Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 17., kedd *• Ha már így áll a dolog (Werner Mitsch aforizmagyűjteményéből) Azelőtt a gyermekeknek sok testvérük volt. Más já­tékra egyszerűen nem volt pénz. ★ Egész nap nevet. Remélhetőleg nem komoly a dolog. ★ A király házasodik. Es négy héttel később az egész világ a királyné hasára bámul. ★ A demokrácia veszélyessé válik, ha a többség rossz­ban sántikál. ★ Tipikusan emberi dolog, az a hal a legnemesebb, amely a legjobban ízlik. ★ Szájszag ellen a friss fehérnemű sem használ. ★ A szorongás az a kis félelem, amely a nagy félelem­től fél. ir A szótlanság a legrosszabb akusztikájú hallgatás. ★ Bevonták a vezetői jogosítványát. Es félember ma­radt vissza. ★ A gyűlölet, az irigység és a rosszakarat olyan kór­okozók, amelyekről az orvostudomány továbbra sem vesz tudomást. ★ Az illető mindig csak a legjobbat választotta — mert nem tudta, hogy mi a jó. Emlékszik-e arra, hogy... ? Szeretjük még egymást? SLÁGEREK NAGYLEMEZE Búcsúzik a nyár... Amikor szerelmesek le­szünk, mindannyian azt hisszük, hogy szerelmünk élethossziglan fog tartani. De már néhány év múltá­val aggódva kérdezzük ön­magunktól: Vajon nem hal­ványultak-e el egymás iránti érzelmeink, nem szürkül­tek-e el a hétköznapok egy­hangúságában? Vajon sze­retjük-e még egymást? Lás­suk, mit mondanak a pszi­chológusok a szerelemről, milyen jegyeket emelnek ki a szerelem ismérveiként? — A szerelem olyan kö­tődés, amely jóllehet nem bilincsel össze, mégis biz­tonságot nyújt. — A szerelem két ember­nek olyan közössége, amely­hez a leginkább tartozónak érzik magukat, s amelyben megértésre találnak. — A szerelem olyan kö­töttség, amelyben az össze­tartozás érzése mellett azt is tudomásul vesszük, hogy „Te” meg „Én” mások va­gyunk. — A szerelem olyan ér­zelmi viszony, ami az idő múlásával mind tartalma­sabbá válik, hiszen a közös élmények köre bővül, s ez megerősíti az összetartozás- érzését. Mindez nagyon szépen hangzik, de nem éppen megnyugtatóan. Ugyanis ki az, aki állandóan képes megfelelni a szerelem ideá­lis ismérveinek? A legtöbb partnerkapcso­lat az örömteli, kellemes ér­zelmek mellett nem mentes a krízisektől, gyakran viták­kal terhes, olykor pedig ..^unalomba fullad. Már a kezdet kezdetén \ megjelenhet egy vészjósló s tünet: a túlzott kíváncsiság a másik iránt; mindent meg­tudni a társról, szinte azon­nal a megismerkedést kö­vetően. Ez a felfokozott kí­váncsiság már a szerelem virágkorában is zavaró lehet. A későbbi években azonban mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a túlságosan kíváncsi fél, aki örökös kérdezőskö- désével szinte behálózza a másik életét, végsősoron el- , lenőrizni, úgyszólván birto­kolni akarja partneréi. Ezt . pedig csali nagyon kevesen -• viselik el hosszú ideig! Sokan nincsenek tudatá­ban saját kisajátítási igé­nyüknek, a másik életének teljes „megszállását” sze­relmük erősségével magya­rázzák. Ilyenkor nem túlzás feltenni a kérdést, vajon valóban szerelemről van-e szó, vagy csak túlzott ural­kodási vágyról? A párkap­csolatban sokan “törnek egyeduralomra, figyelmen kívül~hagyva~5Zt;—ftögy a másik félben ezzel könnyen kiolthatják a szerelmet, hi­szen a kiszolgáltatottság alá­ássa ~~a~ ^trzalmát.-ft-"»—bizal- matlansag légkörében egy­kettőre elpárolog az odaadó szerelem. _---­M ásoknál éppen ennek az ellenkezője figyelhető meg. Amint túljutottak a szere­lemmel együttjáró természe­tes kíváncsiság idegborzoló hatásán, hamarosan belefá­radnak az érdeklődésbe. Un­tatni kezdi őket házastár­suk, s mint tudjuk, az una­lom a szerelem egyik leg­főbb ellensége. Akik unják egymást, nem szívesen ke­resik a másik társaságát, előbb-utóbb valóban meg­szűnik az együttlétük értelme. Legtöbbször házon kívül ke­resnek menekvést az una­lom langymeleg állóvizéből, s egy új partnertől várják, hogy fellobbantsa ' érdeklő­désüket. A túlzott kíváncsiság és birtoklási vágy, a bizalom hiánya, az unalom megannyi tünete annak, hogy bizony, már nem szeretjük annyira egymást, mint annak ide­jén, amikor még hittünk a holtomiglan-holtodiglan re­ményteljes ígéretében. Ha' meg akarjuk tudni, vajon szeretjük-e még egy­mást, érdemes néhány kér­dést feltennünk, s teljes őszinteséggel választ adni rájuk: — Emlékszik-e arra, mi­kor nevetett egy jót utol­jára együtt a partnerével, házastársával? — Megborzong-e még, ha olyan dallamot hall, ami kapcsolatuk kezdetén oly sokatmondó volt az önök számára? — Emlékszik-e még arra, hogy milyen frizurát viselt a partnere akkor, amikor megismerkedtek ? — Ha lépteket hall az aj­taja előtt, felismeri-e a há­zastársáét, akár száz közül is? ’— Tudja-e még egyálta­lán, miért is tartotta part­nerét oly egyedülállóan vonzónak? Mi az, amit a legjobban szeret benne, és mi az, amit ő szeret a leg­inkább önben? Aki ezekre a kérdésekre csupa nemmel válaszol, azt bizonyára minden egyéb jobban érdekli, mint a társa, mint az egymás iránt ér­zett szerelem ... (E. Zs.) Csöndes lakás a budapes­ti VIII. kerületben, a Bródy Sándor utca egy öreg házá­ban, amelynek első emele­tén, az utcai fronton, 1885- től 1887-ig Jókai Mór és La­borfalvi Róza lakott. A jókora szoba uralkodó bútordarabja egy legalább a századdal egyidős, sötétre korosodott Petrof zongora, amely felirata szerint Ost- rauból származik, jelezvén ezzel, hogy még a Monar­chia idején készült. (Ostrau ma Csehszlovákiában Ost­rava). Ennél sokkal fonto­sabb azonban, hogy a zon­gora tulajdonképpen kegye­leti darab: a lakó édesapjáé volt. A szoba lakója pedig a be­hízelgő dalok, az érzelmes dallamok népszerű kompo­nistája, Bakos Géza. Az 50-es és a 60_as évek szá­mos, máig kedvelt táncdalá­nak szerzője, nagy sikerek­kel a háta mögött, most lett nagylemezes: tizenkét válo­gatott dalát adta ki a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat a Pepita sorozatban. — Hogy kezdődött? — Először: hol! Tehát: Szegeden. Ott születtem, ott nőttem fel, ott lettem a ta­nítványa a kitűnő zenepeda­gógusnak, König Király Pé­ternek. a költő, Juhász Gyu­la sógorának. Aztán elvé­geztem a jogot is, doktorá­tust szereztem, s a szegedi . városi közigazgatásban he­lyezkedtem el. S most jön a hogy! Ügy, hogy az akkori­ban igen kiváló társulaté szegedi színházban — ott játszott Kiss Manyi, Jávor Pál, Páger Antal és még hány nagyság! — vígjáté­kokhoz írott zenéimet adták elő, de bemutatták operett­jeimet is. Sikerem lehetett, mert egy idő után a buda­pesti Vígszínház akkori — tehát az 1930-as évekbeli — nagy tekintélyű rendezője, Hegedűs Tibor, több bemu­tatójához (Bónyi Adorján, Zágon István, Tabi László darabjaihoz) velem íratott zenét. Zágon Csipetnyi bors című darabja volt a legna­gyobb siker; ennek Ajtay Andor játszotta a főszere­pét. — Nem berzenkedett a szegedi közigazgatás, hogy dr. Bakos Géza ilyen bohém dolgokat mível? — Nem, mert én voltam a kultúrtanácsnok ... No, eljött 1944 októbere, amikor a város felszabadult, és én továbbra is a tanácsi appa­rátusban dolgoztam, míg­nem 1950-ben felköltöztem Budapestre. Rövid hivatal­noki közjáték után úgy ala­kult az életem, hogy évtize­deken át az aktív muzsiká­lás lett a kenyerem. Egy re­A boldog házasság néma véletlen műve. A kutatók is úgy találják: megvalósí­tása megtanulható. Volna-e titka a boldog házasságnak? — merül fel a kérdés so­kakban. Csak néhány elen­gedhetetlen szempont út­mutatásul: az összetartozás őszinte átélése, a kiadós, tartalmas beszélgetések, a kölcsönös bizalom —, s hoz­zá közjátéknak olykor egy kis parázs veszekedés sem árt. A boldog házasság titká­ról szívesen faggatják az idős párokat. Az együtt töl­tött hosszú idő bizonyság arra, hogy ők közelebb ju­tottak a házasulandókat gyakran foglalkoztató prob­lémához. A jó házasság végül is még .a legjobb formája az együttélésnek, mind a fér­fiak, mind a nők számára.- Legalábbis így vélekedett azoknak az idős házaspárok­nak a nyolcvan százaléka, akiket a kiéli egyetem ku­tatócsoportja á közelmúl t­mek dobos, a híres Rigó­család leszármazottja, Rigó Jancsi volt a partnerem, — De közben sorakoztak az újabb saját számok is. Mi volt az első nagy siker? — Haj, hát az nem csak volt, az ma is sláger: a „Záróra után”. 1956-ban ír­tam, Vámosi János énekelte, a mai negyvenesek biztosan emlékeznek rá. Aztán jött a „Nem láttam még a ten­gert”, az „Azt akarom, hogy légy az enyém”, a „Búcsúzik a nyár”, a „Jól vagyok, jól”, a „Volt szíved elhagyni en­gem”, s a többi, összesen, vagy száz szám, köztük töhb Tessék választani nyertes. Állandóan a rádió műsorán voltak, s legtöbbjükből kis­lemez is készült, olyan éne­kesekkel, mint Vámosi, Záray Márta, Hollós Ilona, Sárosi Katalin. Mátrai Zsu­zsa, Toldy Mária, Harangozó Teri, Korda György, Koós János és mások. — És voltak további szín­padi sikerek is. —. Igen. Egy különösen a szívemhez nőtt, az 1962-ben Békéscsabán bemutatott „Majd az utánpótlás”, amely később Győrben Bajnokcsa­pat címmel ment, mert ak­kor lett bajnok az ETO. Eb­ben volt az egyik számom a papagálytánc, ami körül mostanság a kacsatánc-vita zajlik... — A zongorán most is kottalapok, dallamtöredékek­kel, skiccekkel. Mi készül? — Szenes Iván szövegére új dal. Vele sok szép mun­kát írtam, mint ahogy Fü- löp Kálmánnal, Bradányi Ivánnal, Vándor Kálmánnal is. Ma már nyugdíjban va­gyok. de ebből a szakmá­ból nem tudja nyugdíjazni magát az ember. A dalla­mok nem hagyják. ban egy felmérés során megkérdezett. A boldog házasságok szá­mának növelése érdekében hallgassunk meg néhány be­vált „receptet”. Kezdjük egy sikeres színésznő aján­latával : „A házasságban a lehető legtöbb szabadságot kell biz­tosítani egymásnak, anél­kül azonban, hogy ez sza­badossághoz vezetne.” Egy aranylakodalmát ün­neplő, magát boldognak val­ló házaspár véleménye: „Mi mindig minden prob­lémát közösen oldottunk meg. Ennek viszont a töké­letes őszinteség a feltétele”. Egy már nyugdíjas korú feleség megfontolandó taná­csa: . „A házastársak évtizedes együttélés után is legyenek figyelmesek egymás iránt, sőt, kényeztethetik is egy­mást! Még ma is gyakran találók a lakásban itt-ott el­rejtve egy kis cédulát, amelyen az áll: „gondolok Rád!” Kézbe veszem a lemezt. Borítóján rőtvörös, őszies színű levelek, mögöttük el­mosódó fák, s néhány sétá­ló sziluettje. Az aranyszínű felírat az egyik nagy sláger címét idézi: Búcsúzik a nyár. A lemezen ezt nyitó számként az Apostol együt­tes játssza. A „Záróra után” természetesen Vámosi János előadásában, nagyon szép, régi felvételről, a „Nem láttam még a tengert” Kor­da György énekli (milyen friss hang, 1961-ből!), Hollós Ilona, a „Jól vagyok, jól”, Záray Márta a „Hát volt szíved elhagyni engem”, Sá­rosi Kati az „Azt akarom, hogy légy az enyém” elő­adója. A régi rádiófelvéte­lek kitűnő minőségű hang­szalagjai vagy a lemezgyár felvételei szólalnak meg, akár csak Toldy Mária, Ha­rangozó Teri, Koós János, Mátrai Zsuzsa, Sasvári An­namária, s a legújabb, az 1982-ből való Horváth Atti­la énekelte „El fogjuk felej­teni egymást” felvételén. Mi a számok tartós sike­rének a titka? Az érzel - messég, amely sosem en­ged az érzelgősség csábítá­sának. Igényes szövegekre írt könnyed, elegáns, dalla­mok, amelyek második hal­lásra befészkelik magukat a fülbe, dúdolhatok, fütyölhe- tők és fülbe suttoghatok, tánc közben, vagy a kis presszó asztala mellett. Slá­gerek. Bakos Géza leül az öreg Potrofhoz, s felcsendül a dal. amely nekem is a ked­venceim közé tartozik: „Zá­róra után, oltják a fényt a zongorán...” A nyitott ab­lakon kiáradó zongoraszó a körfolyosóra csábít néhány lakót. Bakos Gézának otthon is törzsközönsége van ... (T. 1.) S mintha a fiatalabb gene­ráció is mind többre be­csülné az idősebbek még nem is olyan régen elavult­nak vélt értékeit. íme egy huszonegy éves fiatalasz- szopy nyilatkozata: „A házasságot mindig ré­gimódinak, sőt fölöslegesnek tartottam. A barátommal is csak egyszerűen összeköl­töztem. Ennek már két éve. Ez idő alatt azonban gyö­keresen megváltozott a há­zasságról alkotott vélemé­nyem. így hát, amikor most megkérdezte tőlem, nem mennék-e hozzá feleségül — igent mondtam. Egymás iránti hűségünk ugyan nem az okmánytól függ, de ösz- szetartozásunkat hangsúlyo­zottabbá teszi.” Hasonlóan vélekedik egy nála negyven évvel idősebb asszisztensnő. Saját tapasz­talatai alapján állítja, hogy a boldog házasság megva­lósítható. Elegendő idő ál­lott rendelkezésére, miután a férjét már gyerekkora óta ismeri: „Legjobb beszélgetőpart­H eti umor ét elején — iÁz tényleg igaz, bíró úr, hogy vállalati téglából építettem fel a nyaralómat, de enyhítő körülményként tessék figyelembe venni, hogy a vállalati téglát vál­lalati gépkocsival szállítot­tam el... ic A sötét utcán léleksza­kadva fut egy nő, mögötte egy férfi. Egy késői járóke­lő odakiált a nőnek: — Segíthetek valamiben, asszonyom? — iNem, köszönöm ki­áltja vissza futtában a nő. — Tudja, minden este ver­senyt futunk a férjemmel, és {a vesztes mosogat. ★ — Borzasztó... Amikor kijövök a pénzemből, nem jövök ki a feleségemmel, amikor pedig kijövök a fe­leségemmel, nem jövök ki a pénzemből... •k — Biztosítalak Jolán, sem­mi okod nincs az aggoda­lomra az új titkárnőm mi­att. Igazán nem kell ráfél- tékenykedned — mondja az igazgató a feleségének. — Ne hazudj! Engem nem csapsz be! Én is voltam tit­kárnő. .. ★ — Igazán azt gondolja doktor úr, hogy ez a kúra megszünteti a hajhullást? — [Mi az, hogy megszün­teti! Az egyik páciensemnek, aki korábban teljesen ko­pasz volt, egy ]év alatt ak­kora haja nőtt, hogy már tépni is tudta, amikor a ke­zelés végén átnyújtottam a számlát. ★ A férj váratlanul a szo­kottnál jóval korábban ér­kezik haza. Feleségénél fér­filátogatót talál. — Hát neked hiába be­szélek? — támad rá a feleség a férjre. — Hányszor mondtam már, hogy haza­felé jövet ne hajts az or­szágúton 150 kilométeres se­bességei! ★ • — Tiltakozást fogok be­jelenteni ellene — mondja edzőjének a vesztes ökölví­vó. — Ne bolondozz! Köz­tünk szólva teljesen megér­demelten győzött. — Csakhogy doppingolták. — Doppingolták? Honnan tudót te tezt? — Hallottam, amikor a felesége ezt kiabálta neki: „Ha nem győzöl, nem kapsz vacsorát!" nerem a férjem. Több krí­zist átvészeltünk már. A mi receptünk; mindig mindent megbeszélni, megvitatni egymással. Se gyávaságból, se tapintatból ne maradjon tüske senkiben! A veszeke­dések sosem ártottak kap­csolatunknak, mert mindig békekötések követték. A férjem mellett szeretném megérni a századik szüle­tésnapomat.” A kutatók által megkér­dezettek véleményei közül csupán néhányat ragadtunk ki. De tegyük hozzá: a bol­dog házasság feltételeit nem határozhatjuk meg néhány felmérés alapján. Hosszú idők óta keresik a kulcsát férfiak és nők, fiatalok és idősek. A kiegyensúlyozott légkör, a nyugodt derű, amely körülveszi a magu­kat boldognak mondó idős házaspárokat, azt bizonyít­ja, hogy a szeretetbe for­duló szerelem, a barátinak tekinthető segítőkészség és megértés nélkül ez a bol­dogság elképzelhetetlen. M. M. IDŐSEK A BOLDOGSÁGRÓL Akik hisznek a jó ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom