Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap i '¥'■ Ti' * 1 i H BH •#> 1& a I Wf • II £§F 1 «K-? ,.: 13. Száguldó számítástechnika — ezt adhatnánk mai összeállításunk címéül, hiszen korunk egyik leg­újabb és talán legdinamikusabban fejló'dő tudomá­nyárról lesz szó az alábbi cikkekben. Számos érde­kességet megtudhatunk ezekből, de ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy még többről — ezen a he­lyen nem szerezhetünk tudomást. Hogy miért? Nem másért, mert a számítástech­nika a szó szoros értelmében — közvetlenül vagy közvetett formában — az életnek szinte minden területén megtalálható, úgy, hogy közben ő maga is állandóan fejlődik. A teljességre való törekvés igénye nélkül tehát, de abban a reményben nyújt­juk át olvasóinknak a mai összeállítást, hogy né­hány érdekességgel gyarapíthatjuk eddigi ismere­teiket. Összeállította: B. Kun Tibor Számítástechnika , KÉV-nél Elektronikus szénbányászat Utópiából valóság — Irányítás komputerrel az Egri Az Egri Közúti Építő Vál­lalatnál 1963-ban került sor a számítógéppel segített ter­melésirányítási rendszer ki­dolgozására, mely elsősor­ban a termelés előkészítési és elszámolási folyamatát szabályozta. A rendszer mű­ködésének számítógépes hát­terét előbb a Közlekedés- építési Szervező Közös Vál­lalat, majd a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola szá­mítóközpontja biztosította. A mikroprocesszorok fel- használásával a számítógép- piacon a miniszámítógépek előretörése tartós tendencia­ként jelentkezik. Köszönhető ez annak a ténynek, hogy a gépek ára folyamatosan csökken, ugyanakkor telje- ‘ sítményük állandóan növek­szik, azaz kedvező ár/telje- sítmény viszonnyal lehet számolni. Ez a körülmény minden kis- és középvállalatnak lehetőséget ad arra, hogy a saját információszükség­letét szolgáló és ügyviteli munkákban jól hasznosít­ható számítógépet vásá­roljon. Napjaink miniszá­mítógépei alkalmasak táv­adatfeldolgozási rendszer­ben „helyi” terminálnak, így minden egység közvet­len kapcsolatot tud terem­teni valamely nagy számító­géppel. A forradalmi változásra reagálva az Egri KÉV 1978- ban DARO ^1840 típusú ügyviteli kisszámítógépet vásárolt, mely abban az év­ben korszerű ügyviteltechni­kai eszköznek számított. Ma már sokkal megbízhatóbb és jobb ár/teljesítmény gépek vannak forgalomban — pél­dául a múlt évben vásárolt VT—20/A kisszámítógépük —, de a Tiaron megvalósí­tott információs rendszer az alapja egy korszerűbb tech­nikára épített rendszernek. A vállalat számítógép- parkja ma egy VT—20/A és egy Daro 1840 kisszámító- gépből, továbbá 7 adatrög­zítő-könyvelő gépből áll. A több mint egymillió fo­rintos beruházáshoz párosult a szervezők és programozók kitartó munkája, aminek eredménye, hogy a számí­tástechnika részt vesz a vállalati gazdálkodás min­den folyamatában. A termelésirányítás — az építési munka —információ­rendszerét a vállalati telje­sítménynormákra (VTN) ala­pozzák. Mivel a vállalati tel­jesítmények környezeti és gazdasági körülmények hatá­sára változnak, a normagyűj­temény kialakítása több éves mérési eredmények és gya­korlati tapasztalatok alapján került kialakításra és a szá­mítógépes megoldás idősza­kában sem tekinthető vég­legesnek. A normagyűjte­ményt következetes alkalma­zással és folyamatos kar­bantartással kell „finomí­tani”. A termeléselőkészítés so­rán a költségvetés minden­kori mellékletét képezi a számító gépes előkalkuláció, amely feldolgozást, a terme­lésirányítók igényei szerint szolgáltat: — vállalati erőforrás-ki­gyűjtést, az építési munka tervezett erőforrás-szükség­letének a számszerűsítésével, — munkaerő-szükségletet szakmánként és bérköltség- tervet, — géptípusonkénti gép­szükségletet és tervezett gép­költséget, — továbbá a kivitelezés építésianyag-szükségletét. A tervezett erőforrások ismeretében a termelési ütemterv készítése minden­kor a termelésirányítók fel­adata. Ez ütemterv mellék­letét képezi a számítógéppel készített erőforrás-ütemezés, ami választ ad arra, hogy mikor, hová, milyen anyagot, munkást vagy gépet kell biztosítani. Az elszámolás folyamatá­nak egyik legfontosabb alap­bizonylata az építőipari számla, amelyet a főépítés­vezetőségeken Robotron 1370 típusú könyvelő-adatrögzítő gépekkel készítenek. Ezzel csökkenthető a számlák számszaki hibája, másrészt a számlakészítés „mellékter­méke” egy lyukszalag, ami a számítógépes további feldol­gozás bemenő adatait tartal­mazza. Az elszámolások minden számviteli részében a számí­tógép vesz részt. A főkönyvi könyvelés és a kivonatké­szítés számítógépes módszere megbízható, pontos adatokat szolgáltat a vállalat gazda­sági helyzetéről. A költségfeldolgozásokat 1983-tól az új számítógép üzembe állításával — saját számítógépen oldják meg. Az Egri Közúti Építő Vál­lalat tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy — a kisszámítógép lehető­séget biztosít egy közepes vállalat teljes ügyviteli és termelésirányítási rendszeré­nek segítésére. — Azonos adatszolgáltatást figyelembe véve a saját szá­mítógép üzemeltetése ol­csóbb, mint a bérmunkában végzett számítógépes feldol­gozás. — A kisszámítógép rugal­masan követi a felhasználói igények változását. A számítógép sohasem képes megoldani a vállalati gazdálkodás minden részfel­adatát. A kedvező eredmé­nyek alapján azonban a szá­mítógép hasznos segítője a munkavégzésnek és a döntés előkészítésének. jj. Nincs messze az az idő, amikor a magyar szénme­dencékben számítógépre csat­lakoztatott robotok bányász­kodnak. Most még utópiszti­kusnak tűnhet ez a megálla­pítás. Mindenesetre az áttö­rés megkezdődött. Egyre töb­ben vannak, akik másként gondolkodnak, akik támogat­ják a számítógépek elterjesz­tését a hazai szénbányászat­ban. Világszerte győzedel­meskedik a chip-forradalom, megállíthatatlan már a „har­madik hullám” terjedése. Jól ismertek azok a példák, ame­lyekkel a számítógép alkal­mazhatósági körét szokás be­mutatni ; a merészebbek komputerizált új világ kez­detéről beszélnek. Kisszámítógépek a bányavállalatoknál A magyar szénbányászat számítástechnikai programja négy esztendővel ezelőtt kez­dődött. Jókora késéssel. Ha azt vesszük, hogy az európai szocialista országok közül Magyarország az utolsó he­lyen áll; valamennyi állam előrébb jutott már a kompu­ter bányászati alkalmazásá­ban. (A szocialista országok egyébként automatizálási és számítástechnikai együttmű­ködési szervezetet hoztak lét­re, hogy egymást segítve fej­lődjenek.) Még szembetűnőbb a hazai szénbányászat hátrá­nya, ha a magyar ipar egé­szével hasonlítjuk össze, a Bányászati Információs- és Számítástechnikai Társaság tízéves lemaradásról beszél. Ennek okát a központi fej­lesztési pénzösszegek hiányá­ban, valamint a 70-es évek elejére jellemző bányavissza­fej lesztési törekvésekben lát­ja dr. Szirtes László igazga­tóhelyettes. Elsőként a tatabányai szénbányáknál ismerték fel a helyzetet: Svédországból vá­sárolt számítógépre bízták a raktári nyilvántartást, a bér- elszámolást, a gépkocsik in­dításának ütemezését. Ki­emelkedőnek nevezhető pró­bálkozásuk lényege: számító­gép segítségével csökkentsék a baleseteket, a megelőzést pedig hatékonyabbá tegyék. Azóta majd mindegyik szénbányavállalat vásárolt kisszámítógépet, általában TPA típust. Ebben nyilván közrejátszott az a program, amelyet a közelmúltban megszűnt tröszit indított meg és amely végső soron kom­puterre bízná a gazdálko­dást, az anyagellátást, a ter­melésirányítást, a létszám- gazdálkodást, rövidebben: a vállalat irányítását. Jelenleg négy alrendszer tökéletesíté­sén dolgoznak. A nógrádiak a termelőeszköz, a borsodiak a munkaidő, a dorogiak a szénvagyon, a mecsekiek pe­dig az anyaggazdálkodás számítógépre vitelén mun­kálkodnak. Systemmel vagy nélküle Kevéssé ismert adat: a ma­gyar kőszénbányászat éves anyagforgalma másfél mil­liárd forint, a számon tar­tott anyagok elérik a hetven­ezret. Pécsett a második fá­zis bevezetésén dolgoznak most. Négy évvel ezelőtt lát­tak munkához, de szükségük van további két évre, hogy elkészüljenek. Eredetileg a gesztorok, tehát nemcsak a pécsiek, a fejlesztés befejez­tével átadták volna tapasz­talataikat, hogy a többi bá­nyavállalat is bevezethesse a már kidolgozott alrendszere­ket. Ma már látható: eképpen aligha lesz valami a dolog­ból. Bizonyos értelemben megbukott az egykori tröszti terv. A vállalatok ugyanis önállóan döntenek: hajlan­dók-e vállalni az egységesí­téssel járó gondokat, költe- nek-e a rendszer bevezetésé­re. A Mátraalji Szénbányák saját számítástechnikai szak­embereivel dolgoztatta ki az anyaggazdálkodás gépi prog­ramját. A salgótarjániak történetesen úgy találták, ne­kik az az egyszerűbb, ha nem adaptálják a mecseki alrendszert, hanem inkább létrehozzák az ún. salgótar­jáni technológiát. Mindeneset­re az tény, Pécsett eddig 20 millió forintot emésztett az anyaggazdálkodási alrend­szer gépre vitele. Némi ma­gyarázattal a pécsiek is szolgáltak: elmondták, csak részben jó a SYSTEM Rendszerszervezési Vállalat által megadott felhasználói program, gyakorta kell mó­dosítást kérniük. Más szemléletet kíván Ma. 1983-ban amikorra már elkészültek az első be­szélő komputerek, a nyolc bányavállalat közül mind­össze négynek van kisszá- mítógépe. így aztán a ko­rábban említett négy gesz­tor nem is tudná átadni mindenkinek a kidolgozott alrendszert. Félő, hogy a lassúság az elektronikus számítógép el­lenzőinek kedvez. Megerő­sítve látják érveiket, hiszen a várt haszon és előny nem érzékelhető igazán, szemben a megnövekedett költséggel és többletmunkával. Kétség­telen: a pécsiek példája jól érzékelteti, o komputer más­féle gondolkodást, az eddigi­től eltérő szemléletet kí­ván mindenkitől. Azoktól is, akik látszólag kapcsolatba sem kerülnek vele. A lényegen ez nem változ­tat, hogy a komputerrel ren­delkezők igyekeznek kisebb- nagyobb mértékben haszno­sítani az adat- és szövegfel­dolgozót, a számítógépet. Gépesítették a tatabányaihoz hasonlóan az ügyviteli mun­ka egy részét. Pécsett rövi­desen bevezetik a villamos energia ésszerűbb, gazdasá­gosabb felhasználását szol­gáló programot, és nagyobb szerepet szánnak a kisszá- mítógépnek a bányabizton­ság fokozásában is. Számítástechnikai program A vállalatok által finan­szírozott Bányászati Infor­mációs és Számítástechnikai Társulás szakemberei ipar­ági számítástechnikai prog­ramon dolgoznak most. Köz­ponti eleme: a nyersanyag­információs rendszer, amely átfogja a nyersanyagkutatás­tól a felhasználásig vala­mennyi lépcsőfokot. Feltérké­pezik a hazai szilárd ásvány­kincseket, az oroszlányi és veszprémi mélyfúrási ta­pasztalatokat mágneses adat­hordozók rögzítik, és meg­kezdődhet a mecseki bánya­beli fúrások adatainak szá­mítógépes feldolgozása is. Voltaképpen ide kívánko­zik, hogy a márkushegyi és nagyegyházi beruházás után a mecseki, úgynevezett li­ászprogram megvalósításá­ban is részt vesz a komputer. A pécsiek a SZÜV itteni központjában: lévő R-22-es gyártmányára támaszkodnak, a közeljövőben kiépülő ká­belen hozzák létre a szüksé­ges kapcsolatot. De a mányi építkezéshez is a Tatabányai Szénbányák és a Villamos­energiaipari Kutató Intézet által kidolgozott beruházási programot használják fel. így tulajdonképpen négy bányászati beruházás válik valóra komputerre támasz­kodva. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az embereknek meg kell ta­nulniuk „komputerül” imi, olvasni, beszélni. Különben nem értik meg egymást. Mikrohullámú állomás an­tennatartó tornya, parabola- antennákkal (MTI külföldi képszolgálat — KS) Mikrohullámú hírközlés A hírközlés egyik legfiata­labb ágazata a mikrohullá­mú hírközlés, amely 25 év alatt olyan nagy mértékben elterjedt világszerte, hogy nélküle valószínűleg megbé­nulna a nemzetközi telefon- forgalom, és nem lehetne a televízió-adóhálózatokat sem működtetni. Elterjedésének oka nagy kapacitása és meg­bízhatósága. A földi, pont—pont közötti mikrohullámú összeköttetés­nél az adó bemenetelére adott jel mikrohullámú rá­diófrekvencián továbbítódik a vevőhöz. Mikrohullámú csatornának nevezik azt az átviteli lehetőséget, amit egy adó-vevő pár teremt. A mikrohullámú rendszer abban az esetben biztosít sok telefoncsatlakozásnak átvi­teli lehetőséget, ha az ehhez képest keskeny telefoncsa­tornákat a frekvenciaitarto­mányban egymás mellé he­lyezik, multiplikálják. Gya­korlatilag a multiplex az a berendezés, amelynek a be­menetére sok telefonkészü­lék áramköre csatlakozik, a kimenő oldalon pedig az ösz- szeset egy áramkörön továb­bítja. A televízióstúdióból vagy a közvetítések helyszínéről a tv-adókba a kép és a hang mikrohullámú összekötteté­sek segítségével jut el. Mikrohullámú összekötte­tésnél az adó- és vevőanten­na közötti térnek a, jó minő­ségű összeköttetés érdekében optikailag lényegében aka­dálymentesnek kell lennie. Ezért a mikrohullámú állo­másokat magasabb pontokra telepítik, vagy az antennák­nak magas tornyokat építe­nek. A mikrohullámú összeköt­tetés hosszának részben a légkör jelentős csillapító ha­tása, részben a Föld felszí­nének a görbülete szab ha­tárt. Az összeköttetések át­lagos hossza 35—60 kilomé­ter között változik. Az infor­mációátviteli pontok általá­ban ennél jóval nagyobb tá­volságban helyezkednek el egymástól, sokszor több ezer kilométerre, ezért több sza­kaszra van szükség: a szaka­szok sora a mikrolánc. A mikrohullámú összeköt­tetések minőségét és megbíz­hatóságát szigorú előírások biztosítják. Az összeköttetés megszakadása vagy a minő­ség romlása részben hűl Iám - terjedésből, részint a beren­dezések meghibásodásából eredhet. Televíziós telefontudakozó A közelmúltban új közszolgáltatást vezetett be az angol posta, kihasználván az abban rej­lő lehetőséget, hogy a telefonhálózat révén nagyon sok ember vezetékes összeköttetésben áll bizonyos központokkal. A Viewdata nevű információs rendszer segítségével bármelyik telefontulajdonos számára elérhetővé teszi a posta a központi adatbankjában tárolt infor­mációk tanulmányozását. A jelek távbeszélő- vonalon érkeznek és egy átalakító egység közvetítésével kerülnek az erre a célra szol­gáló kis televíziós készülék képernyőjére. í „Jersey-börze” ^ április 26—május 5-ig I HAZAI ÉS IMPORT JERSEY MÉTERÁRUK VÁSÁRA A GYÖNGYÖSI FENYŐ ÁRUHÁZBAN ÉS A MÉTERÁRU SZAKUZLETEKBEN: EGERBEN, GYÖNGYÖSÖN, HATVANBAN. EGYES JERSEY ÁRÁBÓL 20-30 SZÁZALÉK ENGEDMÉNY!

Next

/
Oldalképek
Tartalom