Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 79. szám ARA: 1983. április 3., vasárnap 1,80 FORINT Kitüntetések o Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak, és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délben az Országház Kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. (A kitüntetettek névsorát lapunk 2. oldalán közöljük). A 38. ÉVFORDULÓ „flz igazunkba vetett hitünk egy egész életre megmaradt...” Zászlófelvonás a fővárosban - Koszorúzás a szovjet hősi emlékműveknél — Díszünnepség Füzesabonyban A három tavasz nagy ünnepe hazánk felszabadulásának évfordulója. Ezúttal 38. alkalommal emlékezünk meg újkori történelmünk jelentős sorsfordulójáról. A fővárosban, Budapesten szombaton délelőtt ünnepélyes külsőségek között felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyen, illetve a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Ezúttal helyezték el a megemlékezés és a hála koszorúit, virágait a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél, valamint a Hősök terén. A koszorúkat párt- és állami vezetőink helyezték el elsőként az emlékművek talapzatánál: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, majd Lázár György és Sarlós István, a Minisztertanács képviseletében hajtott fejet az emlékműnél. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Bazovsz- kij nagykövet, illetve a képviselet több magasrangú képviselője tisztelgett a hősök emléke előtt. Szombaton délután koszorúzási ünnepségre került sor Egerben — s a megye számos más településén levő hősi emlékműveknél — a Felszabadulási Emlékműnél. A kegyelet és a megemlékezés koszorúit Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Schmidt Rezső, az egri városi, illetve Habéra László, az egri járási pártbizottság első titkára helyezte él a talapzatnál. Ezt követően Markovics Ferenc, a megyei' tanács, valamint dr. Varjú Vilmos, az egri városi, illetve dr. Varga János, az egri járási hivatal elnöke tisztelgett az emlékműnél. A tömegszervezetek nevében Mészáros Albert, a HNF megyei titkára, Dorkó József, az SZMT vezető titkára, valamint Gazsó László, a KISZ megyei titkára koszorúzott. A fegyveres testületek koszorúját Pálinkás Ferenc vezérőrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, Fekete András, a helyőrségparancsnokság képviselője és Farkas Sándor, a munkásőrség megyei parancsnoka helyezte el a talapzatnál. Ugyancsak elhelyezték az ünnepi virágpkat, a hála koszorúit a népkertben levő, ismeretlen szovjet katona szobránál, valamint az állami temetőben. Kékestetőn, a Felszabadulási Emlékműnél tartott koszorúzással és a hálatűz meggyújtásával emlékeztek meg az évfordulóról. Ezzel a rendezvénnyel fejeződött be a forradalmi ifjúsági napok megyei programsorozata. Az ország legmagasabb csúcsán levő emlékműnél Doktorcsik Éva, a KISZ megyei bizottságnak tagja tartott megemlékezést. A Heves megyei díszünnepségre szombaton este Füzesabonyban került sor. A helyi filmszínházban rendezett politikai nagygyűlés résztvevőit a magyar és a szovjet Himnusz elhangása után Antal Lajos, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte. Külön üdvözölte Gulyás Sándort, az MSZMP KB tagját, a hevesi Rákóczi Tsz elnökét, valamint Vaskó Mihályt, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját, országgyűlési képviselőt. Ezután lépett a mikrofonhoz a díszünnepség szónoka, dr. Szűcs László, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója. Dr. Szűcs László beszéde Tavasz, április Virágba szökkentek a korán nyíló fák; friss szellők kergetik az égen a felhőket. Immár végérvényesen, visszavonhatatlanul .. beköszöntött a tava_sz. Ha időnként még hűvösebbre fordul is az idő, ha fázó- sabban húzzuk is össze magunkon a kabátot, akkor is ezernyi jel mutatja, hogy bekövetkezett a természet megújhodása. Mintha szinkronban lenne társadalmunk, életünk folyamatos megújulásával, annak évfordulójával. “Mennyi sikerekben, gondokban, de örömökben is gazdag év múlt már el fel- szabadulásunk óta! Sorolhatnánk a statisztikai adatokat, hogy hány lakás épült fel ez idő alatt az országban, hány család költözhetett új otthonba megyénkben, vagy emlékezhetnénk arra is, hogy az ipari, a mezőgazdasági termelés a háborús évek óta miként emelkedett a mai színvonalig. Számokat sorolhatnánk annak bizonyítására, hogy életünk miként vált gazdagabbá, tartalmasabbá, megemlíthetnénk, hogy ma hány könyvet olvas, vagy hány újságra fizet elő egy átlag magyar állampolgár. Csak azt lenne nehéz számokkal bizonyítani, hogy egy nép — épp a fel- szabadulás adta lehetőséggel élve -r mennyire tudott saját sorsának teremtő alakítójává, meghatározójává, jövőjének igazi formálójává válni. S évszázadok lemaradását miként tudta behozni a történelem viszonylatában mérve alig pillanatnyi idő alatt. Ügy, hogy képes volt újból és újból a megújulásra. Hiszen az utak nem mindig voltak olyan egyenesek, mint amilyennek tűntek. Közöttük akadtak olyanok is, amelyek távolabb vittek a céltól. De mindez nem tudta megtörni a hitet és a lendületet. Minthogy a természet is újból és újból megújítja magát, a bizalom és a hit is újra és újra éledt, hogy igenis képes ez a nép, ez az ország a sorsának formálására. És az egyre emberszabásúbb világ megteremtésére. Persze, nem egyből és nem erőfeszítések nélkül. Gondokkal, bajokkal küzdve, vállalva a nehézségeket, esetenként a lemon-, dást is. És vállalva állandóan az új keresésének kockázatát. Az elmúlt évekre, évtizedekre visszatekintve nyugodtan megfogalmazható, hogy nem sáfárkodtunk rosszul javainkkal. Számokban, adatokban kifejezhető értékekkel gazdagodtunk szellemiekben, anyagiakban egyaránt. És a megújulás képessége, a jövőt formáló igyekezet bizonyára később is meghozza hasznát. Hogy az újab és újabb nemzedékek is otthont találjanak, ne csupán lakóhelyet. Virágba szökkentek hús- vétra a korán nyíló fák, friss szellők kergetik az égen a felhőket. Immár végérvényesen, visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz. Áprilisi tavasz, élénk színekkel, friss igyekezettel, békés derűvel, jelent, jövőt formáló bizakodással. Kaposi Levente ünnepi Tisztelt díszünnepség! Kedves elvtársak! Ezekben a tavaszi hetekben, március idusától április 4-ig, az új magyar történelem e jeles napjaiban —, amikor márciusi forra- dálmunk, 1848-as szabadság- harcunk, Tanácsköztársaságunk és felszabadulásunk évfordulói, a magyar nemzet nagy ünnepei előtt tisztelgünk — jól tudjuk, hogy ezek a jubileumok sorsfordító . eseményeket, társadalomformáló eszméket, nemi zeti hősöket idéznek elénk — mondta bevezetőül a szónok, majd így folytatta: — Az ember ilyenkor gondolatban együtt él a régmúlttal, s ha korosabb kissé: úgy, talán már a saját múltjával is. S amíg az idő felgyorsul körülöttünk, óhatatlanul kérdéseket teszünk fel magunknak. És kimondva, avagy kimondatlanul, de mindnyájan emlékezünk: a küzdelemre, a kilátástalan mélységekre, ahonnan ez az ország egy emberöltővel ezelőtt elindult. Erre az emlékezésre szüksége van az együtt élő nemzedékeknek ma is, amikor felszabadulásunk 38. évfordulóját írjuk, mert sokszor és sokan hajlamosak vagyunk gyorsan felejteni... „Ezer sebből vérző, végveszélybe került hazánk megmentésére rendkívüli erőfeszítésre van szükség — idézte az 1944. december 21-én Debrecenben összegyűlt első, ideiglénes nemzetgyűlés szózatát a továbbiakban dr. Szűcs László. — Az nem lehet, hogy nemzetünk elsüllyedjen a sírban, amelynek szélére taszított bennünket a fasiszta Németországgal kötött át- kos szövetség. Üjjá kell építeni a romokban heverő Magyarországot! Meg kell menteni, talpra kell állítani a magyar hazát!” Akkor az ideiglenes nemzetgyűlésben minden vívmányért, talpalatnyi földért, a harmadik magyar köztársaság törvénybe iktatásának minden jobbító cikkelyéért, ha úgy tetszik: minden államosítandó iskoláért meg kellett küzdeni. Érvvel, összefogással, kemény pártharcokkal, a demokratikus forradalmak új élettel való megtöltésével ... — De miért is mondom ezt el, hiszen boldogok vagyunk, hogy mindez már visszavonhatatlanul a múlté. Talán azért, mert tudjuk, hogy a mai fiatalság, ez a békeviselt, szerencsés nemzedék — gyermekeink, unokáink — a világ legtermészetesebb dolgának tekintik a mai viszonylagos bőséget, a lehetőségeket, a szabadságot, a társadalmi és politikai rendet rugalmasságot. S ezt velük mindnyájan örömmel és boldogan nyugtázzuk. Azt hiszem, bizonyára azért is, mert ebben mindenki érzi a saját tíz-, húsz-, harmincéves munkáját, egyéni politikai harcait, győzelmeit és kudarcait is: tehát, ez már mind a miénk ... A díszünnepség szónoka ezek után arról beszélt, hogy az idősebb nemzedéknek jobban és céltudatosabban kell megszerkesztenie a negyvenes, ötvenes évek történelemkönyveit, ha nem akarunk több kemény leckét kapni belső históriánkból. Ez — ha úgy tetszik — parancsa annak a csak nemes pátosszal kimondható fogalomnak, amelyet mi felszabadulásnak nevezünk. — Könyvtárnyi írásművek tiszteletre méltó tömörséggel és objektivitással foglalják össze a második világháborút, s azon belül a magyar tragédiát. Az erről szóló fejezetek mindenütt április 4-ével zárulnak ... Felütöm Károlyi Mihály megrendítő emlékiratait, a Hit illúziók nélkül című kötetét, amelyben így meditál az 1918-as Magyar Köztársaság elnöke: „Megvalósulhat-e most, amit akkor megkíséreltünk és amibe belebuktunk. Most kedvezőbb a helyzet. Magyarországot most egy nagyhatalom támogatja. A mai vezetők talán bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk. Talán tanulnak a mi tévedéseinkből, s megőrzik hitüket, de illúziók nélkül.” Az akkori. 1946-os vezetők, s mi, fiatalok, sajnos, nem tudtuk kikerülni az illúziók csábítását: meg is fizettünk érte. De az igazunkba, a szocializmusba, a politikai elkötelezettségünkbe vetett hitünk — illúziók nélkül — egy egész életre megmaradt ... Kedves elvtársak! Múltunkat faggatva, nemegyszer a mai tennivalóinkhoz keresünk útmutatást, támpontot, nagyobb biztonságot ígérő tanulságokat — hangsúlyozta a következőkben a szónok, aki így folytatta: — A világ jelenlegi állapota, a nagyon nehezen oldódó feszült és hideg nemzetközi helyzet, illetve szocialista Magyarországunk belső viszonyai döntő mértékben befolyásolják, hogy milyen kérdéseket teszünk fel a történelemnek, hogy mihez keresünk ma történelmi hátteret. S ez a háttér azt is megmutatja, hogy hányatott történelmünk folyamán 1945-ben fordult elő először, hogy nem a magyar reakció, hanem a magyar nép többségének vágyait és érdekeit kifejező haladó erők kaptak harcukhoz döntő jelentőségű nemzetközi támogatást. Ezért is fejezi ki legigazibb nemzeti érdekeinket szövetségünk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, szolidaritásunkat a nemzetközi munkásmozgalommal, a nemzetek felszabadulásáért küzdő erőkkel! Ma e felszabadult és békés országban a boldogabb életet hirdetjük és azt valljuk, hogy egy nép életében igenis megvalósítható a haladás, a minőségi átalakulás külső és belső háborúskodás nélkül, békében és egymást, hazát szerető nemzeti összefogással. Megyénk is a 38 éve szabad hazának értékes része: mi, Heves megyeiek jól óvjuk értékeinket, szép javainkat, amelyeket két kezünk, tudásunk és elkötelezettségünk . teremtett és létrehoz ezután is. De ehhez kell, hogy ismerjük és érezzük gondjainkat is, amelyekben felelősségünket, jobbító szándékunkat csak tetteinkkel hitelesíthetjük. Tisztelt ünneplő közönség! Ma meghatottan és örömmel ünnepiünk, mert kellemes érzés ünnepelni a jót, különösen akkor, ha tudjuk, hogy hazánk felszabadulása immár négy' évtizede egész eddigi békés életünk megteremtője és legfőbb záloga. De az ünnepek után munkás hétköznapok következnek, amikor nehezítő, zavaró jelenségek is felbukkanhatnak környezetünkben, munkahelyeinken... Erről azért kell beszélnünk ilyen nyíltan, mert vannak és valószínűleg lesznek is gondjaink. De erős, kipróbált, tanult társadalmunk van, amely érzi a megteendő lépések ' szükségességét. Ez a nép harmincnyolc év alatt olyan nemzeti egységet hozott létre a Duna—Tisza táján, amely már nem múló állapot, hanem legfőbb erőnk, s'amely már nem törik meg az átmeneti ellentmondások és nehézségek súlya alatt. Ezért bízva önmagunkban, többet dolgozva a jobbért, tisztelettel gondolva a szovjet népre, s őszintén remélve a tartós, boldog békét: gondolatban most helyezzünk egy szál virágot értük, a békében élőkért elesett hősök sírjaira és így köszöntsük nagy nemzeti ünnepünket, hazánk fel- szabadulásának 38. évfordulóját — fejezte be . nagy tapssal fogadott ünnepi szónoklatát dr. Szűcs László. Tisztelgés az egri Felszabadulási Emlékműnél / Koszorúzás Kékestetőn (Fotó: Kőhidi Imre és Szántó György) ISlíSil Díszünnepséget rendeztek Füzesabonyban
