Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

Változatlan irányban Nagy jelentőségű esemény volt — nem csupán a szorosan vett pártéletnek, hanem egész belpolitikai életünknek is — a Köz­ponti Bizottság e héten lezajlott ülése, amelyen mérlegre tette a XII. kongresz- szus óta végzett munkát, és meghatározta a párt további feladatait. Nagy várakozás előzte meg az ülést, és közvéleményünk megkülönböztetett figyelemmel tanulmá­nyozza az ott elfogadott, teljes egészében nyilvánosságra hozott dokumentumot. A határozat lényegét, summáját dióhéj­ban összfoglalva, azt mondhatjuk: a XII. pártkongresszuson kitűzött irányvonal jó, helyes, időálló. Akkor is, ha az azóta el­telt három év alatt az „útviszonyok” to­vább romlottak, illetve nehezebbeknek bi­zonyultak, mint amilyeneknek előre lát­ni lehetett őket. Ennek ellenére nem kel­lett megváltoztatni, módosítani az irányt, nem kellett lemondani a XII. kongresszus egyetlen lényeges célkitűzéséről sem. Eze­ket lényegében sikerült eddig is elérnünk, ha nem is minden ponton és korántsem teljes mértékben. Megvan a reális lehető­sége annak is, hogy a hátralevő két esz­tendőben meg tudjuk valósítani mind a kongresszus határozatait, mind a VI. öt­éves terv főbb előirányzatait. Az kell hoz­zá, hogy még teljesebben kihasználjuk a szocialista társadalmi rend szüntelen meg­újulásának képességét, miközben még job­ban dolgozzunk, még sokkal nagyobb fi­zikai és szellemi erőfeszítéseket tegyünk. Tehát: megnövekedett és növekvő nehéz­ségek közepette is változatlan irányban, sokkal hatékonyabb munkával! Ez a lé­nyeg. A feladatok természetesen fejezetekre ta­golódnak a dokumentumban, de jól kive­hetően a legszorosabban összefüggnek egy­mással. Nem választható el példának oká­ért külpolitikai, nemzetközi munkánktól — a gazdasági építőmunka. Nem kedvez hazai fejlődésünknek a feszült nemzetkö­zi helyzet, az imperialista körök törekvé­se a katonai erőegyensúly megbontására, a fegyverkezési verseny ránk kényszerí­tésére. Tovább folynak, erősödnek a szocia­lista közösség elleni heves politikai táma­dások és gazdasági szankciók, ismét hal­latlanul kiéleződött az ideológiai küzdelem és a hidegháborús időkre emlékeztető nyugati propagandahadjárat. Természete­sen a Szovjetunió vezette szocialista kö­zösségnek megvan az ereje egy fenyege­tő termonukleáris világkatasztrófa elhárí­tásához; megvan a katonai és gazdasági, politikai és erkölcsi erőnk hozzá. Erősíte­ni összeforrottságurakat, növelni a szocializ­mus vonzerejét, kapcsolataink révén is egyengetni az enyhülés és a béke megvé­désének esélyeit, eredményesen folytatni szocialista építőmunkánkat — ez a mi sze­rény, hazánk méreteinek és sajátosságainak megfelelő legjobb hozzájárulásunk a szo­cialista világ és egyúttal az egész haladó, békeszerető emberiség . életbevágó, közös ügyéhez. Népünk nagyra értékeli a tényt, hogy hazánk belpolitikai helyzete kiegyensúlyo­zott, szilárd a néphatalom, hogy pártunk az egész nép javára betölti — nagy történel­mi felelősséggel — társadalmi vezető sze­repét. A belpolitikai helyzet kiegyensúlyo­zottságának természetesen a jelenlegi nem­zetközi és gazdasági nehézségek próbaté­telt jelentenek. De álljuk e próbát. Nem szűkölködik a Központi Bizottság határo­zata kritikus-önkritikus megállapításokban. Rámutat, hogy e külső nehézségek élesebb megvilágításba helyezik munkánk gyen­geségeit. így a kevésbé rugalmas, lassú rea­gálást a változásokra, a kényelmességet, a formális megoldásokat, a gyakorta elnéző magatartást az állampolgári fegyelem és a munkafegyelem megsértésével, a felelőt­lenséggel szemben, de azt is, hogy elszapo­rodtak nem kívánatos jelenségek, az élős- diség, a korrupció. Erőfeszítéseink ellené­re sem kielégítően fejlődik a szocialista demokrácia. Munkánk gyengéje, hogy nem elég eredményesen dolgozunk az ifjúság gondjainak megoldásáért, és hogy a fiata­lok egyes rétegeit, csoportjait a szocialista társadalom fejlesztése ügyének csak ke­vésbé tudjuk megnyerni, mint amennyire képességeik, friss alkotó energiáik ezt le­hetővé tennék. Ezek a korántsem teljes­körűen említett kritikai megállapítások a kölcsönös bizalmat erősítik. Népgazdasági gondjaink rendkívül na­gyok, a vártnál is súlyosabbak. De épp ezért számít óriási eredménynek, hogy si­került fenntartani az ország nemzetközi fizetési képességét; az eladósodási folyamat lassult és megállt. Sajnos, ezt az önmagá­ban igen nagy eredményt nagyobbrészt nem munkánk hatékonyságának javításá­val, nem a termelés minőségi jellemzői­nek kibontakoztatásával — a termelékeny­ség javításával, a termékszerkezet korsze­rűsítésével, jobb irányítással, vállalati gaz­dálkodással, kooperációval, energia- és anyagtakarékossággal, a munkaerő leggyü­mölcsözőbb felhasználásával — sikerült el­érnünk. Mindebben csak szerény, kezdeti eredményeket könyvelhetünk el. A fő for­rás a beruházások visszafogása és a la­kosság fogyasztásának korlátozása volt. Ez azonban hosszú távon nem tartható — szögezi le a Központi Bizottság határoza­ta. A tennivalók, a következtetések ön­ként adódnak a fentiekből. A legközvetle­nebb és igen nehéz feladat a következő két évre a fizetőképesség további fenntar­tása és jelentős áruforgalmi aktívum el­érése — ráadásul olyan világpiacon, ahol változatlanul igen nehéz eladni, exportálni! De csakis ez teszi lehetővé az életszínvo­nal megőrzését, ez ennek a gazdasági fel­tétele. A kongresszus határozatának megfelelő­en eddig sikerült megőriznünk társadalmi méretekben az életszínvonalat. Az első két évben, ha csak kis mértékben is, három százalékkal, de növekedett az egy főre jutó reáljövedelem. Az idén valamelyest csökkenni fog. Ám az egész öt esztendőt tekintve — ha sikerült munkánkat lénye­gesen hatékonyabbá tennünk — elérhetjük az eredeti célt, a szinten tartást. Tovább­ra is ez áll pártunk és kormányzatunk tö­rekvésének középpontjában. A mai világ- gazdasági helyzetben csak kevés ország mondhatja el ezt magáról. Ezzel közvéle­ményünk reálisan gondolkodó többsége tisztában van: értékelni tudja törekvésün­ket. Az egyetértést természetesen ezúttal is tettekkel, az eddiginél jobb munkával kell valamennyiünknek kifejeznünk. A nemzetközi és gazdasági körülmények megváltozása tükröződik az ideológiai, a szellemi életben is. Felerősödtek egyes körökben felelőtlen, zavaros, ellenzékieske- dő nézetek és magatartásformák. Hangoz- tatóik, képviselőik gyakran nincsenek is tudatában annak, hogy a szocialistaelle­nes nyugati propaganda puszta eszköznek próbálja felhasználni őket. Az ideológiai munka egyik legfontosabb tennivalója, hogy tovább erősítse a szocialista hazasze­retetei és más népek megbecsülését, az in­ternacionalizmust, ezzel is visszaszorítva a helyenként feléledő nacionalista megnyil­vánulásokat. Sokrétű, bonyolult feladatokat ír elő a Központi Bizottság a kommunisták, a pártszervezetek számára. Erősítsék eszmei­politikai, szervezeti és kivált cselekvési egységüket; álljanak ki határozottabban politikánk védelmében és megvalósításá­ért; bátorítsák mindenütt az új, előrevi­vő kezdeményezéseket. Szükség van a pár­ton belüli, a közös álláspont kialakítása előtti alkotó vitákra, a pártélet demokra­tizmusának megfelelően; de a viták lezá­rása után egyetlen kommunista sem kép­viselhet „a kertek alatt”, vagyis különfé­le körökben eltérő magánvéleményt. Fej­leszteni kell a politikai munka módszere­it, meg kell szabadulni munkánk sok for­mális, bürokratikus vonásától; s határozot­tabban fel kell lépni a párttagság egy kis részének egoizmusával, a szocialista er­kölcsi normákba ütköző magatartásával szemben. E magatartás idegen a néptől, még kevésbé tűrhető meg a pártban. Nem felszólító, hanem kijelentő módban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „Pártunk politikájára, népünk összefogásá­ra, a szocialista rendszer megújuló képes­ségére építve megoldjuk az előttünk álló bonyolult feladatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján.” Ez a kijelentő mód erőt és magabiztos­ságot sugároz, cselekvésre sarkall. Kommunista műszakok A Gagarin Hőerőmű Vál­lalat visontai, valamint lő­rinci telephelyén tartottak tegnap, szombat délelőtt kommunista műszakot a szo­cialista brigádok részvételé­vel. A folyamatos üzemvite­li munkarendben dolgozó brigádokat beleszámítva, mintegy 1200 szakember dol­gozott a hét végén. A Gagarin Hőerőműben végrehajtották a vagonbuk­tató, a száz tonnás daru, va­lamint a K—4-es szalag karbantartását. Előkészültek a 3_as számú kétszáz mega­wattos blokk főjavítására, ennek megfelelően hozzáfog­tak a rally-tér bontásához is. A szocialista megőrzésre átvett területek takarításán túl még Gyöngyösön, a to­ronyház környékén parkosí­tottak. A Mátravidéki Hő­erőmű dolgozóinak feladata a hírközlőrendszer és a gép­járműállomány karbantartá­sa, valamint a lőrinci strand­fürdő kőműves munkáinak elvégzése volt. A kommunista műszakból nyert mintegy félmillió fcu rintot a nyugdíjasok segíté­sére, a sástói úttörőtábor, a felsőtárkányi KISZ-tábor, va_ lamint az Egri Gyermekvá­ros támogatására és a válla­lati lakástámogatási alap ki­egészítésére kívánják fordí­tani. Kommunista szombatot szerveztek tegnap a tarna- szentmiklósi METALLO- GLOBUS Fémipari és Ter­melőeszköz Kereskedelmi Vállalatnál is. Az üzemi pártszervezet kezdeményezé­sére mintegy kétszáz dolgozó végzett termelőmunkát. s parkosították a munkahely környékét is. A budapesti vásárvárosban az idén tizedik alkalommal rendezték meg az Agromas- expót, a nemzetközi mező- gazdasági és élelmiszeripari gép- és műszerkiállítást. Ti­zennégy ország, köztük ha­zánk 150 kiállítója hozta el legmodernebb berendezéseit, gépeit, növényvédő szereit. Az ehhez hasonló szakkiállí­tások lehetőséget teremtenek arra, hogy a külföldi és a hazai szakemberek informá­ciókat cseréljenek, üzleti kap­csolatokat létesítsenek és ke­reskedelmi, gazdasági meg­állapodásokat kössenek. A Fiat-cég 180 lóerős, nagy érdeklődést kiváltó dízel- traktora A Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsaszentmártoni gyárának nagy méretű, üveg­szálvázas, poliészter élelmi- szeripari tartályai is helyet kaptak a bemutatón Két egri mérnök, Farkas András és Vanya Imre találmánya az MTZ traktorra szerelhető „sínkerék” (Fotó: Szabó Sándor) A béke­és barátsági hónap előtt Sarkadi Nagy Barna nyilatkozata A magyar békemozgalom kiemelkedő eseménye lesz a májusi béke. és barátsági hónap. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács fő­titkára az előkészületek utol­só fázisában nyilatkozott az MTI munkatársának. — 1983 elején a szocialista országok új leszerelési ja­vaslatokat tettek. Indítvá­nyozták — egyebek között —, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról és kötelezzék magukat a béke megőrzésére. Ezek a javaslatok széles kör. ben ismertekké váltak, s bé­keszerető emberek milliói azonosultak velük. A világot fenyegető nukleáris háború réme cselekvésre késztet minden haladó erőt. A ma­gyar békemozgalom is csak akkor tud eredményesen dől. gozni, ha maga mögött tud­hatja a tömegeket, bevonva őket a feladatok megoldásá­ba. — Készek vagyunk együtt­működni minden békemoz­galommal, amely híve az őszinte párbeszédnek, de el­lenfelünknek tekintjük a fe­szültséget szító erőket. Ezek szándékaink ellenére működ­nek, a ki nem mondott cél­juk: aláásni a kelet—nyu­gati viszonyt, kiélezni az el­lentéteket. Mindezt dühödt, nem a tényékhez ragaszko­dó propaganda kíséri, így bontakoztatva ki széles körű támadást a békével, a társa­dalmi haladással szemben. Ilyen feszült nemzetközi helyzetben hirdetjük meg immár hagyományos rendez, vénysorozatunkat, a béke- és barátsági hónapot. Akcióink­kal lehetőséget kívánunk te­remteni arra, hogy az em­berek kifejezhessék békevá­gyukat, hitet tegyenek vív­mányaink megvédése mellett. Fontosnak tartjuk, hogy fó­rumainkon valamennyi tár­sadalmi réteg képviseltesse magát, nemtől, életkortól és foglalkozástól függetlenül. — Az idén júniusban Prá­gában rendezik meg „A bé­kéért, az életért, az atomhá­ború ellen!” elnevezésű nem­zetközi találkozót, amelyen a magyar békemozgalom képviselői is részt vesznek. A májusi események közép­pontjában e nagyszabású de­monstráció megfelelő előké­szítése áll majd. Kidolgoz­zuk, s fórumok sokaságán, nagygyűléseken és szolida­ritási megmozdulásokon is­mertetjük üzenetünk terve­zetének szövegét, amelyet — végleges formába öntése után — delegációnk magával visz Prágába. — A béke- és barátsági hónap eseményeivel azt is bizonyítani akarjuk: az eu­rópai biztonság és leszerelés ügye elválaszthatatlan a fej­lődéstől, a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi hala­dásért vívott harctól. Ennek jegyében szervezzük meg szolidaritási akcióinkat. A békehónap tehát kifejezője kíván lenni a népek közötti barátságnak — mondotta vé­gezetül Sarkadi Nagy Bar­na, az Országos Béketanács főtitkára. Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom