Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 9., szerda Tények és leiadatok Szakszervezeti munka megyénk közös gazdaságaiban TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALMUNK ÉLETÉBEN Személyszállítás, javuló színvonalon (jelentős esemény volt a (szakszervezeti munka meg­gyökereztetése, a közös gaz­daságok alapszervezeteinek létrehozása. Ez az eredmény az-1976-os esztendőhöz kap­csolódik, amikor is megye- szesrte 24 kisebb-nagyobb létszámú alapszervezet kezd­te meg munkáját Hevesben. Nem volt ez könnyű időszak! Amint a MEDOSZ megye­bizottságának nemrég tar­tott ülésén megfogalmazták: akkoriban jóformán tapasz­talat nélküli, a szakszerve­zeti munka lényegét alig- ialig ismerő tisztségvise­lőkre hárult mind a szerve­zésitől, mind a szervezeti élet1 irányításából, a partne­ri kapcsolatok kialakításából, adódó probléma megoldása. Évék múltán azonban mó­dosult a helyzet, hiszen egyrészt beiskolázásokkal ja­vítani lehetett a mozgalom káderutánpótlását, másfelől új intézkedések adtak tápot a termelőszövetkeze­tekben működő szakszerve­zeti életnek. A mozgalom képviselője immár tanácsko­zási joggal részt vehetett a tsz-közgyűléseken, küldött- gyűléseken, a vezetőség és a szövetkezeti bizottságok mun­kájában. Majd pedig a mun­kahelyi közösségek létreho­zása a szövetkezeti demok­rácia olyan közvetlen fóru­mát teremtette meg, ahol a tsz-tagok és az alkalmazot­tak egyenlő jogokkal vesz­nek részt. Hogy egyenletesen jó moz­galmi tevékenység folyna Heves megyében? Ezt nem Állíthatjuk. azt igen, hogy fahói a közös gazdaságok veze­tői igénylik a szakszerveze­ti bizottságok véleményét az alkalmazotti dolgozókat érin­tő kérdésekben, vagy ahol a pártszervezetek eszmei-poli­tikai irányító szerepe kel­lően érvényre jut a szak- szervezeti munkában, és jó a tagság, valamint az szb közötti kapcsolat, ott komoly (eredményekről beszélhetünk. ■Teret nyert a szakszervezet gazdálkodást segítő munká­ja, a különböző munkamoz­galmak segítése, arról nem is szólva, hogy a szakszer­vezeti csoportok, illetve a bizalmiak intenzív jelenléte kedvezően hatott a munka- fegyelem megszilárdítására, a munkateljesítmények nö­velésére. AZ SEM KÖZÖMBÖS ugyanekkor, hogy az alapszervezetek léte — ahol ehhez vezetői támo­gatást kapnak — kihat az alkalmazottak munkakö­rülményeinek az alakulásá­ra. Gondolunk itt a védőru­hák, a munkaruhák beveze­tésére, a különböző, eleddig hiányzó szociális létesítmé­nyek biztosítására, vagy a tsz-járadékosokról és nyug­díjasokról történő gondosko­dásra, amit az alapszerve­zetek — feladataikból ere­dően — ugyancsak szorgal­maznak. Ahol viszont mind­máig kevés eredménnyel di­csekedhet a mozgalom: ez a munkavédelmi tevékenység, illetve a balesetek módsze­res megelőzése. Ahogyan a már említett me­gyebizottsági ülésen ugyan­csak szóba került, az időköz­ben 18-ra csökkent alapszer­vezet taglétszáma sem ad okot az elégedettségre. Az állomá­nyi létszámhoz viszonyított 64 százalékos szervezettség jó­val az országos átlag alatt van, ami feltétlenül a szer­vezőmunka fokozását köve­teli. Ám ezzel párhuzamo­san a „fehér foltok” felszá­molására is gondot kíván fordítani a MEDOSZ megye­bizottsága. Itt elsősorban az olyan közös gazdaságok — Egerszalók, Abasár, Visonta térsége — jöhetnek számí­tásba, ahol az alkalmazotti létszám önmagában sugallja a mozgalom új csomópont­jainak létrehozását. AMI PEDIG A MEGLEVŐ alapszervek ténykedésének folyamatos javítását illeti: a megyebizottság többet akar törődni a szakszervezeti tisztségviselők képzésével, szélesíteni szeretné a TE- SZÖV-höz fűződő kapcsola­tát. Mit vár ugyanakkor az alapszervezetektől? A terme­lési feladatok hatékonyabb segítése mellett a szerveze­ti élet kiteljesítését, a moz­galmi feladatok ellátására legalkalmasabb személyek megválogatását, és hogy az újonnan tisztségbe kerülők, illetve az új tagok alaposan megismerjék a jog- és ha­táskörükbe foglalt tudniva­lókat. (m. gy) Május végén életbe lép az új autóbusz-menetrend, s bár néhány kérdés még meg­válaszolásra vár, egy bizo­nyos: az autóbusz-közlekedés á mennyiségi igényeket telje, sen ki tudja majd elégíteni és az utazási körülmények­ben is javulás várható. A Volán vállalatok arra készül­nek, hogy 8 ezer autóbuszuk­kal az előző évihez hason­lóan körülbelül 1,7 milliárd utast szállítanak, s nem vál­tozik lényegesen a helyközi közlekedésben a napi 37 ez­res, a helyi közlekedésben pedig a napi 40 ezres járat­szám sem. Hogy nem nő, az szinte bizonyos, inkább némi mérséklődés várható, az 1982-es tapasztalatok erre utalnak. A Volán Tröszt tá­jékoztatása szerint azonban az esetleges járatszámcsök- kentés, illetve — ritkítás az alapellátást, s ezen belül is a munkás- és tanulószállítást nem érinti. összehangoltan a MÁV-val Magyarországon ma már minden olyan 200 lakosnál népesebb települést érint rendszeres buszjárat, ahol nincs vasútállomás, s jár autóbusz az igények szerint az ennél kisebb falukba is, ha az útviszonyok azt lehető­vé teszik. A teljes vonalhá­lózat hossza megközelíti a 30 ezer kilométert. A szakembe­rek vizsgálják: indokolt-e minden távolsági járat, fő­ként azok, amik a vasúttal párhuzamosan közlekednek. A Volán korábban is össze­hangolta munkáját a MÁV- val, ám erre az együttműkö­désre a jövőben méginkább építenek. Néhány kisebb for­galmú vonal esetében mérle­gelik az autóbusz—vonat kom­bináció lehetőségét, ami azt jelenti, hogy az utas átszál­lással jutna el céljához. Mi­előtt azonban a Volán veze­tői bármiben is döntenének, előterjesztik elképzeléseiket az érintett települések poli­tikai; állami és társadalmi vezetőinek, a lakosság képvi­selőinek. Mi készítette a Volánt a jelenlegi menetrend felül­vizsgálatára? A múlt évi díjszabásváltozás, azaz az autóbuszjegyek árának nagy­mérvű emelése. Az intézke­dés a települések között utazókat érintette, és — a jelek szerint — érzékenyen. Az első hetekben, szeptem­berben, ugyanis 30 százalék­kal csökkent a — szakembe­rek kifejezésével élve — készpénzes bevétel, s elsősor­ban a távolsági járatokon ke­vesebb az utazó. Méghozzá Az autóbusz-pályaudvar oly mértékben, hogy felme­rült néhány járat leállítása. Később az utasforgalom visszaesése megállt a 20—22 százalékon, ám a Volán ve­zetői még mindig további hó­napokat jelöltek meg, „pró­baidőnek”. A kép azonban napjainkban sem sokat vál­tozik ... A buszok tehát maradtak, percre pontosan indultak ki az állomásokról, az utasok kényelmesebben utaztak — bár a csúcsidőben maradt a csúcsforgalom —, a Volán­vállalatok éves teljesítmé­nye azonban nem érte el a tervezettet. 1982 elején még úgy „kalkuláltak”, hogy az 4 százalékkal emelkedik, s ez­zel szemben maradt az előző évi szinten, viszont a több mint 200 településen közleke­dő helyi járaton némiképp nőtt az utasok száma. Az idén azonban — éves távlat­ban — a csökkenés és a növe­kedés bizonyosan nem egyen­líti ki egymást. Felkészült a Volán pél­dául arra, hogy pontosan — és udvariasan — tájékoztas­sa az utasokat az új árakról. Felmérte annak a jelentősé­gét is, hogy az utazók a ma­gasabb díjakért joggal vár­ják el, hogy javuljon az uta­zás „minősége”. Az olyan fo­galmak, mint pontosság, megbízhatóság, udvariasság, tisztaság nap mint nap szem előtt tartandók. Legalábbis ez a törekvésük a Volán dol­gozóinak, köztük a 15 ezer „pilótának”. Igazodtak a munka­kezdéshez Az elmúlt esztendő az or­szág számára az ötnapos munkahéttel kezdődött. A közlekedési vállalatoknak messzemenően igazodniuk kel­lett az új munkarendhez, s éppen csendes — Eger (Fotó: Kőhidi Imrej ez megszámlálhatatlanul sok járatmódosítással járt. Szep­temberben azután követke­zett az iskolások ötnapos munkahete, ami ugyancsak próbára tette a Volánt. Nos, az első időkben voltak pa­naszok. Jogosak. Főleg a tá­jékoztatás volt a hiányos, s menet közben a menetrenden is tovább kellett igazítani, összességében azonban — s most a Volán Trösztnél a vállalatok, a tanácsok, a la­kosság véleményét idézik — jól megbirkóztak a hatalmas feladattal. A tanulóbuszok­kal kapcsolatban például szeptember 10-e után egyet­len egy érdemi panasz nem érkezett a Tröszthöz, . s a KPM-hez, a Művelődési Mi­nisztériumhoz sem. Mi több, a Volánnak a múlt év elején még arra is volt ereje, hogy­lendítsen a lépcsőzetes mun­kakezdés igencsak döcögő szekerén. A vállalatoknak, az intéz­ményeknek, az öt munka­naphoz igazodva változtat­niuk kellett a munkarendjü­kön, s itt volt a lehetőség: úgy változtassanak azon, hogy mérséklődjék egy-egy településen belül a reggeli és a délutáni csúcsforgalom! A vállalatok többsége azon­ban nem mozdult, nyilván úgy vélekedett: a közlekedé­si vállalatoknak az a felada­tuk, hogy elszállítsák az utaz­ni vágyókat, hát szállítsák el. A Volán lépett; nem úgy, hogy kétszeres mennyiségű buszt állított forgalomba, a soknál nincs ugyanis „még több”, arról nem is szólva, hogy egyes vonalakon regge­lente és délutánonként szin­te egymásba érnek az autó­buszok. Úgy lépett, hogy ma­ga kereste meg a munkálta­tókat és terjesztett elő javas­latot. Volt mit. Megbízásuk­ból ugyanis a Közlekedéstu­dományi Intézet 1981-ben Is számítógépes programot dől- U gozott ki a nagyobb városok lépcsőzetes munkakezdésére, j a kisebb településekét pedig a Volán Tröszt és a Volán » vállalatok szakemberei készí- .. tették el. j Nos, ez elégséges — sok- helyütt köszönettel fogadott — „tárgyalási alapnak” bizo- nyúlt, s a volánosok a helyi . vezetőkben szövetségesre ta­láltak. Az eredmény? Az , idei esztendőtől teljeskörű a lépcsőzés Kecskeméten, s a már korábbi törekvések nyo­mán Dunaújvárosban, Hód­mezővásárhelyen, Nagykani­zsán és Szentesen, valamint Nyíregyházán és Szekszárdon is. A vállalatok, intézmények, iskolák jelentős része — bár nem mindegyike — „csúszta­tott” előre, hátra a munka­kezdés idején Debrecenben, Győrött, Kaposváron, Pé­csett, Salgótarjánban, Szege­den, Székesfehérváron, Szol­nokon és Veszprémben. A zsúfoltság ezekben a váro­sokban is észrevehetően eny­hült, kényelmesebbé vált az utazás. Hétszáz új autóbusz Tovább javítani az utazás körülményeit — ez a fő cél az idei esztendőre. Akarat­ban, szándékban nincs hiány a 19 megyei, és a budapesti 20. Volánnál, valamint a Trösztben, a tárgyi feltételek jobbításához azonban ez nem elég. Bizonyos, szerény fej­lesztési összeg is rendelke­zésre áll. Ebből mindenek­előtt csaknem 700 új autó­buszt vesznek. Többségük ugyan a kiszolgált, jó öreg járgányokat váltja fel, de ez sem lebecsülendő fejlődés. Sőt! Valóságos „autóbusztörté­nelmi” hír, hogy néhány hónap óta a Volán az országban menetrendszerű közlekedést kizárólag a legkorszerűbb Ikarusokkal, az úgynevezett 200-as család tagjaival bo­nyolítja le! S ezek állnak majd forgalomba a hétvégi járatokon is. Amelyek az idén várhatóan megsokasod­nak. Már tavaly nyáron fel­feltünedeztek a különböző üdülő-, telkes- és fürdőjára­tok, s végsősoron az utazni kívánókat el is szállították. A Volán azonban az idén az igényeknek szeretne elébe menni, programajánlatokkal, irányjáratokkal, kedvezmé­nyekkel segíteni a hazai, a belső turizmust. A múlt évi próbálkozás kedvező vissz­hangja nyomán ezért az idén például külön hétvégi autó­busz-menetrendet is kiad­nak. (D. G.) Térségi melioráció — a Tisza mentén (VI/1.) Sürgősségi sorrendben... Az MSZMP XII. kongresszusa a népgaz­daság tervszerű fejlesztésével a lakosság kiegyensúlyozott ellátására és a külgazda­sági egyensúly javítására jelentős felada­tokat határozott meg a mezőgazdaságnak is. Ennek eredményes megvalósításában alapvető fontosságú a termőföld megóvása és védelme, ésszerű, az adottságokhoz iga­zodó hasznosítása, amely társadalmi érdek! A felszabadulást követően napjainkig ha­zánk mezőgazdaságilag művelt területe 915 ezer hektárral csökkent. Noha ez az utób­bi néhány évben valamelyest mérséklődött, a jövőben sem lehet megállítani. Ezért a kedvező termőhelyi adottságú területek mellett, a gyengébb minőségű földekre is szükség van a nagyobb hozamok, a több termés érdekében. Három tájegységen-n;-ifJindez csak úgy lehetsé­ges, ha a termőhelyi adott­ságok kihasználását akadá­lyozó talajeróziót, vizenyő- södést és savanyodást meg­felelő beavatkozásokkal meg­szüntethetjük és a föld ter­mőképességét növeljük. Ezért a meliorációs munkák, beruházások az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is nagy jelentőségűek maradnak He­ves megye mezőgazdaságá­ban. Megyénkben szervezet­ten csaknem másfél évtize­de folytatnak átfogó talaj­javító tevékenységet három nagy tájegységen, más-más jelleggel. A Mátra vonulatától és Egertől északra eső részen, — amely a megye nagyüze­mi mezőgazdasági területé­ből 28 ezer 332 hektár —, helyezkedik el a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazda­ságok többsége. Ezek az üzemek a 70-es években me­liorációs terveket készítet­tek és a III., illetve a IV. ötéves tervidőszakban ezeket meg is valósították. A 17 százaléknál meredekebb lej­tőkön főleg erdősítéseket és gyeptelepítéseket, továbbá talajvédelmi táblásításokat, vízrendezést és útépítést vé­geztek. A mátraalji—egri tájegy­ségen, amely 91 ezer 244 hektár mezőgazdaságilag művelt területet fog át, két történelmi borvidékre ter­jed ki. Itt találni a Mátravi- déki Cukorgyárak és a Hat­vani Konzervgyár termelési körzetének egy részét is. A kedvező talajadottságok és a közgazdasági viszonyok alap­ján meghatározó a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségterme­lés. Az utóbbi 15 esztendő­ben megvalósított nagyará­nyú szőlőrekonstrukciók so­rán ezen a tájegységen az üzemek műszakilag igénye­sebb meliorációs munkákat végeztek. Mindezek a már meglevő és az új ültetvé­nyek védelmét szolgálják, fő­leg terep- és vízrendezéssel, talajjavítással és teraszok kialakításával. Egymással összehangoltan Heves megye déli terüle­teit magába foglaló alföldi tájegységen, amely 97 ezer 108 hektár mezőgazdasági­lag művelt területet fog ösz- sze, évek óta kiemelt felada­tot jelent a melioráció. Ez különösen a belvízveszély megszüntetésére, illetve mér­séklésére és talajjavítására irányul. A korszerű nagyüze­mi műveléshez szükséges táblákat kialakították és ezzel együtt a vízrendezést is legtöbb gazdaságban meg­valósították. A Tisza II. tér­ségéhez tartozó gazdaságok­ban viszont a 70-es évek­ben a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt a melio­ráció lassúbb ütemben ha­ladt. összességében az elmúlt másfél évtizedben: a III., a IV. és az V. ötéves tervidő­szakban Heves megyében az északi, valamint a mátraal­ji—egri tájegységen csak­nem 800 millió forintot köl­töttek meliorációs tevékeny­ségre. A MÉM miniszteri érte­kezlete 1979 júniusában megtárgyalta és elfogadta a meliorációs fejlesztések hosszú távú országos prog­ramját. A kormány Gazda­sági Bizottsága pedig 1980. október 1-i határozata or­szágosan kiemelt helyre tet­te a tiszai térségben levő üzemekben az úgynevezett komplex talajjavítást és vé­delmet. Ez azt jelenti, hogy a helyileg szükséges vala­mennyi meliorációs munkát egymással összehangoltan, megfelelő sorrendben együt­tesen valósítják meg, azzal a céllal, hogy a pénzügyi tá­mogatások gyors ütemben a magasabb hozamokban meg­térüljenek! A VI. ötéves tervidőszakban fejlesztésre kerülő térségek kiválasztása pályázat alapján már koráb­ban megtörtént a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban. Tizenhét me­gyéből harmincöt térség fej­lesztésére nyújtottak be igényt erre, melyek közül Heves megyéből a Tisza men­ti térség négy gazdasága: a sarudi, a poroszlói, a kiskö­rei és a tiszanánai termelő- szövetkezet került a kiemelt állami támogatással komplex meliorációt megvalósító üze­mek közé. A nagyobb terméshozamokért Ezek a gazdaságok azért vannak a sürgősségi rang­sor élén, mert itt találhatók Heves megyében a belvízve­szélynek leginkább kitett te­rületek. A gyorsított fejlesz­tés 24 ezer hektáron a már említett termelőszövetkeze­tek földjeire terjed ki. Az el­múlt tíz esztendőben ebben a térségben csaknem száz­millió forint értékű melio­rációval az adott területnek csupán a felét sikerült ren­dezni. A belvízveszély vi­szont nem csökkent, mivel a kiskörei vízlépcső tároló­jának feltöltésével a Tisza mentén egy kilométeres sávban a talajvízszint meg­emelkedett. Emiatt csapadékos idő­járáskor rendszeresen bel­vízkárokkal küszködnek a gazdaságok. A térség fej­lesztésére programot dolgoz- 1 tak ki, amely a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal, valamint Heves megye párt- és taná­csi vezetőinek állásfoglalása szerint 1985-ig gyorsított ütemben megvalósításra ke­rül. Célul tűzték ki, hogy a Tisza menti részen valameny- nyi vízrendezési és talajja­vítási munkát elvégeznek. Heves megye VI. ötéves ter­vi meliorációs programját tehát a Tisza menti térség fejlesztése alapvetően meg- határozza* melyre 1985-ig várhatóan 180 millió forin­tot költenek. A fejlesztések részletes ta­nulmánytervét a Vízügyi Ter­vező Vállalat munkatársai, a műszaki jellegű terveket pedig az Észak-magyarországi Víz­gazdálkodási Társulatok Egyesülésének egri kiren­deltségén készítették el. A program fő kivitelezője az országos hírű Hanyi—Sajfo- ki Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat. A komplex melioráció eredményeként a Tisza men­tén levő négy gazdaságban az eddigieknél biztonságo­sabbá válik a termelés, és bővíthetik a szántóföldön termelt növények körét. A kémiai talajjavítással pedig fokozzák a földek termőké­pességét, melynek hatása bizonyosan a nagyobb ter­méshozamokban is megmu­tatkozik majd. Mentusz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom