Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 17., kedd 3. AZ ÜZLET - AZ ÜZLET Nemzetközi vásárok „ö cs. és kir. fensége, RUDOLF főherczeg trónörökös védnöksége alatt országos általános kiállítás, 1885. má­jus 2. október végén. Feltüntetve földművelés, erdé­szet, bányászat, ipar, egészségügy, közoktatásügy, kép­zőművészet. Ezzel kapcsolatban nemzetközi gép-, mag­termény- és állatkiállítás. Ünnepélyek. Sorsjáték. Fő­nyeremény 100 000 Ft, egy sorsjegy ára 1 Ft. Hatósági lakásközvetítő iroda az összes pályaudvaron”. Automatizálva: vízhozam, jobb ellátás Régi gondja oldódott meg nemrég a selypi medence ipari üzemeinek, szövetke­zeteinek. Közös összefogás­sal, a helyi tanács támoga­tásával — mintegy 70 millió forintos beruházással — ké­szült el a lőrinci regionális vízmű, melynek kivitelezé­sét a Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat szakemberei va­lósították meg. A teljesen automatizált vízmű nemcsak a társulásban részt vevő üzemek, intézmények víz- szükségletét biztosítja majd, hanem a közeljövőben mód nyílik arra is, hogy e te­rületen a lakossági ellátás­ba is besegítsen. A szivattyúk működését ellenőrzi Ágó József üzemvezető főmérnök (Szabó Sándor felv.) Fürdőruhák, strand- és kempingcikkek szezonra Nyakunkon a nyár Májusi határszemlék - Nem tudtak elszámolni... — Valóban művelhetetlen? Haszonbérbe, tartós használatba A kihasználatlan földek sorsa Schiffert Ferenc, a Buda­pesti Nemzetközi Vásárköz- . pont igazgatójának szobá­jában látható a fenti fel­iratú plakát, régi, pajzsos magyar címer alatt. Igaz ugyan, hogy a Kossuth Lajos által szervezett 1848-as ipar­egyleti kiállítást tekintjük a BNV igazi elődjének (csak arról nem maradt fenn ilyen dekoratív tájékoztató), mégis jó olvasni ilyen muzeális értékű dokumentumot. A vásárigazgató nagy elfoglalt­sága, gyakran csengő tele­fonjai egyértelműen jelzik: ismét itt van május 18-tól 26-ig -a BNV Az olvasó már hozzászo­kott az ilyenkor elhangzó^ sajtótájékoztatók tartalmá­hoz, vagyis ahhoz, hogy hány kiállító jelent meg, mennyi ebből a magyar és a külföldi, hány négyzetmé­ter területen mutatják be a termékeiket, melyek a leg­ígéretesebb újdonságok és így tpvább. A számok, a sta­tisztikai adatok azonban nem tájékoztatnak nagyon sok fontos részletről. A leg­többünk például alig tud valamit arról, hány vásárt tartanak évente a világon, mibe kerülnek, miért éri meg azokon részt venni, mint ahogy az is rejtve ma­rad, mi Budapest szerepe, rangja a vásárvárosok kö­zött? Pedig Schiffert Ferenc mindent tud, amit a mai vá­sárokról tudni kell. Kapás­ból mondja például, hogy az UFI (Union des Foires Inter­nationales), vagyis a Nem­zetközi Vásárok Világszövet­sége már mintegy 80 vásár­várost tart nyilván. A ki­sebb országokban általában egy város nevéhez kötődnek a rendezvények, amit az át­lagember is ismer: Lipcse, Poznan, Brno, Budapest, Plovdiv stb., míg a nagyobb népességű államokban már több helység vetélkedik egy­mással. Az NSZK-ban pél­dául Hannover, Düsseldorf, Majna-Frankfurt vagy Mün­chen. Persze ott sem megy vérre a versengés, hiszen Hannover a szerszámgépek kiállítására szakosodott, Frankfurt a könyvre, Mün­chen a virágra inkább. A nyolcvan város vagy 2700—3000 vásárt és kiállí­tást szervez évente. Első hallásra elképesztő ez a szám. De ha arra gondolunk, hogy Budapest a tavaszi és őszi BNV-n kívül vegyipari kiállítást rendez Hungaro- plast néven, mezőgazdasági és élelmiszeripari gépkiállí­tást Agromasexpo jeligével, s ezeket is nagyon sokan megnézik, akkor már más-1 képp látjuk a háromezres mennyiséget. Az UFI pontozza, hogy mennyi a kérdéses vá­sáron a kiállítók, illetve az országok száma, mekkora területet használnak fel a rendezvény céljára stb. Eszerint a szocialista orszá­gok közül Lipcse után Bu­dapest következik. Minthogy a Lipcsei Vásár hatszáz éves múltra tekint vissza, a BNV pedig még Kossuth 1848-as kiállítását tekintve is csak 135 esztendősre, számunkra elismerést, rangot jelent ez a minősítés. Schiffert Ferencék megfo­galmaztak egy szlogent is, amely szerint a vásár tájé­koztat, közvetít és döntésre késztet. A három fogalom közül az első (mármint a tájékoztat) nem igényel ma­gyarázatot. A közvetítés sem különösebbet, hiszen érte­lemszerű: kapcsolatot teremt a vevő *és az eladó között. Ami a döntésre késztet meghatározást illeti, itt ér­demes kicsit elidőzni. Ez alatt ugyanis nemcsak azt értik, hogy aki a vásáron jár, annak el kell szánnia magát (megvegyem, ne ve­gyem?), hanem azt is, hogy az ilyen rendezvény orien­tálja az ipari vezetőket: mit gyártsunk a jövőben, s mit ne-? Érthetően, hiszen való­ságos hazai és nemzetközi ipari kirakatot látnak maguk előtt. A költségekről: minden kiállító magyar üzem, cég 600 forintot fizet a Hung- expónak egy négyzetméter­nyi fedett területért. (A fe­detlen csak 200-ba kerül.) Ez a kötelező összeg. Ehhez járulnak még a fakultatív kiadások, vagyis az épüle­tek, tárgyalók, poszterek, prospektusok, kávék stb-k ára együttesen. Az átlagos magyar kiállító a kötelező summa 5—8-szorosát szur­kolja le a BNV kedvéért, a külföldi viszont 106 svájci franknak megfelelő összeget a fedett, s 46-ot a szabad terület négyzetméteréért. A szakértők szerint ez nem olyan sok a többi európai vásár árajánlatához képest. E tekintetben inkább a kö­zépmezőny alsó részén fog­lalunk helyet — kedvet te­remtve a kiállítóknak. Mivel — mindezen túl — a tavaszi BNV-t megtekinti mintegy 350—400 ezer, az őszit pedig 700 ezer—1 millió magyar állampolgár, akik belépőjegyet fizetnek, a BNV is nyereséget fiadzó vállalkozás a Hungexpo, végső fokon az állam számára. A szakértők szerint a vá­sár propagandahatása, na­gyobb, mint a televízióé. Az emberek többsége ugyanis térszemléletű. Mindennél meggyőzőbb számukra a plasztikusan látható, tapint­ható valóság. Valószínű ez magyarázza, hogy a vállalatok, a cégek nem szűkmarkúak, ha ilyen rendezvényről van szó. A legutóbbi müncheni nemzet­közi virágkiállításról mesélik például (április utolsó heté­ben nyílt meg), hogy több százezer márka értékű virá­got, köztük csodásabbnál csodásabb növényi ékessé­geket mutattak be, amelyek néhány nap alatt elfonnyad­tak a természet kérlelhetet­len törvénye szerint, s leg­feljebb komposztként lehe­tett hasznosítani az elké­pesztő mennyiségű sziromtö­meget. S mégis: a müncheni virágvásár minden évben ki­virágzik. Az üzlet — az üzlet. (M. L.) A korán beköszöntött -nyárias melegben már áp­rilis végén, május elején megélénkült a fürdőruhák, strand- és kempingcikkek forgalma. A fürdőruhák legnagyobb fővárosi forgal­mazója, az Aranypók a ta­valyinál valamivel többet rendelt a Váci Kötöttáru- gyártól, mintegy 50 ezer női és bakfis, s 35 ezer férfi fürdőruha kerül az üzletek, be. A női és bakfis fürdő­ruhák több mint felét, a férfi úszók 40—45 százalé­kát a gyár már leszállítot­ta. A női fürdődresszek szín- és méretválasztéka a korábbiakhoz képest javult. Az idén több lesz a ked­velt, egyszínű fürdőtrikók­ból. Hosszú évek óta elő­ször kielégítő a méretvá­laszték — s legalábbis egy- részesből — kaphatóak a nagyobb méretek is. A női fürdőruhák árai mintegy 10 százalékkal magasabbak, mint tavaly voltak, ezzel arányosan azonban javult a minőség is. A közeljövőben színesíti a kínálatot a bel­kereskedelmi ‘ választékcse­rében beérkező 8—10 ezer olasz női fürdőruha, ame­lyek szintén az Aranypók- üzletekben kerülnek forga­lomba. A férfiak kevesebb nyári szezoncikket találnak az Aranypóknál. Az igényeket várhatóan nem tudják' ki­elégíteni úszónadrágokból, frottírköpenyekből, kem­Jó néhány hónap eltelt azóta, hogy Tiszanánán, Kis­körén jártunk, tudakolván: minő gondok és feladatok foglalkoztatják a helyi ta­nácsvezetést. mit várhat, mit remélhet a települések la­kossága? Szokásos hét eleji utunk ismét a két községbe vitt. Kíváncsiak voltunk, a korábban fölemlegetett ügyek-bajok rendeződésére. Vagy úgy is fogalmazhat­nánk, hogy vizsgáztattunk. Mennyire következetesek, mennyire szolgálnak a la­kosságért a tanácsiak? Ti­szanánán akkoriban várat­lan esemény történt. Egyik napról a másikra életveszé­lyessé vált a könyvtár ud­varán lévő óvoda, ki kellett telepíteni belőle a gyerme­keket. Követelő szükség volt a Lenin út folyamatos épí­tése is, hiszen a nagy for­galom már olyannyira meg­viselte, hogy nyaktörő raj­ta a közlekedés. E fontos ügyekben most mit tapasztaltunk? Január­ban eredménnyel folyamod­tak felújítási póthitelért a megyei tanácshoz a tiszaná- naiak. Napokon belül meg­érkezett az igényelt fél mil­lió forint és a helyi tanács­ping- és sortnadrágokból. A rövidujjú ingek divatja meg­változott, már nem a ki- hajtós, úgynevezett apacs- gallér, hanem a normál ál­lógallér a divat. A kereske­delem ennek megfelelően rendelt, jelenleg a divatos rövidujjú ingekből egyszí­nű és tarka is kapható az üzletekben. ’ Néhány Centrum áruház­ban már megnyíltak a strandosztályok, s június elejéig valamennyiben meg­szervezik a szezoncikkek koncentrált kínálatát. A vál­lalat gyártóüzeme, a Cén- tex szélső méretekben is gyártja a nyári holmikat. A vállalat viszonylag gyor­san követte a divatot, mert — ugyancsak a Centex mű­helyeiben — fodros és si­ma kivitelben nyári mini­szoknyákat készített. A Centrum áruházakban idén a tavalyinál jóval bő­vebb a kempingcikkek vá­lasztéka. A korábbi éveknél nagyobb mennyiséget tudtak beszerezni kempingasztalok­ból, székekből, sátrakból, festett és natúr fonott bú­torokból, gumimatracokból, -csónakokból. Tavaly igen nagy volt a hiány gyermek fürdőruhákból. Ezekből a Skála az idén 20—30 száza­lékkal többet rendelt, mint a múlt évben. Még a nyá­ron megnyílik a Váci ut­cában az Aranypók áruház, ahol gyermek fürdőruhákat is árusítanak majd. vezetés — saját kivitelezés­ben — rögtön hozzáfogott a megroggyant óvodaépület felújításához. Igen örvendem tes, hogy az egész falu meg­mozdult az ügy érdekében. Társadalmi segítő munkával jelentkeztek például a Pető­fi Termelőszövetkezet szo­cialista brigádjai. Kivonult erejével, ügybuzgalmával a nyugdíjasklub egész tagsága, hogy az idősebbek kezéhez illő tennivalókban segédkez­zen. És ne feledkezzünk meg az óvodáskorú gyermekek szüleiről sem, akik napo­kon át az épület tatarozá­sán töltötték minden sza­bad idejüket. Mit eredmé­nyezett az összefogás? Ké­rem szépen: június 1-tői is­mét használható az óvoda. Ami a Lenin út helyreállí­tását illeti, ugyancsak ked­vezőre fordult a helyzet. Már készül a kiviteli szer­ződés, mivei a saját költ­ségvetésből, illetve a fej­lesztési alapból ide előirány­zott összeget félmillió fo­rinttal megtoldotta a me­gyei útfelügyelet. És miután a KPM Egri Közúti Igazga­tósága e pillanatban is sa­ját fenntartású útján, Tisza- nána területén dolgozik, a A sorozatos intézkedések hatására a mezőgazdaságban öt év alatt hozzávetőleg egyötödére csökkentek a műveletlen, parlagon ha­gyott területek — erről tá­jékoztatta az MTI munka­társát Lukács Béla, a MÉM OFTH földhasználati főosz­tályának vezetője. Ezekben a napokban a megyei földhivatalok, illetve a tanácsok szakemberei a mezőgazdasági nagyüzemek­ben, a tanácsi kezelésben levő belterületi földeken, to­vábbá a zártkerti ingatla­nokon és a külterületi föld­részeken ellenőrzik, hogy a földtulajdonosok, földhasz­nálók rendben tartják-e te­rületeiket. Az elmúlt évi ta­pasztalatok jelentős javulás­ról tanúskodnak; 1982-ben a mezőgazdasági nagyüzem mekben műveletlen terület gyakorlatilag nem volt. Az állami gazdaságok és a tsz-ek a korábban „üresen” hagyott területeiket műve­lésbe vonták, kihasználva egyebek között például a gabonatermelést ösztönző árrendszert. Nagyobb gon­dot okoztak viszont a zárt­kerti ingatlanok, illetve a tanácsi kezelésű területek, ahol az egyéni földtulajdo­nosok, földhasználók tízezer hektárral nem tudtak „el­számolni”. Ilyen nagyság­munkások és a gépek már nem vonulnak el a faluból, hanem még e hónapban megkezdik az összesen két­millió forint értékű Lenin úti bérmunkát. Utazzunk tovább! Kisköre nagyközségben vagyunk, ahol korábbi látogatásunk alkalmával eléggé szkepti­kusan fogalmaztak a ta­nácsvezetők az üdülőterület kialakítása kapcsán. Nem • kaptak kellő támogatást a reményeit feladatok megva­lósításához. Például teljesen háttérbe szorult az 1978-ban fúrt, bővizű termálkút strandcélú hasznosítása! Nos ez ügyben mostanság kedve­ző szelek fújdogálnak Kis­köre felett. Ha már stran­döt nem építhetünk, csinál­junk egy 25 méter hosszú, húsz méter széles tanmeden­cét gyermekeinknek, mon­dották a tanácsiak, éspe­dig a helyi gazdasági szer­vekkel, nomeg a szülőkkel teljes egyetértésben. Mégis miféle forintokból? Amint most hallottuk, a Közép­tiszai Intéző Bizottság ta­valy adott e célra kétszáz­ezer forintot, amit az idén megismételt. A nagyközségi tanács „fejlesztési alap” cí­rendű területen elhanyagol­tak voltak a földek, a ker­tek, innen valamirevaló ter­mést nem is remélhettek. Az eddigi tapasztalatok­ból a tavalyihoz hasonló következtetésre jutottak: nem minden esetben a tu­lajdonosok, bérlők tehetnek arról, hogy gondozatlan benyomást kelt a terület. A zártkerti részeken például az idős tulajdonosok lakó­helytől nagyobb távolságra lévő kerteket nem tudják művelni és egyelőre nem találtak arra vállalkozót sem. Egyáltalán: vannak olyan részek, ahol a műve­lés alapjában véve nem is indokolt, hiszen túlságosan nagy erőfeszítést követelne a termelőktől a terület fenn­tartása, ezért számításba jö­het az erdősítés, illetve a gyepművelésre való átállás. A rendelkezések lehetővé teszik a sorozatosan műve­letlen földek állami tulaj­donba vételét, ezzel a ható­ságok már tavaly is éltek. A községi tanácsok az el­múlt öt évben hozzávetőleg tízezer hektárt adtak haszon­bérbe, 3,5—4 ezer hektárt pedig tartós használatba: ezek a területek a koráb­biakban zömmel parlagon voltak és most viruló gaz­dálkodás helyei. mű tarsolyában is lapul­nak gyümölcsöztethető száz­ezrek. Gépi munkát ajánlott fei a Vörös Hajnal terme­lőszövetkezet, a Vízügyi Ter­vező Vállalat társadalmi munkában tervezi, kalkulál­ja már az uszodát költsé­gestől, és hogy ne érje szó a felsőbb szerveket: a Heves megyei tanács 300 ezer fo­rintot ajánlott fei a kiviter lezéshez. Itt aztán a dolgok bibéjéhez is érkeztünk! Mert a széles körű összefo­gás, az előteremtett pénz­eszköz és ingyenmunka ke­vés az ügyhöz. Hogy mi, ki hiányzik? Szívósan kivitele­ző után járkálnak most a tanácsvezetők. Olyan után persze, akiben nem csalód­nak, hanem az teljes fele­lősséggel vállalja és végzi el a tanmedence építését. Tisztelt építők, figyelmez- zenek most egy kicsit Kis­körére, és ha van szabad­kapacitásuk, szegődjenek az ügy mellé. Higgyék el. ne­mes, hasznos feladatról van szó. Száz és száz gyermek­ről, akik így hamarabb megtanulnának úszni, és ugyanakkor egészséges spor­tolási lehetőséghez jutnak. Moldvay Győző A hét öröme-gondja Tiszanánán, Kiskörén Felújították a mearoaavant óvodát — Tovább énül a Lenin út

Next

/
Oldalképek
Tartalom