Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-09 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 9., szerda Tények és leiadatok Szakszervezeti munka megyénk közös gazdaságaiban TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALMUNK ÉLETÉBEN Személyszállítás, javuló színvonalon (jelentős esemény volt a (szakszervezeti munka meggyökereztetése, a közös gazdaságok alapszervezeteinek létrehozása. Ez az eredmény az-1976-os esztendőhöz kapcsolódik, amikor is megye- szesrte 24 kisebb-nagyobb létszámú alapszervezet kezdte meg munkáját Hevesben. Nem volt ez könnyű időszak! Amint a MEDOSZ megyebizottságának nemrég tartott ülésén megfogalmazták: akkoriban jóformán tapasztalat nélküli, a szakszervezeti munka lényegét alig- ialig ismerő tisztségviselőkre hárult mind a szervezésitől, mind a szervezeti élet1 irányításából, a partneri kapcsolatok kialakításából, adódó probléma megoldása. Évék múltán azonban módosult a helyzet, hiszen egyrészt beiskolázásokkal javítani lehetett a mozgalom káderutánpótlását, másfelől új intézkedések adtak tápot a termelőszövetkezetekben működő szakszervezeti életnek. A mozgalom képviselője immár tanácskozási joggal részt vehetett a tsz-közgyűléseken, küldött- gyűléseken, a vezetőség és a szövetkezeti bizottságok munkájában. Majd pedig a munkahelyi közösségek létrehozása a szövetkezeti demokrácia olyan közvetlen fórumát teremtette meg, ahol a tsz-tagok és az alkalmazottak egyenlő jogokkal vesznek részt. Hogy egyenletesen jó mozgalmi tevékenység folyna Heves megyében? Ezt nem Állíthatjuk. azt igen, hogy fahói a közös gazdaságok vezetői igénylik a szakszervezeti bizottságok véleményét az alkalmazotti dolgozókat érintő kérdésekben, vagy ahol a pártszervezetek eszmei-politikai irányító szerepe kellően érvényre jut a szak- szervezeti munkában, és jó a tagság, valamint az szb közötti kapcsolat, ott komoly (eredményekről beszélhetünk. ■Teret nyert a szakszervezet gazdálkodást segítő munkája, a különböző munkamozgalmak segítése, arról nem is szólva, hogy a szakszervezeti csoportok, illetve a bizalmiak intenzív jelenléte kedvezően hatott a munka- fegyelem megszilárdítására, a munkateljesítmények növelésére. AZ SEM KÖZÖMBÖS ugyanekkor, hogy az alapszervezetek léte — ahol ehhez vezetői támogatást kapnak — kihat az alkalmazottak munkakörülményeinek az alakulására. Gondolunk itt a védőruhák, a munkaruhák bevezetésére, a különböző, eleddig hiányzó szociális létesítmények biztosítására, vagy a tsz-járadékosokról és nyugdíjasokról történő gondoskodásra, amit az alapszervezetek — feladataikból eredően — ugyancsak szorgalmaznak. Ahol viszont mindmáig kevés eredménnyel dicsekedhet a mozgalom: ez a munkavédelmi tevékenység, illetve a balesetek módszeres megelőzése. Ahogyan a már említett megyebizottsági ülésen ugyancsak szóba került, az időközben 18-ra csökkent alapszervezet taglétszáma sem ad okot az elégedettségre. Az állományi létszámhoz viszonyított 64 százalékos szervezettség jóval az országos átlag alatt van, ami feltétlenül a szervezőmunka fokozását követeli. Ám ezzel párhuzamosan a „fehér foltok” felszámolására is gondot kíván fordítani a MEDOSZ megyebizottsága. Itt elsősorban az olyan közös gazdaságok — Egerszalók, Abasár, Visonta térsége — jöhetnek számításba, ahol az alkalmazotti létszám önmagában sugallja a mozgalom új csomópontjainak létrehozását. AMI PEDIG A MEGLEVŐ alapszervek ténykedésének folyamatos javítását illeti: a megyebizottság többet akar törődni a szakszervezeti tisztségviselők képzésével, szélesíteni szeretné a TE- SZÖV-höz fűződő kapcsolatát. Mit vár ugyanakkor az alapszervezetektől? A termelési feladatok hatékonyabb segítése mellett a szervezeti élet kiteljesítését, a mozgalmi feladatok ellátására legalkalmasabb személyek megválogatását, és hogy az újonnan tisztségbe kerülők, illetve az új tagok alaposan megismerjék a jog- és hatáskörükbe foglalt tudnivalókat. (m. gy) Május végén életbe lép az új autóbusz-menetrend, s bár néhány kérdés még megválaszolásra vár, egy bizonyos: az autóbusz-közlekedés á mennyiségi igényeket telje, sen ki tudja majd elégíteni és az utazási körülményekben is javulás várható. A Volán vállalatok arra készülnek, hogy 8 ezer autóbuszukkal az előző évihez hasonlóan körülbelül 1,7 milliárd utast szállítanak, s nem változik lényegesen a helyközi közlekedésben a napi 37 ezres, a helyi közlekedésben pedig a napi 40 ezres járatszám sem. Hogy nem nő, az szinte bizonyos, inkább némi mérséklődés várható, az 1982-es tapasztalatok erre utalnak. A Volán Tröszt tájékoztatása szerint azonban az esetleges járatszámcsök- kentés, illetve — ritkítás az alapellátást, s ezen belül is a munkás- és tanulószállítást nem érinti. összehangoltan a MÁV-val Magyarországon ma már minden olyan 200 lakosnál népesebb települést érint rendszeres buszjárat, ahol nincs vasútállomás, s jár autóbusz az igények szerint az ennél kisebb falukba is, ha az útviszonyok azt lehetővé teszik. A teljes vonalhálózat hossza megközelíti a 30 ezer kilométert. A szakemberek vizsgálják: indokolt-e minden távolsági járat, főként azok, amik a vasúttal párhuzamosan közlekednek. A Volán korábban is összehangolta munkáját a MÁV- val, ám erre az együttműködésre a jövőben méginkább építenek. Néhány kisebb forgalmú vonal esetében mérlegelik az autóbusz—vonat kombináció lehetőségét, ami azt jelenti, hogy az utas átszállással jutna el céljához. Mielőtt azonban a Volán vezetői bármiben is döntenének, előterjesztik elképzeléseiket az érintett települések politikai; állami és társadalmi vezetőinek, a lakosság képviselőinek. Mi készítette a Volánt a jelenlegi menetrend felülvizsgálatára? A múlt évi díjszabásváltozás, azaz az autóbuszjegyek árának nagymérvű emelése. Az intézkedés a települések között utazókat érintette, és — a jelek szerint — érzékenyen. Az első hetekben, szeptemberben, ugyanis 30 százalékkal csökkent a — szakemberek kifejezésével élve — készpénzes bevétel, s elsősorban a távolsági járatokon kevesebb az utazó. Méghozzá Az autóbusz-pályaudvar oly mértékben, hogy felmerült néhány járat leállítása. Később az utasforgalom visszaesése megállt a 20—22 százalékon, ám a Volán vezetői még mindig további hónapokat jelöltek meg, „próbaidőnek”. A kép azonban napjainkban sem sokat változik ... A buszok tehát maradtak, percre pontosan indultak ki az állomásokról, az utasok kényelmesebben utaztak — bár a csúcsidőben maradt a csúcsforgalom —, a Volánvállalatok éves teljesítménye azonban nem érte el a tervezettet. 1982 elején még úgy „kalkuláltak”, hogy az 4 százalékkal emelkedik, s ezzel szemben maradt az előző évi szinten, viszont a több mint 200 településen közlekedő helyi járaton némiképp nőtt az utasok száma. Az idén azonban — éves távlatban — a csökkenés és a növekedés bizonyosan nem egyenlíti ki egymást. Felkészült a Volán például arra, hogy pontosan — és udvariasan — tájékoztassa az utasokat az új árakról. Felmérte annak a jelentőségét is, hogy az utazók a magasabb díjakért joggal várják el, hogy javuljon az utazás „minősége”. Az olyan fogalmak, mint pontosság, megbízhatóság, udvariasság, tisztaság nap mint nap szem előtt tartandók. Legalábbis ez a törekvésük a Volán dolgozóinak, köztük a 15 ezer „pilótának”. Igazodtak a munkakezdéshez Az elmúlt esztendő az ország számára az ötnapos munkahéttel kezdődött. A közlekedési vállalatoknak messzemenően igazodniuk kellett az új munkarendhez, s éppen csendes — Eger (Fotó: Kőhidi Imrej ez megszámlálhatatlanul sok járatmódosítással járt. Szeptemberben azután következett az iskolások ötnapos munkahete, ami ugyancsak próbára tette a Volánt. Nos, az első időkben voltak panaszok. Jogosak. Főleg a tájékoztatás volt a hiányos, s menet közben a menetrenden is tovább kellett igazítani, összességében azonban — s most a Volán Trösztnél a vállalatok, a tanácsok, a lakosság véleményét idézik — jól megbirkóztak a hatalmas feladattal. A tanulóbuszokkal kapcsolatban például szeptember 10-e után egyetlen egy érdemi panasz nem érkezett a Tröszthöz, . s a KPM-hez, a Művelődési Minisztériumhoz sem. Mi több, a Volánnak a múlt év elején még arra is volt ereje, hogylendítsen a lépcsőzetes munkakezdés igencsak döcögő szekerén. A vállalatoknak, az intézményeknek, az öt munkanaphoz igazodva változtatniuk kellett a munkarendjükön, s itt volt a lehetőség: úgy változtassanak azon, hogy mérséklődjék egy-egy településen belül a reggeli és a délutáni csúcsforgalom! A vállalatok többsége azonban nem mozdult, nyilván úgy vélekedett: a közlekedési vállalatoknak az a feladatuk, hogy elszállítsák az utazni vágyókat, hát szállítsák el. A Volán lépett; nem úgy, hogy kétszeres mennyiségű buszt állított forgalomba, a soknál nincs ugyanis „még több”, arról nem is szólva, hogy egyes vonalakon reggelente és délutánonként szinte egymásba érnek az autóbuszok. Úgy lépett, hogy maga kereste meg a munkáltatókat és terjesztett elő javaslatot. Volt mit. Megbízásukból ugyanis a Közlekedéstudományi Intézet 1981-ben Is számítógépes programot dől- U gozott ki a nagyobb városok lépcsőzetes munkakezdésére, j a kisebb településekét pedig a Volán Tröszt és a Volán » vállalatok szakemberei készí- .. tették el. j Nos, ez elégséges — sok- helyütt köszönettel fogadott — „tárgyalási alapnak” bizo- nyúlt, s a volánosok a helyi . vezetőkben szövetségesre találtak. Az eredmény? Az , idei esztendőtől teljeskörű a lépcsőzés Kecskeméten, s a már korábbi törekvések nyomán Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, Nagykanizsán és Szentesen, valamint Nyíregyházán és Szekszárdon is. A vállalatok, intézmények, iskolák jelentős része — bár nem mindegyike — „csúsztatott” előre, hátra a munkakezdés idején Debrecenben, Győrött, Kaposváron, Pécsett, Salgótarjánban, Szegeden, Székesfehérváron, Szolnokon és Veszprémben. A zsúfoltság ezekben a városokban is észrevehetően enyhült, kényelmesebbé vált az utazás. Hétszáz új autóbusz Tovább javítani az utazás körülményeit — ez a fő cél az idei esztendőre. Akaratban, szándékban nincs hiány a 19 megyei, és a budapesti 20. Volánnál, valamint a Trösztben, a tárgyi feltételek jobbításához azonban ez nem elég. Bizonyos, szerény fejlesztési összeg is rendelkezésre áll. Ebből mindenekelőtt csaknem 700 új autóbuszt vesznek. Többségük ugyan a kiszolgált, jó öreg járgányokat váltja fel, de ez sem lebecsülendő fejlődés. Sőt! Valóságos „autóbusztörténelmi” hír, hogy néhány hónap óta a Volán az országban menetrendszerű közlekedést kizárólag a legkorszerűbb Ikarusokkal, az úgynevezett 200-as család tagjaival bonyolítja le! S ezek állnak majd forgalomba a hétvégi járatokon is. Amelyek az idén várhatóan megsokasodnak. Már tavaly nyáron felfeltünedeztek a különböző üdülő-, telkes- és fürdőjáratok, s végsősoron az utazni kívánókat el is szállították. A Volán azonban az idén az igényeknek szeretne elébe menni, programajánlatokkal, irányjáratokkal, kedvezményekkel segíteni a hazai, a belső turizmust. A múlt évi próbálkozás kedvező visszhangja nyomán ezért az idén például külön hétvégi autóbusz-menetrendet is kiadnak. (D. G.) Térségi melioráció — a Tisza mentén (VI/1.) Sürgősségi sorrendben... Az MSZMP XII. kongresszusa a népgazdaság tervszerű fejlesztésével a lakosság kiegyensúlyozott ellátására és a külgazdasági egyensúly javítására jelentős feladatokat határozott meg a mezőgazdaságnak is. Ennek eredményes megvalósításában alapvető fontosságú a termőföld megóvása és védelme, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása, amely társadalmi érdek! A felszabadulást követően napjainkig hazánk mezőgazdaságilag művelt területe 915 ezer hektárral csökkent. Noha ez az utóbbi néhány évben valamelyest mérséklődött, a jövőben sem lehet megállítani. Ezért a kedvező termőhelyi adottságú területek mellett, a gyengébb minőségű földekre is szükség van a nagyobb hozamok, a több termés érdekében. Három tájegységen-n;-ifJindez csak úgy lehetséges, ha a termőhelyi adottságok kihasználását akadályozó talajeróziót, vizenyő- södést és savanyodást megfelelő beavatkozásokkal megszüntethetjük és a föld termőképességét növeljük. Ezért a meliorációs munkák, beruházások az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is nagy jelentőségűek maradnak Heves megye mezőgazdaságában. Megyénkben szervezetten csaknem másfél évtizede folytatnak átfogó talajjavító tevékenységet három nagy tájegységen, más-más jelleggel. A Mátra vonulatától és Egertől északra eső részen, — amely a megye nagyüzemi mezőgazdasági területéből 28 ezer 332 hektár —, helyezkedik el a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok többsége. Ezek az üzemek a 70-es években meliorációs terveket készítettek és a III., illetve a IV. ötéves tervidőszakban ezeket meg is valósították. A 17 százaléknál meredekebb lejtőkön főleg erdősítéseket és gyeptelepítéseket, továbbá talajvédelmi táblásításokat, vízrendezést és útépítést végeztek. A mátraalji—egri tájegységen, amely 91 ezer 244 hektár mezőgazdaságilag művelt területet fog át, két történelmi borvidékre terjed ki. Itt találni a Mátravi- déki Cukorgyárak és a Hatvani Konzervgyár termelési körzetének egy részét is. A kedvező talajadottságok és a közgazdasági viszonyok alapján meghatározó a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségtermelés. Az utóbbi 15 esztendőben megvalósított nagyarányú szőlőrekonstrukciók során ezen a tájegységen az üzemek műszakilag igényesebb meliorációs munkákat végeztek. Mindezek a már meglevő és az új ültetvények védelmét szolgálják, főleg terep- és vízrendezéssel, talajjavítással és teraszok kialakításával. Egymással összehangoltan Heves megye déli területeit magába foglaló alföldi tájegységen, amely 97 ezer 108 hektár mezőgazdaságilag művelt területet fog ösz- sze, évek óta kiemelt feladatot jelent a melioráció. Ez különösen a belvízveszély megszüntetésére, illetve mérséklésére és talajjavítására irányul. A korszerű nagyüzemi műveléshez szükséges táblákat kialakították és ezzel együtt a vízrendezést is legtöbb gazdaságban megvalósították. A Tisza II. térségéhez tartozó gazdaságokban viszont a 70-es években a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt a melioráció lassúbb ütemben haladt. összességében az elmúlt másfél évtizedben: a III., a IV. és az V. ötéves tervidőszakban Heves megyében az északi, valamint a mátraalji—egri tájegységen csaknem 800 millió forintot költöttek meliorációs tevékenységre. A MÉM miniszteri értekezlete 1979 júniusában megtárgyalta és elfogadta a meliorációs fejlesztések hosszú távú országos programját. A kormány Gazdasági Bizottsága pedig 1980. október 1-i határozata országosan kiemelt helyre tette a tiszai térségben levő üzemekben az úgynevezett komplex talajjavítást és védelmet. Ez azt jelenti, hogy a helyileg szükséges valamennyi meliorációs munkát egymással összehangoltan, megfelelő sorrendben együttesen valósítják meg, azzal a céllal, hogy a pénzügyi támogatások gyors ütemben a magasabb hozamokban megtérüljenek! A VI. ötéves tervidőszakban fejlesztésre kerülő térségek kiválasztása pályázat alapján már korábban megtörtént a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Tizenhét megyéből harmincöt térség fejlesztésére nyújtottak be igényt erre, melyek közül Heves megyéből a Tisza menti térség négy gazdasága: a sarudi, a poroszlói, a kiskörei és a tiszanánai termelő- szövetkezet került a kiemelt állami támogatással komplex meliorációt megvalósító üzemek közé. A nagyobb terméshozamokért Ezek a gazdaságok azért vannak a sürgősségi rangsor élén, mert itt találhatók Heves megyében a belvízveszélynek leginkább kitett területek. A gyorsított fejlesztés 24 ezer hektáron a már említett termelőszövetkezetek földjeire terjed ki. Az elmúlt tíz esztendőben ebben a térségben csaknem százmillió forint értékű meliorációval az adott területnek csupán a felét sikerült rendezni. A belvízveszély viszont nem csökkent, mivel a kiskörei vízlépcső tárolójának feltöltésével a Tisza mentén egy kilométeres sávban a talajvízszint megemelkedett. Emiatt csapadékos időjáráskor rendszeresen belvízkárokkal küszködnek a gazdaságok. A térség fejlesztésére programot dolgoz- 1 tak ki, amely a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal, valamint Heves megye párt- és tanácsi vezetőinek állásfoglalása szerint 1985-ig gyorsított ütemben megvalósításra kerül. Célul tűzték ki, hogy a Tisza menti részen valameny- nyi vízrendezési és talajjavítási munkát elvégeznek. Heves megye VI. ötéves tervi meliorációs programját tehát a Tisza menti térség fejlesztése alapvetően meg- határozza* melyre 1985-ig várhatóan 180 millió forintot költenek. A fejlesztések részletes tanulmánytervét a Vízügyi Tervező Vállalat munkatársai, a műszaki jellegű terveket pedig az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülésének egri kirendeltségén készítették el. A program fő kivitelezője az országos hírű Hanyi—Sajfo- ki Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat. A komplex melioráció eredményeként a Tisza mentén levő négy gazdaságban az eddigieknél biztonságosabbá válik a termelés, és bővíthetik a szántóföldön termelt növények körét. A kémiai talajjavítással pedig fokozzák a földek termőképességét, melynek hatása bizonyosan a nagyobb terméshozamokban is megmutatkozik majd. Mentusz Károly