Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 14., szombat 6. Vágyak, remények — finisközelből A negyedik B pályát választ Törő Elemér Ok hárman: Baranyai Klára, Domsits Lilla és Szabó Andrea (Fotó: Szabó Sándor) H amarosan búcsúznak az alma matertől, a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szákközépiskolától. Ok, a negyedik B-sek, akiknek jövővel kapcsolatos vágyairól, reményeiről készített gyorsmérleget az újságíró. Határozott szándékkal Osztályfőnökük, a matematika—fizika szakos Törő Elemér, így jellemzi — méghozzá igen tömören — a 32-es létszámú osztályt. — Jó képességű, igyekvő, szorgalmas fiatalokból to- borzódott ez a gárda, olyanokból, akiknek többsége azért pályázott ebbe az iskolatípusba, mert az ország valamelyik egyetemére, vagy főiskolájára akart bekerülni. Más szóval: már négy évvel ezelőtt tudatosan meghatározták céljukat, s attól sem húzódoztak, hogy ennék eléréséért áldozatokat hozzanak. Igaz, néhányan lazítottak olykor, nem gondolva arra, hogy ezzel felvételi esélyeiket rontják, a többség azonban egyenletes teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. Annak különösképp örülök, hogy a matematika fakultációt tizennégyen választották, méghozzá az ennek komolyabb követelményeket támasztó B „tagozatát”. Kollégáimmal együtt büszke vagyok arra, hogy közülük nyolcán jutottak be — ebből a tárgyból — a középiskolai tanulmányi verseny országos döntőjébe. Az sem kizárt, hogy olyan is akad — ez néhány nap múlva kiderül —, aki bekerül a legjobb tíz közé. Ilyen előzmények után érthető, hogy majd mindannyian tovább óhajtanak tanulni. — Huszonnyolcán határoztak így, ágy érzem, zömük sikerrel is /veszi majd az akadályokat. Számomra jóleső az, hogy tizennégyen voksoltak a pedagógus- hivatásra, azaz a példamutatás nem volt hiába. Többek között az ilyesmi adja meg a mindennapi munka értelmét, a folytonos újrakezdés lendületét. Tanítványaim elképzeléseit — egykét kivételtől eltekintve — megalapozottnak tartom. Lehet, hogy lesz néhány csalódott, de a második nekifutásnál — újabb erőgyűjtés után — ők is boldogulnak majd. Gondos felkészítés Baranyai Klára nem lép orvos szülei nyomdokába. O a budapesti Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem matematika—fizika szakára pályázik. i— Mindez nem véletlen, hiszen nagyapám is a reáltudományokhoz kötődött, s Kaposvárott volt középiskolai tanár. ö keltette fel bennem az érdeklődést. Az általános iskolában a kis matematikusok baráti körének tagja voltam, itt viszont szakkörösként tevékenykedtem. _ Számomra sokat jelentett mindez, hiszen bővíthettem tájékozottságomat, gyarapíthattam ismereteimet. Ebben a hivatásban az a vonzó, hogy a bonyolult összefüggéseket egyértelmű, világos képletekbe tömöríthetem. Nem is beszélve a feladatmegoldás semmi mással nem pótolható öröméfől. Egyébként sem lesz nehéz dolga, hiszen kitűnő tanuló, azaz a felvételi bizottság elé hatvan pontot vihet. Aki nem adja fel A zagyvaszántói Domsits Lilla álma az orvosi diploma, s ezt a szegedi egyetemen szeretné megszerezni. Határozott fellépésű, jó humorú lány. A leendő kórboncnok készségesen ajánl „protekciót” számomra, persze abban a reményben, hogy erre a „szolgáltatásra” csak évtizedek múlva kerül sor. — Már gyermekkortól tetszik a gyógyítás, az, hogy valamikor mások fájdalmait enyhíthetem. Az igazsághoz persze hozzátartozik az, hogy érdeklődésem elég sokrétű, s csak a gimnáziumban határoztam végleg. A biológia különösképp érdekel, épp ezért ezt a tárgyat alaposan tanulmányoztam, fizikából viszont megelégedtem a tananyaggal. — Elég lesz ez a helytálláshoz? Érti a célzást, veszi a lapot: — Ha az első menet kudarccal zárul, akkor jövőre ismét porondra lépek. Addig a kórházban dolgozom majd. Kamatoztatható útravaló A lőrinci Szabó Andrea eredetileg tanár akart lenni, de kedvezőtlenül alakuló családi körülményei módosították terveit. — Érettségi után dolgozni kell mennem. Még az a szerencse, hogy harmadikban az államigazgatási fakultáció választottam. Ez általános ügyintézői képesítést ad, azaz elhelyezkedhetek szülőfalum községi tanácsánál. Ez persze nem a végcél, de pillanatnyilag meg kell elégednem ennyivel. Később — remélem, ennek nem lesz különösebb akadálya — levelezősként beiratkozhatok az államigazgatási főiskolára. Ha valaki, hát én joggal mondhatom azt, hogy igen sokat köszönhetek ennek a gimnáziumnak, ugyanis olyan útravalót kaptam, amelyet rögtön kamatoztathatok. ★ Ügy véljük, mindehhez nem kell kommentár. A krónikás csak egyet kívánhat: a megalapozott álmok és vágyak teljesülését. Megérdemelt sikert nemcsak az érettségihez, hanem a következő erőpróbához, a felvételihez is. Pécsi István IGÉNYTELENSÉG ÉS FÁSULTSÁG Miért olvasnak keveset Pétervásárán ? A megyénkben élők 14 százaléka könyvtári tag. A Pétervásárán lakók mindössze öt százaléka az. Mondhatná valaki, hogy valószínűleg otthon találnak olvasnivalót. Mégis árulkodó ez az adat. Különösen azért, mert évek óta nincs munkaterve az ottani intézménynek, rendezvényei csak nagyon ritkán — szinte évente — vannak, kiscsoport itt nem működik, ellentétben más helyekkel. Valami baj van tehát, de mi? Két évvel ezelőtt egy riportban még úgy foglaltam állást, hogy az ok abban keresendő: „fél gőzzel” dolgoznak a munkatársak, ök sem tagadják: igazam volt. De csak ők lennének a hibásak? Kerecsendi Andrásné a polcok előtt (Foto: Kőhidi Imre) o Jól felszerelt a pétervásá- ri körzeti könyvtár. Hatalmas ablakok árasztják el fénnyel a tágas helyiséget, bár ezek télen gondot jelentenek. Az egyik betört, s hónapokon át nem csinálták meg. A polcokon katonás rendben sorakoznak a kötetek. Most igazán kellemes ide belépni. Mégis mentege- tődzés fogad bennünket: miért nem a hidegebb hónapokban jövünk, akkor még olvasó is van. Most csend honol, nyugodtan beszélgethetünk Fábián Györgynével, aki két esztendővel ezelőtt találkozott, ö bolti eladó, „csak” szerződéssel dolgozik itt. Nem sokkal tájékozottabb, mint a múltkor. Bizonytalan állás ez számára, bár már hosszú évek óta itt van. A könyvtár vezetője. Zay Ignácné gyesen van, s a helyébe jött ide. Miért kellene hát jobban elmélyednie a szakmában, ha úgyis itt kell hagynia? Bár igaz, ami igaz, azóta elvégezte az alapfokú könyvtárkezelői tanfolya- lyamot. Nemsokára megérkezik kollégája, Kerecsendi Andrásné, aki már 1959 óta tevékenykedik a község kulturális fellendítéséért. Előbb a művelődési házban, aztán itt. Vele vesszük számba a helyi adottságokat. — Több mint 23 ezer kötet szerepel az állományunkban, s még négy környékbeli község könyvtára tartozik ide. Az erdőkövesdi, az ivádi, a váraszói és a kisfüzest Itt 1978-ban kaptunk új épületet, de már ezzel is gondjaink vannak, repedezik a fal, rossz a tető. Kis letéti gyűjteményekkel igyekszünk ellátni községünk intézményeit, a különböző rétegekkel külön kell foglalkoznunk. Sokfélét lehet nálunk találni, ifjúsági irodalom épp úgy van, mint szakkönyv. Ezenkívül szolgálhatunk lemezjátszóval, magnóval: zenét is hallgathatnak az érdeklődők. Feladatunk még az iskolai könyvtár segítése, de ott függetlenített könyvtáros van, aki szakképzett is. o Egyre inkább terjed az a szemlélet, amely szerint a könyvtár nem raktár, ahol különböző nyomtatványok sorakoznak, hanem szellemi műhely, amely segítséget ad a különböző témák iránt érdeklődőknek. Ez a nyitottság nem hull a szakemberek ölébe meg kell dolgozni érte, ki kell vívni a bibliotéka rangját. De mit tesznek ezért Pétervásárán? — Igyekeztünk mi különböző rendezvényeket szervezni, de hamar elment a kedvünk. 1979-ben iparművészt hívtam Budapestről,' hogy adjon tájékoztatást az esztétikus és olcsó lakberendezésről. Ha húsz hallgatót össze tudtam szedni, sokat mondok. — És azóta nem történt semmi? — Volt egy beszélgetés a művelődési házban Utassy József költővel, aki dolgozott községünkben. Arra többen kíváncsiak voltak. Sikerült Balogh Béni meseíróval is összehozni két hangulatos találkozót. De a többi... Legutóbb Ladányi Mihály érkezését jelezték, de az összejövetel kútba esett, a kért könyveket pedig vissza kellett küldeni a Megyei Könyvtárba. Amikor meg a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából előadást szerveztem volna, a termelőszövetkezetnél utasítottak el. — De hát hozzá kell szokniuk az embereknek ahhoz, hogy vannak az érdeklődésüknek megfelelő beszélgetések. találkozók, hogy otthonosan várja őket a könyvtár ... — Az se lenne jó, ha túl sokan jönnének: negyven székünk van, nem tudnánk hová ülteti vendégeinket. Különben is: kezdjen ebbe más, nálam fiatalabb. Talán a művelődési ház új vezetője ... — Véleménye szerint miért kap ilyen kevés figyelmet a könyvtár a községben, mi az oka az érdektelenségnek? — Valahogy kiesik a figyelem köréből, 'az anyagiak jobban érdeklik a helybelieket. Meg aztán a példa- mutatás is sokat érne, ha a szakemberek, a pedagógusok, a vezetők többször benéznének adalékokat keresni a kézi könyvtárba ... o Ebben a hónapban szak- felügyeleti vizsgálat is folyik az egri járásban. Baranyi Imrével, a Megyei Könyvtár hálózati felelősével beszélgetünk a pétervásári bibliotéka helyzetéről. — A körzeti könyvtáraink közül a leggyengébbek közé tartozik. Még ott is, ahol csak egy munkatársunk van, lényegesen nagyobb eredményeket mutatnak fel. A karácsondi, az adácsi, vagy a horti . inté- ményünkben 10—12 kiscsoport működik. Mindkét oldaláról hiányosságokat tapasztaltunk : az itt dolgozóknak négy éve nincs munkatervük, de nem is hívják őket a tanácsra beszámolóra. Az udvar rettenetesen néz ki, s nem lehet társadalmi munkát szervezni a rendbetételére. Ügy érezzük, ilyen alapok mellett lényegesen többre lenne képes egy ütőképes „csapat”. Valóban pazarlás az, hogy nem élnek Pétervásárán a könyvtár kínálta lehetőségekkel. S az már csak „személyes” fájdalmam, hogy két évvel ezelőtt szinte ugyanezeket a gondokat kellett leírnom. Remélem, nem végzetszerűek. Nemcsak engem nyugtatna meg, hogy nem pusztába kiáltott szó, ha jobb munkára ösztökéljük a pétervásáriakaf. Május végére megszületik a szakfelügyeleti jelentés is, amely bizonyára ugyanezekkel a problémákkal vet számot. Gábor Láfzló 11. Tamás, kérlek, ez a fiatal ügyvéd az én régi ismerősöm. Most véletlenül találkozott Emmikével és haza- kísérte. Jó, hogy nem estetek mindjárt egymásnak! Tamás valóban nem gondolt arra, hogy Emmi meg csalja, vagy hogy van valakije. Eddig soha. Az eszébe sem ötlött. Most azonban mintha szúrná valami. Láthatatlan tüske a szíve táján. És egyre jobban érzi, bár mosolyog, vicceket mesél, elmondja a Bundi esetét is, de Máriáról, a bicegő lányról egy szót sem szól. Az mintha nem tartozna a történethez. Emmi pedig közben ösz- szehasonlítást tesz Lackó és Tamás között, mérlegre teszi a két férfit, melyik áll hozzá közelebb. Tamást sohasem szerette, de magának se vallotta be eddig. Csak azért ment hozzá feleségül, mert nem akart már lány maradni, s mert azt hitte, hogy Tamással Győrben köt majd ki. Városba akart jutni minden áron. De most, hogy Sárszegről nem Győrbe kerülitek, hanem Tóvárra, most már jobb volna meg nem történtté tenni ezt a házasságot. És itt maradni Szegeden. Csipegette a morzsákat az abroszról, és arra gondolt, vajon milyen lehet Nagy Laci lakása a Belvárosban. Ahová meghívta^ és ahová ő ma fel is ment volna. Elképzelte magát az idegen lakásban, szép, modern bútorok között, a heverőn, ruhátlanul. Behunyta a szemét és összerázkódott. — Mi bajod, édes? — simogatta meg a karját Ágota néni, aki észrevette borzongását. Semmi bajom. Egy kicsit fáj a fejem. — Menjetek levegőre. Tamás biztosan szívesen sétálna egyet a Tisza partján. Vagy a Kárász utcában. — Ha Emimnek kedve van ... — Nincs — mondta határozottan az asszony. Nem akart most Tamással sétálni, unta volna a férje társaságát. Tele volt a feje és a szíve azzal a másikkal, a ma esti programmal, aminek fuccs! Lehet, hogy többé nem lesz ilyen alkalom arra, hogy meglátogassa Lackót. Amikor lefeküdt, s mozdulatlanul, rebbenéstelen pillákkal bámulta a meny- nyezetet, ismét átélte a meg nem történt látogatás minden izgalmát. — Alszol? — szólt neki halkan Tamás, és közelebb húzódott. A szétnyitható dupla rekamién feküdtek. — Nem tudok elaludni — mondta Emrnike, és behúny- ta a szemét, de azért odafordult a férjéhez, s a karját is átnyújtotta, hogy Tamás megcsókolja. A férfiban nem volt harag és féltékenység sem, inkább vágyakozás a fiatal test után. ö is feltette magában a kérdést: szereti-e Emmi- két? És nem tudott rá határozott választ adni. Sárszegen Emrnike volt a legszebb lány, olyan, amilyennel ő azelőtt sohasem találkozott. A családja szeretettel fogadta. Neki nem volt ilyen emléke régebbről árva gyerebként hányódott fiatal korában. A középiskolában, majd a tanárképzőn pedig egyáltalán nem volt családias környezet. Menza-koszt, kelkáposzta, babfőzelék, hideg vacsorák, emeletes ágyak az intézetben. Persze hogy hálás volt minden melegségért. Emmi- ke szülei szerettei vették körül, ízletes ételeket főztek, Emrnike pedig csinos volt. Tamás egyszer volt j csak szerelmes Emrnike előtt, egy diáklányba, évfo- : lyamtársába. Magához húzta az illatos asszonytestet. — Te! — mondta a szájába csókolva. — Megőrülök érted! — Hagyjál, fáj a fejem. Meg kedvem sincs — húzódott Emrnike, aztán mégis megadta magát, a karjába simult. Borzolta a haját. — Te kedves, bolondos fiú! — mondta. Tamás becézte, simogatta, ölelte. Éppen ezért lepte meg Emmáikét másnap reggel az a kijelentése, aminek végeredményben semmi előzménye nem volt. — Hazautazom! — mondta komoran. • (Folytatjuk)