Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9. Kendős lány Házaspár Omar Chajjam Ádám és Éva Kingston Road aszfaltján ve­szekedett egy híres közgaz­dásszal. Az ő szimmetriájaként robban be, topisan, örökké lobogó sálban és szétnyűtt farmerben V., akit állandóan rendezők környékeznek, hogy vállalja el legújabb hipema. turalista dokumentumfilm­jük főszerepét. V. ugyanis félelmetes természetességgel mozog rongyos pekvenceiben a város bármelyik zugkimé­résében éppúgy, mint a leg­újabb ötcsillagos szálló hali­jában, A tökéletes posztin- dusztriális hős megtestesítő­je. A társaság lassan gyűlik és jói elkülöníthetően válik két részre. A profik élbolya vi­szi a prímet. Nekik rendelik a köröket egymás után, őket üli körül az úgynevezett ki­szolgáló egység, amely itt is és a későbbiekben is zokszó nélkül és a maga természe­tességében végzi az alacso. nyabbrendű munkát. Nem mintha a szupermenekből álló szervezet nem dolgozna később. Dolgoznak ők na­gyon is. Hiszen hurcolkodás- beli társadalmi presztízsüket nem csupán a lehengerlőén előadott sztorik, vagy titok­zatos életük egy-egy meg­csillogtatott darabkája bizto­sítja, hanem fantasztikus koncentráltságban kifejtett tevékenységük, amely az el­fogyasztott szesszel egyenes arányban nő. Teljesítményükről ma is könnyeket és mély sóhajokat vált ki az eset, amikor a csodálok köréből valaki fel­emlegeti, hogyan vittek fel egy Agust Förster páncéltő­kés, hangversenyzongorát megállás és lift nélkül a nyolcadikra. A munka dan­dárját az elit egység végzi. Bámulatosan. Az azonban már magától értetődik, hogy holmi szekrénysor-összeállí­tásban, ágyak és heverők ide-oda tologatásában, hul­lámpapírok reménytelen egybegyűjtésében nem vesz­nek részt, ök félrevonulnak valamelyik szobába és a fel­fordított kredencen, leszórt újságpapírokon rituális virs­li és zsíroskenyérevésbe, va­lamint további ivásokba bo­nyolódnak. Ilyenkor előfor­dulhat, hogy kisebb egysé­gek leszakadnak a törzsgár­dától és a közeli bisztrók­ban új láncreakció indul be. Űj költözködésekről esik szó. Ez azonban már a tényle­ges cselekmény kellős köze­pe. Az attrakció a reggeli ér­kezéssel kezdődik. V. rum és pálinkaszagot árasztva száll ki valami nyugati márkájú autóból és a leeresztett ab­lakon keresztül még hosszan csókolózik egy platinaszőke csodával, akiről tudni vélik, hogy az új kooprodukciós film szexsztárja. A többiek is befutnak. Parádés szerelések pompáznak. Combig érő mo­csárjáró csizma, trópusi pa­rafakalap, és az indokínai háború gerillaharcait állító­lag megjárt vízhatlan dzseki ugyanúgy meglelhető a ro. hamosztag sorai között, mint az első Himalája expedíció­ban garantáltan részt vevő bakancs. A régi lakást pillanatok alatt rámolja ki az együttes. A kongó szobákban még fel­hajtanak egy vodkát, felem- lítődik valamelyik hajdani házibuli, kiderül egy.két há­zasságtörés, de az mast tel­jesen lényegtelen. Az esemé­nyek egyik központi prog­ramja következik, amikor a résztvevők a bútorokkal meg_ rakott teherautón végigro­bognak loboncos ruházatuk­ban a városon. A drámából kimaradtak valahol irigyen összesúgnak és lejárató, az eset fényét csökkenteni igyekvő mon­dákba kezdenek, amivel azt kívánják igazolni, hogy ők miért nincsenek ott. Ez azonban az ellenkező hatást váltja ki. A művészien fel­épített költözködés még in_ kább felértékelődik. A második tetőzési pont akkor következik be, amikor nagyjából kialakul az új la­kás berendezése. Aranysza­bály, hogy elsőként a lemez­játszót, magnót kell üzem­képes állapotba helyezni. A pakolás ideje alatt vad rock and roll és nosztalgikus las­sú számok váltják egymást. A magukra valamit adók természetesen külföldről be­szerzett nagylemezeket for­gatnak, és Ennio Morricone, valamint Nino Rítta filmze­néje valamennyi résztvevő fejében felidézi, hogy kezd elszállni fiatalságuk és haj­dani lobogó fof-radalmiságu- kát becserélték OTP, társas, szövetkezeti, avagy tanácsira. Amikor minden a helyére kerül, pillanatnyi holtpont áll be, és itt mutatkozik meg igazán a profik zsenialitása. Most röppentik fel igazi em­lékeiket, kabátjaik zsebéből apró laposüvegek kerülnek elő, feltankolva méregerős, vidékről beszerzett házi pá­linkákkal. A lélegzetvételnyi szünetben az üvegek körben, járnak, közben már valaki elszalad utánpótlásért a han_ gúlát rövid időn belül felfe­lé kapaszkodik sajátos sinus­görbéjén, és nemsokára is­mét a csúcspont közelében lüktet. Párok alakulnak, tánc kezdődik, a konyhában felavatják a gáz-, vagy villa­mos (és egyéb) tűzhelyt. Le­vesek és rakott káposzták fő­nek. Ilyenkor már az új szomszédok is itt esznek, evőeszközöket és tányérokat hozva az állandóan bővülő társaságnak. A kutatások feljegyeztek olyan esetet is. hogy a köl­tözködés szűkebb stábja ilyenkor kocsiba ül és ámok_ futóként végigszáguldja a Balaton-felvidéket. A mara­toni rallye sofőrje tíz órát vezet pillanatnyi (egy.két órás) megszakításokkal. Bel­ső zsebébe termoszt építenek és egy műanyag csövön óra­mű precízségével felszívja a thaiföldi teából, citromból, mézből és kávéból elkészí­tett ébren tartó keveréket. Afc elit egység néhány tagja út­közben lemarad, egyesek va­lamelyik útmenti vendéglá- tóipari egységben felejtetik nagykabátjukat, személyazo­nossági igazolványukkal együtt. Amikor visszatérnek a ki­induló bázisra, még javában áll a költözködési bál, csu­pán a házigazdák hajtják nyugalomra fejüket egy új­donsült ismerős jéghideg manzárdjában. Ezek a hur- colkodások aztán beépülnek a város mondakörébe. Ellen­őrizhetetlen, hősi eposzok terjednek és terebélyesednek, amelyek még a történelmi városmagon túl is meghono­sodnak és a lakótelepek pa­nelépületeinek tömény sivár, ságában is felgyújtják a szá­raz, izzadságot hozó éjszaká­kon a reményt, hogy hátha, egyszer az ott albérletben lakók is részt vehetnek egy igazi költözködésben. Igazi hurcolkodásban azonban nem részesülhet bárki. így például soha nem tudják meg különböző állam- hatalmi szervek, intézmé­nyek, politikai központok ve­zetői, hogy milyen a kiasz. szikus hurcolkodás anatómiá­ja belülről. Az. ő elköltözte- tésüket hivatalos emberek intézik, ök maguk többnyire részt sem vesznek az akció­ban. Előadást tartanak, érte. kezleten vesznek részt, egyébként sem életkoruk, sem a funkcióval egyenes arányban növekvő testsúlyuk nem teszi lehetővé az igazi hurcolkodást. Ezek a költözködések nem is vernek semmiféle vissz­hangot. Születik egy-egy névtelen feljelentés, hogy miért kapott X. avagy Y. új, háromszobás tanácsi lakást. Ez hoz némi intellektuális izgalmat egy szűk körben,, de nyomtalanul el is enyé­szik. Igazi szenzációt az kelt, amikor lelkes amatőrök ter­jeszteni kezdik a hírt, hogy az úszómester, a szálló éjsza­kai portása, az autószerelő, a búrzongorista költözik. Es nemre, fajra, foglalko­zásra, vallási és származási hovatartozásra való tekintet nélkül a város egyik kiskocs­májában gyülekezni kezde­nek az első ideiglenes stáb tagjai, majd egy szép napon megjelennek az igazi profik. Juhász Gyula: Szakállszárító (Aforizmák) A hóhérok nem szívesen- halnak meg. Attól félnek, hogy a halál majd szemrehányást tesz nekik, hogy nem voltak eléggé szorgalmasak. Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okoz. ták. Petőfi Apostolát az arany középszer kritikusai külö­nösnek és végletesnek találják. Olyan ez, mintha valaki szemére vetné a Vezuvnak, hogy a lávája nagyon forró! Tiszteld az irodalomtörténet-írókat, hogy hosszú életű légy e földön! — így szól a költőhöz az Akadémia. A köl­tő azonban ma már tudja, hogy az irodalomtörténet-írók sem hosszú életűek e földön. A költők túlélik őket. A királytragédiák főhőse a nép. ★ A legtöbb költő azért ír egy életen át, hogy egy vers­sel halhatatlanná lehessen. Költeni annyit tesz, mint elfelejteni az elmúlást. Sokan azért szeretik és azért írják a fantasztikus re­gényeket, mivel nincsen fantáziájuk. A női divatban sem a ruha a lényeg, hanem a test. Az iskolában a gyermek hamarabb megtanulja azt, hogy mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, hogy mi az elsőfokú teendő! Helyi szerző? Vajon mit szólna hozzá Schopenhauer, ha őt a frankfurtiak elneveznék helyi filozófusnak? A tehetségtelen emberek rossz emberek. Személyes sér­tést látnak minden talentumban és halálos ellenséget minden zseniben. Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi mél­tóságomtól nem. Némely ostobák különös üldözési mániában szenved­nek. Azt gondolják, hogy amit a bölcsek az ostobaság­ról beszélnek, az mind órájuk vonatkozik. Az őseim juhászok lehettek. A nagyapám már aszta­los volt: Közeledett az íróasztalhoz, amelynél én dolgo­zom. A stílus az ember — mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön. Légy szerény! — mondja a katángkóró az ibolyának. A nap már egyetlen éjszaka után sem felejtett el föl­kelni és világítani. Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád el­len nem. A földrengés nem ismer országhatárokat, akár a gon­dolat. ★ A dolgozók verejtéke a föld drága gyöngye. ★ Némelyek úgy szeretik a költőket, mint a szárnyaso­kat: megkopasztva! Eljő még az idő, midőn egyetlen nagyhatalom lesz e földön: a munka! Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya vi­lágban. Jóságversenyt még nem rendeztek soha. A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elho­mályosítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom