Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-14 / 87. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 14., csütörtök A bizalmatlanságot nem szüntetik meg a technikai jellegű amerikai javaslatok rC Külpolitikai kommentárunk i Bonn és Washington Nem lesz könnyű dolga a nyugatnémet kancellár­nak Washingtonban, ahová munkalátogatásra érkezik. Az amerikai vezetőkkel — többek között Reagan el­nökkel, Bush alelnökkel és Weinberger hadügymi­niszterrel — két fontos témáról, a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokról és leszerelési kérdésekről, főleg a nyugat-európai telepítésre váró közép-hatótá­volságú nukleáris rakétákról kiván tárgyalni. Már- csak azért sem lesz könnyű dolga Kohlnak, mert már a két témakör rangsorolása is más és más Bonnban és Washingtonban. A múlt héten egy NATO-tanácskozáson, amelyen a szocialista országok gazdasági helyzetéről volt szó, épp egy amerikai szakértő minősítette tévesnek azt az elképzelést, hogy gazdasági és pénzügyi nyomással a szovjet gazdaság törést szenvedhet. Hasonlóan véle­kedett egy nyugatnémet lap, a Kölnische Rundschau, emlékeztetve rá, hogy a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország ellen elrendelt gazdasági szankciók még soha sem hozták meg a Washington által remélt ered­ményt, és inkább a megszorítások gazdáinak ártottak. Ezután aligha meglepő, hogy előzetesen Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter is „túlzott követe­léseknek” minősítette az amerikai terveket. „Az Egyesült Államok — hangsúlyozta a miniszter — az NSZK és egész Nyugat-Európa érdekeit mérlegelve — nem követelheti tőlünk, hogy a biztonságpolitikai terhek mellé még kereskedelmi és gazdasági áldoza­tokat is vállaljunk.” (Megjegyzendő, hogy a Közös Piac már levélben tiltakozott az amerikai kormány­nál a tervezett korlátozások miatt.) Amiért Washington számára még egy szempontból fontosabb ez a témakör, arra a magyarázat — Lambsdorff szavaival — a „biztonsági terhek” ügyé­ben tanúsított nyugatnémet kormányálláspontban ke­resendő. A Reagan-kormányzat tisztában van azzal, hogy Kohl támogatja az 572 közép-hatótávolságú nukleáris rakéta nyugat-európai elhelyezését, így a 108 Pershing—2 telepítését az NSZK területén. Bonnban reálisabb a két témakör megítélése. Ezt kívánják a belpolitikai és a nyugat-európai érdekek. És ezt kívánja a józan ész is. Most már Kohlon mú­lik, hogyan tér haza Washingtonból. A Kölnische Rundschau szavaival: csak barátként és szövetséges­ként vagy olyan politikusként, aki a lényegről is tárgyalt. K. M. Az USA nem adja fel a Reagan- tervet A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezetet tette felelős­sé sajtóértekezletén George Shultz amerikai külügymi­niszter a közel-keleti ame­rikai rendezési terv sikerte­lenségéért. A miniszter ar­ra biztatta az arab országo­kat, hogy vizsgálják felül az Arab Liga 1974. évi rabati határozatát, amely a PFSZ-t a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének is­merte el. Shultz megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem adja fel a Reagan-tervet és egyelőre a kivárás álláspont­jára helyezkedik a PFSZ- szel kapcsolatban, a jordá- niai—izraeli megbeszéléseken, valamint a libanoni csapat­kivonási tárgyalásokon egy­aránt. Szártávi, az ismert Palesz­tinái vezető Portugáliában történt meggyilkolását Shultz annak bizonyítékaként adta elő, hogy a PFSZ-en belüli radikális elemek el akarják hallgattatni a mérsékelt pa­lesztin irányzatokat. A mi­niszter szerint a tárgyalások szempontjából az lenne a leghasznosabb, ha Husszeint támogatnák az arab államok már a csatlakozáskor is. Rá­mutatott a palesztinok kép­viseletének elengedhetetlen szükségességére is. Vietnami jegyzék Kínához A vietnami külügyminisz­térium Pekinghez intézett jegyzékében tiltakozott az ország északi határán elkö­vetett kínai provokációk mi­att. Kína, figyelmen kívül hagyva az április elseji til­takozást, ebben a hónapban húsznál is több fegyveres provokációt követett el Vi­etnam ellen — mutat rá a jegyzék. A határincidensek színhelye a vietnami Cao Bang, Ha Tuyen, Guang Ninh, Hoang Lien Son, Lai Chau tartomány volt. A vietnami külügyminisz­térium erélyesen elítéli a kínai provokációkat, fegy­veres betöréseket, és követe­li azonnali megszünteté­süket. Külügyminiszterek közvetítenek Közép­Amerika békéjéért A Mexikó, Panama, Ko­lumbia és Venezuela kül­ügyminisztereiből álló köz­vetítő csoport, amely a kö­zép-amerikai helyzet ren­dezésének lehetséges módo­zatait próbálja felkutatni, a térség öt országában tesz utazást és tárgyal a politi­kai vezetőkkel. A tárgyalá­sok egyik fő célja, hogy bé­kés megoldást találjanak a Nicaragua és Honduras kö­zötti fegyveres konfliktus, valamint a térség többi or­szágában dúló polgárhábo­rúk megszüntetésére. A külügyminiszterek va­sárnap este Panamaváros­ban találkoztak és hétfőn több órás tanácskozást tar­tottak. A kétnapos körút ál­lomásai: Costa Rica, Nica­ragua, Salvador, Honduras és Guatemala. Kedden a közvetítő csoport tárgyalt San Jóséban, Managuában, San Salvadorban. Este ér­keztek Tegucigalpába. Szer­dán útjuk utolsó állomására, Guatemalavárosba érkeztek. A látogatást nagy vára­kozás kíséri egész Latin- Amerikában és az Amerikai Államok Szervezetében is. A kívánt cél eléréséhez elégtelennek minősítette szer­dai kommentárjában a TASZSZ hírügynökség azo­kat a szovjet—amerikai kap­csolatokkal összefüggő tech­nikai jellegű javaslatokat, amelyeket Weinberger ame­rikai hadügyminiszter keddi sajtóértekezletén jelentett be. Emlékeztetve rá, hogy Reagan elnök szerint a ja­vaslatok célja nemcsak a két ország közötti kapcsolatok javítása^ hanem a bizalom erősítése is, a TASZSZ meg­állapítja: a Pentagon által javasolt intézkedések önma­gukban a bizalmatlanságot nem szüntetik meg, a bizal­mat nem állítják helyre. Eh­hez arra lenne szükség, hogy az amerikai kormányzat gya­korlati intézkedésekkel bi­zonyítsa: a béke biztosításá­ra törekszik. A hírügynökség kommen­tárja hangsúlyozza, hogy a feszültség enyhítését valóban Bohuslav Chnoupek, cseh­szlovák külügyminiszter ked­den táviratot intézett Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz, és kérte, hogy a világszerve­zet képviselői haladéktalanul tegyenek hatékony lépéseket az Unita fegyveresei által Angolában elrabolt csehszlo­vák állampolgárok kiszaba­dítására. A Rudé Právó szerdai szá­ma ismertette az AFP fran­cia hírszolgálati iroda leg­utóbbi jelentéseit, amelyek­ből kitűnik, hogy az egy hó­A Szovjetunióhoz való viszony a magyar tör. ténelem központi kérdése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta ... Ezzel a meghatározó jelen­tőségű mondattal kezdődik az a kötet, amely ennek a viszonynak immár hat évti­zednél is nagyobb történetét tekinti át. Harmadik kiadás, ban, de lényegesen bővített tartalommal jelent meg dr'. Berecz János: Baráti szö­vetségben című munkája, amely sokoldalúan és szinte minden részletre kiterjedően összegzi, elemzi és mutatja be a magyar—szovjet barát­elősegítő bizalomerősítő in­tézkedések igen fontosak, s a Szovjetunió mindig is ko­molyan vette őket. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok lényegesen el­térő módon közelíti meg a háború és a béke kérdését — mutat rá a TASZSZ. — Az amerikai kormányzat a jelek szerint úgy vélekedik, hogy a béke alapja a pél­dátlan ütemű fegyverkezés, a katonai fölény megszerzé­se. Az általános hadászati helyzet bizonytalanná tétele. Jó okkal feltételezhető tehát, hogy a Pentagon legújabb javaslataival az amerikai kormányzat csak azokat akarja lecsendesíteni, akik elégedetlenek az USA-ban a genfi tárgyalásokon tanúsí­tott amerikai* magatartással. Az előterjesztés másik cél­ja, hogy befolyásolja a nuk­leáris fegyverzetek befa­gyasztásáról megtartandó kongresszusi szavazást, megakadályozza a határozat- tervezet elfogadását. napja foglyul ejtett cseh­szlovák túszok egészsége megrendült, többségük kime­rült és beteg, Az egy hónappal ezelőtt elrabolt csehszlovák és por­tugál foglyokat az angolai kormányellenes csoport vál­tozatlanul gyalogmenetben kíséri Angola déli vidékein, rossz időjárási viszonyok kö­zött. A csoportnak naponta húsz kilométert kell megten­nie. ami a köztük levő asz- szonyokat és gyermekeket rendkívül kimerítette. ság fejlődésének eseményeit és tanulságait. Abból a természetes barát­ságból indul ki (ez egyébként az első fejezet címe is), amely nyomban 1917-ben for­málódott, amikor mintegy százezer magyar internacio­nalista ragadott fegyvert a szovjethatalom védelmében, majd folytatódott a két mun­káshatalom, Szovjet-Oroszor. szág és a Magyar Tanácsköz­társaság közötti kapcsolatok­ban, együttműködésben. S ámbár nálunk győzött az im. parialista túlerő, leverték az első magyar proletárhatal­Chicago első fekete bőrű polgár- mestere Harold Washington, a De­mokrata Párt jelöltje lesz Chicago polgármestere a kö­vetkező négy évben. A feke­te bőrű politikus a képvise­lőház tagjaként szerzett or­szágos tekintélyt, s a repub­likánus Bemard Epton ellen aratott győzelmet a kedden megtartott választásokon. Nem végleges adatok sze­rint Washington a szavaza­tok 51,4 százalékát kapta egy faji indulatoktól egyáltalán nem mentes választási kam­pány után, Jesse Jackson, az amerikai néger polgárjogi mozgalom jelenlegi vezetője szerdán üdvözölte Washington győ­zelmét, s rámutatott: a chi­cagói választások azt bizo­nyították, hogy egy fekete bőrű elnökjelöltnek lenne esélye az 1984-es választáso­kon. Közölte, hogy nem dön­tött még arról, induljon-e a Demokrata Párt elnökjelölt- ségéért, de ha megteszi, ak­kor programjának két leg­fontosabb pontja a katonai kiadások további növelése elleni harc és a fekete ame­rikaiak szavazati jogának ér­vényesítése lesz. mat, ezeknek a dicsőséges na. póknak a tapasztalatai, ha­gyományai és hősi emlékei még ma is elemei, történelmi bázisai a magyar—szovjet barátságnak. Gazdag dokumentumértékű (amely egyébként az egész kötetre jellemző) az a tör­ténelmi sorrendben követke­ző fejezet, amely a két vi­lágháború közti időszakot és a magyar nép felszabadítá­sát hnutatjá be. Igen diffe­renciáltan világítja meg a kor társadalmi, tudati réteg­ződését, nemegyszer ellent* mondásait. Újszerűén állítja elénk a Szovjetunió felszaba­dító szerepét abban is, aho­gyan nemcsak a fa­siszta csapatokat űzte ki ha­zánkból, hanem különféle diplomáciai lépésekkel igye­kezett elősegíteni Magyaror­szág nemzetközi státuszának rendezését. A történelmi múltban gyökerező barátság nemes gesztusának is volt tekinthető, amint a nyugati hatalmak tétovázásai, irántunk tanúsított bizalmatlansága idején, 1945 szeptemberében közölte a szovjet kormány, hogy hajlandó fölvenni a diplomáciai kapcsolatot még a békeszerződés megkötése előtt. Tulajdonképpen ezzel vezette be hazánkat egyenjo­gú résztvevőként a nemzet­közi életbe. A fejlődés további útja nagy vonásaiban már eléggé ismeretes, mégis igen sok tekintetben tud újat nyújtal ni Berecz János könyve. Kü­lönösen azzal, ahogyan elem­zi az eseményeket, megvilá­gítja az adott időszakok nemzetközi hátterét is. Meg­mutatja, hogy a fiatal ma­gyar demokrácia elleni im­perialista manőverekkel szemben miként jelentett a Szovjetunió nemzetközi bá­zist. Nemcsak azt akadályoz­ta meg, hogy beavatkozza­nak Magyarország belügyei- be, hanem ellenezte az olyan nyugati törekvéseket, ame­lyek a volt ellenséges orszá­gok — mint amilyennek ha­zánkat is tekintették — helyzetét pótlólag újabb, meg újabb követelésekkel ne­hezítették volna. Éppen el­lenkezőleg: a szovjet kor­mány egyebek között azért lépett fel, hogy az amerikai övezetbe került roppant mennyiségű magyar vagyont szolgáltassák vissza Magyar- országnak. Mindez napjainkban ilyen konkrétan kevesek előtt is­meretes, pedig tulajdonkép­pen már ebben megmutatko­zott az a mélységes baráti érzés, segítő szándék, amely később még inkább elmélyült Elsősorban az 1948-ban meg­kötött kölcsönös barátsági, együttműködési és segély­nyújtási szerződés óta, ame­lyet 1967-ben újított meg a két ország. Az első — és egész történelmünkben ki­emelkedő jelentőségű — egyezmények éppen az idén. február 28-án ünnepeltük 35. évfordulóját, s ennek alkal­mából jelent meg ez a kap­csolataink történetét földol­gozó könyv is. Minden feje­zete érzékletesen bizonyítja, hogy ez a barátság kiállta a próbát, s rendkívül gyümöl­csözővé vált napjainkra. A Szovjetunió segítségével le­vert 1956-os ellenforradalom példájával is alátámasztja, hogy a szocializmus nyílt és leplezett ellenségei a legna­gyobb csapást mindig éppen erre a barátságra akarják mérni és a szovjetellenessé- get népünk haladása, nemze­tünk függetlensége, hazánk felvirágzása elleni eszközként használják fel. A barátság gazdag évtize­deit mondhatni mindenre ki­terjedő spektrumban mutat­ják be a kötet fejezetei, me­lyeknek külön értékét jelen­tik a gondosan válogatott — s jórészükben már archív érdekességű — felvételek. Kiterjednek e fejezetek és képek gazdasági és kulturá­lis kapcsolatainkra, együtt­működésünkre éppúgy, mint a nemzetközi küzdelemben folytatott közös részvételünk, re, állam, és pártközi kapj csolataink jellemzőire, mely. nek a legkülönfélébb tanúje­leit tapasztaljuk, mindinkább gyarapodva és szélesedve. Mindezek módszeres bemu­tatása nagy értéke ennek a munkának, amely ezáltal igen hasznos — például is­kolai könyvtárakban nélkül lözhetetlen — kézikönyv sze­repét is betölti. E mellett éppen tárgyilagos hangnemé­vel, a tényekre alapozó elő­adásmódjával, a nemzetközi politikai és világgazdasági összefüggések figyelemfölhí­vó megvilágításával meggyő­ző erejű tanulmánykötet. A közös elveken nyugvó közös érdekek szolgálatának hosz. szú és meg nem szűnő folya­mata bontakozik ki a lapok­ról. Kézzelfogható és vitat­hatatlan adatait, realitását tárja elénk e mintegy két­száz oldalnyi mű annak, amit néhány esztendeje, a szovjet párt. és kormánykül­döttség látogatásakor így foglalt szavakba Kádár Já­nos: „Nem véletlen szeszély, bői, nem néhány ember el- határozásából, hanem azonos szocialista, kommunista el. veinkből és céljainkból, né­pein közös érdekeiből kő. vetkezik, hogy együtt hala. dunk”. A csehszlovák külügyminiszter távirata az ENSZ-főtitkárhoz T anulmánykötet a magyar-szovjet kapcsolatok történetéből \ barátság gazdag évtizedéről szóló fejezet­ben látható ez a felvétel, amely Kádár János jereváni fogadtatását mutatja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom