deklaratív kinyilvání­tása. A testületi munka egész légkörének, stílusának min­den külön kinyilvánítás nél­kül is erre kellene ösztö­nöznie. S itt a legfontosabb éppen az, hogy miben vár­nak közreműködést, mihez várnak hozzászólást, véle­ménynyilvánítást a testületi tagoktól. Olyan-e a napi­rend, az előterjesztés, a ha­tározati javaslat, hogy ér­demi állásfoglalást igényel a résztvevőktől, vagy pedig nem ad fogódzót máshoz, mint a szerzett tapasztalatok egyszerű felsorolásához? A témának a szó igazi értel­mében vett megvitatására készteti-e a tagokat vagy pedig csupán bizonyos té­nyek tetszés szerint bővít- hető-szűkíthető terjedelmű, „kiegészítő” jellegű felsora­koztatására? A gyakorlati tevékenységet ténylegesen meghatározó döntés szüle­tik-e az adott tanácskozá­son, avagy pedig megelég­szenek általános, megfogha­tatlan igazságok ismételgeté­sével? Alap legyen, ne korlát... Nem azért hasznos mind­ez, mintha a vitákból ki kel­lene lúgozni az egyes testü­leti tagok közvetlen hely­zete által sugallt véleménye­ket. A pártbizottságba vá­lasztott főmérnök nézze nyu­godtan a dolgokat a főmér­nök szemével, hiszen hiába is próbálná, úgysem tudná másként nézni. De kapjon lehetőséget, hogy tapaszta­latai és ismeretei a közvet­len környezetben szerezhe- tőknél szélesebb kört fog­janak át, s fogalmazódjon ez meg igényként is, ami­kor a testület kollektív mun­kájában való részvételről van szó. Magyarán: a mun­kamegosztásban elfoglalt hely alapja legyen e rész­vételnek és ne korlátja. Ha így tudjuk megszer­vezni a kollektív munkát, az mindenkinek csak hasznára válhat. A kollektíva egészé­nek, minden egyes tagjának — és nem utolsósorban ma­guknak az ügyeknek, ame­lyek megvitatására, megol­dására, előbbrevitelére az adott testület hivatott. (Gy. L.) Gazdasági társaság alakult Szegeden Az elterjedt tömegbúzák- nái legalább húsz százalék­kal magasabb fehérjetartal­mú, úgynevezett protein bú­za és az importált szóját tö­kéletesen helyettesítő lóbab termesztésére, feldolgozására és értékesítéisére alakult a napokban Szegeden gazda­sági társaság. Irányítója a Csongrád megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat, tagjai kutatóintézetek, termelési rendszerek, vala­mint Csongrád és Békés megyei tsz-ek. A társaság tagjai tizenöt­ezer hektáron termelnek protein búzát és mintegy harmincezer hektáron lóba­bot. A minőségi búzáért megkülönböztetett árat fi­zetnek a világpiacon, a ló­bab termesztésének növelé­sével pedig lehetővé válik az import szója és az ugyan­csak külföldről beszerzett takarmánylisztek helyettesí­tése. Egy vizsgálat tapasztalatai Kereskedelem a kiskerthilajdonosikért Mint szerte az országban, megyénkben is egyre nép­szerűbb a kiskertmozgalom. Munkaidő után, hét végeken ezrek és ezrek indulnak a „birtokra”, a háztájiba, avagy a kisebb-nagyobb te­lekre. Érthető hát ellátásuk vetőmaggal, szerszámokkal, műtrágyával, egyre nagyobb feladatokat ró a kereskede­lemre. Mennyire lehetnek ma ,,a gazdák” elégedettek? Nemrégiben ezt vizsgálta a megyei tanács kereskedelmi osztálya, kereskedelmi fel­ügyelősége. Köztudomású, korábban a legtöbb panasz amiatt érke­zett, hogy nem lehetett min­dent időben még a szezon előtt beszerezni. A tavalyi, kedvező tapasztalatok alap­ján az idén ezért szervezték meg immár másodszor a fó­liasátras elárusító akciót, Kereskedelem a kisgazdasá­gokért címmel. Növényvédő szerekből, vetőmagvakból, úgynevezett szerárukból ezekben az ideiglenes üzle­tekben és az állandó boltok­ban is nagyjából elegendő volt a kínálat. Igaz, eseten­ként bizonyos fajta, és cso­magolású műtrágyákból ki­fogytak a készletek. A kisgépek iránt is oly­annyira megnövekedett az érdeklődés, hogy sokan üres kézzel kellett, hogy távozza­nak. A hiány fő oka. hogy romlottak a beszerzési lehe­tőségek. A VASVILL és az AGROKER csak elenyésző hányadát kapta meg példáig a rendelt motoroskapáknak, a kézi-háti motorospermete­zőknek, kerti öntözőknek. Sajnos jelentős javulásra a jövőben sem lehet számí­tani. Hasonlóan nagy a gond az alkatrészekkel is. Nincs minden rendben az eladott áruk minőségével sem. Az ellenőrök alkalman­ként lejárt szavatosságú termékeket találtak a raktá­rakban, ezek egy részét ki kellett vonni a forgalomból, más részük olcsóbban kerül majd a fogyasztókhoz. Mert nem mindegy az sem, mi­lyen áron jutnak a vásárlók tudni, a változásokat — ha pluszmunkával jár is — kö­telező feltüntetni a csoma­goláson. A megyében egyébként 172 üzletben lehet műtrá­gyát, vetőmagvakat, hatvan­ötben növényvédő szereket, tizenkét helyen pedig szapo­rító anyagokat vásárolni. Tíz szaküzlet működik, s ez azt jelenti, majd minden telepü­lésen helyben biztosított a kiskerttulajdonosok ellátása. Kérdés persze, hogy mi­lyen színvonalon. S ez most nemcsak arra vonatkozik, hogy mekkora a választék, de például arra is, hogy az érdekelteknek nemigen van módjuk tájékozódni az egyes cikkek tulajdonságairól. Nincsenek szórólapok, kiad­ványok, nem élnek eléggé a boltok — nyilván a raktáro­zási nehézségek miatt — az árubemutatás módszerével sem. A vizsgálat legfőbb tanul­sága végül is, hogy nem ár­tana mielőbb szigorítani a belső ellenőrzést, s föltárni a jobb árukínálat lehetősé­geit. Nemcsak a kiskerttulajdo­nosok, de a piacon vásárlók érdekében is. (németi) a különböző cikkekhez. Jó A Hatvan és Vidéke Afész „gazdaboltjában” mindig sokan fordulnak meg a kistermelők közül (Fotó: Szabó Sándor) Fejlesztés és prognózisok Befejeződött a KGST élelmiszeripari együttműködési állandó bizottságának ülése Bitumen-emulzió keverő Fütftenergia nélkül A fűtőenergia fölhaszná­lása nélkül, hidegen kever­hető útjavító anyag gyártá­sára épül bitumen-emulzió keverőtelep Székesfehérvá­rott, a Közúti Építő Vállalat telepén. A technológiai és a villamos berendezések sze­relésével befejező szakaszába lépett a negyvenmillió fo­rint értékű beruházás. Az Állami Fejlesztési Bank nyújtotta energiaracionalizá­lási hitellel épülő keverőtele­pen kétezer négyzetméteres üzemcsarnokot, laboratóriu­mot, kazánházat emeltek és tíz darab, egyenként ötven­ezer literes tartályból álló tárolóteret alakítottak ki. Csütörtökön Balatons ze­mesen jegyzőkönyv aláírásá­val befejeződött a KGST élelmiszeripari állandó bi­zottságának 40. ülése. A ta­nácskozáson a KGST orszá­gok küldöttségei, a KGST és Jugoszlávia közötti egyez­mény alapján a jugoszláv delegáció és megfigyelőként a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság képviselői vettek részt. Az ülésen megvitatták a KGST végrehajtó bizottsá­gának határozataiból adódó bizottsági feladatokat, sezek teljesítésére határozatokat hoztak. A bizottság meg­vizsgálta a mezőgazdasági és élelmiszeripari hosszú távú együttműködési célprogram, s ezen belül a hús- és kon­zervipari technológia és tech­nika korszerűsítésére vonat­kozó egyezmények megvaló­sulásának menetét. Megál­lapították, hogy a kialakí­tott új technológiai beren­dezések és műszerek meg­felelnek a korszerű műszaki követelményeknek. Megvizs­gálták az élelmiszerek táp­értékének növelésében, és a csomagolással kapcsolatos eszközök és technológiák fej­lesztésében elért eredménye­ket. Jóváhagyták a korsze­rű élelmiszeripari göngyö­legek, csomagolóanyagok fej­lesztésére vonatkozó munka fő irányait. A bizottság megvizsgálta a KGST-tagországok élelmi­szeriparának fejlesztésére vo­natkozó — a 2000-ig szóló prognózisok alapján készült — összesített anyagot. En­nek kapcsán meghatároztak egy sor fontos együttműkö­dési témát, amelyet a KGST- tagországok népgazdasági terveinek összehangolásakor vizsgálnak meg. A delegációk vezetői kon­zultációt tartottak az élen­járó műszaki-tudományos eredmények és termelési ta­pasztalatok elterjesztésének módszereiről, valamint az adott területen az együtt­működés kiszélesítésének le­hetőségei ről. ÁLLATKÓRHÁZ? Nemcsak gyógyítanak Csupán kíváncsiságból ar­ról érdeklődtem néhány eg­ritől a déli városrészen, hogy merre van az Állategészség­ügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás. Néhányan mond­ták, hogy fogalmuk sincs arról, hogy létezne ilyen. Az emberek nagy része vi­szont imigyen kérdezett vissza: csak nem az állat­kórházat keresi? Amikor beszámolok mind­erről, dr. Kőházi István igazgató-főállatorvosnak, egy cseppet sem lepődik meg. — A környéken élők egy jelentős része csak akkor jön hozzánk, ha megbeteg­szik a kutyájuk, vagy az aranyhörcsögük — kezdi a beszélgetést. — Tehát mint kórházat tartanak bennün­ket számon. Munkánk azon­ban jóval sokrétűbb. Nem­csak gyógyítunk itt, hanem feladataink közé tartozik még valamennyi állatte­nyésztési ágazatban a nagy népgazdasági kárt okozó fer­tőző betegségek megelőzése, illetve felszámolása. Öröm­mel számolhatok be arról, hogy az elmúlt évben nem alakult ki járványgóc a megye területén, és állat­egészségügyi okok nem hiúsították meg a termékek exportját. — Nem is olyan régen még nagy veszélyt jelentett a szarvasmarhákra a gümő- kór, melyet a megyében — mint tudjuk — már 1980- ban felszámolták szakembe­reik. — A gümőkórmentességet az elmúlt évben is sikerült megőrizni. Ezt bizonyítják az elvégzett vizsgálatok eredményei is. Viszont An- domaktályán és Ostoroson, a termelőszövetkezetben a fertőzött állományt brucel­lózis miatt ki kellett cse­rélni. Ez a betegség a tehe­nek vetélésével jár, s ugye ha nincs borjúszaporulat, nincs tejtermelés sem. A brucellamentesítés állami támogatására eddig több mint másfél millió forintot fizettünk ki. Évek óta fi­gyelemmel kísérjük a nagy­üzemi borjúveszteségeket is. E téren igen nagy az eltérés a megye mezőgazdasági nagyüzemei között. Van olyan téesz, ahol minden száz borjú közül csak kettő pusztul el, de található plyan is, ahol tizenhét. Azokban a gazdaságokban, ahol az el­hullás magas, sajnos nem tartják be kellőképpen elő­írásainkat. Hasonló a hely­zet a sertéstenyésztésben is. Az elhelyezés javítását — így közvetlenül a vesztesé­gek csökkentését is — szol­gálják majd azok a rekonst­rukciók, amelyekre most ke­rül sor jó néhány helyen. Dr. Kőházi István azt is elmondta, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban kérnek szakvéleményt a ter­melőszövetkezetek az új is­tálló tervezése, kialakítása során. Többször már mű­szeres diagnosztikai vizsgá­latokat is végrehajtottak az állattartó telepeken. De ered­ményesen szolgálta a mező- gazdasági nagyüzemek ter­melésbiztonságát az állomás központi laboratóriuma is, ahol 43 ezer mintán több mint 120 ezer vizsgálatot végeztek el. Egyébként 78 állatorvosukra az idén már újabb feladatok is várnak. — Január 1-től Állat­egészségügyi Állomásból Ál­lategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás let­tünk. Ezzel együtt jár, hogy a termelés higiéniájára, tisz­taságára még nagyobb fi­gyelmet fordíthatunk. Ugyan­is például eddig Gyöngyösön a húsipari vállalatnál külön állatorvosi szolgálat volt. Ez évtől ők is hozzánk tar­toznak hat másik megyei húsfeldolgozó üzemmel együtt. Most már mi végez­zük a levágott állatok hús­vizsgálatától kezdve a fel­dolgozás ellenőrzése mellett a késztermékek vizsgálatát is. Előnye tehát, hogy egy szolgálat felügyeli az egész folyamatot. — Tehát nemcsak gyógyí­tással foglalkoznak az ál­latkórháznak hitt Állategész­ségügyi és Élelmiszer Ellen­őrző Állomáson? (Fotó: Tóth Gizella) — Persze azért a beteg jószágok kezelésére, gyógyí­tására is jut idő. — mondja befejezésül. — Szívesen fog­lalkozunk ezzel, tavaly pél­dául háromezer „bejáró be­teget” kezeltünk és 600 álla­tot tartottunk benn hosszabb- rövidebb ideig az egri és a gyöngyösi kórházban. Érde­kesnek tartom, hogy egyre több beteg papagájt, arany­hörcsögöt és kutyát hoznak be ide. Jó néhányszor azon­ban fölösleges a tulajdono­sok aggodalma, mert az ál­latnak semmi baja ... Ilyen­kor gyorsan végzünk a ke­zeléssel, mert a teljesen egészségesekre kevés időnk jut. Homa János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom