Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat Elhunyt Illyés Gyula Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy április 15-én, hosszú betegség után, életé­hek 81. évében elhunyt né­pünk, nemzetünk nagy fia, Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas író. Elhunyté­val pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát. Temetéséről később törté- nik intézkedés. Hazafias Népfront Országos Tanácsa, RL-' Művelődési Minisztérium, Magyar Írók Szövetsége ía> _____________________ „ Nasszert betiltották $ Libanonban**-51-uA libanoni hadsereg kive­zényelt egységei péntekre Virradó éjszaka lebontották és: eltávolították talapzatáról a néhai egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer egyik nyugat-bejrúti szobrát. A két Nasszer-szobor ellen végre­hajtott keddi és szerdai bom­bamerénylet után a három libanoni nasszerista szerve­zet vezetői arra számítottak, hogy a hatóságok gondos­kodnak az arab egység és szolidaritás jelképeinek vé­delméről, de a gyakorlatban ennek az ellenkezője történt. „Nasszert betiltották Libanon­ban” — állapította meg az Asz-Szafir című haladó új­ság. OLASZORSZÁG Hz „Első Vonal“ nem gyilkol többé A hetvenes évek hírhedt olasz terrorszervezete, az „Első Vonal” befejezettnek nyilvánította fegyveres har­cát. Paolo Zambianchi, a szer­vezet egyik vezetője Bolog­nában, a csoport elleni per szünetében, újságírók előtt kijelentette: „Nem érdekel bennünket a tömegek számá­ra haszontalan harc”. Sarlós István felszólalása a Marx Károly-konferencián A Marx Károly nemzetkö­zi tudományos konferencia pénteken délelőtti ülésén a magyar küldöttség vezetője, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyettes szólalt fel. Sarlós István emlékeztetett arra, hogy a magyarországi szocialista munkásmozgalom kezdettől fogva szerves ré­sze volt a nemzetközi prole- táriátus Marx és Engels ve­zette mozgalmának. Az Iga­zak Szövetségének és a Kommunisták Szövetségének magyar tagjai is voltak, és magyar volt Frankel Leó, a Párizsi Kommün egyik veze­tője is, akit Marx és Engels nagyra becsült, és barátjává fogadott. Az MSZMP büszkén vallja magát marxista—leninista pártnak. Az 1956-os ellenfor­radalom után ezen az eszmei alapon volf képes megújul­ni és kidolgozni a szocializ­mus alapelveiben és alapvo­násaiban ma is érvényes stratégiáját. A történelem megtanított minket arra, hogy a pártnak el kell ha­tárolnia magát mind a dog­matikus megmerevedéstől, mind pedig a marxizmus— leninizmus tanításainak kü­lönböző eszmei alapokról történő revíziójától — mon­dotta a magyar küldött. Sem a marxi eszmék, sem az azokat megvalósító szocia­lista társadalmak, illetve társadalmi mozgalmak nem haladtak zökkenőmentes, si­ma úton, és erre a jövőben sem számíthatunk. De az új társadalom mégis létrejött, és eredményei letagadhatat­lan tények. Kohl Washingtonban Shultz amerikai külügymi. niszterrel tárgyalt csütörtö­kön este, Washingtonba ér­kezése után Helmut Kohl, nyugatnémet kancellár. Kohl és a kíséretében levő Genscher külügyminiszter pénteken délelőtt a Fehér Házban folytatja megbeszé­léseit. A fő téma: a NATO kettős határozatának végre­hajtása. Ezt a kérdést az amerikai fél a rakéták Euró­pába 'telepítésére igyekszik leszűkíteni, míg Nyugat- Európa nagyob tárgyalási erőfeszítéseket követel az Egyesült Államoktól. A megbeszéléseken szóba kerülnek a kelet—nyugati kapcsolatok, különösen a Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke meghívá­sára baráti látogatásra Szó­fiába érkezett Jasszer Ara­fat, a PFSZ VB elnöke. gazdasági kapcsolatok más problémái is, amelyek a má­jus 28-án kezdődő williams- burgi tőkés csúcsértekezlet napirendjén szerepelnek. Allen Wallis, amerikai kül­ügyi államtitkár csütörtöki sajtóértekezletén közölte, ez a napirend kötetlen, de a résztvevők ezúttal alapos előkészítő munkával igye­keznek elkerülni, hogy ta­nácskozásukon a nézetelté­rések domináljanak, mint ta­valy Versailles-ban történt. A Reagan-kormány a csúcs- konferenciáig még Gaston Thornt, az európai közössé­gek bizottságának elnökét és Trudeau kanadai kor­mányfőt is vendégül látja. Todor Zsivkov pénteken megbeszélést folytatott Jász- szer Arafattal. A találkozón jelen volt Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára. Bush az angolai belügyminiszterrel tárgyalt Manuel Duarte Rodrigues angolai belügyminiszterrel tárgyalt csütörtökön Wa­shingtonban George Bush, az Egyesült Államok alelnöke. A találkozó fő témája a na- míbiai kérdés volt. Ezt meg­előzően az angolai kormány magas rangú képviselője szerdán Shultz amerikai kül­ügyminiszterrel találkozott. Fehér házi források sze­rint az eszmecserék nem ve­zettek az álláspontok köze­ledéséhez, mert az Egyesült Államok a kubai csapatok Angolából való visszahívá­sát előfeltételnek tekinti Namíbia függetlensége meg­adásához, vagyis lényegében a dél-afrikai rezsim állás­pontját fogadja el ebben a kérdésben. Figyelmet érdemel azon­ban az a tény, hogy Kenneth Kaunda látogatása után két héttel Rodrigues már a má­sodik fontos „frontországbe­li” személyiség, aki Washing­tonban tárgyal. Mindez arra mutat, hogy a Reagan-kor­mány ezen a területen is szeretné legalább a haladás látszatát kelteni, miután sem a Közel-Keleten, sem a ke­let—nyugati viszonyban nem tud tényleges eredményeket felmutatni, közép-amerikai tevékenysége pedig csak a konfliktusok éleződéséhez vezetett. Orvossztrájk Franciaországban Zsivkov—Arafat találkozó rC KüJ^öiJtiköj kommentárünk ~)—i Acélszörnyek a sziklánál ARGENTÍNÁBAN MÉG MINDIG EGYMÁST KÖ­VETIK a „Falkland-sokkal” kapcsolatos hírek. Gal- tieri tábornok-elnököt bíróság elé állítják, október végére általános választásokat írtak ki, 19 politikus és szakszervezeti vezető — köztük a spanyolországi száműzetésben élő Isabel Peron — visszakapja a po­litikai tevékenységhez való jogát, s a junta a pén­tekre virradó éjszaka döntést hozott majd ötven ne­ves politikai fogoly szabadon bocsátásáról. Ahogy múlik az idő, egyre nyilvánvalóbb, mi is történt épp egy esztendeje a Falklandok körül: egy voltaképpen jogos követelést felhasználva az önmagát túlélt katonai rezsim a régi, jól bevált eszközzel, a nacionalista indulatok felszításával próbálta meghosz- szabbítani uralmát. Ám a brit vezetés, amely ugyan­csak belpolitikai gondjai miatt ragadta meg a nacio­nalista parázs felszításának lehetőségét, katonailag erősehbnek bizonyult. A véres konfliktus tehát végül Thatcher asszonynak termett babérokat, s ha a falklandi kaland után kiírták volna a választásokat, a toryk utcahosszal győznek. De az eufória hamar eltűnt, a valóságos gondok azonban maradtak, Londonban egymást követik a jelzések a Munkáspárt erőinek gyarapodásáról — a legutóbbi felmérés sze­rint már csak öt százalék választja el őket a kor­mányzó toryktól! Napjainkban tehát Margaret Thatcher valószínűleg már nagyon is meggondolja, hogy előbbre hozza-e a jövő tavaszra esedékes választást. A vaskos realitá­sok erősebbnek bizonyultak a háborús dicsőség szét­pattant buborékjainál. A kézenfekvő tanulságok le­vonása azonban enyhén szólva késik, sőt újra műkö­désbe léptek egy „Falkland-típusú” figyelem-eltere­lés régi reflexei. Heseltine hadügyminiszter például — hatalmas vihart keltve az izmosodó ellenzék pad­soraiban — a hadseregbe hívta a munkanélküli fia­talokat, Thatcher kormányfő pedig ezúttal a gibral- tári szikla elé küldött a Malvin-szigeteknél győztes néhány flottaegységet, köztük az Invincible repülő­gép-anyahajó úszó acélkolosszusát és társait. Lon­donnak tehát „hagyományos hadgyakorlata” fonto­sabb volt, mint a spanyol—brit viszony kiéleződésé­nek veszélye. A FLOTTATÜNTETÉST a TASZSZ méltán minő­sítette „ágyúnaszád-politikának”. A falklandi kísérle­tet idéző demonstráció egyszerre kívánná szolgálni a spanyol szocialista párti kabinet megfélemlítését (ne feledjük, hogy González a NATO-csatlakozás ügyé­ben népszavazást ígért) és a honi ellenzék visszaszo­rítását. Az pedig szintén nem feledhető, hogy Mad­rid a falklandi konfliktusban Angliával szemben Argentínát támogatta. HARMAT ENDRE 40 éve már: a varsói gettófelkelés Zambianchi azt is közölte, hogy nemcsak a bolognai, ha_ nem a firenzei börtönben le. vő társai nevében is nyilat­kozik. Kifejtette, letartóz­tatásuk után tudatára ébred­tek annak, hogy elszigetelten és feleslegesen folytatták véres akcióikat. Maurice Bignami, a terro­rista csoport „katonai veze­tője” is elismerte azt. hogy a fegyveres harc továbbfoly­tatása kilátástalan. „Most már politikai megoldást kell keresni” — mondta.-ö Az „Első Vonal”-lai az olaszországi terrorizmus szín­teréről olyan csoport tűnik el, amely a Vörös Brigádok mellett a legmélyebb nyomo­kat hagyta maga után: gyil­kosság-sorozatát 1976 áprili­sában Milánóban kezdte el, és száznál több merényletet hajtott végre. Éveken át azt hirdette, hogy a „hatalom szívére” akar csapást mérni, megölt 16 embert, köztük több rendőrt és birát. Ronald Reagan amerikai elnök csütörtökön a sokszor bizonyított tények ellenére tagadta, hogy az Egyesült Államok a nicaraguai sandi­nista kormány megdöntésére törekszik. Reagan szerint mindenben Nicaragua vétkes: „Ez egy forradalmi kormány, amely megpróbálja megdönteni egy szomszédos ország kormá­nyát”. Szemrebbenés nélkül tagadta az elnök azt is, hogy Franciaországban már he­tek óta sztrájkolnak az or­vosok az egyetemi kliniká­kon. A sztrájkoló orvosok csak a sürgős eseteket látják el, új betegeket nem vesz­nek fel. A kirf.kórházakban, amelyekre ez a sztrájkmoz­galom nem terjed ki, nagy a zsúfoltság, ami egyre komo­lyabban veszélyezteti a la­kosság megfelelő egészség- ügyi ellátását A kormány még korábban bejelentette, hogy megrefor­málja az egyetemi klinikák szervezetét. Ez ellen tiltakoz­nak a klinikai orvosok, mert úgy vélik, hogy a reform bi­zonyos kiváltságaikat veszé­lyezteti. Pierre Bérégovoy, a szociális ügyek minisztere — az ő minisztériumához csa­tolták a legutóbbi kormány- átalakítás során az egészség- ügyi tárcát — bejelentette. kormánya bármilyen tör­vényt megsértene a nicara­guai ellenforradalmároknak nyújtott sokrétű anyagi és katonai segítséggel. „Semmi mást nem csinálunk a tér­ségben, minthogy egyszerűen megpróbáljuk feltartóztatni a fegyverszállításokat” — kö­zölte Reagan, meg sem kísé­relve tényekkel alátámaszta­ni szavait. A Pentagon ugyancsak csü­törtökön bejelentette, hogy hogy a kormány a reformot csak ősszel terjeszti a par­lament elé. Addig vélemény, cserét kíván folytatni az ér­dekelt orvosokkal, s figye­lembe fogja venni javaslatai" kát és kívánságaikat. Sztrájkolnak az orvostan­hallgatók is, akik az ellen tiltakoznak, hogy az utolsó évfolyamon egy újabb vizs­ga letételére kötelezték őket. E vizsga eredményétől függ majd az, hogy szakorvosi to­vábbképzésre mehetnek-e. Sztrájkoló orvostanhallgatók csütörtökön több óra hosszat megszállták a Diadalívet, majd az Eiffel-torony első emeletét. Rennes-ben, ahol Edmond Herve egészségügyi államtitkár a polgármester, a helyi egyetem orvostanhall­gatói megszállták a városhá. zát. amerikai Awacs_repülőgépek felderítő repüléseket hajtanak végre a közép-amerikai tér­ségben. A hadügyminiszté­rium szóvivője nem volt haj­landó megerősíteni, hogy az Awacsokat Nicaragua ellen vetették be. Semmiféle rész­letet nem közölt. A bejelen­tést is csak azután tették, hogy az ABC televízió már leleplezte az Awacs-ok kö­zép-amerikai jelenlétét. A varsói gettófelkelésre, a második világháború egyik legmegrendítőbb eseményére emlékezik kegyelettel a vi­lág. Azokra a hősökre, akik negyven esztendeje, 1943. áp­rilis 19-én, alig pár száz puska, pisztoly és kézigránát birtokában halálmegvető bá­torsággal harcba szálltak a „kitelepítésükre” kivezé­nyelt, állig felfegyverzett SS-osztagokkal. A hitlerista megszállók 1940-ben a lengyel főváros Muranów kerületét magas fallal vették körül, s a get­tóba mintegy 460 000 zsidót zsúfoltak össze. A létmini­mumhoz szükséges élelmi­szert és tisztálkodási lehető­séget sem biztosították szá­mukra. A hónapok múlásá­val az éhség és a járványok ezrével szedték a halálos ál­dozatokat. A fasiszták egy- re-másra indították a sze­rencsétlen emberekkel tele­zsúfolt tehervonatokat a treblinkai megsemmisítő tá­borokba, amelynek gázkam­ráiban — a gyilkosok pon­tos kimutatása szerint — há­rom év alatt 310 322 férfit, nőt és gyermeket öltek meg. Ezalatt 5961 személyt az ut­cai járőrök lőttek agyon. A gettóba zárt zsidók a reménytelen helyzetben el­lenállásra készülődtek. Meg­alakították fegyveres testü- leteiket, a zsidó harci szer­vezetet és a zsidó katonai szövetséget. Titokban fegy­vereket gyűjtöttek és meg­erősített védelmi pontokat építettek. 1943. február 16-án Himmler parancsot adott az SS-nek „a zsidó-kérdés vég­leges megoldására” és a var­sói gettó teljes felszámolásá­ra. Április 19-én az SS-osz- tagoik, rendőri és ukrán fa­siszta egységek támogatásá­val, harckocsik és tüzérség bevetésével összehangolt, általános támadást indítot­tak a gettó ellen, megkezd­ték házainak felgyújtását, lakóinak kivégzését. A gettó falai között ek­kor még mintegy 70 000 em­ber vegetált, s megrendítő, hősi küzdelembe kezdett. Az első öt napon utcai har­cok dúltak. A védők súlyos veszteségeket okoztak a náci rohamosztagoknak, sok fegy­vert és lőszert zsákmányol­tak. Ezt követően kézitusa folyt minden házért, ame­lyeket a dühöngő SS-legények egymás után berobbantottaik. Az egyenlőtlen fegyveres küzdelemben 7000 zsidó esett el. Hatezren elevenen el­égtek a felrobbantott és lángoló épületek romjai alatt. Az életben maradt mintegy 56 ezerből hétezret a fasiszta pribékek még a helyszínen agyonlőttek, a többieket a treblinkai meg­semmisítő táborba hurcol­ták. Hitler utasítására a gettó maradványait a földdel tet­ték egyenlővé. A varsói zsidóság drámai küzdelme az egész lengyel- országi ellenállási mozga­lomra kihatott. Országszerte megerősödött az antifasisz­ta partizánmozgalom. A zsidók a többi között fegy­vert ragadtak 1943. június 3-án a Ívovi gettóban, au­gusztus 8-án a treblinkai ha­láltáborban, augusztus 16-á'n Bialystokban és október 14- én Soliborzban. Vérbe foj­tott felkeléseik kitörölhetet­lenül beívódtak földrészünk történelmébe. A varsói gettó egykori rommezője most kegyhely, amelyet korszerű lakónegyed vesz körül, s a romok he­lyén fakadt új életet hirde­ti. A városrész egyik utcá­ját a gettófelkelés vezéréről, Mordechaj Anielewiczről nevezték el. Ez vezet arra a terecskére, ahol a gettó hő­seinek emlékműve áll. Az emlékművet Natan Rappa- port zsidó szobrász faragta abból a gránittömbből, ame­lyet a németek annak ide­jén a hitleri győzelem dia­dalívéhez Svédországból szál­lítottak oda. A monumentá­lis emlékmű alakjai nemcsak a reménytelenül hősi küz­delmet örökítik meg, hanem figyelmeztetnek is: a múlt­nak nem szabad többé meg­ismétlődnie. (M. Gy.) SZEMREBBENÉS NÉLKÜL TAGAD Az USA nem törekszik a sandinista kormány megdöntésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom